Kis éjszakai történelemóra 5. rész

A magához térített hisztoretrauta három nappal ezelőtt elkezdte felvázolni a második, 2004-es Éjszakai átszállót érintő legfontosabb tényeket – azonban még messze nem ért a lényeges részletek sorának végére. Lássuk tehát, hogy a kiállítások már említett szakmai paraméterein túl mit érdemes még megjegyezni a „múltban oldódó akciósorozat”-ról!

2004-ben megindult egyfajta hagyományépítés és -őrzés is: az első Éjszakai átszálló R. Zoltán /34/ – modellügyileg ad hoc, egyéb paramétereit tekintve non-budget – divatbemutatóját, valamint a zománcangyalok által elővezetett sütés-főzést az eredeti szándék szerint még egyszeri, megismételhetetlen projektet foglalta magába, ám a tárgyalt évben már tudatosan, az említett események sikerének köszönhetően került be a programba egy újabb H. Béla-menü /31 – mármint H. Béla/ és az Átlátszó indok című , több szerzős kollekció-prezentáció. Ez utóbbit – a soros kollektív tárlat előkészítése miatt – a csatlakozáslétesítés-koordinátor az üzemigazgatóság területén kívülre helyezte, amit később igencsak megbánt. Két egyszerű indokot egyszerre taglalva eképpen magyarázta mindezt: „Boda Roziék Átlátszó indok című divatbemutatója az idei Éjszakai átszálló utolsó programja volt – ráadásul kettő az egyben, hiszen egyszerre elégítette ki a kortárs művészetekre kíváncsiak és a populáris élményekre vágyók igényeit. Hogy a műsorra nem a Kortárs Művészeti Intézetben került sor, arra van egy nagyon egyszerű indok: az icában másnap, június 4-én 18 órakor nyílott meg a (menetrendszerű) dunaújvárosi kollektív tárlat. Mivel az installálásra nem lett volna elegendő az a maximum 18 óra, ami egy Intézet-beli divatbemutató után a rendelkezésre áll, ezért kénytelenek voltunk a programot kihelyezni a Ligetbe. És pont ez az, amit soha többé nem fogunk megtenni. Hogy miért, arra szintén van egy egyszerű indok: mivel a lányok nem a Kortárs Művészeti Intézet előtt, hanem a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza mögött mutatták be az 5 fiatal tervezőnő kollekcióját, ezért a közönség, de még a – sajnos nem elég tájékozott – sajtó is a társintézményhez kötötte a produkciót. Ami viszont túl színvonalas volt ahhoz, hogy a PR- és reklámértékéről lemondhassunk. Tanultunk a hibánkból: soha többé nem megyünk sehova átszállni, maradunk az állomásunk épületében.” (Itt kell megjegyeznünk egyrészt azt, hogy 2008-ban – financiális okokból – nem került sor átszállós divatbemutatóra, lakmározás viszont volt – a szexuális életstílus szimuláció jegyében. Másrészt arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy az egyes programokat ugyan az állomáson kívánják megrendezni 2009-ben is, csakhogy maga az állomás alighanem elköltözik eddigi helyéről...)
Az üzemigazgatóság – előre nem látható események hatására – 2004-ben alapította az Újraktár díjat is, amit elsőként K.-L. Zita /28/ és O. Richárd /30/ vehetett át, pontosabban élvezhetett ki. (A történeti hitelesség érdekében meg kell említenünk, hogy nekik kettőjüknek – noha ezt követően hosszú éveket töltöttek együtt – a 2008-as Averziós terápiát már nem kellett igénybe venniük...)
A programot tekintve hasonlóan fontos, hogy synus 2004. június 2-i Klick ’n’ Paste + Filter című live act-jával elindult az élő koncertek sorozata – ebben az évben ugyan ez volt az egyetlen, ám a következő esztendőkben egyre több és több került megrendezésre.
De talán az eddig említetteknél is lényegesebb változás, hogy ettől az évtől egészen 2006-ig a Mozaik Összművészeti Fesztivál idején és kontójára lehetett átszállni – ami pénzügyi szempontból ugyan megnövelte az üzemigazgatóság lehetőségeit, de sok más szempontból komoly problémát jelentett. Erről azonban részletesen majd a következő fejezetben… (folyt. köv.)