Megint a külső...

A szombati utolsó állomásunk Sajó László költői estje volt. Verseit saját maga olvasta fel, zongorakíséret és a Dunaújvárosi Hírlap újságírója, Szabó Szabolcs kérdései mellett.

A személyes hangvételű, beszélgetős programot sokszereplős divatbemutató követte; ROZITIV, azaz Boda Gyöngyvér kényelmes, színes, bohém öltözékeit barátok, ismerősök mutatták be, többen közülük egy gyakorlott modell fellépésével és természetességével, lábainkon werebortega cipő-kreációkkal.
A talpalávalót a Mind szakmailag, mind emberileg zenekar (személyes véleményem szerint az egyik legjobb zenekarnév) szolgáltatta, de ez csak ujjgyakorlat volt a koncerthez képest, ami a divatshow után vette kezdetét. Mocskos rock and roll végkimerülésig, és a DJ-k még csak ezalatt kezdtek melegíteni...
Eliadesz és Sabazz biztos nem hagytak senkit a sarokban ücsörögni. Ti táncoltatok?

A Zajkabát

A budapesti KEPP Showroom lányai mosolyogva szemlélték Páhi Péter festékes akcióját, ám ők már tudták, hogy az alagsorban egy sokkal érzékenyebb szerkezet vár bemutatásra: a Kitchen Budapesttel (KiBu) közösen készült noisycoat projekt, mely egy mozgásérzékelős kabátot takar. A csoda-ruhát szombat este Jobbágy Bernadett öltötte magára, és minden mozdulatával új hangokat csikart ki belőle. "Jobb kéz hangot ad, bal kéz torzítja" - hangzottak az instrukciók azok számára, akik szerették volna maguk is felpróbálni a sárga-fehér öltözéket.

A táncos gyakorlott mozdulatokkal szólaltatta meg a szenzorokkal ellátott ruhát, az 5 fiatal textilszakos iparművész lányt tömörítő KEPP (név szerint: Tomcsányi Dóri, Havancsák Teréz, Hajdú Anett, Hofstädter Szandra és a dunaújvárosi Kovács Adél) pedig röviden mesélt megismerkedésükről a felvételi előkészítőn és a kibus fiúkkal, Sik Eduárddal és Kiss Lászlóval közös munkájukról.
Végül akadt bátor vállalkozó is, aki a kabát levétele után ennyit fűzött az innovatív designhoz: "Tényleg működik!"

Piszkos munka

A kis- és a pincegalériába tegnap estére beígért két esemény mindegyike rendhagyó volt: nem a szó hagyományos értelmében vett kiállításmegnyitókat láthattunk, hanem happeningeket.

Először Páhi Péter mutatta be vicces képregényekből, vésett tükörből és mókás videóinstallációkból (Tájképek rólam) tárlatát, ám a figyelem középpontjában a terem jobb oldalán helyet foglaló, rugókkal ellátott evezőlapát volt. Kanalak, lábasok voltak szorosan ráerősítve, bennük festék, és mindezzel szemben a falon egy fehér vászon - nos, mi az első gondolat?
Jól tippeltetek, egyszeri és megismételhetetlen festmény készült, melyhez bárki hozzáadhatta a maga festékpacáit, csak meg kellett tölteni a csöbröket, a lapátot hátrahúzni ééss zutty! Vajon a mai kiállításra a dolgos pályakarbantartók újrameszelik a falat? Ha marad ilyen, ti már tudni fogjátok, hogy mi történt, és nem Festéktüsszentő Hapci Benő járt felénk a Pom-pom meséiből, csupán egy rém komolytalan alkotó asszociált így az Énillúziók témára.

Esti resti

Szombaton ismét sokan voltak kíváncsiak arra, mit szállítanak az Éjszakai Átszálló vagonjai: aki 6 óra után belépett a restibe, a négytagú Stan's Banddal találta szemben magát. A jazzformáció, azaz Kiss Diána, Palczer Zsolt, Kőrösi Dániel és Boda Bence egészen a 8 órára meghirdetett lélekboncoló előadásig alapozta az estét, majd a pszichiáter dr. Bánki György következett.

Az én a vasalódeszkán címmel beszélt mindennapi (ön)áltatásainkról, manipulációról egészen a sznobizmusig. Két filmrészlet színesítette az amúgy sem sótlan előadást: először Az ördög Pradát visel című opuszból, majd komolyabb vizekre evezve Lars von Trier Dogville-jéből láthattunk példákat a közösségbe tartozni akarásra és a befogadásért való küzdelemre, valamint arra, milyen illúziók élnek az egyes emberben a közösségről, ahová be szeretne kerülni. Természetesen most is helyet kaptak a nézői kérdések, melyek egészen más mederbe terelték a beszélgetést, elhangzott például a női és férfi agy különbözőségéről, de a pszichiátria mint szakma általános jelentőségéről szóló kérdésfelvetés is.
Itt azonban nem ért véget a menetrend: az est hátralévő részében újra előkerült a vandalizmus is, bár nem a tegnapi formájában...

Zárónap az Éjszakai átszállóban

Tájékoztatjuk a Tisztelt Utazóközönséget, hogy ma 18:30-kor és 22:00-kor zongoracipelő tehervonatok indulnak a Kortárs Művészeti Intézet állomásról: előbbit Kovács Zoltán, utóbbit Oláh Dezső vagonírozza. Ugyancsak innen indulnak a menetrendszerinti Várnai Gyula és Mátrai Erik járatok 21:00-kor, illetve 21:30-kor, valamint Jelenits István teológus világillúziós szerelvénye 20:00-kor. A pontos menetrend és utastájékoztatás az Éjszakai átszálló üzemigazgatóságának honlapján itt olvasható. (Az óráját ugye senki nem felejtette el visszaállítani ma hajnalban?!)
Tájékoztatjuk továbbá Tisztelt Utasainkat, hogy az Átszálló resti (Art Café) a szokásoktól eltérően ma, vasárnap is nyitva tart, egészen 24:00-ig. Ekkor üzemigazgatóságunk munkatársai zsebkendő-lobogtatós könnyes búcsút vesznek az átszállósoktól és a 2010-es Éjszakai átszállótól – és azonnal elkezdenek dolgozni a 2011-es menetrend összeállításán.

PROTEST SONGS

Erhardt Miklós tanácsát megfogadva zenével tüntettünk az est hátralévő részében: Kelemen Angelika, a már sok különböző formációban látott-hallott jazzénekesnő ez alkalommal duóban lépett fel az Uitz teremben, Almási Endre gitárossal összeszokott páros látszatát keltve. Az oldott, italozgatós hangulatban többen is érezték a bugit a lábukban, a bátrabbak a színpadon perdültek táncra az est csúcspontján a ráadás-dal, az I Shot the Sheriff ütemeire.
Ezzel el is jött az ideje birtokba venni a resti külsőt, azaz a Mozi Presszót, ahol egészen más műfaj, de ugyanakkora pezsgés és teltház volt: először rozsomák, aztán a NewCityBeatstől Sackraff majd What Else, az igazán kitartóan partizóknak pedig ivory memory pörgette a dubstepet és a breakbeatet, természetesen vizuállal kísérve.
Külön érdekes volt megfigyelni a két utazóközönség keveredését, de csakis pozitív értelemben - a kortárs kultúra iránt érdeklődők tágíthatták kicsit látóterüket, a rendszeres dubstep-bulikba járók pedig talán kedvet kaptak megnézni, mi is ez a vonatos őrület, mely fel-felbukkant a kivetítőkön az éjszaka folyamán. Ma este visszatérünk!

A nép nevében

Politikai hevületeit mindenki kiélhette a pénteki nap első kiállításmegnyitóján: a Plágium2000 csoport behozta az állomásra az utcát, és felszólításukra a most ősszel gyűjtött választási plakátokjaikon pártszimpátiától függetlenül mindenki kedvére kiélhette magát. Szélsőjobb, zöldek, szocialisták, demokraták mind megkapták álbajszaikat, foghíjaikat, szövegbuborékaikat portréik köré, és ebben a nyájas utazóközönség aktívan közreműködött, és minden okuk meg is volt rá: a falon VANDALIZÁLJ! felirat hirdette, mi a teendője azoknak, akik megfáradtak a felnőttes vitákban és inkább pár tollvonással nyilvánítanának véleményt.

Erhardt Miklós kiállítása a Pincegalériában újabb játékra szólított, olyanra, melyhez azért némi képzettségre is szükség volt: Késmárky Szabolcs mutatta be, hogyan is kéne gitáron megszólaltatni a Protest Songbook egymás mellé sorakoztatott 20 akkordját (Sex Pistols - Anarchy in the UK, John Lennon - Imagine, Bob Marley - Redemption Song...)
Videóösszeállítást láthattunk arról, ahogy Graz utcáin alkotótársával, Dominic Hisloppal mutatják be a produkciót, továbbá helyett kapott még a Fordított kereszt videófelvétel, A spektákulum társadalma magyar hangsávja és egy igazán csak péntek estére szóló installáció, mely nem volt más, mint egy sor piszkos hamutartó Dunaújváros különböző vendéglátóegységeiből Elvágyódás címen.
A tegnapi nap tehát a politikáé volt, mely után fergeteges buli vette kezdetét...

Illúzió a politikában

A város restijében pénteken egész koraeste füstös gitárzene szólt, melyet kezdetben Késmárky Szabolcs szolgáltatott, majd Kiss Endre is csatlakozott hozzá, hogy az élénk társalgáshoz és állandó bűvészünk, Németh Gábor trükkjeihez a zenei aláfestést biztosítsák. Ez igen jól sikerült, az Átszálló második napján rövid idő alatt szép tömeg verődött össze, akik kíváncsiak voltak az első érkező szerelvényre.

Ezek után megnyílt a nagyterem a Szilágyi-Gál Mihály filozófiatörténész előadására özönlők előtt, akik közül csak a gyorsaknak jutott ülőhely, azonban mindenki figyelmesen végighallgatta A választás szabadsága és a manipuláció tézise című előadást, melyben szó esett a média és a hatalom kapcsolatáról, Thomas Hobbes Leviatánjáról valamint arról, hogy az egyén saját életének irányítását milyen szinten adhatja a mindenkori hatalom kezébe.
A java azonban csak ezután következett: az ELTE adjunktusa készségesen várta a kérdéseket, és míg a csütörtöki Peternák-féle művészettörténet óra után ezek elmaradtak, az első kérdések után most igazán élénk vita alakult ki, először az internet szerepéről, hasznosságáról és veszélyeiről, majd oktatáspolitikai kérdésekről; még Ady Endre is terítékre került. Ez kisebb csúszást is előidézett szoros menetrendünkben, de a rugalmas állomásfőnökség nem akarta hogy bárkiben bennrekedjen a véleménye - ezen az estén újra kiderült, hogy a vágányok mellett igenis van igény arra, hogy komoly témákról, kötetlenül beszélgethessen az utazóközönség.

A nap dolgozója: Koncsek András térmegfigyelő-gyakornok

Tájékoztatjuk a Tisztelt Utazóközönséget és Kedves Kollégáinkat, hogy Koncsek András gyakornokunk térmegfigyelői megbízatása 2010. október 30-án, ma hajnalban (hivatalosan tegnap, 2010. október 29-én éjfélkor) lejárt. Munkájáról Üzemigazgatóságunk nehéz szívvel mond le, de megállapodásunk értelmében nem tehetünk mást – ezzel együtt megjelenésére a Kortárs Művészeti Intézet állomáson, valamint a resti külsőben továbbra is számítunk – nem csak az Éjszakai átszálló ideje alatt.
Feladatát kiválóan látta el, hozzáállása példaértékű volt – ezért az éá felügyelőbizottsága nem csak a köszönetét, de a tiszteletét is szeretné irányába kifejezni.

A harmadik átszállós nap

Tájékoztatjuk Tisztelt Utasainkat, hogy ma 18:30-tól 2010/3. átszállás következik. Az Én illúzióit szállító menetrendszerinti járatok a Kortárs Művészeti Intézet állomásról: Stan’s Band koncert, utána Bánki György pszichiáter énje a vasalódeszkán. 21:00: Páhi Péter énje ugyanott, majd a K E P P Showroom (és a Budapest Kitchen) zenélő ruhája – bemutatja: Jobbágy Bernadett. Az állomásról induló utolsó járaton Szabó Szabolcs a restiköltészet bajnokát, Sajó Lászlót faggatja a sörunicum kombóról, fociról, meg minden egyébről, ami releváns.
23:30: érkezés a resti külsőbe – ismertebb nevén: MoziPresszó. Vagonírozás: ROZITIV / werebortega + Mind szakmailag, mind emberileg zenekar, valamint Naticheck, Eliadesz és Sabazz. Tájkép keret nélkül: Krulf és Mr.Friday.
Pontos menetrend és részletes utastájékoztatás az Üzemigazgatóság honlapján itt. A vágányok mellett mindig kérjük vigyázni!

Tér vagy térillúzió?

Ifj. Koffán Károly kiállítása volt az első nap utolsó menetrendszerinti programja a beígért grillbár nyitásáig. Az utazóközönség még át-átszaladt a váróba, hogy kicsempésszen némi főzéshez előkészített nyers paprikát vagy egy-egy pohár bort, majd a restin át a kíváncsiság visszavonzotta őket a galériába. A megnyitón maga az alkotó beszélt hosszasan a tér feltérképezéséről és arról, mekkora érdeke fűződik az emberiségnek ahhoz, hogy a körülöttünk lévő összes dimenziót megismerjük.
Képei közt sokat csak a három dimenziós szemüveg felvétele után lehetett megérteni, mikor előugrottak az életből kölcsönzött, elforgatott, szétdarabolt, kivetített mértani formák.
Mesélt tanári munkásságáról, a témában írt tankönyveiről és szemléletesen és élvezhetően értette meg a hallgatósággal az érthetetlent: például, hogy miért nem ugyanabban az időben látunk két embert, akikre egyszerre nézünk rá. A fény és az idő kérdései elválaszthatatlanul kapcsolódtak a témához, és mikor a kiselőadás lezárult az "aki rám néz, a múltamat látja, mint ahogy én is az ő múltját látom" végkicsengéssel, sokan maradtak ott tovább kérdezősködni és hallgatni a mestert, aki nagyon élvezetesen és készségesen magyarázott.
Soronkövetkező, feleségével, Cyránski Máriával közös kiállítását hamarosan láthatják az érdeklődők az állomásból addigra újra Kortárs Művészeti Intézetté transzformált helyszínen.

A művészeti illúziók csütörtöki kutatása ezzel lezárult. És ezután? A séf maga az állomásfőnök, mellette kiskuktája, aki jelen blogban is bőven publikált - szeletelnek, fűszereznek, sütnek-főznek - na meg csinos, fiatal lányok, akik a kenyeret pirítják, kínálnak, segítenek. Éjfél után még mindig tele a nagyterem kultúra- és grillezett cukkini-fogyasztókkal, és aki úgy gondolja, ez a kettő sehogysem jön össze, az a következő ilyen alkalmat ne hagyja ki!

Világhírű kortárs magyar képzőművészt!

Borsos Lőrinc neve sokaknak ismerősen csenghet, akik követik a kortárs magyar képzőművészet eseményeit - és nem, nem azért, mert létező személy lenne. Borsos János és Borsos-Lőrinc Lilla mostanában társadalmi kérdéseket feszegetnek, mint azt tavalyi nagysikerű Diákhitel tartozásom forintban c. festményükkel is jelezték.
A Pincegalériában az Átszálló első napján bemutatott két alkotás a magyar képzőművészeti szcéna mellőzött helyzetét szemléli optimistán: az aranyló Magyarország a szomszédos országok matt fényéből kitűnve és az aranyozott "H mint jellem" embléma már-már nevetséges nemzeti büszkeségre és elszántságra utal, hogy kicsiny országunk kitermelje magából a következő Vasarelyt vagy Moholy-Nagyot.
Elkészítésük nem volt egyszerű: az alkotópáros a megnyitón megosztotta velünk a megvalósítás nehézségeit, az aranyfüst makacs természetét és azt, hogy a nagy elánnak és energiaráfordításnak nem mindig lesz meg a kívánt eredménye. A megnyitón kialakult élénk eszmecsere során az egybegyűltek ezt mintegy a képzőművészeti színtér általános jellemvonásaként és az elszigeteltség problémájának forrásaként értelmezték, a művészek pedig kijelentették, hogy ők csakis művészi szempontból vizsgálták ezt a kérdést, tehát nem művészettörténészi, szociológiai vagy kurátori szempontból - ők csak láttatni szeretnének, kérdést felvetni, nem pedig megoldani azt, amihez egy egész intézményrendszerre lenne szükség.
Ugye komolyan hangzik? Egy aranyló Magyarország előtt mégsem lehet vállat vonogatni...

Tehervonat érkezett

Kortárs művészeti állomásunk első szerelvénye tegnap este 7 órakor ünnepélyesen berobogott a Sz.I.M.N.I.A., azaz a Szimmetrikus Zenei és Írásos Műveket Népszerűsítő és Ismertető Alkotóműhely produkciójával megpakolva! Matuz Gergely fuvolás one-man show-jával vezette be az utazóközönséget a második világháború után íródott komolyzenei szerzemények változatos és játékos világába. Feszegette hangszere határait, lábával dobolt, és nem egyszer az elektroakusztika is megjelent: Nagy Ákos zeneszerzőtől hallhattuk a legtöbb darabot, így a számítógépre és az élő hangszerre íródott darabok nem különültek el élesen, hanem teljes összhangban szólaltak meg. Szerzeményei közül elhangzott a Legyek násza, a Cauda pavonis vagy a Parallel Braids, de felcsendült pl. Láng István Dramma breve-je is.
Ezután csak egyre többen és többen érkeztek, a terem végében pedig egy zöldségektől, boroktól és friss fűszernövényektől roskadozó asztalra lehettünk figyelmesek, ami azt sugallta, hogy megéri ittmaradni késő estig - de erről majd a következő bejegyzésben esik több szó...
A zenés felvezető után Peternák Miklós, a Képzőművészeti Egyetem intermédia tanszékének vezetője tartotta meg művészettörténészeti előadását Illúzió a művészetben címmel. Az előadás egy diákok által készített rövidfilm (lásd a képen) levetítésével kezdődött, mely ontológiai kérdéseket boncolgatott, többek között, hogy van-e élet a mókusokon túl. Ezután tértünk át az érzékcsalódásokra, optikai illúziókra és a trompe l'oeil-re a festészetben, grafikában és a fotográfiában sok-sok képpel, melyek elsőre nem azt ábrázolták, amit ábrázolni látszottak, és egy kis elforgatással vagy némi trükkel őszinte meglepődést hoztak ki a hallgatóságból. Szórakoztató prezentáció volt, az ismeretterjesztés mellett a szórakoztatásra is egyenlő hangsúlyt fektetett, és bár biztosan mindenkinek volt ismerős ábra a válogatásban, de ugyanúgy tartogatott bárki számára új élményeket, új perspektívákat.
Az irányt tehát kijelölte az első két program, a kérdés az volt, hogy ezt a hangulatot az éjszaka beálltával lehet-e tartani, esetleg fokozni...

Átszállás 29-én, pénteken is!

Tájékoztatjuk a Tisztelt Utazóközönséget, hogy az Éjszakai átszálló 2010-es második, politikaillúziós járata ma 18:30 órakor indul a Kortárs Művészeti Intézet állomásról (negyedórás késés lehetséges). Vagoníroznak: Németh Gábor bűvész, Késmárky Szabolcs bluesgitáros és meglepetésvendége, Szilágyi-Gál Mihály filozófiatörténész, a Plágium2000, valamint Erhardt Miklós képzőművészek, végül Almási (Endre) Kelemen (Angelika) jazzelőadó(k).
23:30-kor átszállás a MoziPresszó állomáson, ahonnan a járat tovább folytatja útját. Az utasok komfortérzetéről a dubstep és a breakbeat eszközeivel gondoskodnak: rozsomák és ivory memory, valamint a NewCityBeats képviseletében Sackraff és What Else? Látkép: Krulf és Mr.Friday.
A részletes menetrend és az utastájékoztatás megtalálható itt.

Dohányügyek

Üzemigazgatóságunk megbízásából a Központi Statisztikai Hivatal felmérést végzett a dohányosok és nem dohányosok arányáról az Éjszakai átszállóban. A kimutatás szerint az éá bennszülött dolgozóinak 75%-a cigarettázik (van, aki csak alkalomszerűen, de ezt kompenzálja Deák Nóra váltókezelő napi fogyasztása), míg a nem dohányosok mindössze 16,66%-ot tesznek ki. A hiányzó 8,33%-ot Farkas Péter (egykoron hobbimálházó, jelenleg szemaforkezelő-segéd) személye fedi le, aki szívja, „de nem kéne neki”. (0,01% elveszett a statisztikai végtelenben.)
Ez az arány jelentősen változott az új dolgozók munkába állásával. Négyből négy nem cigizik, nem pipázik! Szinte hihetetlen. A számok nyelvén: dohányosok 56,25%, nem dohányosok 37,5%, Farkas Péter 6,25%.
DE AMI MINDENNÉL FONTOSABB: 2010. október 28-tól 31-ig, csütörtöktől vasárnapig az Átszálló resti (Art Café) kibővül a Kortárs Művészeti Intézet Uitz (nagy) termével. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a felszolgálás mikéntje, valamint az italfogyasztás lehetősége utóbbiban ugyanaz lesz, mint ami az előbbiben meghatározott. Dohányügyi szempontból viszont jelentősen eltér majd a két helyiség házirendje: míg a restiben nyitástól zárásig megengedett a cigarettázás, addig az Uitz Teremben csak a pénteki és vasárnapi zenei rendezvények ideje alatt, valamint a napi programok után lehet majd rágyújtani. Fontos még megjegyezni, hogy a kiállításoknak helyet adó Kis- és Pincegalériában a dohányzás az Éjszakai átszálló teljes ideje alatt szigorúan tilos!
E szabályok figyelembevételére és betartására minden kedves utasunkat nyomatékosan megkérjük! Még mi, dohányfüstben érlelt, bennszülött üzemigazgatósági dolgozók is. Egyébként mindjárt kezdünk!

Szoboszlai János: Az illúzióról

Az illúzió hamisság. Akkor ismerjük fel, amikor lelepleződik. Amikor kiderül a csalás. Kiderül, hogy a világ nem az, aminek hittük. Hitbéli tévedésben éltünk. Az illúzió illúzió-volta keserves megtapasztalás során sújt le ránk, megszégyenülünk. Az illúzióvá vált hit arcul csap.
Tapasztalataink alapján prekoncepciókat gyártunk, s hiszünk is bennük. Ezek nélkül nem is jutnánk túl a napok során, és érdekes módon a többiek is hitbéli meggyőződések alapján haladnak velünk párhuzamosan, vagy szemben, vagy éppen merőlegesen keresztezve utunkat – vagy velünk soha nem érintkezve húznak el egy távoli pályát követve.
Hitbéli meggyőződéseink többsége azonos. Tömegesen csap minket arcul, amikor egy közlekedési vállalatról kiderül, hogy azért koszosak és büdösek és rendszeresen későn futnak be a buszai, mert a vezetőség kilopta a közpénzt a vállalatból. Sokak szerint megérdemeljük az arculcsapást, mert eleve hülyék voltunk, amikor hittünk a közpénzek közérdekből való felhasználásában. Ez is meggyőződés volt valaha – előbb-utóbb illúzióvá válik.
Az illúzióvá válásból következő arculcsapás kijózanító. A leleplező okosabb, mint mi – legalábbis jobban informált. Előadását követően úgy érezzük, hogy megszabadultunk tévedéseinktől, legalábbis néhánytól. Az optikai illúzió érdekes és szórakoztató élmény egy 3D-s moziban, de élet és halál kérdése a lopakodó repülőgépről készült radarkép esetében. A magyarázat pedig tudományos kell, hogy legyen és „aha-élményt” kell, hogy nyújtson. A politikával kapcsolatos elemzések többsége is illúzióktól szabadít meg minket, a leleplezés keserű, és fásultságot, reményvesztettséget vált ki. Az önmagunkról alkotott kép korrekciója több mint húsba vágó, hiszen egy kívülálló szemével láthatja magát az analízisben a páciens. Ez a kiigazítás kisebbrendűség érzéseinktől megszabadíthat, de lerombolhatja pimasz magabiztosságunkat is. Mindenképpen elveszhet az a valaki, akit önmagunknak hittünk, illúzióvá válik több évtized – számunkra mindenképpen történelme. A vallásos hit kizárja önmagát mint illúziót – minden más hitet viszont annak tekint. A világ, a földi élet és az anyag „hívságai” iránti elkötelezettségeinket ugyanakkor egységesen tekintik illúziónak a transzcendens, az anyagi léten túli lét feltételezése alapján a vallások.
A hivatásszerűen szórakoztató illuzionista katarzist okoz gyorsaságával és ügyességével. Ha csak a kártya bukkan elő nem várt helyről, mosolygunk. Ha a „megélhetési illuzionista” pénztárcánkat tünteti el oly módon, hogy észre sem vettük, hogyan csinálja, biztosan nem fogunk mosolyogni. A nyáron Dunaújvárosban láttam egy bűvészt, valamint a budapesti 11-es buszon véletlenül lelepleztem két zsebtolvajt. Ezekről jutott eszembe az illúzió a művészetben, a politikában, saját lelkünkben és a vallásokban.
Tekintsük tehát a bejövő vonatunkat hitnek, az állomást (ahol éjszaka átszállunk) az illúzió leleplezése helyének, csatlakozásunkat pedig egy új hitnek – amelyik éppen a következő pályaudvar felé robog. A mai naptól.

ROZITIV / werebortega kvíz – Bodri-díj

Boda Gyöngyvér (ROZITIV öltözékek) és Horváth Anikó (werebortega cipők) iparművészek kiváló modelleket kértek fel az Éjszakai átszállóban sorra kerülő divatbemutatójukhoz (MoziPresszó, 2010. október 30., szombat féléjfél). A névsort böngészve akár úgy is érezheti egy tapasztalt átszállós, hogy ő is Boda Roziék ismeretségi körébe tartozik, hiszen a most kifutóra lépők között nem egy akad, aki korábban más – többnyire kiállítóművész – minőségben már megfordult az éá-n.

De vajon kik is e kifutón még tapasztalatlan, de a saját szakterületükön már elismerést szerzett modellek? Képző- vagy iparművészek? Zenészek? Esetleg történészek vagy embriológusok? Ezt kérdezzük a Tisztelt Utazóközönségtől! A megfejtéseket "ROZITIV / werebortega kvíz" jeligére 2010. október 28., azaz csütörtök éjfélig várjuk az Üzemigazgatóság email-címére: atszallo@gmail.com.

Az az átszállós, aki a legtöbb névhez tud helyes foglalatosságot rendelni egy palack kiváló, a Bodri Pincészet által felajánlott Kékfrankos Válogatást vehet át a divatbemutató után – két puszi kíséretében (a pusziadó személye a modellek és tervezők közül szabadon választható!) Amennyiben erre nincs lehetősége, találunk megoldást. Tehát:
- a hölgyek: Bassey Klára Orsolya Eme, Bömbi Néni, Csapó Cecília, Fejér Yvett, Gulyás Sári, Járay Bianka, Kavrán Viki Lévay Zsuzsa, Tóth Andi és – ha a közakaratnak végre behódolnak – Csizek Petra, valamint Nagy Dóra;
- az urak: Bredár Zsolt, Füredi Tamás, Kazsu Zoltán, Keve Miki, Meszes Miklós, Pintér Attila, Réthelyi András, Sátori „KÖD” Gábor, Vachter Jankó, Varga Péter, Vörös Gábor és – ha minden jól megy – Horváth Tibcsa, valamint Nagy Sándor.
(Játékon kívül! Haj: Bencsik Anett. Ritmus: Mind szakmailag, mind emberileg zenekar. Itt lesznek még: Fejér Imola felvevőgéppel, valamint a sminkesek, öltöztetők, barátok és rokonok. És legfőképpen az átszállósok!)

A nyertest e-mailben értesítjük. A játékban az Éjszakai átszálló Üzemigazgatóságának belsős és külsős dolgozói, valamint a ROZITIV / werebortega divatbemutató stábja és közreműködői nem vehetnek részt. A nyereményt átruházni vagy pénzre váltani nem lehet.

Utazás és szállás

Tájékoztatjuk Tisztelt Utasainkat, hogy – bár a Kortárs Művészeti Intézet egyéb kiállítás-megnyitóinál ezt megszokhatták – az Éjszakai átszállóra pénzügyi okokból sajnos idén sem áll módunkban ingyenes buszjáratokat indítani Budapestről. Az a fránya gazdasági válság…
Ezzel együtt a távoli vidékekről érkező átszállósoknak szeretnénk segítséget nyújtani útjuk megtervezéséhez, ezért a fontosabb tudnivalókat – köztük a szálláslehetőségeket – a hivatalos honlapunkon itt összegyűjtöttük.
Köszönjük megértésüket az áldozatvállalásukat!

6. illúziós idősáv 23:30-04:00, illetve kifulladásig Tempó Átszálló!

A leghosszabb… Olyannyira hosszú, hogy azt is nehéz megmondani, hogy ténylegesen meddig tart. A mettől könnyebb: 23:30-tól – de csak október 29-én pénteken, és másnap éjjel, október 30-án. És csak és kizárólag a MoziPresszóban. Szombat hajnalban tehát ne kopogtasson senki a Kortárs Művészeti Intézet kapuján, mondván, hogy átszállni vágyna: ott véget érnek a programok nagyjából 23 órakor. Ehhez képest félórával későbbi a kezdés a külső helyszínen, ami kényelmi szempontokat szolgál: így az Art Caféban mindenki sietség nélkül felhörpintheti az utolsó korty italát, elbúcsúzhat azoktól, akik inkább eszmét cserélnének még, a fiúk ügyetlenkedve felsegíthetik a lányok kabátját – mert bár közel van a MoziPresszó, egy lassú éjszakai séta október végén megfelelő menetfelszerelés híján nem éppen egészségbarát. Márpedig erre adnunk kell, hisz a második, szombati rendezvény éppen az ÉÁ, azaz Életmódillúziós Átszállóparty címet viseli. De kezdjük a péntekkel!
Ezzel a programmal kifejezetten azoknak kívánnak kedvezni a szervezők, akiket – legalábbis hosszútávon – megőrjít a kontempláció, a hétvége közeledtével pedig különös lüktetésbe kezd a lábuk. Szóval táncos-zenés mulatságra vágynak, és a korábbi Éjszakai átszállókon hozzászoktak, hogy meg is kapják ezt. Nos, pénteken máris négy dj gondoskodik arról, hogy idén se kelljen csalódniuk: rozsomák, Sackraff (NewCityBeats), What Else? (NewCityBeats) és – nem utolsó sorban, de még csak nem is végül – ivory memory. Nem végül, mert a program itt messze nem ér véget – viszont, hogy miként folytatódik, arról a jelenlévő közönség dönt: teljesen rájuk lesz ugyanis bízva, hogy a felsoroltak közül kinek a zenéjére pirkad rájuk a hajnal. Utasok kérték – a történelemben először! (Természetesen – szemben a honlapon feltűntetekkel – a szettek nem percenként követik egymást. Ez csupán programozási okokból került fel így a világhálóra...)
Kis pihenés, táplálékfelvétel, Stan’s Band koncert, előadás, kiállítások, restiköltészet, finom borok, jó hangulat a Kortárs Művészeti Intézetben – és máris itt a szombat 23:30, vagyis újabb átutazás a MoziPresszóba. Kezdésként pedig egy hagyományos átszállós programelem: a divatbemutató!
A ROZITIV / werebortega produkció nem csak a bemutatott ruhák és cipők miatt lesz különleges, hanem a modellek okán is: a kollekció egy-egy darabjában ugyanis esetenként helyi kötődésű művészek lépnek majd színpadra. Rajtuk kívül közreműködik még a Mind szakmailag, mind emberileg zenekar is – amely azonban nem csak Boda Gyöngyvér (öltözékei közül néhány darab a képünkön) és Horváth Anikó tervezők bemutatóját fogja kísérni, hisz azt követően saját jogán is fellép az Éjszakai átszállóban. E koncert után újabb ismerős arcok érkeznek: a végre együtt visszatérő Naticheck és Eliadesz, valamint a megunhatatlan Sabazz.
És ekkor már bőven vasárnap lesz. Szép lassan mindenki – köztük e két éjszaka vizuális világának kreátorai, Krulf és Mr. Friday is – hazatér egy kis pihenésre... És máris jöhet az utolsó átszállónap – immár kizárólag a Kortárs Művészeti Intézetben.

5. illúziós idősáv 22:00-23:00 Éjszakai vegyes

Az ötödik etaphoz érkezvén két dolgot tartok feltétlenül fontosnak megemlíteni: egyrészt, hogy ezt leszámítva már csak egy ilyen kötelezőt kell írnom, másrészt, hogy az 5. idősávban találhatók a legváltozatosabb programok.
Kezdjük ott – márcsak azért is, mert ez az első a sorban –, hogy október 28-án, csütörtökön este tízkor jól bevacsorázunk: Átszálló-grill címmel ugyanis tömegétkeztetésre adja fejét a stáb. A menü: grillezett zöldségek és sajtok, a szekszárdi Bodri Pincészet kiváló borai, mindez audió-vizuális körettel. Közreműködnek: Szoboszlai János, Várnai Gyula és Krulf. (Úgy tesz, mintha közreműködne: Fehérvári Tamás.) Másnap, vagyis pénteken ugyanebben az órában már nem a kulináris, hanem a zenei élvezeteknek hódolhatnak a Kortárs Művészeti Intézet látogatói: ekkor kerül sor ugyanis Kelemen Angelika (képünkön) és Almási Endre, vagyis Almási Kelemen jazzkoncertjére. Ez a formáció annyira kézenfekvő és ideális felállás, hogy mindezidáig soha egyetlen koncertszervezőnek sem jutott eszébe - de még maguknak a művészeknek sem. Bezzeg az Éjszakai átszálló kurátorainak… Szemben az előző két programmal a „restiköltészet bajnoka” cím birtokosa, Sajó László az Art Caféban fog beszédbe elegyedni Szabó Szabolccsal – akit az átszállósok alighanem dzsentroidként ismernek inkább. Talán sokak számára szokatlan ez a rendezvény, de az éá történetében mégsem tekinthető példa nélkülinek: felolvasóest már volt 2008-ban is. Na jó, az inkább valamiféle olvasópróba volt. A lényeg, hogy akármi volt, roppant szórakoztató volt. És ez az idei is az lesz! Az utolsó (vasár)nap – és egyszersmind a 2010-es Éjszakai átszálló – zárása Oláh Dezső zongorista jazzkoncertje. (Nyugalom, kedves átszállni nem vágyók! A hangversenyre nem a kávéházban, hanem az Uitz Teremben kerül sor. És – mint az idei éá-n úgy általában – a volume gomb le lesz tekerve. Ha a pianínókon nincs olyan, akkor is.)
De – mint az az első bekezdésből nyilván kiderült – az idei Éjszakai átszálló legeslegutolsó programpontjának ismertetése nem jelenti azt, hogy az átszállós idősávok számbavételével is végeztünk. A legkevésbé sem. Szóval: holnap folytatjuk. Most azonban vacsorázunk, és közben költők múzsáiról fantáziálunk. A háttérben jazzmuzsika szól. HALKAN!!!

4. illúziós idősáv 21:30-22:00 Alagsori éjszakák

Tegnap kicsit vonalasan osztottuk fel a kiállítóművészeket dunaújvárosi és nem dunaújvárosi oldalra. Tulajdonképpen csak retorikailag erőltettük a besorolást. A koncepció, és később a felkérések tekintetében persze tényleg így osztályozható a program, de ha a betűk mögé pillantunk…
A Plágium2000 csak részben (mi magunk sem tudjuk, hogy ez 50, vagy annál kisebb százalékot jelent) dunaújvárosi. Ugyanakkor a K E P P Showroom máris kiegyenlíti a számlát, hiszen az öt hölgy között ott van a helyi illetőségű Kovács Adél is (Taskovics Dorka fotóján a bal szélen; mellette Havancsák Teréz, Hofstädter Szandra, Hajdú Anett és Tomcsányi Dóri). De ők csak a harmadik napon hangolják ránk a zenélő ruhájukat. Előtte.. .Csütörtökön a Borsos Lőrinc duó (mindig gondot okoz, hogy legyen-e névelő, vagy sem, írjuk-e oda, hogy Jancsi meg Lilla, ésatöbbi… - sok más mellett ebből a szempontból is komoly feladatok elé állítják a művészeti szakmunkásokat), pénteken Erhardt Miklós (jelen sorok szerzője egyáltalán nem nevezhető rajontó típusnak – de e név hallatán kajla mosolya olyan sokat mondó, hogy még egy Jennifer Lopez-szerelemmel is meggyanúsítahtó lenne). Aztán az utolsó napon – tehát a K E P P szombati bemutatója után, vasárnap – Mátrai Erik Kovácsovics Dávid (dAV) hangözönével optimalizált kiállítás-megnyitója teszi teljessé és véglegessé a 2010-es Éjszakai átszálló illúziókat kutató-leleplező programját. Ami nem jelenti azt, hogy itt vétet is ért a történet - de erről bővebben majd holnap és holnapután.

3. illúziós idősáv 21:00-21:30 Helyi témák

Az Éjszakai átszállók gerincét mindig a kortárs képzőművészeti kiállítások adják: ezek dolgozzák fel az adott tematikát, ezek köré épülnek a zenei- és egyéb kísérőrendezvények. Az ok kettős, ám egyszerű. Egyrészt bár az éá-t rendező Kortárs Művészeti Intézet minden művészeti ággal foglalkozik, fő profilját a kortárs képzőművészet bemutatása, társadalmasítása jelenti. Másrészt (nyilván ezzel összefüggésben) az Éjszakai átszálló eredeti, máig változatlan célja, hogy a kortárs képzőművészetet népszerűsítse, széles közönségek számára tegye elérhetővé és vonzóvá, melynek módja a hagyományos kiállítási struktúra felváltása egy könnyedebb, változatosabb rendszerrel.

2010-ben – a szokásostól eltérően – esténként nem egy, hanem két kiállításra kerül sor az Átszálló keretén belül: a napi tematikát egy dunaújvárosi és egy, a városhoz nem kötődő alkotó(csoport) is feldolgozza a maga módján, a maga művészi eszközeivel. A szervezőknek ezzel semmiképpen nem az a célja, hogy felmutassanak valamilyen lokális, speciálisan a dunaújvárosi művészeti közegre jellemző gondolkodásmódot, szembeállítva azt egy „multikulturális” világgal, vagy utólag belehelyezve egy tágabb értelmezési mezőbe. Pusztán arról van szó, hogy annyi kiváló művész él és alkot Dunaújvárosban (és rajtuk kívül annyi másutt élő és alkotó, de a városhoz kötődő van még), hogy vétek lenne nem építeni rájuk, másrészt viszont az Éjszakai átszálló nem helyi, hanem országos rendezvény, tehát nem lehet csak és kizárólag rájuk építeni.
A napi két kiállítás közül az első megnyitójára mindig este kilenckor kerül sor az ICA-D Kistermében. Nem egy erre vonatkozó kurátori szándék a magyarázata, hogy ebbe az idősávba a dunaújvárosi művészek bemutatói kerültek: a kiállítók és kiállításaik speciális igényei miatt alakult úgy, hogy ifj. Koffán Károly – akinek az Átszállót követő héten átfogó életmű-kiállítása nyílik a Kortárs Művészeti Intézetben –, a Plágium2000 csoport (akik az illusztrációként használt művet is jegyzik), az éá örökös résztvevője, Páhi Péter, valamint az Éjszakai átszállóban már sok-sok minőségben közreműködő Várnai Gyula nyitja a napi kiállítási programot.

Resti külső: MoziPresszó

Két ingyenes buli a Kortárs Művészeti Intézet (www.ica-d.hu)
és a MoziPresszó közös rendezésében.

2. illúziós idősáv 20:00-21:00 iá, iá, éá

Tudományos előadások az Éjszakai átszállóban. Ijesztően hangzik? És ha még azt is hozzátennénk, hogy a művészettörténész Peternák Miklós rémesen mogorva ember, Bánki György doktor minden médiapszichiátert megszégyenítően agresszív, Szilágyi-Gál Mihály kizárólag román nyelven, tolmács nélkül hajlandó filozófiatörténetet előadni, míg Jelenits István, a teológus nemcsak mogorva és agresszív, de ráadásul… Na ne parázzál, nem ő a PRM elnöke. Ilyen névvel?!
Aggodalomra mellesleg tényleg semmi ok. A „tudományos” esetünkben inkább az előadók kvalifikáltságára, szakmai rangjára utal, mintsem arra, hogy a nagyközönség nyolctól kilencig keressen magának más elfoglaltságot. A humor, a kötetlen hangnem az Átszállóban eleve kötelező – már amennyire bármi is kötelező az Átszállóban. Ráadásul a gyakran segítségül hívott vizuális illusztrációk (festmények reprodukciói, filmrészletek – ahogy azt a mellékelt, Bánki György előadására előreutaló Dogville-pillanatkép is elővételezi) még tovább növelik az érthetőség és az élvezhetőség mértékét.
Az Éjszakai átszálló történetében most először igyekszünk a mindenkori állomásfőnök, tehát a kurátor által aktuálisan megjelölt, majd a közreműködő művészek jóvoltából feldolgozott témát elméleti síkon is boncolgatni egy kicsit. Persze-persze, az egyes kiállítások, részprogramok megnyitói, felkonferálásai alkalmával mindig is hangzottak el javaslatok, támpontok az adott projekt, illetve az éá egészének értelmezéséhez. Ám ezek az ad hoc, befejezetlen gondolatok valószínűleg csak ritkán és kevesekben dolgoztak tovább a megnyitókat követő 5-10 percnél. Ellenben most a felejthetetlenségre törekszünk – vagy legalábbis egy komplex, mélyreható kulturális élmény létrehozására. Ebben fontos szerepet töltenek be ezek a – megközelítőleg hatvanperces – előadások, melyekre minden nap 20 órától kerül majd sor a Kortárs Művészeti Intézet Uitz Termében.
Szóval a nagyteremben. És mindig kellemes légkörben. Baráti hangnemben. És minden alkalommal magyarul – hacsak a közönség nem kérdez más nyelven.

1. illúziós idősáv 18:30-20:00 Teppichmusik

Az Éjszakai átszállók – mind a teljes rendezvényeket, mind az egyes napokat tekintve – az elmúlt években többnyire in medias res (latin, jelentése: bele a lecsóba) kezdődtek. Idén ez semmiképpen nem lett volna szerencsés – no nem azért, mert az első tematikus programok (melyekről bővebben holnap lesz szó) átszállóidegen-hangulatúak lennének, hanem mert szokatlanságuk miatt sokak számára annak tűnhetnek. Viszont koncertekkel kapcsolatban ilyen fenntartások senkiben sem merülhetnek fel – hiszen ha valami alkalmas arra, hogy megalapozza az ideális éá-atmoszférát, akkor az a muzsika. Már csak az a kérdés, hogy milyen is az a bizonyos „ideális éá-atmoszféra”?
Idén – legalábbis a Kortárs Művészeti Intézetben zajló eseményeket tekintve – inkább bensőséges, mint kavalkádszerű: elmélyült és baráti légkör jellemzi majd, nem pedig az önimádó duhajkodás.
Persze nem valami összátszállós kontemplációról, szektás fejbekólintásról van szó éá fedőnévvel: a játékosság, a kötetlenség és az önkifejezés egészségesen korlátlan lehetősége továbbra is alapvető. Erre nem is találhatnánk jobb példát, mint az 1. idősávban fellépő művészeket és produkcióikat – no meg mindjárt azt a tényt, hogy ténylegesen nem is lépnek fel sehova, mert a szigorú értelemben vett színpadhasználattól mindannyian elzárkóztak, tehát koncertjeiket egészen testközelből adják. Késmárky Szabolcs blues gitáros (képünkön) szőnyegzenei produkciója október 29-én pénteken, a másnap este újjászülető Stan’s Band jazzkoncertje, valamint az utolsó, vasárnapi átszállást felvezető Piano Blues Kovács Zoltán előadásában mind-mind bővelkedni fog improvizációban és zenei meglepetésekben. Mintha ezeket koncerteket éppen a fent vázolt hangulat és kreatív kritériumok megteremtésére és megjelenítésére találták volna ki. (Egyébként tényleg erre találtuk ki.)
Mindettől némileg eltér majd az első, október 28-i napot indító SZIMNIA Alkotóműhely-hangverseny. Nem csak és nem elsősorban azért, mert az imént említett koncertekkel szemben az ő produkciójuk az Art Café helyett az Uitz Teremben lesz látható és – ami fontosabb – hallható, hanem mert előadásuk sokkal komolyabb hangvételű lesz. Amint az a koncertprogramjukból is kiolvasható.

Illúziós idősávok

Akarjuk vagy sem, az Éjszakai átszálló műnyelvét átmenetileg muszáj feláldoznunk a közérthetőség oltárán – ugyanis lényegi információk kallódnának el, ha a következő napokban is megpróbálnánk mindent átpréselni a restirésen. A kérdés már csak az, hogy megy-e még a magyar? (Átmenetileg feláldozni?! Restirésen átpréselni?! Pfff…)

Mint az köztudott, a 2010-es éá címe és egyben központi témája az Illúziók, melynek jelentését és jelentőségét négy egymást követő napon négy különböző területen vesszük majd szemügyre: október 28-án, csütörtökön az illúzió és a művészet kapcsolatát, másnap az illúzió politikában betöltött szerepét, szombaton az én illúzióit, míg az utolsó napon, október 31-én a metafizikai dimenzióit vizsgáljuk – a közreműködő előadók és képzőművészek iránymutatásai, meglátásai tükrében. Vagy, ha tetszik: e tükrök által homályosan…
És itt máris fel kell hívnunk a figyelmet az első jelentős változásra: az Éjszakai átszálló ezúttal nem ötnapos lesz – amint az az elmúlt években megszokott volt –, hanem csupán négy. A programok száma azonban nem csökken emiatt – aminek részben az az oka, hogy a Kortárs Művészeti Intézet mellett egy külső helyszínen, a MoziPresszóban is lesznek átszállós rendezvények (október 29-én, pénteken és 30-án, szombaton).
Mindez a projekt hivatalos honlapján tartalmi és strukturális szempontból is érzékelhető. Egyrészt: a fentiek miatt nem olvasható érdemi információ a 2010/5-ös gombra klikkelve. Másrészt: míg korábban a napi bontásnál a „főútvonal” a tematikus művészeti eseményeket, a „tömegközlekedés” pedig a kísérőrendezvényeket vette sorra, addig idén előbbi kategóriában az Intézetben megrendezett, utóbbiban pedig a MoziPresszós programok találhatók.
Ugyanakkor átfedésekből adódó zavar nem lesz, senki nem kényszerül ide-oda szaladgálásra, hiszen a két helyszín nem külön-külön és pláne nem egyidőben, hanem együtt ad intézményi keretet az Átszállónak – egy pontosan követhető órarend szerint. Holnaptól hat napon át a programot ez alapján ismertetjük, tehát a szokásostól eltérően nem napokra, hanem idősávokra bontjuk azt. Többek között azért lesz érdemes figyelni, mert a honlapon – programozási okokból – a MoziPresszóban megrendezésre kerülő eseményeknek nem a tényleges kezdési időpontja olvasható. De még mielőtt belemélyednénk az óraidő rejtelmeibe…
Napi tematika ide, idősávok oda, a Kortárs Művészeti Intézetben, közelebbről az Art Caféban egy művész – egészen pontosan egy bűvész – minden nap, minden órában fel fog majd tűnni az Éjszakai átszálló ideje alatt: Németh Gábor afféle házigazdaként jön, megy, mikromágiájával folyamatosan szórakoztat és elkápráztat.
És még valami, ami állandó: az Éjszakai átszálló minden programja mindkét helyszínen mindenki számára ingyenes!

Kevesen voltunk, (de szerencsére) sokan maradtunk

Tájékoztatjuk a Tisztelt Utazóközönséget, hogy az Üzemigazgatóság által meghirdetett térmegfigyelő-gyakornoki állást a 2010. október 28. és 29. közötti – igen rövid, de annál intenzívebb – időszakban Koncsek András tölti be az Éjszakai átszállóban. Sipos Krisztián a 2010. október 30-31. fordulójára szóló éjmegfigyelői kinevezéssel hasonló feladatra, konkrétan a resti külső eseményeinek kamerával történő nyomon követésére kap megbízást. Tekinthető lenne persze mindez az Üzemigazgatóság belügyének is, viszont meggyőződésünk, hogy a nevek és arcképek nyilvánosságra hozatala összességében növeli a Kedves Utasok komfort- és biztonságérzetét. Jó tudni ugyanis, hogy kiknek a közeledtekor kell a sörösüveget szemérmesen a restiasztal lapja alá húzni, nehogy ez legyen a következő vasárnapi ebéd fő beszédtémája a nagyinál, vagy hogy egy-egy műalkotás szemrevételezésekor az áhítatos pillantást kiknek a fényképezőgépe előtt kell unott bambulásra cserélni, nehogy a csajunk később mindenféle kiállításokra próbáljon elcibálni. Vagy – ami még rosszabb – színházba. Mindezek tükrében az átszállósokra potenciális veszélyt jelent Balázs Dóra lesmester feltűnése is – amire az éá teljes időtartama alatt számítani lehet mind a peronon, mind az állomáson, ahogy a restiben és a resti külsőben is. A lesmesterrel 2010. október 28-tól 31-ig folyamatosan kooperáló-konspiráló beépített jelfeladóról, Varró Eszterről meg talán elég, ha csak annyit mondunk: mindig is titkos ügynök szeretett volna lenni…

Közlemény

A térmegfigyelő-gyakornoki állásra kiírt pályázatunk jelentkezési határideje – a CET, tehát az Éjszakai átszállóban hivatalos óraidő szerint – lejárt. Már egy teljes perce. Üzemigazgatóságunk napra- (sőt percre-) készségét mutatja, hogy már el is bíráltuk a pályázatokat. Sőt, döntésünkről értesítettük is az érintetteket. Válaszaik beérkezése után tájékoztatni fogjuk a Tisztelt Utazóközönséget az Üzemigazgatóság összetételében beállt változásokról. Előzetesen csak annyit, hogy „kevesen voltunk, sokan maradtunk”.