Laszt Minit Darlings' Town

Másfél hét alatt sem tudta megszokni a folyamatos esőzést? Unja már, hogy a magyar (játékra száraz időben is alig alkalmas) labdarúgópályák felázott talaján legfeljebb gumicsizmában lehetne biztonságosan közlekedni? Még jobban unja, hogy a mérkőzések színvonalán ez még csak nem is rontana sokat? És még ennél is jobban, hogy szinte teljesen átláthatatlan: ki kinek a kedvese vagy kedvence, és ennélfogva kinek a döntése alapján húzhat a lábára stoplist vagy éppen műanyagtalpút? Összességében végre tisztán szeretne látni a futballvilágban és autentikusan beszélni az időjárásról? Akkor irány a nagy brit sziget legnagyobbjának Észak-keletje!
„Anglia furcsa egy ország, hiszen a baloldalon vezetnek, imádják a pocsék esős időjárásukat, rajonganak a kontinensről érkezők számára felfoghatatlan krikettért, minden délután teáznak, és a labdarúgóklubok a tulajdonos [7, illetve 12 éves] unokájának döntése alapján igazolnak játékosokat.”
(Az esetről bővebb információ itt, jegyrendelés a Darlington Football Club mérkőzéseire itt.)

Helyzet és jelentés (előadja: a megfigyelő megfigyelője)

EMTI (2008. 09. 23.) A Központi Statisztikai Hivatal nyilvánosságra hozta az Éjszakai átszálló blogjának és honlapjának 2008. augusztus 22-től szeptember 21-ig terjedő időszakra vonatkozó látogatottsági adatait.

A Clicky által készített felmérésből kiderül, hogy a vizsgált 31 napban a munkanaplóként aposztrofált blogot 483 alkalommal látogatták meg és e látogatások során az érdeklődők, hozzászólók és szerzők összesen 1627 műveletet hajtottak végre – ami átlagosan 3,4 akció bejelentkezésekként, amelyek egyenként közel 5 percet vettek igénybe. A KSH ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy ha valaki csak olvas, akárhány bejegyzésen rágja is át magát, azt mindössze 1 darab 5 másodperces műveletként értékelik.
A fenti periódusban a legaktívabbak Dunaújváros (199), Budapest (171), illetve London (15) lakói voltak. A legkülönösebb nap 2008. szeptember 5., amikor többek között São Paoloból, Manilából, Hong Kongból, valamint több Egyesült Államokbeli településről (például Columbus, Indianapolis, St. Paul), illetve európai kis- (Kronberg im Taunus, Sint-Niklaas stb.) és nagyvárosokból (például Barcelona, Athén) is érkeztek virtuális átutazók az állomásra.
A vizsgált időszakban a honlapot 951 érdeklődő 1707 alkalommal látogatta meg, átlagosan 5,03 percet eltöltve a – szintén átlag – 5,63 oldalon (ami összesen 9824 oldalmegtekintést jelent). A teljesen egyedi látogatók aránya 51,9% - ezzel szemben a visszafordulásoké csupán 31,81% (ez közel megegyező a teljes webhely-átlaggal).
Az állomáson nézelődők versenyében nagy fölénnyel vezetnek a budapestiek, őket a dunaújvárosi és a pécsi honpolgárok követik. A Google Analitics adatai szerint a legreménytelenebb helyzetben lévő, de legelszántabb átszállni vágyó Costa Ricában, egészen pontosan San Joseban él: ő 16,05 percet töltött el a menetrend beható vizsgálatával. (A korábbi időszak győztese a szaudi Rijádban szánt 7,54 percet ugyanerre.)

A nap dolgozója: FARKAS PÉTER hobbimálházó

A hobbimálházó nem tartozik a legmegbecsültebb szakmák közé – éppen ezért meglepő és örvendetes, hogy évről évre mindig akad, aki ingyen-cipekedéssel igyekszik kiteljesíteni a személyiségét. Ezen a téren a legaktívabbnak Farkas Péter mutatkozott a 2008-as éjszakai átszállások előkészítése, lebonyolítása és lezárása során. Elszántságát még sajnálatos balesetei sem törték meg: fáradhatatlanul emelt, mosolyogva pakolt bő másfél héten keresztül – a pihenőidőkben pedig kiváló viccekkel (na jó: egy kiváló viccel) szórakoztatta a restiben összegyűlő kollégákat.

No de történt már ilyen...

Kicsit szomorkás a hangulatom – de nem csak máma, hanem már egy-két napja. Látom az elhagyatott peronokat, az üres restit… A váróteremben sem a következő járatok érkezéséről, sem az előző utazás kellemetlenségeiről, vagy éppen örömeiről, szépségéről nem hallani csacsogást… Csacsogás – igen, alighanem ez hiányzik leginkább! Most – még – nincs szükségem, nincs szükségünk elemző értekezletekre, csak – akár vészjóslóan-, akár előrelendítően kritikus – észrevételekre, felvetésekre, kontextus-ugró ötletekre, kicsinységekre, rémhírekre, bármire… Bármire – mert magam sem tudom, hogy mit szeretnék vagy mit kellene hallanom. Persze egy váróteremben nem is azért hegyezi a fülét az ember fia vagy lánya, mert konkrét problémákra akar használható megoldási javaslatokat találni, hanem mert abban bízik, hogy az, ami elhangzik – legyen az kimondott szó, gondolat, sikoly, akármi –, átvitt- vagy szimbolikus értelemben választ ad az őt foglalkoztató kérdésekre.
Kicsit belémszállt – no nem a boldogtalanság, hanem az az érzés, hogy a problémákkal megint csak akkor fognak szembesíteni a szembesítőművészek (elégedetlen átutazók, közelben élő feljelentgetők és sértett artisták), amikor már esély sincs a menetrend megváltoztatására. Persze egy szembesítőművész életeleme éppen az, hogy – kihagyva a kompromisszumra alkalmas időszakot – a lehető legalkalmatlanabb pillanatban szembesítsen az őt ért sérelmekkel.
(Jó)magam viszont jobban szeretek mindenféle tereferét kihallgatni – a kreatív energiák ugyanis meglátásom szerint csak a váróteremben fejthetnek ki a jövőre nézve szinergikus hatást. (Talán leginkább ebből az utolsó, tragikusan konferencia-ízű mondatból látszik, hogy milyen magányosan üldögélek itt…)

A nap dolgozója: HORVÁTH TIBOR pályakarbantartó

Horváth Tibor karrierje nagyfokú hasonlóságot mutat a másik pályakarbantartó, Füredi Tamás útjával: Tibcsa – merthogy közeli hozzátartozói és közvetlen munkatársai így szólítják – neve 2003. augusztus 29-én a Fakk-járat elindítójaként, míg 2007 szeptemberében a Virtuális város egyik alapító atyjaként került be az Éjszakai átszálló menetrendjébe. 2008-ban azonban e név viselője már mint az üzemigazgatóság meghatározó munkatársa tért vissza.
Egyedülálló problémamegoldó- és vödör célba hajító képessége mellett Horváth a finom részletek iránti végtelen érzékenységével (bizony-bizony: a pályakarbantartók praxisában is akadnak ilyenek), valamint az állomásfőnök személyét érintő, olykor művészien (értsd: nehezen feldolgozható módon) megfogalmazott kritikáival gyakorolja a legnagyobb hatást az állomás – és főként a resti – életére.

Kommunista szombat – szeptember 21-én, vasárnap

Hobbimálházók figyelem! A 2008. szeptember 26. és 28. között megrendezésre kerülő Dunaújvárosi Garázsfesztivál szervezői önkéntesek segítségét kérik. A cél: a közönség kellemes és biztonságos környezetben történő alámerítése a betondobozok kulturális világában. A cél elérésének egyetlen útja: a rendezvény helyszínének kitakarítása, tereprendezése. Az időpont: 2008. szeptember 21., vasárnap délelőtt 10 órától folyamatosan, kifulladásig. A helyszín: a Béke téri garázssor (a Bal 1 kocsma és a Vasmű főkapu között). A konténert a szervezők biztosítják, így az önkénteseknek csak kesztyűt valamint játszósruhát kell magukkal vinniük (és lehetőség szerint még egy embert).

Laszt Minit Nyócker

Amíg az Éjszakai átszálló következő járataira vár, tegyen egy(-két) sétát a málló pompa, a leomló kőarcok, a meghitt, piszkos gangok világában! Ha éppen akkor arra jár, 2008. szeptember 21-én vasárnap, a 12.00 és 12.15 közötti kapunyitást kihasználva – talán utoljára – alkalma nyílik betekinteni a lebontásra ítélt, majd ideiglenes védettségben részesített József utcai Műteremházba is. „Az 1898-ban eklektikus stílusban épült háromemeletes házban eredetileg Seenger Béla kőfaragó mester műhelye volt, melyben többek között a Magyar Tudományos Akadémia, vagy a Szent István Bazilika köveit is faragták. Később a műhelyeket képzőművészeknek adták bérbe. Többek között Róth Miksa, Maróti Géza, Czóbel Béla, Kós Károly, Ferenczy Béni, Cserepes István, Plesznivy Károly, Martsa István és Alajos dolgoztak itt. A kertet és a ma látható műtermeket a művész házaspár: Martsa István szobrász és felesége, M. Szűcs Ilona festőművész hozták rendbe a háború után, a művésznő a mai napig itt alkot. A Józsefvárost érintő átépítések most azonban alapjaiban veszélyeztetik a Művészkert létét. Kerti sétánkkal szeretnénk felhívni a figyelmet erre a szellemi központra, mely alkotó műhely szerepét a múlt századtól a világháborúk viharát is átvészelve legutóbbi időkig megőrizte, ám most léte veszélybe került.”

További laszt minit séták a Budapest Beyond Sightseeing honlapján találhatók. „Kortárs trendek nyolcadik kerületi ósdi mesékkel, helytörténeti legendákkal összekötve.”

A nap dolgozója: FARKAS FLÓRA utasellátó

A tizenhat éves korig tartó tankötelezettség ugyan már hatályban volt, ám az állásdílereknek sikerült kijátszaniuk a hatóságok éberségét és az üzemigazgatóságra irányítani azt a személyt, akit az állomásfőnök kifejezetten szeretett volna ott látni: így lehetséges, hogy Farkas Flóra már kicsijányzóként is utasellátott.
6-ból 5 – Flóra ezzel holtversenyben csúcstartó: 2003 óta mindössze egyetlen egyszer, a 2007-es Éjszakai átszállón nem állt be a resti pultja mögé (és hogy milyen furcsa keresztutakon üldöz a sors: ekkor éppen a tanulmányai miatt…)
Nehéz feladat az övé: az üzemigazgatóság zaklatott ünnep- és hétköznapjain mindig mosolyogni és kedves szavakkal kínált finom falatokkal mosolyt csalni az átutazók (no meg a pályakarbantartók és hobbimálházók) arcára. Ráadásul a nemzetközi felmérések azt mutatják, hogy a hímvendégek 95,14%-ának mindössze 5 perc elegendő ahhoz, hogy beleszeressen az őt kiszolgáló pincér- vagy pultoskisasszonyba (a fennmaradó közel 5% nemi orientációja legalábbis bizonytalan). Egy konszolidált állomáson pedig a bókolók tömegét elhallgattatni másként nem lehet, mint ismét csak csendes mosollyal és kedves szavakkal kínált finom falatokkal.
A folyamatos mosolygás természetesen nem meríti ki az utasellátó feladatkörét: egy kisebb üzemigazgatóságon az alapanyagok beszerzésétől az ételek el- és az italok előkészítésén át egészen a szervírozásig minden munkafázis az ő kötelessége és felelőssége – a pontos menetrend figyelembevételével és betartásával. Az igazi tehetség persze nem ebben, hanem olyan készségekben mutatkozik meg, mint hogy miként tudja valaki egyszerre két borosüvegből kihúzni a dugót (amint az a mellékelt fotón is látható).
Ugyanakkor a született restiműködtetők nem állnak meg a kötelességek puszta teljesítésénél és a készségek rutinszerű használálatánál. Ennél mindig többet vállalnak. Farkas Flóra például mint alkalmazott dietetikus 2008-ban már a heti menü összeállításában is szerepet vállalt. Ez utóbbi feladatkörben nyújtott teljesítményét az átszállók elégedett rágcsálással díjazták.

Kis éjszakai történelemóra 3. rész

Az Éjszakai átszálló történetének kutatásával és e kutatások eredményeinek nyilvánosságra hozatalával megbízott hisztoretrauta bő egy hónappal ezelőtt ott hagyta abba, hogy „alig-alig emlékezhetünk olyan éjszakai átszállásra, amikor ne zuhogott volna az eső.” Nos, ebben az évben cseppmentesre sikerültek az átszállások – legalábbis ami az égi áldást illeti, mert kisebb árvízveszélyt azért feljegyezhettünk az első éjszakán (de erről részletesen majd máskor, máshelyütt). Ennél persze fontosabb, hogy a história lényegi elemei közül melyek számbavétele van még hátra. Az alapkoncepciót és a célközönséget már ismerjük. Térjünk hát rá a förszt ránd szakmai elemzésére!

Az első és az azt követő átszállások között a külső szemlélő számára egyetlen alapvető különbség mutatkozik: míg az előbbi valamiféle minimál projekt-sorozat volt, addig a későbbiek – nyilván egyre fokozódó mértékben – fesztivál(jellegű) rendezvényekként értékelhetők. E megítélésbeli különbség – természetesen – elsősorban a rendelkezésre álló pénzeszközök nagyságára vezethető vissza. Ugyanakkor a támogatási összegek felhasználásában is akad egy lényegi változástatás: míg az első szérián való részvételre a csatlakozáslétesítés-koordinátor pályázatot írt ki a helyi művészek számára (részben a szponzor, nevezetesen a dunaújvárosi Önkormányzat képviselőinek, valamint a térségi képzőművészek megnyugtatására), addig a következő években meghívással kerültek be a bemutató-fellépő-attrakcionisták a körforgásba – az ország, sőt Európa minden részéről. Ez nem elhanyagolható differencia és eredmény: azt mutatja, hogy már a 2003-as Éjszakai átszállónak is sikerült felmutatni azokat az alapvetéseket és követelményeket, azokat a célokat és igényeket, amelyek mind a mai napig érvényesek. Ráadásul ezeket a legelső esztendőt követően is méltányolták a támogatásról döntő városanyák és –atyák, ugyanakkor toleranciával viseltettek irányukban azok a művészek, akik akár kirekesztettnek is érezhették volna magukat. És mindez komoly elismerést jelent a világnak ezen a pontján, ebben az időben!
Lássunk egy egyszerű példát! A M. Rezső /54/ – R. Sándor /59/ páros egy olyan projekt-tervvel nevezett, amely az 1970-es, ’80-as évek performansz- és akcióművészetének legizgalmasabb elemeit vonultatta fel. Beadványuk elutasításakor a két alkotó nem vette sértésnek, hogy aktív éjszakázásukat döntésével megakadályozta a főhergelő, mert a végleges program ismeretében maguk is felismerték, hogy koncepciójuk ebben a fiatalos és (a fent említett időszak mára avíttá vált kifejezéssel élve) progresszív művészeti környezetben nem működhetett volna a maga teljes erejével. Márpedig a bölcs belátás képessége az egyik legértékesebb – és egyben legritkább – erény, amely e szcénán feltűnhet.
A 2004-es esztendőben aztán hirtelen jött egy emlékezetes, ötnapos retrokavalkád – a változatosság kedvéért ismét csak Rezső és Sándor nélkül… (folyt. köv.)

A nap dolgozója: NAGY NIKOLETT üzemnővér

Mivel az üvegvagon erre kötelez – és természetesen, mert mi magunk szintén így láttuk etikusnak – a mai napon üzemigazgatóságunk közzétet-
te az Egy Másik Távirati Iroda híradását a KSH munkahelyi baleseteket vizsgáló kimutatásáról. A tényekkel nem kívánunk vitatkozni, ám a Tisztelt Utazóközönség tájékoztatása úgy teljes – és mindenki számára úgy megnyugtató –, ha a pozitívumokról is beszámolunk.

Az Éjszakai átszálló 2008-ban alkalmazott először üzemnővért, Nagy Nikolett személyében. Az önkéntes munkakörbe az ifjú hölgy saját akaratából jelentkezett, így elkötelezettségét, hivatástudatát előzetesen semmi nem vonhatta kétségbe – mint ahogy utólag sem, hiszen (amint azt Herr Milán, a Dunaújvárosi Hírlap számára készített fotója is érzékelteti) füstbe burkolt megfontoltsága, tragédiákra szomjas türelme már-már végtelen. És mi az, ami igazán jellemző Niki nővérre? Nem más, mint a pragmatikus személyiségből fakadó pragmatikus munkamorál: mindig késik (hiszen tisztában van azzal, hogy a műszak elején a figyelem még éber, a munkakedv töretlen), ám mindig lényegesen tovább marad a munkaidejénél (mert tudja: az üzemi balesetek jórésze hazafelé, a restiben történik). Az átszálló dolgozói közül a jelenlétében, vagy akár csak közelségében soha senki nem hitte magát veszélyben. E túlzott biztonságérzet persze vezethet meggondolatlanságokhoz, ám ez nem az üzemnővér felelőssége...

Az első - a legrosszabb mutatókkal

EMTI (2008. 09. 09.) A Központi Statisztikai Hivatal folyó év első nyolc hónapját vizsgáló adatai alapján 2008-ban – időarányosan – a dunaújvárosi Éjszakai átszálló telephelyén történt a legtöbb munkahelyi baleset.
A kimutatás szerint a leggyakoribbak a végtagokkal kapcsolatos sérülések voltak: a pénztárosnő bal lába már az első átszállás napján elfertőződött, míg az állomásfőnök – eddig ismeretlen okokból – a harmadik éjszakán a jobb lábára lesántult, az ötödiken pedig kificiamította a bal bokáját. Az átszálló dolgozóinak a felső végtagjai sem voltak nagyobb biztonságban: az állomás egyik hobbimálházójának jobb kezére először ráesett az egyik hangtölcsér-láda, majd néhány nappal később ugyanő – egy söröspohár asztalra-rögzítési kísérlete során – az egész tenyerét szétvagdosta, szintén a jobb oldalán.
Természetesen más típusú problémák is belejátszanak az Éjszakai átszálló elszomorító statisztikai mutatóiba: egy másik málházó sínszínpad-cipelés közben a derekát húzta meg, míg a kérdéses öt napban – az orvosi diagnózis szerint – egy nem hivatalos pályakarbantartó parlagfű-iszony miatt csak a szaruhártyájáig látott (a vizsgálatok később megállapították, hogy a bajt okozó növények nem az állomás környékén terebélyesednek).
A nyomozószervek és szakhatóságok a munkavédelmi előírások megszegésére utaló nyomokat, tényeket nem találtak, ugyanakkor kötelezték az Éjszakai átszálló üzemigazgatóságát, hogy a következő években strapabíróbb söröspoharakat és könnyebb színpadelemeket használjanak – vagy strapabíróbb alkalmazottakat, könnyebb sérülésekkel.

A nyerő típus megkapta a magáét!

Tájékoztatjuk Tisztelt Utasainkat, hogy mi nem beszélünk a levegőbe! 2008. július 24-én üzemigazgatóságunk közleményben tudatta, hogy a DunaNet Design Studio az idei Magyar Internet Média és Web Díj "művészet" kategóriájában az Éjszakai átszálló honlapjával pályázott. Most arról számolhatunk be, hogy meg is nyerte annak elsődíját.
Ahelyett, hogy a szakértelmünket és/vagy a jóstehetségünket méltatnánk, szerencsésebb, ha egy megbízható forrás, a Dunaújváros Online díjátadóról szóló beszámolójából idézünk. Ebből kiderül, hogy "az egyik zsűritag véleménye olyan hangsúlyos volt, hogy felolvasták a ceremónia vendégeinek." Az ítélet így hangzott: "A pályamunka méltó megjelenítése a kezdeményezésnek. Átlátható, szemléletes, friss, tökéletes. Kedvet kapok, hogy megnézzem a rendezvényt! Gratulálunk a csapatnak..."
Az átszálló stábja köszöni a DDS-nek a támogatást, a programozóknak és a grafikusnak a rugalmasságot és a kreatív ötleteket, valamint mindazon fotósoknak, szerzőknek a korábbi években elvégzett munkáját, amelynek hiányában most a balra látható serleg nem lehetne fenn a polcon - mert ugye tartalom nélkül a forma, akárcsak fordítva...

Laszt Minit Berlin

Németországból postavonat érkezett! A berlini Recordsheet állomásról 2008. augusztus 5-én egyedi, kifejezetten az Éjszakai átszálló dolgozóinak - no meg Lukács Nórának - készített és dedikált képeslap érkezett az üzemigazgatóságunkra, amit ezúton is köszönünk! Aki hasonló meglepetéssel szeretné megörvendeztetni magát, az indítson egy ehhez hasonló munkanaplót (nevezhető blognak is), linkelje a Recordsheetet, majd bátran vegye fel a kapcsolatot Roland Brücknerrel, az ottani állomásfőnökkel! Türelmetlenségre semmi ok: előbb-utóbb mindenki megkapja a maga rajzát. Viszont azt nem tudni, meddig tart ez a Laszt Minit akció...

Adásban - de most valóban

Ritkán fordul elő, hogy egy televíziós stáb riportfilmet készít egy kis, vidéki állomás mindennapjairól.
2008. augusztus 29-én a Kultúrház forgatócsoportja megpróbálta érzékelhetővé tenni, hogy milyen egy éjszakai átszállás. A galambok (illetve Galambék) így látták-láttatták az utazóközönség és a dolgozók egy átlagos napját.

Munkafelvétel

Nem állítjuk, hogy kipihente magát, de tény: az állomásfőnök egy hét ébrenlét után végre nyolcórás (tehát egy műszaknyi) álomba szenderült. Ébredése után már semmi akadálya annak, hogy az Éjszakai átszálló – legalábbis virtuális formában – újra üzemeljen.
A honlapra folyamatosan kerülnek fel az idei járatok menetlevelei, a visszapillantó tükrök is egyre teljesebb képet adnak, e munkanapló pedig hamarosan megtelik az egyes vagonokon tapasztaltak leírásával. Panaszirodánk is újra várja az utasok és az utazni nem kívánók észrevételeit.
A legzsúfoltabb átszálláson vagyunk túl. Az álló- és ülőhelyek megteltek – az átszállítókat is ezért illeti köszönet, mint ahogy az utazóközönséget is. Köszönjük, hogy cégünket választották az ötnapos kiruccanáshoz!
Ám azt is el kell ismernünk, hogy egyben ez volt minden idők leghangosabb tömegközlekedése a Kortárs Művészeti Intézetben. Ebből következik, hogy az állomás fölött és környékén lakóknak nem lehetünk elég hálásak az irányunkba tanúsított türelméért.
Az üzemigazgatóság már dolgozik azon, hogy a következő év(ek)ben utasaink hasonló színvonalú járatokat és szolgáltatásokat vehessenek igénybe, ugyanakkor a sínek csattogásával, valamint a restiből és büfékocsikból kiszűrődő zajjal több kellemetlenséget ne okozzunk azoknak, akik az utazás helyett inkább a pihenést választanák. Talán az egyetlen megoldás, hogy a járatokat egy másik helyszínen működtetjük tovább. Az optimális alternatívára még nem leltünk rá, de ezen ügy fejleményeiről is folyamatosan tájékoztatjuk majd az érintetteket.
Végezetül Déhez azzal a kéréssel fordulunk, hogy 2009-ben ne felejtse magát Londonban!