2013. november 16., szombat

Üzemigazgatósági beszámoló

Tisztelt Elnök-Távvezérigazgató Asszony!

Az üzemigazgatóságon ülve írom e sorokat, de csak azért, mert még nem sötétedett ránk. Nem gondoltam, hogy ilyen komoly árat kell fizetnem azért, hogy szsz-t felfogadom hobbimálházónak az Éjszakai átszállóra. Cserébe ugyanis késő, nagyon késő esténként a Dunaújvárosi Hírlap szerkesztőségében kell robotolnom. Még kávét sem adnak. A gondolatjelet ötujjas betűkombinációval tudom csak előcsalni a masinájukból, ami németül ad utasításokat és tesz fel kérdéseket. Berlin…

Amint azt Ön is tudja, oda vágyom, de az Idővagon arrafelé sajnos nem közlekedik. Csak Dunaújvárosban. A Kortárs Művészeti Intézet jelenéből indulva Újváros múltjába szállítja az utasokat öt napon át. Az ICA-D hőskoráról – Önnel ellentétben – semmi személyes emlékem nincs, mint ahogy többnyire azokról az időkről sem, amelyeket úticélként megjelöltünk. 1953. november 20.? Még a szüleim sem éltek – de apám még Sztálinváros szülöttje volt. ’63, ’73… semmi. Viszont 1983! Fantasztikus év volt – mondanám, de ebben nem vagyok teljesen biztos, csak abban, hogy egy padban ültem Farkas Csabával, a november 22-én fellépő Dalai Dávid énekes-basszusgitárosával. Iskola után náluk telefonbetyárkodtunk. Akkoriban nem tűnt muzikális alkatnak, így kissé meglepett, mikor szűk egy évtizeddel később nagybőgőt cipelni láttam. Illetve nagybőgőtokot. Mert persze lehetett benne bármi. Ekkor már a gimnáziumba járt, ahol a csapból is a JKE folyt – a dobok mögött Frenkkel, aki egy nappal korábban, november 21-én fog átszállni. Nem szerettem a JKE-t. Rudasosként nem is szerethettem. The End – Mihók Attilával a dobok mögött. Aztán sportváros lettünk…
De ’93-ban még mindenki zenész akart lenni, akire akkoriból emlékszem. És mint kiderült, akikkel később ismerkedtem meg, azok javarésze is. Késmárky Szabolcs, a szombati Band in the Pitből ekkor már elég ügyesen pengetett. (Itt jegyzem meg halkan, hogy pengethetne nekem is a dalcímekért, de még jobban örülnék, ha a nevemet nagy betűkkel felírnák a zenekar pólójának a hátuljára. Vagy legalább kávé…) Vele viszonylag gyakran találkozom, így sok a közös témánk, de például Szekeres Andrással vasárnap nem nagyon fogok tudni miről beszélgetni, mint a garázssorokról, vagy maximum, hogy kinek a hibájából nem lettem rock-gitárhős. Szerintem ez az ö felelőssége. Mindig a tanár a hibás.
Ezekről az időkről Szekeres fellépése után lesz egy kis eszmecsere az akkor még csak 18-20 év körüli, de a kor ikonikus dunaújvárosi (rém)polgárainak számító meghívottak részvételével – amihez hangulatjavítóként Töki szolgáltat majd odaillő zenét. Ez lesz az Idővagon végállomása.

Nem Berlin. De majd csütörtökön a Kirúg Hüméres Arafattal beszélek róla. Meg Horváth Tiborral – de ez már egy másik üzemigazgatósági beszámoló témája lesz.

Tisztelettel:
az állomásfőnök

Fotó: Koncsek András
In. Dunaújvárosi Hírlap. 2013. november 16. 10. o.

2013. november 15., péntek

Majdnem minden, ami meglepő lehet egy átszállás során

Ki az a városi legenda, aki gyermekkorában a Gagarin tér és a Bocskai utca környékén a nála lévő zsírkrétával (vagy a kezébe kerülő tégladarabbal) minden házfalat nonfiguratív rajzokkal díszített, éppen olyan magasságban, amit az életkora akkor megengedett?

Szabó Szabolcs (fotó: Koncsek András)
Erre a rejtélyre már az Éjszakai átszálló második napján, november 21-én, csütörtök este 7 órakor fény derül – sőt, hősünkre, a maga valójában projektor fény vetül Páhi Péter és Várnai Gyula Mindent aPunkról munkacímű árnyjátéka során. (E remek, bár talán csak átmeneti címet Szabó Szabolcsnak köszönheti az előadás, akit az olvasók eddig leginkább mint a Dunaújvárosi Hírlap kiváló szem- és tollforgatójaként ismerhetnek, ám a következő héten, másodállásban az Éjszakai átszálló hobbimálházójaként is kipróbálja magát.)
De ha a www.atszallo.hu-n a részletes menetrendet átlapozza a Tisztelt Utazóközönség, azzal fog szembesülni, hogy nem ez az egyetlen titok, amiről adott óra-percben fel kell majd libbentenie a fátylat az üzemigazgatóságnak. Például: nyilván képzőművész, és ha meghívást kapott a Kortárs Művészeti Intézetbe, akkor kiváló kvalitású alkotó, nagy valószínűséggel dunaújvárosi illetőségű, de... mégis, ki az a Kásás Maszat, aki pénteken – ha az Idővagon aznapi úticélját tekintjük, 1973. november 22-én – birtokba veszi a Pincegalériát? Vagy hogyan lép át Rejtő Jenő Ellopott futárjának oldalairól a dunaújvárosi éjszakába Kirúg Hümér?

Ijjas Bernadett (fotó: Farkas Virág)
A kérdések sora hosszan lenne folytatható, de aki járt már Éjszakai átszállón, az tudja, hogy ez a fesztivál mindig is tele volt meglepetésekkel, így éppen az lenne szokatlan, ha ebben az esztendőben nem akadna egy sem, vagy csak alig egy-kettő. A meglepetések persze nem csupán titkokra, megválaszolandó kérdésekre vagy megfejtendő rejtélyekre korlátozódnak. Egy-egy új művészeti ág vagy -forma, médium megjelenése is annak tekinthető. Visszautalva e cikk elejére: árnyjáték az Éjszakai átszállón még soha nem került bemutatásra. De Egy elmaradt kiállítás képeit sem rakodtuk még ki az ICA-D állomáson (ennek a rendhagyó tettnek köszönhető viszont, hogy a korábban négynaposra tervezett 2013-as átszállás visszatért a hagyományos, öt napig tartó éjszakázáshoz, amiből csak a 2010-es Illúziók tüntetett el huszonnégy órát).
A furcsa nevek mellett olyanok megjelenése is a meglepetések közé sorolható, amelyek a legkevésbé sem rejtélyesek – mint például Ijjas Bernadetté, az idei év váltókezelőjéé. Ám ha alaposan végiggondoljuk az Éjszakai átszálló bő egy évtizedes történetét, akkor inkább az a kérdés: miért csak most került sor egy üzempszichológus alkalmazására? Már rég szükség lett volna rá...

Fehérvári Tamás
In: Dunaújvárosi Hírlap. 2013. november 15.

2013. november 14., csütörtök

Kisiklástan

Olvasói levél a fényestekintetű F. Tamás esztéta, főkurátor és mint a mai DH-ban olvashattuk: Szerkesztő Úr kezeügyébe! 

Kedves Tamás, Kedves Átszálló! 

Magam és a városlakók döntő többsége is örömmel konstatálta, hogy végre hosszas küzdelmek után sikerült kiírniuk az újságból ezt a nyomorult sz.sz-t, aki mint tudjuk mindig ott pöffeszkedett és írt össze baromságokat az É.Á. aktuális rendezvényeiről. 
Nyitott szívvel vettük azt is - mint az lényeglátó és szellemileg épületes írásában olvasható -, hogy még a nevét sem említik a kiváló cikkben. Pedig, a nyomorult sz.sz még több piaci italmérésben is azzal dicsekedett, hogy ő maga ajánlotta Frenket és miegymást az idei idővagonba. Lófaszt hát a seggébe! 
A kiíratás sorsára került a korábban szintén átszállós kollégaként említett Íjjas Bernadett is. A magunk részéről ebben sem látunk semmi kivetni valót, félre az öntömjénezéssel. 
Csak az nem derül ki az újságból, hogy akkor mi furulyás ízé lesz jövő héten a KMI-ben. Nem tagadhatjuk el, hogy ama gyanú ül tort szívünkben, hogy a fent idézett cikket mégis a nyomorult sz.sz követte el. Csak reménykedünk, hogy Fehérvári doktor hithű és becses szavait olvashattuk a mai lapszámban. Tartsa meg jó szokását a mindenható Padisáh! 

Kedves Tamás, Kedves Átszálló! Ölelő szeretettel várjuk a rendezvényt, munkájához további sok sikert kívánnak a Nappali Peron dezinformációs iroda dolgozói. Úgy mint a nemzet és az ország, plusz lapcsoportunk nevében: Ámen.

Átszálló időutazóknak

Az Éjszakai átszálló üzemigazgatóságán az elmúlt három esztendőben csak szellemmálházók jártak-keltek. Most újra benépesült - és remélhetőleg jövő hét szerdától vasárnapig az ICA-D peronjai is megtelnek utasokkal.

A dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben 2003-ban rendeztük meg először az Éjszakai átszálló elnevezésű programsorozatot, amely a kétezres évek végére egy összművészeti fesztivállá nőtte ki magát. 2010 októberében is utasok tömegei vártak a magas- és populáris kultúrát vegyesen szállító járatokra – és valószínűleg így tettek volna a következő években is, ha nincs egy hosszantartó üzemzavar.

Hogy ebben az esztendőben, egészen pontosan november 20-tól 24-ig, napról napra újra lesz átszállási lehetőség, az egyrészt a Nemzeti Kulturális Alapnak köszönhető, másrészt annak, hogy az ÉÁ korábbi szervezői, közreműködői közül hárman– Csákvári Csaba, Farkas Gábor, valamint e sorok szerzője – nem feltétlenül véletlenül, de valahogy összefutottak a restiben, és a szellememjárta üzemigazgatóságról kezdtek diskurálni. Mivel közülük ketten ebben az időben már-már idegenként mászkáltak a dunaújvárosi éjszakában, nem volt vitás, hogy újra fel kell térképezniük, ismét meg- és fel kell ismerniük azt az utazóközönséget, amelyért – és olykor amellyel – a korábbi Éjszakai átszállókon dolgoztak. Ahogy azokat is, akikért a következő években tehetik ugyanezt.
Hogy az idei fesztivál ne legyen belterjes, arra a tematika nyújt garanciát. Az öt átszállónap egy rendhagyó utazás Dunaújváros történetében: 2013. november 20-án 1953. november 20. irányába indul az első Idővagon (ezt a címet viseli az idei sorozat), 24 óra múlva már 1963. november 21. a végállomás – majd nap nap után ehhez hasonlóan változik az úticél.
Sajnos az Éjszakai átszálló fent említett munkatársai sem találták meg az örök fiatalság elixírét – viszont nem is annyira idősek még, hogy az ´50-es, ´60, vagy akár a ´70-es évekről konkrét emlékeik lehessenek. Menetrendként ezért a Dunaújvárosi Hírlapot – és annak jogelődjeit – forgatták, nem kevés haszonnal. A régmúlt hírei olykor aktualitásoknak tűntek, olyan inspirációs forrásoknak, amelyek kiválóan alkalmasak a jelen és a múlt közötti átszállásra.
Dunaújváros története a dunaújvárosi Kortrás Művészeti Intézetben,– jórészt helyi művészek feldolgozásában. Mind a képzőművészeti főútvonalat, mind a zenés tömegközlekedést olyan utaskísérők felügyelik, akik így vagy úgy, de „megélték” a várost.
Nem állítjuk, hogy az Idővagon olykor nem kerül majd időzavarba, de hogy izgalmas helyekre és időkbe szállítja az utasait, az garantált.
A www.atszallo.hu-n elérhető a menetrend - és minden, amit az utasoknak tudni kell.
Fehérvári Tamás
In. Dunaújvárosi Hírlap. 2013. november 14.

2013. november 2., szombat

Éjszakai átszálló 11 / Idővagon

Három kísértet járta év után újra benépesülhetnek a peronok a Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros állomáson!


Az Éjszakai átszálló üzemigazgatósága 2013. november 20. és 24. között végre ismét menetrendszerű járatokat indít: szerdán az 1953. november 20-i Sztálinváros a végállomás, egy nappal később már Dunaújváros 1963. november 21-én. Hogy pénteken és szombaton hova indulnak a járatok, és az érkezési idejük mikorra várható, azt a fentiek alapján nem nehéz megjósolni (különösen, ha azt is tudjuk, hogy az utolsó, vasárnapi utasok 1993. november 24. felé veszik majd az irányt – immár a rendszerváltott első szocialista városba).
Hogy az éá-jelű idővagonok soha nem kerülnek időzavarba, arra nincs garancia (sőt, valószínűsíthető, hogy megtörténik majd), de hogy ötven évet a maguk összművészeti módján körbejárnak, az borítékolható (bélyeg, pecsét, postavonat). Sőt, egy furcsa vágányváltással végül visszatérünk a jelenbe – csak hogy ne érezze kínosan magát senki amiatt, hogy neonszínű blúzban vagy kockás flanelingben kell vasárnap éjjel hazamennie az az ICA–D állomásról.  

Kis éjszakai helytörténet öt évtized egy-egy napjából kibontva – nem csak dunaújvárosiaknak, hanem átutazóknak is. Átszállás a jelenből a múltba, majd vissza egy 500 négyzetméternyi Idővagonban.

Fehérvári Tamás

2013. november 1., péntek


 
Clicky Web Analytics