2010. november 18., csütörtök

A nap dolgozója: Varró Eszter beépített
jelfeladó

Ahogy a profi bérgyilkost sem hátráltatja a menekülésben a sárgára festett haj, úgy egy született titkos ügynök is képes piros nadrágban feltűnés nélkül mozogni küldetésének helyszínén, és onnan pontos, megbízható jelentésekkel ellátni megbízóit. Előbbire nem tudunk megfelelő példát említeni – viszont utóbbinak az Éjszakai átszálló beépített jelfeladója, Varró Eszter tökéletes megtestesítője.
„Ahol esztétáért kiáltanak, én ott termek” – írja magáról a szaknévsorban. Üzemigazgatóságunk kiáltott – és ő valóban érkezett, hogy lesmesterünkkel „kart karba, képet szóba öltve” megörökítsék a peronok népének minden fontos megnyilvánulását, nap nap után feljegyezzék az érkező, majd tovaszáguldó járatok számát, személyét. (Ezen dokumentumok átszállás-tudományos fontosságát bizonyítja, hogy immár nem csak e munkanapló oldalain, hanem az éá hivatalos honlapján is kutathatók – ami persze azzal járt, hogy kénytelenek voltunk felfedni a „vonatfütty” fedőnév alatt rejtőző ügynökünk kilétét. Igaz, most is éppen ezt tesszük. Mitöbb: dicsekszünk az ügynökünkkel!)
Varró Eszter kontrasztokra hangolt lénye, valamint az ebből eredeztethető meglátásai új impulzusokat hoztak az Éjszakai átszálló – olykor már fásult – ősmunkatársainak dolgos hétköznapjaiba, szellemes megjegyzései széles körben frissítették a – néha már-már az Üzemigazgatóság dolgozóit is fárasztó – éá-frazeológiát. Ha a nap dolgozóiról ő is írhatna, a jelen sorokat jegyző forgalomirányító bizony eltűnődne, hogy korkedvezménnyel inkább nyugdíjba vonul.

A resti külsőben bepótoljuk!

Üzemigazgatóságunknak feltett szándéka volt, hogy a Farkas Csaba - Martinkó Tamás duót vendégül látja az idei Éjszakai átszállóban, de ez a tervünk (előbbi külföldi útja miatt) sajnos meghiúsult. Ám alig három héttel később, 2010. november 20-án, 20 órától máris itt lesz a nagyszerű alkalom, hogy mégis megtudjuk: a két, akusztikus gitárral felszerelkezett jóbarát miképpen interpretálja David Bowie, Jimi Hendrix, a Pink Floyd, a Depeche Mode, ésatöbbi, összességében gyermekkoruk kedvenc előadóinak dalait. A szombati (menet)irány tehát a MoziPresszó!

2010. november 5., péntek

A nap dolgozója: Balázs Dóra lesmester

Az Éjszakai átszálló üzemigazgatóságának legszebb szemű női dolgozóját – azért csak a női, mert minden nemeket tekintve a legszebbel vitathatatlanul a forgalomirányí-
büszkélkedhet –, vagyis
Balázs Dóra lesmestert az átszállósok közül talán csak kevesen ismerik. Ez a sajnálatos – de szerencsére korántsem örök időkre vonatkozó – tény három fő okra vezethető vissza. Egyrészt, hogy Balázs kollegina ebben az évben dolgozott először az Átszállóban (némi baráti noszogatást követően jelentkezett a térmegfigyelő-gyakornoki állásajánlatunkra, amit el is nyert volna, ha a felügyelőbizottsági tagoknak nem jut még valami ennél is konstruktívabb az eszébe – egyébiránt éppen a baráti noszogatással összefüggésben). Másrészt, hogy diagnosztizált fejfedőmániájának a 2010. október 28-tól 31-ig terjedő időszakban kivételesen nem hódolt. Harmadrészt pedig, hogy munkáját csendes elszántsággal – ugyanakkor körültekintően és tervszerűen –, mindenféle allűr és manír nélkül végezte: lesmesteri aparátjával (egy digitális fényképezőgép) nem alakította az eseményeket, hanem megörökítette. És mindez mérhetetlenül fontos, hiszen ennek a hozzáállásnak volt köszönhető, hogy a baráti noszogatásban jártas beépített jelfeladónkkal kart karba, képet szóba öltve hiteles tájékoztatást adtak az egyes járatok komfortfokozatáról, útirányáról, nap mint nap – részben a munkanapló, részben az fb (ezesetben nem felügyelőbizottság) utazó olvasóinak.
Balázs Dórát az átszállósok közül talán csak kevesen ismerték eddig. Pedig – félve bár, de be kell vallanunk – az Üzemigazgatóság dolgozói közül ő az egyetlen tanult vasutas: közlekedés-építőmérnöki szakirányon végezett, vasút-építőmérnöki főszakiránnyal (az
Éjszakai átszállónál egy valamivel komolyabb intézményben). Tehát ő az egyetlen profi kicsiny állomásunkon – leszámítva persze a világ legszebb szemű forgalomirányítóját.

2010. november 2., kedd

Zene füleinknek

Várnai Gyula oszlopos tagja az Éjszakai átszálló üzemigazgatóságának: zajszennyezettség-kontroller és egyben menetzaj-felelős is; hol a grillvacsorához pörgeti a lemezeket, hol valami egészen másra vállalkozik. A fenti galéria falain most Móder Rezső objektversei fogadták a nagyérdeműt. Objektversek, azaz képversek, melyek a művész szobrait ismerve (és Dunaújvárosban ki ne ismerné?) a kirajzolódó formák terén nem okoztak meglepetést; ami a többletet adta, azok maguk a szavak, sorok, mondatok voltak.
Ezeket többféleképpen is magunkévá tehettük szombat este - és itt jött a képbe Várnai Gyula, aki az ingyenesen elvihető (és dedikáltatható) nagyméretű katalógus elkészültében segített, valamint versrészletekből olyan hanganyagot hozott létre, Krulf vetítésével kísérve, mely zaklatottságával és repetitivitásával tökéletesen illeszkedett a Delúzió névhez.
Aki pedig harmonikusabb és könnyebben befogadható zenére vágyott, annak szólt Oláh Dezső bravúros zongorajátéka 10 órától a restiben. A 24 éves jazz-zenész már komoly eredményeket tudhat maga mögött, profi koncertje méltó lezárása volt egy eseménydús négy napnak. Jövőre ugyanitt?

Egy úr Londonból

Shippy, az Átszálló éjmegfigyelője nem kis utat tett meg, hogy itt készítsen képeket: 7 és fél év után Londonból tért haza - az ottani lehetőségekről, terveiről kérdezgettük kötetlenül.
Hogyan kezdtél érdeklődni a fotózás iránt?
Igazából mindig nagyon szerettem volna fotózni, de amíg Magyarországon éltem, erre nem igazán volt lehetőségem, csak, mikor kimentem Londonba, akkor teremtettem meg magamnak ehhez a körülményeket. Végül négy évvel ezelőtt kezdtem el.
Londonban több a lehetőség?
London fantasztikus! Rengeteg a lehetőség, rengeteget lehet tanulni, ott mindenki elkezdheti, amit szeretne. Eleinte mindenhova vittem a kamerámat, koncerteken fotóztam - téma mindig akadt. Ten City Nation, egyéb kisebb-nagyobb zenekarok. Jelenleg a Sarah Tonin UK és a D-Edge hivatalos fotósa vagyok.
Hogyan képezted, képezed magad?
Szerencsére az interneten ma már nagyon sokat lehet tanulni. Jártam photoshop iskolába, de túl lassú volt a tempó, rájöttem, hogy magamtól hatékonyabban tanulok. Igazából a saját érzéseimre hallgatok, a saját stílusomat szeretném kialakítani - ami egyre inkább kikristályosodik, egyre minőségibb képeket produkálok, és szerencsére tetszik is az embereknek.
Hol lehet a képeiddel találkozni?
Van egy website-om, a photoshippy.com, ami rendszeresen frissül, ott lehet rendelni a képeimből, illetve le lehet bookolni eseményekre.
És milyen témákat fotózol szívesen?
Nagyon szeretem a portrékat, emellett a koncert- és promófotókat, mert magam is zenész vagyok. Nagyon szeretek koncertre járni, ott könnyen teremtek kapcsolatokat, de művészi, art képeket, vagy vicces képeket is nagyon szeretek készíteni.
Kik voltak rád hatással, van-e kedvenced?
Még nem találtam olyat a fotósok közt, aki példakép lehetne, egyelőre még csak nézegetem a többiek munkáit.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Szeretném létrehozni a saját üzletemet, ahol a megrendelők elégedettek velem, szeretném még jobban kialakítani az egyéni stílusom. Mindenkinek, aki fotózni szeretne, azt tudom tanácsolni: hajrá!

2010. november 1., hétfő

Szakrális élmény

Utolsó napunk A világ illúziói címet kapta, és ennek jegyében is telt el. A resti szombati zenefelelőse Kovács Zoltán zongorista volt, akit Jelenits István előadása követett. Hogyan tovább? Keresztény lelkiismerettel az ezredforduló kihívásai közt- hangzott az irányadó cím, és aki beült meghallgatni a polihisztor (szerzetes, költő, tanár) teológust, aktuális témák történelmi hátterét és összefüggéseit ismerhette meg, végén az elmaradhatatlan nézői hozzászólásokkal.
A kiállításmegnyitó-járatok tegnap felcserélve és körutazás formájában indultak: ugyanis először a pincegalériában láthattuk Mátrai Erik vallásilag mélyen ihletett kiállítását, a Megállított pillanatokat. Lézer, prizmák, reflektorok, kimerevített tájképek, egyfajta modern, ám szent áhítat lengte be a termet, ezt csak erősítette a hangfalakból előzümmögő, Kovácsovics Dávid szerezte zene, melyre maga Mátrai Erik dúdolt rá. Csendes megnyitójával és szerény alkotójával látványos kiállítás volt ez, melyben hosszú időre el lehetett veszni, ha valaki a következő megnyitó végeztével a kihelyezett zsíroskenyeres pult helyett (után...) újra lefelé vette az irányt. Mi így tettünk.

A nap dolgozói: a resti külsős lányok

Ami mindannyiukra jellemző, az a végtelen báj és kedvesség, valamint a mérhetetlen tolerancia – még a súlyosan alváshiányos időszakokban is. Ez igen fontos, hisz valljuk be: az utazóközönséghez – ahogy esetenként az üzemigazgatóság dolgozóihoz is – olykor nagyfokú türelem kell. Megjegyzendő még, hogy miközben magas szakmai színvonalon biztosították az utasellátást, e három hölgy sokat tett azért is, hogy a resti külsőhöz érkező szerelvények közlekedésében se legyen fennakadás. Kik ők?! Természetesen Erdősi Ditte, Böröcz Kitti és Szalkai Gabriella.
Az Éjszakai átszálló és a Kortárs Művészeti Intézet itt (is) szeretné megköszönni Erdősi Dittének és a MoziPresszónak a nagyvonalú támogatást és az egyéb áldozatvállalásokat! Az üzemigazgatóság részéről bízunk benne, hogy a jövőben további szerelvényeket állíthatunk még sínre közösen.
 
Clicky Web Analytics