Jubilál a Proli is

Kedves Kollégák! Az előző, Páhi Petis esemény volt munkanaplónk 100. közzétett bejegyzése. Az év elején a δελφοί.γρ még a „majd a következő nyáron”-t adta a legnagyobb odds-szal, de mi már most, márciusban elértük a bűvös határt! Megcsináltuk! (Az ünneplésre hozzon magával mindenki még egy embert!)

Kapás van!

Örömmel tájékoztatjuk átszállóhiány miatt kesergő utasainkat, hogy – többek között – a legkiegyensúlyozottabb bioritmusú magyar esztéta (Lukács Nóra), a legkevesebbet alvó amerikai pszichológus (Adéle Eisenstein), a legagorafóbiásabb magyar művészetszociológus (Ágoston Emma), a legmagyarmániásabb német közgazdász (Katja Melzer), a legfejérmegyeibb szekszárdi (tehát összességében mindenképpen magyar) művészettörténész (Leposa Zsóka), valamint a legonlájnabb főszerkesztő (Nyulasi Zsolt – csak hogy egy hímnemű egyed is legyen a felsoroltak között) közreműködésével

PÁHI PÉTER

végre közreadta az 1996 és 2008 között összepecázott

Fogási naplóját.

A paplandisznók, húskutyák, no meg a fahalak és egyéb Éjszakai átszállós dokumentumok iránt érdeklődők további információ és egy megkaparintható példány reményében bátran vegyék fel a kapcsolatot magával a horgásszal.

ÚJPARTOS artpart – HB2 után szabadon

Elkészült, sőt a napokban élesítésre is került a www.artpart.hu, a dunaújvárosi képző- és iparművészeket tömörítő ÚJPART Egyesület honlapja. Azok számára, akik az első szocialista városhoz kötődő kortárs alkotókra korábban is kíváncsiak voltak, kutattak utánuk a neten, az artparton megjelenő dizájnelemek ismerősek lehetnek: Farkas Gábor grafikus ugyanis bátran használta a Hegyi Béla által az art.dunaujvaros.hu-ra kreált motívumokat – mely honlap persze az artpart indulásával létjogosultságát vesztette. Isten nyugosztalja!
Persze, ahogy az már lenni szokott, bármilyen éles is az artpart.hu, egyelőre még nem nyújt teljes betekintést az ÚJPART Dunaújvárosi Képző- és Iparművészek Egyesületének életébe, illetve az Egyesületbe tömörülő alkotók munkásságába: az adataik-repróik leadását egy szebb tavaszi napra elodázó, no meg az önérvényesítés akrobatikában kevésbé járatos művészek közül sokan még hiányoznak a névsorból, ennek megfelelően a galéria sem teljes. Az ÚJPARThoz kapcsolódó hírek viszont már olvashatók, képek is nézegethetők szép számmal, no és – nem utolsó sorban – dicsérni meg cikizni is lehet (az e-mail cím megadásának terhe mellett).
Az artparton megtekinthető művek száma természetesen napról napra nő, a hozzáférhető életrajzi adatok óráról órára pontosabbak lesznek – szóval az ÚJPART Egyesület tevékenysége, tágabb értelemben pedig a dunaújvárosi művészeti szcéna működése hamarosan nyitott könyv lesz mindenki számára, aki veszi a fáradtságot és belelapoz.

Laszt Minit Colosmadrid

Már itt, az elején összefoglalva a lényeget: bár Goya továbbra is kolosszális, A Kolosszus aligha nevezhető eztán goyálisnak. A türelem – mint mondani szokták – olcsó laszt minit utat terem (húúú, ez még a „goyálisnál” is rosszabb volt…), viszont a túlzott türelem olykor azzal jár, hogy lemaradunk egy-egy feledhetetlen élményről. Jelen esetben ez úgy realizálódik, hogy aki 2008. június 25-én, mint utolsó pillanatban vette célba a madridi Pradot, az gazdagabb lett Francisco José de Goya y Lucientes valamikor 1810 környékén (oda-vissza két év asszem) festett remekművének, a(z El) Colosonak a látványával. Ám aki megvárta a következő napot, az már csak a múzeum szerzőséget firtató hírlevelével, mint afféle ideiglenes vízummal a zsebében indulhatott útnak – vagyis maximum reménykedő kísérletet tehetett arra, hogy a befogadni kívánt, nem éppen bazi kolosszális (116x105 centi – vagyis a közepesnél is kisebb) mű az aragóniai mester kezét dicséri és nyomát örökíti, nem pedig a valenciai Asensio Julià i Alvarracínét.
Aki viszont várt ma 13:29-ig, az tuti biztos bizonytalanságra mehet: a Museo del Prado ugyanis ekkor küldte szét az újabb témába vágó köremiljét, melyben tájékoztatja a művészetturistákat, hogy az intézmény publikálta honlapján Manuela Mena Marqués – szabadfordításban – A Kolosszus testalkata Goyáéhoz képest című tanulmányát. A dolgozat végkövetkeztetése, hogy több mint valószínű: a festményt nem Goya jegyzi, de korántsem biztos, hogy Asensio Julià (egyébként kábé ez szerepelt a tavaly júniusi kommünikében is), ezért a szerző megjelölésénél a legkorrektebb a „Goya követője” formula használata (ez viszont valódi újdonság!) Máskülönben meg további vizsgálatok és kutatások szükségesek a vitás kérdések tisztázásához – vetíti előre egy újabb nagyívű tanulmány rémképét a szerző.
De ne legyen senki csalódott a főrestaurátor asszony konklúziója miatt, hiszen ettől a pillanattól kezdve minden, a Pradoba vezető út Laszt Minit – mert ki tudhatná előre, mikor kerül annak az újabb nagyívűnek a végére pont. Ráadásul magunk is kutatóként viszonyulhatunk a műhöz, hiszen a Kolosszus nem várta meg, hogy a fent (és lent) említett publikáció útilaput kössön a talpára: kiállítótermek közti vándorlását már megkezdte a tudományosan alá nem támasztott bizonytalanság időszakában. Mozgása nyomon követhető a Museo Nacional del Prado hivatalosán (ha valaki kifejezetten emiatt keresi fel a honlapot, az az időeltolódás leküzdése érdekében használja a spanyol verziót), ahol végignyálazható a(z El) Coloso y su atribución a Goya címen közzétett passzport is.

20 éves az Utasellátó

Félreértés ne essék: nem kívánok kötekedni a dzsentri droiddal. Meg sem fordult a fejemben, hogy kétségbe vonjam kutatásai alaposságát és mélységét, így ama tavaly év végén közzétett dolgozatának hitelét sem, mely szerint 60 éves az Utasellátó. Azonban... Az átszállósok - utasok és üzemigazgatósági dolgozók - számára most, 2009-ben, ráadásul éppen ezen a napon, január 7-én kötelező a pezsgőbontás és koccintás az Utasellátó tiszteletére, hiszen elbűvölő munkatársunk ma töltötte be a 20. életévét. Tehát háromszoros "Dicshedj soká, hujhé, hurrá!" - más szóval: Gratulálunk! (Egyúttal tájékoztatjuk Tisztelt Utasainkat, hogy Farkas Flóra családi állapotáról, idoljairól és elérhetőségeiről az Üzemigazgatóság semmilyen körülmények között nem ad ki információt!)

B.U.K.É. 2009!

"Pataky Attila betiltaná az összes lőfegyvert"

Remélhetőleg a fenti hír mindenki számára masszív kapaszkodóul szolgál majd az elkövetkezendő időkre az egyre zavarosodó járatkimaradások és a sokasodó vágányzárak ellenére is...

Más: évnyitány gyanánt most privatizálok egy csöppet, elvégre rajta voltam az idei első hajnali Budapest Déli P.U. - Dunaújváros járaton, így hiteles kötött pályás élménnyel indítottam az Ökör esztendejét. Szilveszter mocskos mocsarát nyögte meg Pest és Buda. Tiborral végig szlalomoztunk a magyar brodvéjt: romkocsmák, bennük felsőközép. kategóriás kül- és belföldi fiatalok, akiket kényszeres pirotechnikai amatőrök üldöztek át az éjszakán. A falnak támaszkodva egy Pincében még azt próbáltuk elhitetni néhány bolgár lánnyal, hogy bátran igyanak vodkát unicummal, mivel a Csepelen beszerzett rángatóport úgysem lehet leinni. Cinetrippen fognak afterezni _ jegyezte meg két hannoveri szőkemény a jégermajszteres pultnál. Hajnali négy fele már csak az ütemes menetrendben bírtunk gondolkodni, és két kiskörtével nyugtáztuk az indulást.
A pályaudvari beléptető előtt miatyánkoltunk egyet _ nem vesszünk a nagy VasútIstent _ ,majd beszálltunk Európába. De, hogy Tibort idézzem: itt már nekünk nem terem büfékocsi!

A kaller keltett Újvárosnál, egy tál lencsét lóbált felénk....

Buké Átszálló, buké átszállisták

A puding próbája az evés

ÉÁ mentő kísérlet, avagy egy ideiglenes járat útkarbantartási munkák idején.
KMI est 2008. 12. 19., péntek, Terminál Bár (Dunaújváros, Patyolat udvar)
bővebb infó: bpm.dumaujvaros.hu

Jubilál a Troli is

Immár a hetvenötödiket szaggatja! Riszpekt, avagy környezet-barátság...
Kötött pályás évfordulósdinkat most egy nagyon szimpatikus hibriddel folytatjuk. Egy jármű a köz szolgálatában, mely szabad-
ságra született, de egy vasszigo-
rú magaslati villanypásztor terelgeti útját az egekből. Átszállós testvéreim, 75 éves a magyar trolizmus. Olvass a tiszteletére! Most!

A tömegközlekedési eszköz első példányát a német Werner Siemens tervezte, az I. világháború után, Angliából terjedt el. Az első budapesti trolivonal 1933 végén Óbudán, a Vörösvári út és a temető közti 3,8 kilométeres pályán nyílt meg. A felsővezetéket a BESZKÁRT, a budapesti közlekedési vállalat építette ki, a három, egyenként 55 fő szállítására alkalmas jármű közül kettőt a Ganz gyár készített angol licenc alapján, egyet Brown-Boveri berendezéssel a MÁVAG. A Boveri-trolin működött elsőként sűrített levegő mozgatta önműködő ajtó, a Ganz-trolik ajtói kézzel működtek. A vonal Budapest ostroma alatt elpusztult és nem is építették újjá, a járművek tanulókocsik lettek, majd 1953-55 közt újra forgalomba álltak.

A második világháború utáni első trolivonalat 1949. december 21-én, Sztálin 70. születésnapján helyezték üzembe a 10-es villamos helyén, a Nagymező és a Király utcában. (Innen a trolivonalak 70-nel kezdődő számozása.) Ettől kezdve a szűk, kanyargós belvárosi utcákban futó, elavult villamos vonalakat trolik váltották fel, elsősorban a VI., VII. és VIII. kerületben,a végállomásokat a főútvonalak melletti mellékutcákba telepítették. Az első vonalon szovjet gyártmányú, MTB-82-es típusú járművek közlekedtek, melyekből 26 darab érkezett.
A magyar troligyártás az ötvenes évek elején kezdődött. Az első kocsikhoz még szovjet alkatrészeket használtak, 1953-tól már a teljes jármű magyar gyártmányú volt. A kocsikba 1958 után csak a hátsó ajtón lehetett fel-, s az első ajtón leszállni, közben el kellett haladni az ülőkalauz előtt. Az első típus utolsó hat járműve a 75/A vonalon (a Thököly út és a Népliget között) üzemelt, 1975-ig. A zsúfoltság csökkentése érdekében 1960-tól bevezették a pótkocsit, de ez nehézkesnek és balesetveszélyesnek bizonyult, ezért 1961-től inkább csuklós trolibuszokat építettek. Távlati tervként felmerült a peremvárosok közti összeköttetés és a hegyvidéki vonalak kiépítése, de ezek az elképzelések csendben kimúltak.
1968-ban - még az olcsó olaj és benzin idején - határozatot hoztak a trolibuszhálózat fokozatos leépítéséről, a tervek szerint 1980-ra megszűnt volna Budapesten a troli. Közbejött azonban az olajválság, majd zajvédelmi és levegő-tisztasági szempontok is felmerültek, így a sokak által kedvelt, halk és környezetbarát budapesti trolik megmenekültek, csak a Baross-utcai 74-est szüntették meg. Jelenleg a pesti vonalak hossza 68 kilométer, a viszonylatok száma 14, s troli jár még Debrecenben és Szegeden is.

A fővárosban jelenleg 14 járat és 128 trolibusz teljesít szolgálatot minden nap, a járművek naponta 230 ezer embert szállítanak. A legöregebb trolibusz több mint 20 éves, a legfiatalabbak pedig egy éve érkeztek Lengyelországból. A troli legnagyobb előnye a robbanómotoros társaihoz képest, hogy míg egy hagyományos busz kilométerenként 1,24 gramm széndioxidot bocsát a környezetbe, addig az árammal működő trolinak nincs károsanyag-kibocsátása. A trolibusz folyamatos üzemmódban, egy óra alatt 12 kilowattnyi áramot fogyaszt, de a mai modern buszok fékező üzemmódban visszatermelik az energia egy részét.

(források és nyúlások: stop.hu, hirszerzo.hu, bkv.hu)

60 éves az Utasellátó

Bár mostan araszol ez a sztrájk, de ez most témánkat tekintve mellékes, sőt mondhatni: érdektelen. Olvassátok, szeressétek, sőt tekintsétek megfele. Forrásunk - mint minden kötött sínpályás kérdésben - az Elvíra volt.

Az Utasellátó fennállásának 60. évfordulója alkalmából 2008. december 17-én nagyszabású kiállítás nyílik a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. Az időszaki kiállításon 2009. március 30-ig várunk szeretettel minden érdeklődőt.

Kinek az emlékezete ne őrizné a balatoni állomásokon kéklő emblémákat, a termes kocsin végigzörgő mozgóárus celofánba csomagolt szalámis zsömléit, burgonyaszirmait, csokis rúdjait és citromízű Utasüdítőjét? És ki ne lenne rá kíváncsi, ha nem volt részese? Tudunk persze más múltidézővel is szolgálni: herendivel terített vasúti étkezőkocsi, szárnyashajó és Forma-1, szilveszterek és esküvők, libamáj és pezsgő...

Az Utasellátó története

Az Utasellátó Vállalat, a Minisztertanács 1948. november 19-i határozata alapján 1948. november 24-én kezdte meg működését a MÁV égisze alatt. Alapítólevele szerint a közlekedés valamennyi ágánál jogosult volt kielégíteni az utazóközönség sokoldalú (vendéglátóipari, szállodaipari, élelmiszerkereskedelmi stb.) igényeit.
Profiljába tartozott a vasúti restik és éttermek üzemeltetése, jelen volt a buszpályaudvarokon és a hajóállomásokon is.
Tevékenységének fontos részét képezte a nemzetközi és belföldi forgalomban nyújtott klasszikus utasellátás az étkező-, háló- és fekvőhelyes kocsikon. (Ezek a kocsik a Wagons Lits tulajdonában voltak. A kocsiparkot a Magyar Államvasutak megvásárolta, és az üzemeltetését az Utasellátó Vállalatra bízta.)
Megalapítását követően szolgáltatásainak köre egyre bővült. Megjelent a belföldi és külföldi dunai kirándulóhajókon, valamint a Budapest-Bécs között közlekedő szárnyashajókon is. 1984-től a vállalat biztosította a Donauprinzessin luxus szállodahajó teljes vendéglátását a Budapest-Passau útvonalon. A bécsi hajóállomá-son működő Tegethoff étteremben szintén az Utasellátó szakemberei öregbítették a magyar gasztronómia hírnevét.
A cég tevékeny részt vállalt parlamenti fogadások és egyéb rendezvények gasztronómiai részének lebonyolításában is. 1986-ban az Utasellátó Vállalat elnyerte az első magyarországi Forma 1-es futamhoz kapcsolódó teljes vendéglátás jogát. Ezen kívül több éven át a cég gondoskodott a Budapest Sportcsarnokban rendezett szilveszteri mulatságok vendégeinek jóltartásáról.
1992-ig az Utasellátó Vállalat valutás hálózattal is rendelkezett. Az Utastourist üzletekben, pályaudvarokon, a Ferihegyi repülőtéren, egyes szállodákban magyar és külföldi állampolgárok vásárolhattak akkor kuriózumnak számító áruféleségeket dollárért, schillingért, nyugat-német márkáért.
1996. december 1-jén a MÁV Rt. - az 50 éve működő Utasellátó Vállalat utódjaként - megalapította a MÁV Utasellátó Részvénytársaságot. A részvénytársaság megalakulásakor kettévált a „mozgó- és az állószolgálat". Az „állószolgálat" - a pályaudvari büfékkel és éttermekkel - a Resti Kft. kezelésébe került. A „mozgószolgálatot" továbbra is a MÁV Utasellátó látta el. A járatokban közlekedő étkező-bisztró kocsik üzemeltetését „haszonbéresek" végzik, akik pályázat alapján nyerték el az üzemeltetési jogot.
Az 1995-ben létrejött Rail-Bus Kft., melynek az Utasellátó Rt. 77%-os többségi tulajdonosa, 1999-ben új üzletágat hozott létre tevékenységi körében Rail-Taxi néven. Erre azért volt szükség, mert a felmérések alapján az utazóközönség a kisbuszokkal végzett személyszállítás mellett igényelte a pályaudvari taxi szolgáltatást is. Az Utasellátó Rt. lehetővé tette, hogy az utasok már a vonaton, a hálókocsi kalauznál vagy a pincéreknél megrendeljék a taxit.

U-Tours utazási iroda

A cég mindezeken túl 1998 júniusában megnyitotta U-Tours nevű utazási irodáit a budapesti Keleti pályaudvaron. Az iroda külföldi- és belföldi program- és utazásszervezéssel foglalkozott. A Keleti pályaudvarra érkező turistákat teljes körű turisztikai információs szolgálattal várták. Szállást foglaltak Budapesten, városnéző túrákra, hajókirándulásokra, kulturális programokra értékesítettek jegyeket.
A MÁV vezetésének döntéseként 2003. november elsején a mozgószolgálati tevékenység a Személyszállítási Üzletág Utasellátó Központjaként visszaintegrálásra került.

Térkép

Ma a MÁV-START Zrt. keretén belül működő Utasellátó Központ a vonatokon nyújt színvonalas szolgáltatást. Tevékenysége a menetrendszerinti nemzetközi járatokra és a megrendelő igénye szerint összeállított különvonatokra egyaránt kiterjed. Jelenleg 8 európai ország vasútvonalain közlekednek Utasellátó fekvő- és hálókocsik és 6 országban Utasellátó étkezőkocsik. Főbb célállomások: München, Velence, Bécs, Brassó, Varsó. A nyári szezonban tengerpartokra is eljuthatnak utasaink az Utasellátó háló- illetve fekvőkocsijaival: Görögországba, Bulgáriába, Horvátországba.

2008. december 14-től már az Utasellátó fekvő-, háló- és étkezőkocsijai szolgálják a Budapest és Frankfurt, illetve Budapest és Berlin között utazókat, és magyar étkezőkocsi közlekedik Hamburgba is.

Egy '82-es gyárállat vég(zet)es útja a Munkásművelődési Központ felé

Mint mindenki, krulf is napról napra öregebb lesz. Ez persze nem annyira feltűnő és frusztráló számára – hacsak nem hangzik el folyton valamiféle emlékeztető, konkrétan az orra alá dörgölve. Ilyen például, hogy "Te sem vagy már huszonöt, barátom!" Esetleg: "Melyik magánnyugdíj-pénztár tagja vagy?" Legrosszabb esetben pedig: "Pénteken jössz az MMK-ba klubdélutánra?" Ennélfogva megfontolandó, hogy kívánjunk-e váltókezelő kollégánknak "Boldog születésnapot!" Döntse el mindenki a maga kommentjében vagy jutassa kifejezésre a restiszámláján!

Átszállófenntartó penzum

Egy-egy üzemigazgatóság életében évente akár többször is eljön az a pillanat, amikor – eleget téve kötelességének – szakmai beszámolókkal traktálja járatainak fenntartóit, támogatóit. Az Éjszakai átszálló állomásfőnöke többek között a mai napot is erre szánta: itt olvasható jelentését a Nemzeti Kulturális Alap Képzőművészeti Szakmai Kollégiumához juttatta el, pozitív megítélésben reménykedve.

Lehetséges-e klinikai környezetet hitelesnek tűnő módon imitálni, hatékony – ám teljesen egyedi, előkép nélküli – ambuláns kezelést folytatni egy művészeti intézményben, galériában úgy, hogy a külsőségekről (zöld csempék, fehér vaságyak, szúrós fertőtlenítőszag) teljes egészében lemondunk és szakemberek (orvosok, addiktológusok) közvetlen segítségét sem vesszük igénybe?
Az Averziós terápia címmel megrendezett (Elmewellness-szálló munkacímen előkészített) kiállítás- és programsorozatnak az esemény kurátora számára ez volt az egyik legfőbb kérdése. A közönség persze – a korábbi tapasztalataiból kiindulva – ennél jóval pragmatikusabban közelített a projekthez: egyszerűen jól kívánta magát érezni, amire a koncertek és a dj-setek garanciát jelentettek. Ám a publikum a zenei rendezvények mellett nem csupán nagy számban, de ráadásul aktívan vett részt a képzőművészeti szekció történésein is. Ez viszont azt bizonyítja, hogy a bemutatott projektek műfaja és az általuk feszegetett probléma a legmeghatározóbb abban, hogy az emberek hajlandók-e bevonulni öt napra egy „művészeti klinikára”, elfogadni azt, hogy bár kiállítás-látogatóként érkeztek, páciensként vannak jelen – és mindent megtenni annak érdekében, hogy „gyógyultan” térhessenek haza. Meglepő ötletek és megfelelő kommunikáció szintén elengedhetetlen ehhez – ám amennyiben ezek, mint alapfeltételek adottak, máris garantált, hogy nem csak egy intézmény állandó vendégeit aktivizálják, hanem az éppen csak betévedő látogatókat is.
Ez utóbbi azért különösen fontos, mert az immár hatodik alkalommal megrendezett Éjszakai átszálló eredeti célja éppen az, hogy azokat is bevezesse a kortárs képzőművészet világába, akik egyébként nem érdeklődnek iránta (vagy legalábbis nincsenek még ennek tudatában). A célközönség mindig a húszas évei fordulóján járó generáció, a program összetétele is ennek függvényében készül el évről évre – ám megjegyzendő, hogy idén az idősebbek, a 30-as, 40-es, sőt 50-es éveikben járók is nagyszámban részt vettek az eseményen, estéről estére.

PROGRAM ÉS PROGRAMSTRUKTÚRA

Az Éjszakai átszálló hagyományos struktúráján (naponta este 8-tól kiállítás a Kortárs Művészeti Intézet Pincegalériájában, este 9-től koncert és/vagy dj az Intézetben működő kávéházban) ezúttal változtattunk: általánosságban azt mondhatjuk, hogy az öt nap alatt megrendezett huszonkét programot négy szekcióra bontottuk, amelyeket a Kortárs Művészeti Intézethez tartozó négy különböző helyszínen bonyolítottunk le (kisebb – szakmai illetve technikai szempontból indokolt – variációk persze voltak):

1. naponta 12:00-tól 20:00-ig az Averziós terápia napi témáját előkészítő Művészetterápia az Intézet előtti füves területen két graffiti-művész, Pinke Csaba és Kaszás Gábor, valamint dj Simon részvételével
2. naponta 20:00-tól interaktív kiállítás a Pincegalériában, ahol az Averziós terápia egy-egy lépésén jutott túl a közönség a meghívott, naponta változó összetételű művészpárok és -csoportok vezetésével
3. naponta 21:00-tól koncert a Kortárs Művészeti Intézet Uitz Termében
4. naponta 22:30-tól afer-party a Kortárs Művészeti Intézet kávéházában

A délutánonként, szabad téren megrendezett programot nem csak a művészeti értéke miatt illesztettük be, hanem egyéb szakmai okokból is: részben a graffiti műfajában rejlő PR-lehetőségek kiaknázása, részben pedig a folyamatos jelenlét, a figyelemfelkeltés céljából (fontosnak tartottuk ugyanis, hogy az aktivitásunk ne csak az esti órákban keltse fel a járókelők figyelmét).

A szűkebb értelemben vett kiállítás-sorozat egy öt, egymást követő, egymásra épülő lépésből álló terápiaként valósult meg, a probléma felvetésétől egészen a kiépítkezésig. A csoportfoglalkozás jellegű projektek – amelyek leginkább a Public Art műfajába sorolhatók, de amelyek számtalan, a társművészetekből vett elemet is felhasználtak (pl. színházi felolvasópróba, utcazenélés) – a párkapcsolatokkal és a szexuális élettel kapcsolatos problémákat, elfojtásokat igyekezték elemezni. Az öt lépést a következő művészpárok (akik házas- vagy élettársi kapcsolatban állnak), illetve művészcsoportok dolgozták fel:

1. lépés: A probléma beismerése
Páhi-Fekete Noémi, Páhi Péter
2. lépés: Az ellenkező nem demisztifikációja
Fischer Judit, Mécs Miklós
3. lépés: Nemi identitásunk újrafelfedezése
Góg Emese, Lovas Dávid, valamint Molnár Tünde, Perness Norbert
4. lépés: Szexuális életstílus-szimuláció
Guth Tímea, Reiner Gyula (közreműködött: Hadnagy Gábor)
5. lépés: Kiépítkezés
Baróthy Anna, Füredi Tamás, Horváth Tibor (közreműködött: Fehérvári Tamás, Késmárky Szabolcs)

(Az ötödik, lezáró napon az Éjszakai átszálló stábjának tagjai voltak a kiállítók, hiszen ők voltak azok, akik az előző négy lépésre a legpontosabban tudtak reflektálni.)

A koncertek és a dj-k partyjainak sorát – amennyire csak lehetett – szintén igyekeztünk úgy összeállítani, hogy azok hangulatukban, üzenetükben összhangban legyenek az Averziós terápia napi problémakörével.
Fontos volt ugyanakkor az is, hogy a zenei programok is erős képzőművészeti vonatkozásokkal rendelkezzenek. Ezt részben a fellépők személye – például Berger Dalma médiaművész (Esclin Syndo, Realistic Crew) vagy dr. Petrányi Zsolt (dj KEN) – garantálta, részben pedig FARKAS (Kiégő Izzók) és KRULF (ITP) vj-setjei.

REKLÁM- ÉS PR-TEVÉKENYSÉG

Az Éjszakai átszálló történetében most először dolgoztunk ki több csatornát is hatékonyan használó reklám- és pr-stratégiát.

1. hagyományos formák:
- a nyomdai kivitelezésű, egyedi formátumú meghívók, amelyek elsősorban a Kortárs Művészeti Intézet levelezési listáján szereplő személyekhez és intézményekhez jutottak el, bár flyerként is felhasználásra kerültek
- interjúk és sajtóanyagok folyamatos publikálása már bő két hónappal a program megkezdése előtti időponttól
- Averziós terápia reklámfilm – 2006 után ismét
- szoros együttműködés több, az Éjszakai átszálló célközönsége által olvasott-hallgatott médiummal (Dunaújvárosi Hírlap, Dunaújváros Online, EL-DO Rádió, TILOS Rádió)
2. alternatív formák
- főként a Street Art eszközeinek (matricák, házikészítésű plakátok) tervszerű használata
- freecard-kampány
3. önálló honlap és blog
- egy önálló Éjszakai átszálló-honlap szükségessége már 2006-ban felmerült, ám akkor – anyagi okokból – nem készülhetett el, idén viszont – hála a DunaNet Design Studio anyagi és szakmai támogatásának – lehetőségünk volt rá
- a honlapot a „hivatalos” információk közzététele és a(z évekre visszamenő) dokumentáció elérhetősége érdekében tartottuk elengedhetetlenül fontosnak, ugyanakkor lényegesen könnyedebb formában, könnyedebb témáknak is szerettünk volna fórumot biztosítani – a munkanaplóként használt blog főként erre a célra szolgált: a szervezés kulisszatitkaitól kedve a stáb tagjainak a bemutatásán keresztül az Éjszakai átszállóhoz hasonló, országos és nemzetközi képzőművészeti események ajánlásáig sok minden helyet kapott rajta

A honlapot és a blogot – bízva abban, hogy a következő években is lesz módunk megrendezni az Éjszakai átszállót – folyamatosan fenntartjuk és bővítjük. Az előbbire igyekszünk feltölteni minden elérhető (álló- és mozgó) képi dokumentumot, illetve az átszállóról megjelent publikációkat is.

A PROGRAMSOROZAT EREDMÉNYEI

Nem csak az adott napokon lemérhető siker, hanem a 2008-as programsorozat lezárását követő események is arra engednek következtetni, hogy az eredetileg kitűzött cél, a fiatalok, illetve a kortárs művészettel kapcsolatban averziókat táplálók megszólítására, bizalmuk elnyerésére és megtartására kifejezetten alkalmas egy Éjszakai átszálló-típusú, hasonló szemléletű és struktúrájú projekt. Egyrészt az idei „első látogatók” közül is többen visszatértek a Kortárs Művészeti Intézet egyéb, hagyományos jellegű kiállításaira, másrészt az átszálló programjának egyes elemeit – például a fentebb már említett felolvasópróbát – a résztvevő közönség a tervek szerint a későbbikben tovább folytatja, a saját szervezésében.
A 2008-as Éjszakai átszálló más területen is fontos sikereket könyvelhetett el. A sajtóval tartott kapcsolatot dicséri, hogy a Kultúrház stábja augusztus 29-én leutazott a Kortárs Művészeti Intézetbe forgatni – a műsor történetében először, ráadásul egy olyan pénteki napon, amikor a fővárosban is számtalan művészeti esemény közül is kiválaszthatták volna az anyagot.
Az Intézetet fenntartó Modern Művészetiért Közalapítvány és a DunaNet Design Studio közötti szerződés, illetve a DDS szakmai sikere pedig a non-profit és a profit-orientált szféra hatékony együttműködésére kiváló példa: az Éjszakai átszálló honlapja a „művészet” kategóriában megnyerte a Magyar Internet Média és Web Díj 2008 első helyezését.

Pálya- és közakarat-karbantartás

Horváth Tibor, az Éjszakai átszálló Minden Peronok Hőse-érdemrenddel kitüntetett pályakarbantartója ma, 2008. november 12-én, délelőtt 11 óra 28 perckor a következő kérdést bocsátotta egyhetes népszavazásra:
"Egyetért-e Ön azzal, hogy dr. Petrányi Zsolt, a Műcsarnok Nonprofit Kft. főigazgatója az irodáját ne bocsássa Horváth Tibor képzőművész rendelkezésére a 2008-as Budapest Art Fair idejére abból a célból, hogy a fent nevezett művész a meghívottaival (Bodó Sándor, Fodor János, Horváth G. Boglárka, St.Auby Tamás, SZ.A.F., Uglár Csaba) egy kereskedelmi galériát működtessen ott?
Szavazatát Horváth Tibor e-mailcímére küldheti el 2008. november 19. 24 óráig. A szavazás végeredménye 2008. november 20. 24 órakor kerül nyilvánosságra a megfelelő fórumokon, illetve a VOKS 2008 weboldalon."

A közvélemény kutat ás

Tájékoztatjuk Tisztelt Utasainkat, hogy Az Év Honlapja díj pályázati beadásának határideje ma éjfélkor - másodszor is - lejár (bár az általunk preferált "kultúra" kategóriában a bő két hetes hosszabbítás egyáltalán nem generált idő utáni tülekedést). Így 00:01-től bárki kedve, ízlése és elkötelezettsége szerint formálhat véleményt arról, hogy a közönségdíjat - teljesen megérdemelten - az Éjszakai átszálló üzemigazgatóságának portálja kapja (vagy valami-valaki teljesen más). Számítunk a Tisztelt Utazóközönség támogatására!

Laszt Minit szexiskandinávi, ja

OCA nem tévesztendő össze sem ICÁval, sem Öcával (mármint azzal, aki Öcaline), ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy OCA nem is méltó az átszállós figyelemre. Példának okáért ma koradélután – hála Marta Kuzma különjárat-szervező asszonynak – OCA összehasonlító helyzetjelentést ad a nagyérdeműnek arról, hogy mi a skandináv szexuális életstílus állapottya (a sajtó képviselőit már november 5-én tájékoztatta a tényállásról). Oslói utunkat elsősorban az Averziós terápia azon páciensei figyelmébe ajánljuk, akik a HeHe távozása után is maradtak még egy kis hahotázásra a szomszédos állam Norrköpingjében. Őket egyrészt azért buzdítjuk a továbbutazásra, hogy meg ne fagyjanak a helyhez kötött kacagásban, másrészt, mert éppen egy hét múlva Helen Evans és Heiko Hansen is Norvégiába érkezik – bár nem Oslóba, hanem Stavangerbe (amiről persze kis jóindulattal sem állítható, hogy szomszédvár, de azért egy szűk fél nap elég az átruccanáshoz).

Üzempszichiátriai Hírlevél No. 8

Az Újvilág életét befolyásoló, november 4-én megszavazott változások/változtatások közül egyértelműen az USA 44. elnökének személyére vonatkozó voksok voltak a legfontosabbak. Sajnos emiatt a mellékvágányok többsége nem is kapta, nem is kapja meg a kellő figyelmet. Pedig az adott napon több – az Averziós terápia szempontjából is – lényeges kérdésben véleményt nyilvánítottak az amerikai polgárok. És amilyen bátor döntést hoztak az új politikai vezető személyét illetően, éppen olyan konzervatívak voltak más téren.
Az „áthajtásos szavazás” közlekedéskulturális ecsetelésénél már szóba került egyrészt Kalifornia állam, másrészt a „nyolcas számú ajánlás” (vagyis az azonos neműek házasságát tiltó javaslat). Jelen pillanatban nagyon úgy tűnik, hogy ebben az államban homoszexuális párok hivatalosan már nem szoríthatnak Obama kül- és belpolitikai sikereiért – legalábbis a Los Angeles Times előrejelzése szerint biztosan nem: „Az azonos neműek házasságának betiltásáról a keddi elnökválasztás napján mondtak véleményt a legnagyobb amerikai szövetségi állam lakói. A nem végleges adatok szerint (95 százalékos adatfeldolgozottság mellett) a szavazók 52,1 százaléka a tiltás mellett, 47,9 százalék ellene foglalt állást. A döntés nyomán megkérdőjeleződik annak a becslések szerint 18 ezer homoszexuális párnak a házassága, amely az utóbbi hónapokban lépett frigyre.
A kaliforniai legfelsőbb bíróság idén májusban engedélyezte a homoszexuálisok közötti házasságot, és kimondta, hogy az azonos nemű párokat is megilleti a hivatalosan elismert, védelmezett családi kötelék létesítésének alkotmányos joga. Június elején azonban a tilalom alkotmányba foglalását kezdeményezték az azonos neműek házasságát ellenző konzervatív csoportok. Legfőbb érvük szerint az engedélyezéssel a hagyományos családmodell kerül veszélybe.”