Laszt Minit Colosmadrid

Már itt, az elején összefoglalva a lényeget: bár Goya továbbra is kolosszális, A Kolosszus aligha nevezhető eztán goyálisnak. A türelem – mint mondani szokták – olcsó laszt minit utat terem (húúú, ez még a „goyálisnál” is rosszabb volt…), viszont a túlzott türelem olykor azzal jár, hogy lemaradunk egy-egy feledhetetlen élményről. Jelen esetben ez úgy realizálódik, hogy aki 2008. június 25-én, mint utolsó pillanatban vette célba a madridi Pradot, az gazdagabb lett Francisco José de Goya y Lucientes valamikor 1810 környékén (oda-vissza két év asszem) festett remekművének, a(z El) Colosonak a látványával. Ám aki megvárta a következő napot, az már csak a múzeum szerzőséget firtató hírlevelével, mint afféle ideiglenes vízummal a zsebében indulhatott útnak – vagyis maximum reménykedő kísérletet tehetett arra, hogy a befogadni kívánt, nem éppen bazi kolosszális (116x105 centi – vagyis a közepesnél is kisebb) mű az aragóniai mester kezét dicséri és nyomát örökíti, nem pedig a valenciai Asensio Julià i Alvarracínét.
Aki viszont várt ma 13:29-ig, az tuti biztos bizonytalanságra mehet: a Museo del Prado ugyanis ekkor küldte szét az újabb témába vágó köremiljét, melyben tájékoztatja a művészetturistákat, hogy az intézmény publikálta honlapján Manuela Mena Marqués – szabadfordításban – A Kolosszus testalkata Goyáéhoz képest című tanulmányát. A dolgozat végkövetkeztetése, hogy több mint valószínű: a festményt nem Goya jegyzi, de korántsem biztos, hogy Asensio Julià (egyébként kábé ez szerepelt a tavaly júniusi kommünikében is), ezért a szerző megjelölésénél a legkorrektebb a „Goya követője” formula használata (ez viszont valódi újdonság!) Máskülönben meg további vizsgálatok és kutatások szükségesek a vitás kérdések tisztázásához – vetíti előre egy újabb nagyívű tanulmány rémképét a szerző.
De ne legyen senki csalódott a főrestaurátor asszony konklúziója miatt, hiszen ettől a pillanattól kezdve minden, a Pradoba vezető út Laszt Minit – mert ki tudhatná előre, mikor kerül annak az újabb nagyívűnek a végére pont. Ráadásul magunk is kutatóként viszonyulhatunk a műhöz, hiszen a Kolosszus nem várta meg, hogy a fent (és lent) említett publikáció útilaput kössön a talpára: kiállítótermek közti vándorlását már megkezdte a tudományosan alá nem támasztott bizonytalanság időszakában. Mozgása nyomon követhető a Museo Nacional del Prado hivatalosán (ha valaki kifejezetten emiatt keresi fel a honlapot, az az időeltolódás leküzdése érdekében használja a spanyol verziót), ahol végignyálazható a(z El) Coloso y su atribución a Goya címen közzétett passzport is.