A nap dolgozója: A CSOPORT-FORGATÓ

Sajnos a munkájuk a megfelelő időben soha nem kapott akkora nyilvánosságot, mint ami a minőségéhez illett volna. Az Éjszakai átszálló aktuális járatait hirdető reklámfilmjeik ugyan eljutottak a Duna TV, az MTV (az „M” ebben az esetben a „Magyar” rövidítése) és a Dunaújvárosi Televízió nézőihez, és bizonyára a felsoroltakon kívül is van néhány médium, amely közvetítette az általuk vizualizált üzenetet, ám akkora megbecsülést, amely a kreativitásukért járt volna, nem könyvelhettek el (ami persze általánosságban véve a reklámfilm-készítők keresztje).
Páhi-Fekete Noémi (akkor még a „Páhi”-val szegényebben), Páhi Péter és Perness Norbert közösen először 2004. június 1-én tűntek fel a peronon egy minden alkut visszautasító formációban – kompromisszum-képtelenségüket negyedikként Samu Bence erősítette. (Mellesleg a performanszuk után a forgalomirányító csak annyit mondott a szakma képviselőinek, hogy „oh, azok a boldog ’70-es évek…” )
Ugyanakkor mindössze két év kellet ahhoz, hogy a mókuskerék – pontosabban a mókusváltó – bekapja a társaságot: 2006-ban már nem csupán a revelatív átszállásokhoz, hanem a polgári mozaik-összepakoláshoz is propagandafilmet készítettek. Ezen áldásos tevékenységüket – mivel a bőkezű állomásfőnők éppen elveszettet játszott – 2007-ben ugyan szüneteltették, ám a 2008-as esztendőben újra aktivizálták magukat, ahogy a két évvel korábban életre keltett (ellen)forradalmár reklámfilm-hőst, Igort is...

Éjszakai átszálló / Averziós terápia (reklámfilm, 2008)
írta-rendezte: Páhi Péter
fotó-vágás: Perness Norbert / animátor: Páhi-Fekete Noémi

Éjszakai átszálló / 4, 5 vagy 6 (reklámfilm, 2006)
írta-rendezte: Páhi Péter
fotó-vágás: Perness Norbert / animátor: Páhi-Fekete Noémi

Mozaik Összművészeti Fesztivál (reklámfilm, 2006)
írta-rendezte: Páhi Péter
fotó-vágás: Perness Norbert / animátor: Páhi-Fekete Noémi

Laszt Minit República de Cuba

Az akkor 22 esztendős Fidel Alejandro Castro Ruz (művésznevén egyszerűen csak Fidel Castro) 1948-ban éppen ezen a napon vette nőül Mirta Francisca de la Caridad Díaz-Balart y Gutiérrezt (időhiányban szenvedőknek röviden Mirta Díaz-Balart). Ez az évforduló számtalan, az Éjszakai átszálló üzemigazgatóságát foglalkoztató probléma körüljárására teremthetne alkalmat, úgymint „az államvasutak helyzete a Karib-térségben” vagy „a forradalmárok szexuális életstílusa”. Mivel a frigyet 1954-ben felbontották, érdekes megállapításokhoz vezetne egy „Az averziós terápia szocialista megközelítése” című értekezés is.
Ám e témák kutatása és részletes kifejtése túl hosszú időt venne igénybe, amit most, a világban tapasztalható pénzügyi válság közepette nem engedhetünk meg magunknak. Rövidesen itt a november, vagyis Közép-Amerikában kezdődik a turisztikai főszezon – érdemes hát lefoglalni a repülőjegyeket a Prága–Havanna–Prága útvonalra, lehetőség szerint mellőzve az instabil gazdasági hátterű utazási irodák közreműködését és bízva abban, hogy a légitársaságok később mennek csődbe, mint ahogy beköszönt az esős évszak.
Akinek erre nincs módja, az legalább vegyen egy finom kubai szivart és a csendes őszi esték valamelyikén a füstfátyolon keresztül nézze meg (újra) Szemző Tibi bácsi 1993-as zenés útifilmjét – és énekelje együtt a helybéli nénivel, hogy „ha meghalok, vegyél fel egy piros szalagot egy felirattal, ami így szól: a francba, [a Comandante] meghalt.”

Kis éjszakai történelemóra 4. rész

Üzemigazgatóságunk a minap felébresztette a régóta szunyókáló hisztoretrautát, hiszen még messze nem fejezte be, amit elkezdett – az Éjszakai átszálló történetének első esztendejéről ugyan előadta a legfontosabb tudnivalókat, ám arról, hogy a következő években hogyan alakult, miben módosult az utazóközönségnek nyújtott szolgáltatás, arról még alig-alig szólt…

A 2004-es átszállások sora azzal kezdődött, ami az előző esztendőben kimaradt – no nem M. Rezső /54/ és R. Sándor /59/ visító-performanszával (amint arról korábban már szó volt, ezt a produkciót a csatlakozáslétesítés-koordinátor örök időkre a feledés homályába veszejtette), hanem R. Artúr /36/ Martinász-éjszakájával. Megjegyzendő, hogy a projekt szerzősége mind a mai napig tisztázatlan: a kiállítást megnyitó Sz. István /38/, valamint a paravánt elkészítő P. Péter /34/ ugyanis állítják, hogy a vásári látványosság ötvözését egy Dunaújvárossal kapcsolatos sztereotípiával ők találták fel. A vita ízlés szerint folytatható akár az idők végezetéig, ám ami tényként mindenképpen leszögezhető az az, hogy tulajdonképpen ez a 2003-ból átmentett megmozdulás jelölte ki az aktuális, „múltban oldódó” tematikát. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy mindezek ellenére nem ez az akció teszi különösen fontossá a 2004. esztendőt az Éjszakai átszálló történetében.
Ha a kiállítások között kutatunk, a fentinél lényegesen jelentősebb a Hasadtra fújni egy hajnalt avagy Keserue Zsolt és Várnai Gyula bemutatja Lipics Vilmost – utóbbi ugyanis egy olyan, gyakran és könnyen elfeledett személyisége a helyi (képző)művészeti szcénának, akit tehetsége sokkal érdemesebbé tesz a nyilvános bemutatásra, mint pályatársai többségét. Önérvényesítés-akrobatikában viszont pocsék. K. Zsolt /40/ és V. Gyula /52/ éppen ezt ismerték fel – és amint azt az erről szóló, eddig titkosan kezelt iratok tanusítják, azon túl, hogy lemondva önmaguk ajnározásáról önálló kiállítást rendeztek L. Vilmosnak /46/, az installációra fordítható összeget is felajánlották neki, művészellátós vásárlási utalvány formájában, megalapozva ezzel az alkotómunka lehetőségét a közeli jövőben, legalább néhány hónapra. (folyt. köv.)

Üzempszichiátriai Hírlevél No. 2

A hosszú élet titka a szexmentes élet – legalábbis egy glasgowi születésű, jelenleg az angliai Cornwall-ban élő nő állítása szerint. A most 105 éves hölgynek – saját bevallása szerint – élete során számos plátói kapcsolata volt, ám ennél tovább sohasem ment: a házasság gondolata nem foglalkoztatta, a szex pedig egyáltalán nem érdekelte. Mint mondta: amikor a húszas éveiben járt, a nők még csak a férjükkel élhettek szexuális életet, ám az ő független személyisége a legtöbb férfi számára nem volt vonzó. Megjegyzendő, hogy e – mind a mai napig szűz – hölgy személye egy foglalkozással kapcsolatos sztereotípia meggyengítésére is alkalmat ad: ugyanis nyugalmazott titkárnőről van szó.
A szex és az életévek összefüggésének tudományos vizsgálata még zajlik. Ugyanakkor a hímnem szerepének, fontosságának demisztifikációja a kutatás eredményétől függetlenül egyre erősödik: a názáretin kívül immár a cápák is bizonyságként szolgálnak arra, hogy a tápláléklánc csúcsán is lehetséges a szűznemzés – orvosi beavatkozás nélkül. Kis szerencsével tehát az önmegtartóztató titkárnő is átélhette volna az anyai örömöket…

Versenynaptár

„Az internet rohamos fejlődése miatt a vállalatoknak újra kell gondolniuk üzleti és kommunikációs stratégiájukat. Már nem elég a tetszetős honlap, nem elég, ha a vállalat csupán kommunikációs eszközként éli meg az internet mindinkább fokozódó nyomását. Merőben új gondolkodásmóddal integrálnia kell üzletvitelébe az internet adta lehetőségeket. […] A korszerű marketingtechnikák pályázat útján történő bemutatásával példát kívánunk állítani a cégek, vállalkozások számára, valamint ösztönzést, bátorítást adni a magasabb színvonalú szakmai tudás gyakorlati alkalmazására. Célunk még a hazai online kultúra erősítése, illetve a hiánypótló, értékteremtő, kiemelkedő minőségű honlapok díjazása. Utat kívánunk mutatni minden vállalkozás számára, akik komolyan veszik az új gazdaság működését, illetve annak kihívásait.”
Üzemigazgatóságunk nem csak komolyan veszi az új gazdaság működését és kihívásait, hanem – hála a DunaNet Design Studio meg nem szűnő aktivitásának – a példamutatásban is újra és újra részt vállal. Ennek tudható be, hogy az Éjszakai átszálló szájtja – amely a kategóriájában a 2008-as Magyar Internet Média és Web Díjat már elhódította – most újabb megmérettetés elé került: a kulturális szféra szereplőjeként igyekszik begyűjteni Az Év Honlapja címet is.
E cél elérésének érdekében az utazóközönség is sokat tehet: a 2008. november 10. és 30. között itt leadott szavazatával mindenki kinyilváníthatja a véleményét arról, hogy mely szervezet mely kreációja a legméltóbb az elismerésre.

Pultosvesztés a központi restiben

Kedves átszállósok, restitöltelékeim, összmagyar perontársadalom!

Mély, ám kudarcos hallgatásom mostan egy gyászos hír okán vagyok kénytelen mögtörni. A tény rideg, így meg-el-át-ki-befogadni mondhatni lehetetlen. Szikár leszek, mint a rideg magyar rögvalóság: november elsejétől távozik központi restink (Art Cafe), az Éjszakai átszálló resticsakrájának egyik mozgatóeleme, az üzemanyag felelősségi osztály egy bizalmasa, DETTY.
A mocskos anyagiak miatt hagyja el közös sínpárunkat, a kötöttpályás alkoholizálás eme bástyáját. Mentsége nincs! Közösen, sértett dacban forgó tekintettel, cefreízű, gyűrt lélekkel csak ennyit felelhetünk: "Nem felejtünk! Nem felejtjük, hogy a sörcsapot minyonos tálcára cse-
réled, nem felejtjük, hogy perontársadalmunkat

a (jelzőt sem találni rá) pádzsérósokéra váltod!!!"

Minden restifüggőt, átszállós szerzetest egy közös "Szalonos" virrasztásra hívok október 27-én. Program: 24 órás kultúrfogyasztás, élőlánc az Art körül, utána Síndiszkó a pincében. Vágányzáró misét celebrál az Állomásfőnök, zenél dj Vagyok és dj Akárki.

Jelszó: "Mert az átszállósnak a resti a garázsa!"

Aki restis velünk tart! Megmaradunk, nem bocsátunk!

CSATLAKOZZÁL!!!

Laszt Minit kacajkörutazás

Nevető Laszt Minit ajánlatainkat most kombinálva, egy mosolytúra keretén belül is igénybe veheti! Indulás 2008. október 12-én délután 6-kor Sheffieldből, a Bank Street 32-40. szám elől, közvetlenül a Ha Ha Road lezárása után. Érkezés Londonba október 12-én 11 és éjfél között – ízlés és sebesség szerint. Az utcán állva a Royal College Street 183. alatt Marcos Chaves Laughing Mask című videójának megtekintése ötször (összesen szűk 10 perc), a brazil művész első londoni kiállításának alkalmából. Megérkezés Norrköpingbe 2008. október 13-án (a kompok indulásától függően) 18 és 20 óra között, ahol ettől a naptól rezideál a HeHe – és tágabb értelemben a jókedv...
From Ha Ha to HeHe. Még hármat kell aludni!!!

Üzempszichiátriai Hírlevél No. 1

Az Averziós terápia második napján, 2008. augusztus 28-án adta hírül a People: David Duchovny bevonult egy klinikára, hogy – orvosi segítséggel – végre úrrá legyen a kínzó nemi vágyán. Stanton „Larry” Stein, a színész ügyvédje tegnap, október 6-án tájékoztatta a magazint, hogy a szexelvonókúra eredményesen ért véget: „David elhagyta a rehabot és új filmre készül – mondta. – A kezelés sikeresen befejeződött.” Szavait a hetilap egy másik, ma reggel közzétett beszámolója is alátámasztani látszik: Duchovny és felesége, Téa Leoni szombaton részt vett a manhattani cseh utcabálon, ahol – a New York-i Cseh Központ egyik képviselőjének állítása szerint – „olyannak tűntek, mint a normális emberek, egyszerű férj és feleség, akik élvezik a fesztivált”. Délelőtt 11 körül látogattak ki az eseményre. Később egy asztalnál ülve húst enni és beszélgetni látták őket. Aztán elmentek...

Laszt Minit Csakazérisvéd

Megfelelő ajánlat(os program) híján Örebro és Jönköping ugyan kimaradt a Laszt Minit úticélok közül, ám ez önmagában még nem jelenti azt, hogy idén már ne lenne érdemes valahol tesztelnünk a svéd vendégszeretet. Ősszel erre igen megfelelő hely Östergötland megye egyik büszkesége, Norrköping, amely 83.561 lakosával – alig-alig lemaradva Jönköping mögött – a királyság tizedik legnépesebb települése (legalábbis 2005 decemberében még az volt). Ráadásul Nina Persson két szülővárosától sincs olyan nagyon messze (Örebro 167:116 arányban marad alul, legalábbis közúton, kilométerben).
És hogy a következő éjszakai járatokra várakozóknak miért érdemes a skandináv félsziget éppen ezen pontjára ellátogatni? Nos, mert 2008. október 13-tól kezdve két héten át itt tartózkodik a HeHe is. Nem, ez nem elírás! Nem a korábban már bejárt Ha Ha Road folytatódik az Északi-tengeren túl, de még csak nem is a norvég a-ha trióról van szó, hanem egy angol-német, összességében tehát francia képzőművészpárosról.
Helen Evans és Heiko Hansen szeptemberben egy, a játékos kreativitás és az értelmes munka szinergikus hatását taglaló beszélgetés során már felvidította e hűvös vidéket. Közlekedéstörténeti szempontból persze nem emiatt fontos a személyük (és még csak nem is azért, amit majd a Interactive Institute / Nvision Lab rezidenciaprogramjában csinálnak), hanem mert a 21. században bennük éledt újjá a legmarkánsabban a privát tömegközlekedés ideája: kötött pályára állított egyszemélyes repülőszőnyegük végigsiklott már Isztanbul és Saint Denis villamosvonalain is. Sajnos ugyanerre az Éjszakai átszálló üzemigazgatóságának környékén a közeljövőben elég csekély az esély, viszont október 13. és 27. között a norrköpingi spårvagon lesz rá lehetőség! (Egyébként miért nincs Dunaújvárosban villamos?)

Születés és rendellenesség

Nina Persson a mai napon töltötte be 34. életévét. Földi pályafutásának legkorábbi szakaszával kapcsolatban többek között annyi mindenképpen bizonyos, hogy a keresztségben a Nina mellett megkapta az Elisabet nevet is – ám például arról, hogy hol látta meg a napvilágot, már némileg ellentmondásosan nyilatkoznak a források. Örebro és Jönköping – a különböző fórumokon ez a két település pályázik a hölgy szülőhelyi státuszára. Megjegyzendő, hogy nem két szomszédos faluról van szó: Örebro Örebro megye, Jönköping pedig Jönköping megye közigazgatási központja (egyébként míg az előbbi – a 2005-ös népszámlálási adatok alapján – a maga 98.237 lakosával Svédország hetedik legnagyobb városa, addig az utóbbi 84.423 inhabitánssal a kilencedik a sorban). Helyi – és európai – léptékkel mérve a két város közötti távolság sem elhanyagolható: a 200 kilométeres légvonal a közutakon minimum 15 kilométernyi kanyarral nyúlik meg.
A – személyi igazolványt és a jogosítványt leszámítva – leghitelesebbnek gondolt források adatai sem teljesen megnyugtatóak. Bár a személyre szabott oldalon az ingyenmindenttudó (mármint A szabad enciklopédia) Örebrot említi születési helyként, a két város bemutatásánál ez az állítás némileg veszít az egyértelműségéből: Persson asszony éppúgy ott található az ismert örebroiak (kända örebroare) között, mint ahogy a Jönköpinghez kötődő ismert személyek (kända personer med anknytning till Jönköping) sorában – lássuk be, sokminden belefér mindkét kategóriába. Az Internet Movie Database ezzel szemben nem bonyolítja túl a problémát, inkább biztosra megy: míg az áttekintésben és a leadban Jönköpinget, addig a mini biográfiában Örebrot jelöli meg a kérdéses esemény helyszíneként.
Természetesen ezek után felmerül két fontos kérdés, úgymint „Nina (Elisabet) Persson szülei vasutasok?” és „Vannak aktuális Last Minute utak Örebroba és Jönköpingbe?” A válaszom mindkét esetben az, hogy fogalmam sincs. Pontosítva: az elsőt nem hiszem, a másodikat nem találtam.
Akkor vajon miként kapcsolódik ez a zűrzavar az Éjszakai átszállóhoz? Vagy másként fogalmazva, Jonnie Cochran Séf bácsi perében elhangzott záróbeszédét idézve: „ennek az egésznek mi köze a most tárgyalás alatt lévő ügyhöz?” A válasz ugyanaz, amit Cochran adott: „Semmi. Hölgyek és Urak, ennek semmi köze az ügyhöz. Miért beszélek Chewbaccaról, amikor egy ember élete forog kockán? Megmondom miért: nem tudom. Ennek nincs értelme.” (Hacsak nem annyi, hogy egyes fotóin Nina Persson nagyfokú hasonlóságot mutat az üzemigazgatóság egyik dolgozójával, aki szintén októberi születésű – igaz, a 34-től még messze jár. De erről bővebben majd folyó hó 18-án.)

A nap dolgozója: CSÁKVÁRI CSABA zajszennyezettség- kontroller

Közutak, sínpárok, leszállópályák - aki ezeken közlekedik vagy közlekedtet, az még most, a 21. század hajnalán is komoly hangerő generálásával teszi ezt. És minél nagyobb eszközt vesz igénybe a cél eléréséhez, annál komolyabbal. Persze míg az utazók muzsikaként élik-élhetik meg például a hiátusokban koppanó kerekek adta ritmusra illeszkedő súrlódási futamokat is, addig távolabbról ez csak monoton zakatolás és fülsértő csikorgás elegyének tűnik - a pálya- és útszakaszok, állomás- és pihenőhelyek közelében élők számára pedig kimondottan elviselhetetlen hangkáosznak. Ennélfogva, ha a munkatársak közül nem is olvas senki Arisztotelészt, egy üzemigazgatóságnak akkor is törekednie kell az aurea mediocritas elérésére - vagy legalábbis megközelítésére: meg kell találnia a középutat egy alapvető érdek (az utasok számára érzékelhetővé tenni a különböző zajokból kibontakozó harmóniát) és egy alapvető kötelesség (a kívülállók számára elviselhető szinten tartani a hangtömeget) között. Inkább bátornak, mint szerencsésnek mondható az a személy, aki megkapja és magára vállalja ennek az elméleti problémának a gyakorlati megoldását. E bátor ember nem más, mint a zajszennyezettség-kontroller.
Az éjszakai átszállásokra 2005-ben érkeztek először nagyszámban olyan járatok, amelyek szükségessé tették e státusz létrehozását - ám mindez utólag derült ki, így az állás betöltésére csak a következő esztendőben lehetett meghívásos pályázatot kiírni. A pozícióval járó feladatok ellátására a legalkalmasabbnak Csákvári Csaba tűnt - és hogy e meglátás mennyire nem volt délibebábozódás, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a legutóbbi átszállásokon az eredeti két segédkontoller közül már csak az egyikük részmunkaidős tevékenységére volt szükség.
Csákvári feladatköre igen szerteágazó - ráadásul évről-évre egyre bövül: míg 2006-ban csupán a zajkeltő eszközök hallhatóvátételére, a technika össze- és szétszerelésére (no és fel-le, ki-be cipelésére) kapott megbízást, addig 2008-ban már a hatáskörébe tartozott a különböző járatok igényeinek és tűrőképességének megfelelő apparátus meghatározása és beszerzése, valamint - részben - az apparátus-kezelők és -használók indulatainak kordában tartása is. Az állomást érintő feljelentésekre vonatkozó, nem hivatalos rendőrségi adatok azt támasztják alá, hogy munkáját napról-napra hatékonyabban látta el.
Megjegyzendő, hogy az üzemigazgatóságon való megjelenése óta Csákvári Csaba nem csupán kontollálja a zajt, hanem (kezdetben Chaky, mostanság már Sabazz néven) szennyezi is azzal annak környékét - ám ezt mindig az aurea mediocritas szellemében teszi. Az Éjszakai átszálló történetének szempontjából azonban talán még ennél is fontosabb momentum, hogy 2006-ban csak és kizárólag az ő lélekjelenlétének, valamint szakszerű potitologatásának-csavargatásának volt köszönhető, hogy a Ludditák-vagon nem siklott ki teljesen.

Laszt Minit Gíza

Szeptember 28-án, vasárnap hajnalban, a hengermű-közeli garázssorról hazafelé ballagva talán sokan meg-megálltak, újra és újra megismételve a kérdést: vajon mi lesz velünk most, amikor Dunaújvárosban és kisebb térségében véget ért a fesztiválidőszak? Pedig dehogy ért véget! Sőt! Éppen ezen a napon ért a finiséhez egy olyan projekt, amely nemcsak Szalai Árpád, a Rácalmási Faluvédő Egyesület elnökének álmát teljesítette be, hanem - alighanem - a világ turizmusában is új fejezetet nyitott.
Ebben a pillanatban, 2008. október 3-án, déli 12 órakor veszi kezdetét az V. Rácalmási Tökfesztivál - "vigalom, sokadalom, sör, bor, gasztronómia, műsorok, kiállítások" három napon át. A legjelentősebb tény azonban, hogy - hála az Egyesület, valamint a Napfény Nyugdíjasklub tagjainak - felépült a Tökpiramis! "Hogy nekikezdhessünk szeptember 28-án a Tökpiramis építésének - olvasható a faluvédők honlapján -, sok-sok munka előzte meg. Tök termesztése a közösségi tökföldön (szántás, vetés, sokszori kapálás, szüretelés, ki és be szállítás stb.) Az égiek sem voltak mindig velünk. De ez már a múlté. Végre az Építés. Holz-Bau, Vámi László – TÁMOGATÓNK munkája nyomán elkészült a faváz. Önkéntes munkások láncba adogatták a tököket, válogatva melyik polcra melyik kerüljön." És így lassan elkészült a "várva-várt mű".
Ami jó hír egy kárpát-medencei községnek és térségének, hovatovább az Európai Uniónak, annak persze távolabbi vidékeken nem feltétlenül örülnek.
Hufu fényhegyére immár a Tökpiramis árnyéka vetül. Csak egyetlen árulkodó, jelentőségteli adat: míg az ókori világ hét csodájának legrégebbi (és egyetlen fennmaradt) darabjának felépítéséhez a becslések szerint húsz esztendőre volt szükség, addig rácalmási vetélytársa szűk egy hét alatt elkészült! És ha valaki a dunántúli objektumra tekintve egyéb érveket próbálna felhozni a sivatagi mészkőtömb-temető mellett, annak szavaira csak a gyakran ismételt igazsággal válaszolhatunk: nem a méret a lényeg!
Alighanem ezek az utolsó boldog percek Gízában. Ám e perceket töltse inkább mindenki a rácalmási vigaszságokon - a Tökfesztivál csak vasárnapig tart, a Kheopsz-piramis pedig nyilván állni fog még hétfőn is. Sőt, egy közel-keleti úttal érdemes várni a jövő hét elejénél is kicsit tovább, hiszen ezek után az Egyiptomba szóló repülőjegyek, valamint a kairói szállodai szobák ára várhatóan a mélybe zuhan...

Egy klasszikus pályaudvar(a)

MTI (2008. 09. 01.) A TRAVIATA A ZÜRICHI PÁLYAUDVARON. Az operajátszás történetében eddig egyedülálló premierként a zürichi neoreneszánsz főpályaudvaron, a vonataikra váró utasok között adták elő 2008. szeptember 30-án, kedden este Verdi klasszikus operáját, a Traviatát: a párizsi társasági dráma váratlan természetességgel illeszkedett be a legforgalmasabb svájci vasúti térbe, izgalmas televíziós élményt nyújtva a német nyelvű svájci SF1 és a francia-német Arte csatorna nézőinek, s persze kellemes meglepetést az éppen helyszínen tartózkodó utazóknak. A kedd esti élő tévéközvetítés Magyarországon is fogható volt azok számára, akik a két csatorna valamelyikéhez kábelen vagy műholdas antennával hozzájutnak, és interneten még három hétig megtekinthető az Arte portálján.
Az SF1 szóvivője kifejtette: az volt a cél, hogy Violetta Valery és Alfredo Germont tragikus múlt századi szerelmi történetét olyan mai színhelyen mutassák be, ahol az élet normális medrében zajlik, és így az operát fiatalabb nézők számára is közel hozzák.
Az Eva Mei által alakított Violetta és a fiatal Vittorio Grigolo megtestesítette Alfredo egy sör mellett szerettek egymásba az állomás csarnokában, rövid boldogságukat egy pályaudvari presszóban ünnepelték, az Angelo Veccia által énekelt idősebb Germont a kávéházi asztalok között bírta rá a jó útra tért kurtizánt, hogy szakítson fiával, a szerelmesek drámai vitája az állomás központi termében zajlott le és végső szavaikat egy magányos kórházi ágyon váltották, háttérben egy készenlétben álló mentőkocsival. A zürichi operaház zenekara külön emelvényen játszott a nagycsanokban Paolo Carignani karmesteri pálcája alatt, a hangokat elektronikusan közvetítették az énekesekhez.
A hatalmas pályaudvar különböző színhelyein vándorló, még a mozgólépcsőket is igénybe vevő előadást emberek százai - vasutasok, utasok, és az adás hírére érkező operarajongók - figyelték nem egyszer közvetlenül az énekesek mellől. Egy műsorvezető menet közben ismertette a cselekményt. A helyszínen, mint arra a rendezők előre figyelmeztettek, a hang korántsem volt hibátlan és senki sem láthatta az egész előadás minden részletét, viszont a tévénézők hibátlan akusztikai élményt és teljes operát kaptak. Az énekesek mikrofont viseltek, az előadást 16 kamera és 150 mikrofon közvetítette az otthonokba, s az interneten folyamatos háttéradást is továbbítottak.
A pályaudvaron meginterjúvolt nézők (utasok) jó része még sohasem volt operaelőadáson, és örömét fejezte ki, hogy találkozhatott a műfajjal.

Laszt Minit Darlings' Town

Másfél hét alatt sem tudta megszokni a folyamatos esőzést? Unja már, hogy a magyar (játékra száraz időben is alig alkalmas) labdarúgópályák felázott talaján legfeljebb gumicsizmában lehetne biztonságosan közlekedni? Még jobban unja, hogy a mérkőzések színvonalán ez még csak nem is rontana sokat? És még ennél is jobban, hogy szinte teljesen átláthatatlan: ki kinek a kedvese vagy kedvence, és ennélfogva kinek a döntése alapján húzhat a lábára stoplist vagy éppen műanyagtalpút? Összességében végre tisztán szeretne látni a futballvilágban és autentikusan beszélni az időjárásról? Akkor irány a nagy brit sziget legnagyobbjának Észak-keletje!
„Anglia furcsa egy ország, hiszen a baloldalon vezetnek, imádják a pocsék esős időjárásukat, rajonganak a kontinensről érkezők számára felfoghatatlan krikettért, minden délután teáznak, és a labdarúgóklubok a tulajdonos [7, illetve 12 éves] unokájának döntése alapján igazolnak játékosokat.”
(Az esetről bővebb információ itt, jegyrendelés a Darlington Football Club mérkőzéseire itt.)

Helyzet és jelentés (előadja: a megfigyelő megfigyelője)

EMTI (2008. 09. 23.) A Központi Statisztikai Hivatal nyilvánosságra hozta az Éjszakai átszálló blogjának és honlapjának 2008. augusztus 22-től szeptember 21-ig terjedő időszakra vonatkozó látogatottsági adatait.

A Clicky által készített felmérésből kiderül, hogy a vizsgált 31 napban a munkanaplóként aposztrofált blogot 483 alkalommal látogatták meg és e látogatások során az érdeklődők, hozzászólók és szerzők összesen 1627 műveletet hajtottak végre – ami átlagosan 3,4 akció bejelentkezésekként, amelyek egyenként közel 5 percet vettek igénybe. A KSH ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy ha valaki csak olvas, akárhány bejegyzésen rágja is át magát, azt mindössze 1 darab 5 másodperces műveletként értékelik.
A fenti periódusban a legaktívabbak Dunaújváros (199), Budapest (171), illetve London (15) lakói voltak. A legkülönösebb nap 2008. szeptember 5., amikor többek között São Paoloból, Manilából, Hong Kongból, valamint több Egyesült Államokbeli településről (például Columbus, Indianapolis, St. Paul), illetve európai kis- (Kronberg im Taunus, Sint-Niklaas stb.) és nagyvárosokból (például Barcelona, Athén) is érkeztek virtuális átutazók az állomásra.
A vizsgált időszakban a honlapot 951 érdeklődő 1707 alkalommal látogatta meg, átlagosan 5,03 percet eltöltve a – szintén átlag – 5,63 oldalon (ami összesen 9824 oldalmegtekintést jelent). A teljesen egyedi látogatók aránya 51,9% - ezzel szemben a visszafordulásoké csupán 31,81% (ez közel megegyező a teljes webhely-átlaggal).
Az állomáson nézelődők versenyében nagy fölénnyel vezetnek a budapestiek, őket a dunaújvárosi és a pécsi honpolgárok követik. A Google Analitics adatai szerint a legreménytelenebb helyzetben lévő, de legelszántabb átszállni vágyó Costa Ricában, egészen pontosan San Joseban él: ő 16,05 percet töltött el a menetrend beható vizsgálatával. (A korábbi időszak győztese a szaudi Rijádban szánt 7,54 percet ugyanerre.)