Resti külső - a nyughatatlanság szigete

Bár erre az évre az Éjszakai átszálló hivatalosan már bezárta kapuit, mégis: a resti külsőhöz - közismertebb nevén MoziPresszó - folyamatosan érkeznek az újabb és újabb szerelvények. Hol régiek, hol újak, olykor pedig - mint például múlt hét szombaton a Farkas-Martinkó tehervonat - kimaradt járatok.
2010. december 3-án, pénteken 21 órakor egy jól ismert, ráadásul ingyenes breakbeat - drum and bass - dubstep szerelvény érkezik. Vagoníroznak: What Else?, rozsomák, ivory memory és Sackraff. A mellettünk elsuhanó tájat természetesen Krulf teszi láthatóvá, míg az utasellátásról a bájos resti külsős lányok gondoskodnak majd. Már csak miattuk is érdemes hajnal 4-ig, a járat tovarobogásáig maradni...

A nap dolgozója: Varró Eszter beépített jelfeladó

Ahogy a profi bérgyilkost sem hátráltatja a menekülésben a sárgára festett haj, úgy egy született titkos ügynök is képes piros nadrágban feltűnés nélkül mozogni küldetésének helyszínén, és onnan pontos, megbízható jelentésekkel ellátni megbízóit. Előbbire nem tudunk megfelelő példát említeni – viszont utóbbinak az Éjszakai átszálló beépített jelfeladója, Varró Eszter tökéletes megtestesítője.

„Ahol esztétáért kiáltanak, én ott termek” – írja magáról a szaknévsorban. Üzemigazgatóságunk kiáltott – és ő valóban érkezett, hogy lesmesterünkkel „kart karba, képet szóba öltve” megörökítsék a peronok népének minden fontos megnyilvánulását, nap nap után feljegyezzék az érkező, majd tovaszáguldó járatok számát, személyét. (Ezen dokumentumok átszállás-tudományos fontosságát bizonyítja, hogy immár nem csak e munkanapló oldalain, hanem az éá hivatalos honlapján is kutathatók – ami persze azzal járt, hogy kénytelenek voltunk felfedni a „vonatfütty” fedőnév alatt rejtőző ügynökünk kilétét. Igaz, most is éppen ezt tesszük. Mitöbb: dicsekszünk az ügynökünkkel!)
Varró Eszter kontrasztokra hangolt lénye, valamint az ebből eredeztethető meglátásai új impulzusokat hoztak az Éjszakai átszálló – olykor már fásult – ősmunkatársainak dolgos hétköznapjaiba, szellemes megjegyzései széles körben frissítették a – néha már-már az Üzemigazgatóság dolgozóit is fárasztó – éá-frazeológiát. Ha a nap dolgozóiról ő is írhatna, a jelen sorokat jegyző forgalomirányító bizony eltűnődne, hogy korkedvezménnyel inkább nyugdíjba vonul.

A resti külsőben bepótoljuk!

Üzemigazgatóságunknak feltett szándéka volt, hogy a Farkas Csaba - Martinkó Tamás duót vendégül látja az idei Éjszakai átszállóban, de ez a tervünk (előbbi külföldi útja miatt) sajnos meghiúsult. Ám alig három héttel később, 2010. november 20-án, 20 órától máris itt lesz a nagyszerű alkalom, hogy mégis megtudjuk: a két, akusztikus gitárral felszerelkezett jóbarát miképpen interpretálja David Bowie, Jimi Hendrix, a Pink Floyd, a Depeche Mode, ésatöbbi, összességében gyermekkoruk kedvenc előadóinak dalait. A szombati (menet)irány tehát a MoziPresszó!

A nap dolgozója: Balázs Dóra lesmester

Az Éjszakai átszálló üzemigazgatóságának legszebb szemű női dolgozóját – azért csak a női, mert minden nemeket tekintve a legszebbel vitathatatlanul a forgalomirányí-
tó büszkélkedhet –, vagyis Balázs Dóra lesmestert az átszállósok közül talán csak kevesen ismerik. Ez a sajnálatos – de szerencsére korántsem örök időkre vonatkozó – tény három fő okra vezethető vissza. Egyrészt, hogy Balázs kollegina ebben az évben dolgozott először az Átszállóban (némi baráti noszogatást követően jelentkezett a térmegfigyelő-gyakornoki állásajánlatunkra, amit el is nyert volna, ha a felügyelőbizottsági tagoknak nem jut még valami ennél is konstruktívabb az eszébe – egyébiránt éppen a baráti noszogatással összefüggésben). Másrészt, hogy diagnosztizált fejfedőmániájának a 2010. október 28-tól 31-ig terjedő időszakban kivételesen nem hódolt. Harmadrészt pedig, hogy munkáját csendes elszántsággal – ugyanakkor körültekintően és tervszerűen –, mindenféle allűr és manír nélkül végezte: lesmesteri aparátjával (egy digitális fényképezőgép) nem alakította az eseményeket, hanem megörökítette. És mindez mérhetetlenül fontos, hiszen ennek a hozzáállásnak volt köszönhető, hogy a baráti noszogatásban jártas beépített jelfeladónkkal kart karba, képet szóba öltve hiteles tájékoztatást adtak az egyes járatok komfortfokozatáról, útirányáról, nap mint nap – részben a munkanapló, részben az fb (ezesetben nem felügyelőbizottság) utazó olvasóinak.
Balázs Dórát az átszállósok közül talán csak kevesen ismerték eddig. Pedig – félve bár, de be kell vallanunk – az Üzemigazgatóság dolgozói közül ő az egyetlen tanult vasutas: közlekedés-építőmérnöki szakirányon végezett, vasút-építőmérnöki főszakiránnyal (az Éjszakai átszállónál egy valamivel komolyabb intézményben). Tehát ő az egyetlen profi kicsiny állomásunkon – leszámítva persze a világ legszebb szemű forgalomirányítóját.

Zene füleinknek

Várnai Gyula oszlopos tagja az Éjszakai átszálló üzemigazgatóságának: zajszennyezettség-kontroller és egyben menetzaj-felelős is; hol a grillvacsorához pörgeti a lemezeket, hol valami egészen másra vállalkozik. A fenti galéria falain most Móder Rezső objektversei fogadták a nagyérdeműt. Objektversek, azaz képversek, melyek a művész szobrait ismerve (és Dunaújvárosban ki ne ismerné?) a kirajzolódó formák terén nem okoztak meglepetést; ami a többletet adta, azok maguk a szavak, sorok, mondatok voltak.

Ezeket többféleképpen is magunkévá tehettük szombat este - és itt jött a képbe Várnai Gyula, aki az ingyenesen elvihető (és dedikáltatható) nagyméretű katalógus elkészültében segített, valamint versrészletekből olyan hanganyagot hozott létre, Krulf vetítésével kísérve, mely zaklatottságával és repetitivitásával tökéletesen illeszkedett a Delúzió névhez.
Aki pedig harmonikusabb és könnyebben befogadható zenére vágyott, annak szólt Oláh Dezső bravúros zongorajátéka 10 órától a restiben. A 24 éves jazz-zenész már komoly eredményeket tudhat maga mögött, profi koncertje méltó lezárása volt egy eseménydús négy napnak. Jövőre ugyanitt?

Egy úr Londonból

Shippy, az Átszálló éjmegfigyelője nem kis utat tett meg, hogy itt készítsen képeket: 7 és fél év után Londonból tért haza - az ottani lehetőségekről, terveiről kérdezgettük kötetlenül.

Hogyan kezdtél érdeklődni a fotózás iránt?
Igazából mindig nagyon szerettem volna fotózni, de amíg Magyarországon éltem, erre nem igazán volt lehetőségem, csak, mikor kimentem Londonba, akkor teremtettem meg magamnak ehhez a körülményeket. Végül négy évvel ezelőtt kezdtem el.
Londonban több a lehetőség?
London fantasztikus! Rengeteg a lehetőség, rengeteget lehet tanulni, ott mindenki elkezdheti, amit szeretne. Eleinte mindenhova vittem a kamerámat, koncerteken fotóztam - téma mindig akadt. Ten City Nation, egyéb kisebb-nagyobb zenekarok. Jelenleg a Sarah Tonin UK és a D-Edge hivatalos fotósa vagyok.
Hogyan képezted, képezed magad?
Szerencsére az interneten ma már nagyon sokat lehet tanulni. Jártam photoshop iskolába, de túl lassú volt a tempó, rájöttem, hogy magamtól hatékonyabban tanulok. Igazából a saját érzéseimre hallgatok, a saját stílusomat szeretném kialakítani - ami egyre inkább kikristályosodik, egyre minőségibb képeket produkálok, és szerencsére tetszik is az embereknek.
Hol lehet a képeiddel találkozni?
Van egy website-om, a photoshippy.com, ami rendszeresen frissül, ott lehet rendelni a képeimből, illetve le lehet bookolni eseményekre.
És milyen témákat fotózol szívesen?
Nagyon szeretem a portrékat, emellett a koncert- és promófotókat, mert magam is zenész vagyok. Nagyon szeretek koncertre járni, ott könnyen teremtek kapcsolatokat, de művészi, art képeket, vagy vicces képeket is nagyon szeretek készíteni.
Kik voltak rád hatással, van-e kedvenced?
Még nem találtam olyat a fotósok közt, aki példakép lehetne, egyelőre még csak nézegetem a többiek munkáit.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Szeretném létrehozni a saját üzletemet, ahol a megrendelők elégedettek velem, szeretném még jobban kialakítani az egyéni stílusom. Mindenkinek, aki fotózni szeretne, azt tudom tanácsolni: hajrá!

Szakrális élmény

Utolsó napunk A világ illúziói címet kapta, és ennek jegyében is telt el. A resti szombati zenefelelőse Kovács Zoltán zongorista volt, akit Jelenits István előadása követett. Hogyan tovább? Keresztény lelkiismerettel az ezredforduló kihívásai közt- hangzott az irányadó cím, és aki beült meghallgatni a polihisztor (szerzetes, költő, tanár) teológust, aktuális témák történelmi hátterét és összefüggéseit ismerhette meg, végén az elmaradhatatlan nézői hozzászólásokkal.

A kiállításmegnyitó-járatok tegnap felcserélve és körutazás formájában indultak: ugyanis először a pincegalériában láthattuk Mátrai Erik vallásilag mélyen ihletett kiállítását, a Megállított pillanatokat. Lézer, prizmák, reflektorok, kimerevített tájképek, egyfajta modern, ám szent áhítat lengte be a termet, ezt csak erősítette a hangfalakból előzümmögő, Kovácsovics Dávid szerezte zene, melyre maga Mátrai Erik dúdolt rá. Csendes megnyitójával és szerény alkotójával látványos kiállítás volt ez, melyben hosszú időre el lehetett veszni, ha valaki a következő megnyitó végeztével a kihelyezett zsíroskenyeres pult helyett (után...) újra lefelé vette az irányt. Mi így tettünk.

A nap dolgozói: a resti külsős lányok

Ami mindannyiukra jellemző, az a végtelen báj és kedvesség, valamint a mérhetetlen tolerancia – még a súlyosan alváshiányos időszakokban is. Ez igen fontos, hisz valljuk be: az utazóközönséghez – ahogy esetenként az üzemigazgatóság dolgozóihoz is – olykor nagyfokú türelem kell. Megjegyzendő még, hogy miközben magas szakmai színvonalon biztosították az utasellátást, e három hölgy sokat tett azért is, hogy a resti külsőhöz érkező szerelvények közlekedésében se legyen fennakadás. Kik ők?! Természetesen Erdősi Ditte, Böröcz Kitti és Szalkai Gabriella.
Az Éjszakai átszálló és a Kortárs Művészeti Intézet itt (is) szeretné megköszönni Erdősi Dittének és a MoziPresszónak a nagyvonalú támogatást és az egyéb áldozatvállalásokat! Az üzemigazgatóság részéről bízunk benne, hogy a jövőben további szerelvényeket állíthatunk még sínre közösen.

Megint a külső...

A szombati utolsó állomásunk Sajó László költői estje volt. Verseit saját maga olvasta fel, zongorakíséret és a Dunaújvárosi Hírlap újságírója, Szabó Szabolcs kérdései mellett.

A személyes hangvételű, beszélgetős programot sokszereplős divatbemutató követte; ROZITIV, azaz Boda Gyöngyvér kényelmes, színes, bohém öltözékeit barátok, ismerősök mutatták be, többen közülük egy gyakorlott modell fellépésével és természetességével, lábainkon werebortega cipő-kreációkkal.
A talpalávalót a Mind szakmailag, mind emberileg zenekar (személyes véleményem szerint az egyik legjobb zenekarnév) szolgáltatta, de ez csak ujjgyakorlat volt a koncerthez képest, ami a divatshow után vette kezdetét. Mocskos rock and roll végkimerülésig, és a DJ-k még csak ezalatt kezdtek melegíteni...
Eliadesz és Sabazz biztos nem hagytak senkit a sarokban ücsörögni. Ti táncoltatok?

A Zajkabát

A budapesti KEPP Showroom lányai mosolyogva szemlélték Páhi Péter festékes akcióját, ám ők már tudták, hogy az alagsorban egy sokkal érzékenyebb szerkezet vár bemutatásra: a Kitchen Budapesttel (KiBu) közösen készült noisycoat projekt, mely egy mozgásérzékelős kabátot takar. A csoda-ruhát szombat este Jobbágy Bernadett öltötte magára, és minden mozdulatával új hangokat csikart ki belőle. "Jobb kéz hangot ad, bal kéz torzítja" - hangzottak az instrukciók azok számára, akik szerették volna maguk is felpróbálni a sárga-fehér öltözéket.

A táncos gyakorlott mozdulatokkal szólaltatta meg a szenzorokkal ellátott ruhát, az 5 fiatal textilszakos iparművész lányt tömörítő KEPP (név szerint: Tomcsányi Dóri, Havancsák Teréz, Hajdú Anett, Hofstädter Szandra és a dunaújvárosi Kovács Adél) pedig röviden mesélt megismerkedésükről a felvételi előkészítőn és a kibus fiúkkal, Sik Eduárddal és Kiss Lászlóval közös munkájukról.
Végül akadt bátor vállalkozó is, aki a kabát levétele után ennyit fűzött az innovatív designhoz: "Tényleg működik!"

Piszkos munka

A kis- és a pincegalériába tegnap estére beígért két esemény mindegyike rendhagyó volt: nem a szó hagyományos értelmében vett kiállításmegnyitókat láthattunk, hanem happeningeket.

Először Páhi Péter mutatta be vicces képregényekből, vésett tükörből és mókás videóinstallációkból (Tájképek rólam) tárlatát, ám a figyelem középpontjában a terem jobb oldalán helyet foglaló, rugókkal ellátott evezőlapát volt. Kanalak, lábasok voltak szorosan ráerősítve, bennük festék, és mindezzel szemben a falon egy fehér vászon - nos, mi az első gondolat?
Jól tippeltetek, egyszeri és megismételhetetlen festmény készült, melyhez bárki hozzáadhatta a maga festékpacáit, csak meg kellett tölteni a csöbröket, a lapátot hátrahúzni ééss zutty! Vajon a mai kiállításra a dolgos pályakarbantartók újrameszelik a falat? Ha marad ilyen, ti már tudni fogjátok, hogy mi történt, és nem Festéktüsszentő Hapci Benő járt felénk a Pom-pom meséiből, csupán egy rém komolytalan alkotó asszociált így az Énillúziók témára.

Esti resti

Szombaton ismét sokan voltak kíváncsiak arra, mit szállítanak az Éjszakai Átszálló vagonjai: aki 6 óra után belépett a restibe, a négytagú Stan's Banddal találta szemben magát. A jazzformáció, azaz Kiss Diána, Palczer Zsolt, Kőrösi Dániel és Boda Bence egészen a 8 órára meghirdetett lélekboncoló előadásig alapozta az estét, majd a pszichiáter dr. Bánki György következett.

Az én a vasalódeszkán címmel beszélt mindennapi (ön)áltatásainkról, manipulációról egészen a sznobizmusig. Két filmrészlet színesítette az amúgy sem sótlan előadást: először Az ördög Pradát visel című opuszból, majd komolyabb vizekre evezve Lars von Trier Dogville-jéből láthattunk példákat a közösségbe tartozni akarásra és a befogadásért való küzdelemre, valamint arra, milyen illúziók élnek az egyes emberben a közösségről, ahová be szeretne kerülni. Természetesen most is helyet kaptak a nézői kérdések, melyek egészen más mederbe terelték a beszélgetést, elhangzott például a női és férfi agy különbözőségéről, de a pszichiátria mint szakma általános jelentőségéről szóló kérdésfelvetés is.
Itt azonban nem ért véget a menetrend: az est hátralévő részében újra előkerült a vandalizmus is, bár nem a tegnapi formájában...

Zárónap az Éjszakai átszállóban

Tájékoztatjuk a Tisztelt Utazóközönséget, hogy ma 18:30-kor és 22:00-kor zongoracipelő tehervonatok indulnak a Kortárs Művészeti Intézet állomásról: előbbit Kovács Zoltán, utóbbit Oláh Dezső vagonírozza. Ugyancsak innen indulnak a menetrendszerinti Várnai Gyula és Mátrai Erik járatok 21:00-kor, illetve 21:30-kor, valamint Jelenits István teológus világillúziós szerelvénye 20:00-kor. A pontos menetrend és utastájékoztatás az Éjszakai átszálló üzemigazgatóságának honlapján itt olvasható. (Az óráját ugye senki nem felejtette el visszaállítani ma hajnalban?!)
Tájékoztatjuk továbbá Tisztelt Utasainkat, hogy az Átszálló resti (Art Café) a szokásoktól eltérően ma, vasárnap is nyitva tart, egészen 24:00-ig. Ekkor üzemigazgatóságunk munkatársai zsebkendő-lobogtatós könnyes búcsút vesznek az átszállósoktól és a 2010-es Éjszakai átszállótól – és azonnal elkezdenek dolgozni a 2011-es menetrend összeállításán.

PROTEST SONGS

Erhardt Miklós tanácsát megfogadva zenével tüntettünk az est hátralévő részében: Kelemen Angelika, a már sok különböző formációban látott-hallott jazzénekesnő ez alkalommal duóban lépett fel az Uitz teremben, Almási Endre gitárossal összeszokott páros látszatát keltve. Az oldott, italozgatós hangulatban többen is érezték a bugit a lábukban, a bátrabbak a színpadon perdültek táncra az est csúcspontján a ráadás-dal, az I Shot the Sheriff ütemeire.
Ezzel el is jött az ideje birtokba venni a resti külsőt, azaz a Mozi Presszót, ahol egészen más műfaj, de ugyanakkora pezsgés és teltház volt: először rozsomák, aztán a NewCityBeatstől Sackraff majd What Else, az igazán kitartóan partizóknak pedig ivory memory pörgette a dubstepet és a breakbeatet, természetesen vizuállal kísérve.
Külön érdekes volt megfigyelni a két utazóközönség keveredését, de csakis pozitív értelemben - a kortárs kultúra iránt érdeklődők tágíthatták kicsit látóterüket, a rendszeres dubstep-bulikba járók pedig talán kedvet kaptak megnézni, mi is ez a vonatos őrület, mely fel-felbukkant a kivetítőkön az éjszaka folyamán. Ma este visszatérünk!

A nép nevében

Politikai hevületeit mindenki kiélhette a pénteki nap első kiállításmegnyitóján: a Plágium2000 csoport behozta az állomásra az utcát, és felszólításukra a most ősszel gyűjtött választási plakátokjaikon pártszimpátiától függetlenül mindenki kedvére kiélhette magát. Szélsőjobb, zöldek, szocialisták, demokraták mind megkapták álbajszaikat, foghíjaikat, szövegbuborékaikat portréik köré, és ebben a nyájas utazóközönség aktívan közreműködött, és minden okuk meg is volt rá: a falon VANDALIZÁLJ! felirat hirdette, mi a teendője azoknak, akik megfáradtak a felnőttes vitákban és inkább pár tollvonással nyilvánítanának véleményt.

Erhardt Miklós kiállítása a Pincegalériában újabb játékra szólított, olyanra, melyhez azért némi képzettségre is szükség volt: Késmárky Szabolcs mutatta be, hogyan is kéne gitáron megszólaltatni a Protest Songbook egymás mellé sorakoztatott 20 akkordját (Sex Pistols - Anarchy in the UK, John Lennon - Imagine, Bob Marley - Redemption Song...)
Videóösszeállítást láthattunk arról, ahogy Graz utcáin alkotótársával, Dominic Hisloppal mutatják be a produkciót, továbbá helyett kapott még a Fordított kereszt videófelvétel, A spektákulum társadalma magyar hangsávja és egy igazán csak péntek estére szóló installáció, mely nem volt más, mint egy sor piszkos hamutartó Dunaújváros különböző vendéglátóegységeiből Elvágyódás címen.
A tegnapi nap tehát a politikáé volt, mely után fergeteges buli vette kezdetét...