
KMI est 2008. 12. 19., péntek, Terminál Bár (Dunaújváros, Patyolat udvar)
bővebb infó: bpm.dumaujvaros.hu
Kinek az emlékezete ne őrizné a balatoni állomásokon kéklő emblémákat, a termes kocsin végigzörgő mozgóárus celofánba csomagolt szalámis zsömléit, burgonyaszirmait, csokis rúdjait és citromízű Utasüdítőjét? És ki ne lenne rá kíváncsi, ha nem volt részese? Tudunk persze más múltidézővel is szolgálni: herendivel terített vasúti étkezőkocsi, szárnyashajó és Forma-1, szilveszterek és esküvők, libamáj és pezsgő...
Az Utasellátó története
Az Utasellátó Vállalat, a Minisztertanács 1948. november 19-i határozata alapján 1948. november 24-én kezdte meg működését a MÁV égisze alatt. Alapítólevele szerint a közlekedés valamennyi ágánál jogosult volt kielégíteni az utazóközönség sokoldalú (vendéglátóipari, szállodaipari, élelmiszerkereskedelmi stb.) igényeit.
Profiljába tartozott a vasúti restik és éttermek üzemeltetése, jelen volt a buszpályaudvarokon és a hajóállomásokon is.
Tevékenységének fontos részét képezte a nemzetközi és belföldi forgalomban nyújtott klasszikus utasellátás az étkező-, háló- és fekvőhelyes kocsikon. (Ezek a kocsik a Wagons Lits tulajdonában voltak. A kocsiparkot a Magyar Államvasutak megvásárolta, és az üzemeltetését az Utasellátó Vállalatra bízta.)
Megalapítását követően szolgáltatásainak köre egyre bővült. Megjelent a belföldi és külföldi dunai kirándulóhajókon, valamint a Budapest-Bécs között közlekedő szárnyashajókon is. 1984-től a vállalat biztosította a Donauprinzessin luxus szállodahajó teljes vendéglátását a Budapest-Passau útvonalon. A bécsi hajóállomá-son működő Tegethoff étteremben szintén az Utasellátó szakemberei öregbítették a magyar gasztronómia hírnevét.
A cég tevékeny részt vállalt parlamenti fogadások és egyéb rendezvények gasztronómiai részének lebonyolításában is. 1986-ban az Utasellátó Vállalat elnyerte az első magyarországi Forma 1-es futamhoz kapcsolódó teljes vendéglátás jogát. Ezen kívül több éven át a cég gondoskodott a Budapest Sportcsarnokban rendezett szilveszteri mulatságok vendégeinek jóltartásáról.
1992-ig az Utasellátó Vállalat valutás hálózattal is rendelkezett. Az Utastourist üzletekben, pályaudvarokon, a Ferihegyi repülőtéren, egyes szállodákban magyar és külföldi állampolgárok vásárolhattak akkor kuriózumnak számító áruféleségeket dollárért, schillingért, nyugat-német márkáért.
1996. december 1-jén a MÁV Rt. - az 50 éve működő Utasellátó Vállalat utódjaként - megalapította a MÁV Utasellátó Részvénytársaságot. A részvénytársaság megalakulásakor kettévált a „mozgó- és az állószolgálat". Az „állószolgálat" - a pályaudvari büfékkel és éttermekkel - a Resti Kft. kezelésébe került. A „mozgószolgálatot" továbbra is a MÁV Utasellátó látta el. A járatokban közlekedő étkező-bisztró kocsik üzemeltetését „haszonbéresek" végzik, akik pályázat alapján nyerték el az üzemeltetési jogot.
Az 1995-ben létrejött Rail-Bus Kft., melynek az Utasellátó Rt. 77%-os többségi tulajdonosa, 1999-ben új üzletágat hozott létre tevékenységi körében Rail-Taxi néven. Erre azért volt szükség, mert a felmérések alapján az utazóközönség a kisbuszokkal végzett személyszállítás mellett igényelte a pályaudvari taxi szolgáltatást is. Az Utasellátó Rt. lehetővé tette, hogy az utasok már a vonaton, a hálókocsi kalauznál vagy a pincéreknél megrendeljék a taxit.
U-Tours utazási iroda
A cég mindezeken túl 1998 júniusában megnyitotta U-Tours nevű utazási irodáit a budapesti Keleti pályaudvaron. Az iroda külföldi- és belföldi program- és utazásszervezéssel foglalkozott. A Keleti pályaudvarra érkező turistákat teljes körű turisztikai információs szolgálattal várták. Szállást foglaltak Budapesten, városnéző túrákra, hajókirándulásokra, kulturális programokra értékesítettek jegyeket.
A MÁV vezetésének döntéseként 2003. november elsején a mozgószolgálati tevékenység a Személyszállítási Üzletág Utasellátó Központjaként visszaintegrálásra került.
Térkép
Ma a MÁV-START Zrt. keretén belül működő Utasellátó Központ a vonatokon nyújt színvonalas szolgáltatást. Tevékenysége a menetrendszerinti nemzetközi járatokra és a megrendelő igénye szerint összeállított különvonatokra egyaránt kiterjed. Jelenleg 8 európai ország vasútvonalain közlekednek Utasellátó fekvő- és hálókocsik és 6 országban Utasellátó étkezőkocsik. Főbb célállomások: München, Velence, Bécs, Brassó, Varsó. A nyári szezonban tengerpartokra is eljuthatnak utasaink az Utasellátó háló- illetve fekvőkocsijaival: Görögországba, Bulgáriába, Horvátországba.
2008. december 14-től már az Utasellátó fekvő-, háló- és étkezőkocsijai szolgálják a Budapest és Frankfurt, illetve Budapest és Berlin között utazókat, és magyar étkezőkocsi közlekedik Hamburgba is.
Egy-egy üzemigazgatóság életében évente akár többször is eljön az a pillanat, amikor – eleget téve kötelességének – szakmai beszámolókkal traktálja járatainak fenntartóit, támogatóit. Az Éjszakai átszálló állomásfőnöke többek között a mai napot is erre szánta: itt olvasható jelentését a Nemzeti Kulturális Alap Képzőművészeti Szakmai Kollégiumához juttatta el, pozitív megítélésben reménykedve.
Lehetséges-e klinikai környezetet hitelesnek tűnő módon imitálni, hatékony – ám teljesen egyedi, előkép nélküli – ambuláns kezelést folytatni egy művészeti intézményben, galériában úgy, hogy a külsőségekről (zöld csempék, fehér vaságyak, szúrós fertőtlenítőszag) teljes egészében lemondunk és szakemberek (orvosok, addiktológusok) közvetlen segítségét sem vesszük igénybe?
Az Averziós terápia címmel megrendezett (Elmewellness-szálló munkacímen előkészített) kiállítás- és programsorozatnak az esemény kurátora számára ez volt az egyik legfőbb kérdése. A közönség persze – a korábbi tapasztalataiból kiindulva – ennél jóval pragmatikusabban közelített a projekthez: egyszerűen jól kívánta magát érezni, amire a koncertek és a dj-setek garanciát jelentettek. Ám a publikum a zenei rendezvények mellett nem csupán nagy számban, de ráadásul aktívan vett részt a képzőművészeti szekció történésein is. Ez viszont azt bizonyítja, hogy a bemutatott projektek műfaja és az általuk feszegetett probléma a legmeghatározóbb abban, hogy az emberek hajlandók-e bevonulni öt napra egy „művészeti klinikára”, elfogadni azt, hogy bár kiállítás-látogatóként érkeztek, páciensként vannak jelen – és mindent megtenni annak érdekében, hogy „gyógyultan” térhessenek haza. Meglepő ötletek és megfelelő kommunikáció szintén elengedhetetlen ehhez – ám amennyiben ezek, mint alapfeltételek adottak, máris garantált, hogy nem csak egy intézmény állandó vendégeit aktivizálják, hanem az éppen csak betévedő látogatókat is.
Ez utóbbi azért különösen fontos, mert az immár hatodik alkalommal megrendezett Éjszakai átszálló eredeti célja éppen az, hogy azokat is bevezesse a kortárs képzőművészet világába, akik egyébként nem érdeklődnek iránta (vagy legalábbis nincsenek még ennek tudatában). A célközönség mindig a húszas évei fordulóján járó generáció, a program összetétele is ennek függvényében készül el évről évre – ám megjegyzendő, hogy idén az idősebbek, a 30-as, 40-es, sőt 50-es éveikben járók is nagyszámban részt vettek az eseményen, estéről estére.
PROGRAM ÉS PROGRAMSTRUKTÚRA
Az Éjszakai átszálló hagyományos struktúráján (naponta este 8-tól kiállítás a Kortárs Művészeti Intézet Pincegalériájában, este 9-től koncert és/vagy dj az Intézetben működő kávéházban) ezúttal változtattunk: általánosságban azt mondhatjuk, hogy az öt nap alatt megrendezett huszonkét programot négy szekcióra bontottuk, amelyeket a Kortárs Művészeti Intézethez tartozó négy különböző helyszínen bonyolítottunk le (kisebb – szakmai illetve technikai szempontból indokolt – variációk persze voltak):
1. naponta 12:00-tól 20:00-ig az Averziós terápia napi témáját előkészítő Művészetterápia az Intézet előtti füves területen két graffiti-művész, Pinke Csaba és Kaszás Gábor, valamint dj Simon részvételével
2. naponta 20:00-tól interaktív kiállítás a Pincegalériában, ahol az Averziós terápia egy-egy lépésén jutott túl a közönség a meghívott, naponta változó összetételű művészpárok és -csoportok vezetésével
3. naponta 21:00-tól koncert a Kortárs Művészeti Intézet Uitz Termében
4. naponta 22:30-tól afer-party a Kortárs Művészeti Intézet kávéházában
A délutánonként, szabad téren megrendezett programot nem csak a művészeti értéke miatt illesztettük be, hanem egyéb szakmai okokból is: részben a graffiti műfajában rejlő PR-lehetőségek kiaknázása, részben pedig a folyamatos jelenlét, a figyelemfelkeltés céljából (fontosnak tartottuk ugyanis, hogy az aktivitásunk ne csak az esti órákban keltse fel a járókelők figyelmét).
A szűkebb értelemben vett kiállítás-sorozat egy öt, egymást követő, egymásra épülő lépésből álló terápiaként valósult meg, a probléma felvetésétől egészen a kiépítkezésig. A csoportfoglalkozás jellegű projektek – amelyek leginkább a Public Art műfajába sorolhatók, de amelyek számtalan, a társművészetekből vett elemet is felhasználtak (pl. színházi felolvasópróba, utcazenélés) – a párkapcsolatokkal és a szexuális élettel kapcsolatos problémákat, elfojtásokat igyekezték elemezni. Az öt lépést a következő művészpárok (akik házas- vagy élettársi kapcsolatban állnak), illetve művészcsoportok dolgozták fel:
1. lépés: A probléma beismerése
Páhi-Fekete Noémi, Páhi Péter
2. lépés: Az ellenkező nem demisztifikációja
Fischer Judit, Mécs Miklós
3. lépés: Nemi identitásunk újrafelfedezése
Góg Emese, Lovas Dávid, valamint Molnár Tünde, Perness Norbert
4. lépés: Szexuális életstílus-szimuláció
Guth Tímea, Reiner Gyula (közreműködött: Hadnagy Gábor)
5. lépés: Kiépítkezés
Baróthy Anna, Füredi Tamás, Horváth Tibor (közreműködött: Fehérvári Tamás, Késmárky Szabolcs)
(Az ötödik, lezáró napon az Éjszakai átszálló stábjának tagjai voltak a kiállítók, hiszen ők voltak azok, akik az előző négy lépésre a legpontosabban tudtak reflektálni.)
A koncertek és a dj-k partyjainak sorát – amennyire csak lehetett – szintén igyekeztünk úgy összeállítani, hogy azok hangulatukban, üzenetükben összhangban legyenek az Averziós terápia napi problémakörével.
Fontos volt ugyanakkor az is, hogy a zenei programok is erős képzőművészeti vonatkozásokkal rendelkezzenek. Ezt részben a fellépők személye – például Berger Dalma médiaművész (Esclin Syndo, Realistic Crew) vagy dr. Petrányi Zsolt (dj KEN) – garantálta, részben pedig FARKAS (Kiégő Izzók) és KRULF (ITP) vj-setjei.
REKLÁM- ÉS PR-TEVÉKENYSÉG
Az Éjszakai átszálló történetében most először dolgoztunk ki több csatornát is hatékonyan használó reklám- és pr-stratégiát.
1. hagyományos formák:
- a nyomdai kivitelezésű, egyedi formátumú meghívók, amelyek elsősorban a Kortárs Művészeti Intézet levelezési listáján szereplő személyekhez és intézményekhez jutottak el, bár flyerként is felhasználásra kerültek
- interjúk és sajtóanyagok folyamatos publikálása már bő két hónappal a program megkezdése előtti időponttól
- Averziós terápia reklámfilm – 2006 után ismét
- szoros együttműködés több, az Éjszakai átszálló célközönsége által olvasott-hallgatott médiummal (Dunaújvárosi Hírlap, Dunaújváros Online, EL-DO Rádió, TILOS Rádió)
2. alternatív formák
- főként a Street Art eszközeinek (matricák, házikészítésű plakátok) tervszerű használata
- freecard-kampány
3. önálló honlap és blog
- egy önálló Éjszakai átszálló-honlap szükségessége már 2006-ban felmerült, ám akkor – anyagi okokból – nem készülhetett el, idén viszont – hála a DunaNet Design Studio anyagi és szakmai támogatásának – lehetőségünk volt rá
- a honlapot a „hivatalos” információk közzététele és a(z évekre visszamenő) dokumentáció elérhetősége érdekében tartottuk elengedhetetlenül fontosnak, ugyanakkor lényegesen könnyedebb formában, könnyedebb témáknak is szerettünk volna fórumot biztosítani – a munkanaplóként használt blog főként erre a célra szolgált: a szervezés kulisszatitkaitól kedve a stáb tagjainak a bemutatásán keresztül az Éjszakai átszállóhoz hasonló, országos és nemzetközi képzőművészeti események ajánlásáig sok minden helyet kapott rajta
A honlapot és a blogot – bízva abban, hogy a következő években is lesz módunk megrendezni az Éjszakai átszállót – folyamatosan fenntartjuk és bővítjük. Az előbbire igyekszünk feltölteni minden elérhető (álló- és mozgó) képi dokumentumot, illetve az átszállóról megjelent publikációkat is.
A PROGRAMSOROZAT EREDMÉNYEI
Nem csak az adott napokon lemérhető siker, hanem a 2008-as programsorozat lezárását követő események is arra engednek következtetni, hogy az eredetileg kitűzött cél, a fiatalok, illetve a kortárs művészettel kapcsolatban averziókat táplálók megszólítására, bizalmuk elnyerésére és megtartására kifejezetten alkalmas egy Éjszakai átszálló-típusú, hasonló szemléletű és struktúrájú projekt. Egyrészt az idei „első látogatók” közül is többen visszatértek a Kortárs Művészeti Intézet egyéb, hagyományos jellegű kiállításaira, másrészt az átszálló programjának egyes elemeit – például a fentebb már említett felolvasópróbát – a résztvevő közönség a tervek szerint a későbbikben tovább folytatja, a saját szervezésében.
A 2008-as Éjszakai átszálló más területen is fontos sikereket könyvelhetett el. A sajtóval tartott kapcsolatot dicséri, hogy a Kultúrház stábja augusztus 29-én leutazott a Kortárs Művészeti Intézetbe forgatni – a műsor történetében először, ráadásul egy olyan pénteki napon, amikor a fővárosban is számtalan művészeti esemény közül is kiválaszthatták volna az anyagot.
Az Intézetet fenntartó Modern Művészetiért Közalapítvány és a DunaNet Design Studio közötti szerződés, illetve a DDS szakmai sikere pedig a non-profit és a profit-orientált szféra hatékony együttműködésére kiváló példa: az Éjszakai átszálló honlapja a „művészet” kategóriában megnyerte a Magyar Internet Média és Web Díj 2008 első helyezését.
Igaz, e praxis újdonsága mindössze annyi, hogy elnökválasztás (és például a nyolcas számú ajánlás, valamint „Sarah törvénye”) esetében eddig még nem alkalmazták, hiszen 2006-ban a félidős kongresszusi választás alkalmával egy vermonti város lakói már átgurulhattak a politikai döntéshozáson. Az tulajdonképpen már inkább meglepő, hogy – például a várhatóan roppant magas részvételi arány miatt – még idén sem vált általános gyakorlattá. Egy olyan országban, ahol pedig nem ez lett volna a négykeréken gördülések legmagasztosabbika – az utak menti drive-thru templomokban áldást és feloldozást régóta könnyen és gyorsan kaphatnak az autósvándorok. Viszont talán ez lett volna a legpragmatikusabb formája.
Úgy tűnik, hogy miután idén a Fiatal Képzőművészek Stúdiója sikerrel vette a megalakulásának 50. évfordulója alkalmából saját maga elé állított akadályt (50 kiállítás megnyitó 50 egymást követő estén), már semmit nem szeretne elaprózni. Például a hagyományosan 5 napra kalibrált Gallery by Night 2008-ban máris 11 éjszakányira tágult.
A sorozatos éccakázásra ezúttal Vécsei Juli szervezőmunkájának köszönhetően lesz módja a Rottenbiller ucca 35-be holnap és/vagy a következő 11 napban este nyóc magasságában ellátogatóknak (itt jegyezzük meg, hogy ez a hétker).
Szigorú, mindenkire kötelező tematika ugyan nincs, ám kedvcsinálóként annyi talán elmondható, hogy az FKSE képviselői afféle egyéjszakás kalandba bocsátkoznak majd a prágai Centre for Contemporary Art FUTURA, valamint a kassai Make-up Collective által delegált átutazókkal.
Az Éjszakai átszálló utazóközönsége számára külön vonzerőt jelenthet, hogy olyan kiváló kalauzokkal találkozhat egy másik, ám sok szempontból hasonló állomáson, mint Fischer Judit, Fodor János, Keserue Zsolt, Mécs Miklós vagy éppen Szörényi Beatrix.
Azzal, hogy 2004-ben a Mozaik Összművészeti Fesztivál keretén belül valósult meg, az Éjszakai átszálló önkormányzati támogatása egyik évről a másikra az ötszörösére nőtt. Ugyanakkor le kell szögeznünk, hogy egy ötnapos rendezvényre semmivel sem nehezebb elkölteni egymillió forintot, mint kétszázezret – úgy pedig különösen nem, ha a költségvetésből más, az átszállások emlékezetességét és zökkenőmentességét a legcsekélyebb mértékben sem szolgáló projekteket is finanszírozni kell. Merthogy – mondhatni természetesen – a sok pénznek ára volt…
Azért rosszra – teszem azt szereposztó kupé közlekedtetésére – nem kell gondolni. Az üzemigazgatóság – az anyagi javakban dúskálásért cserébe – olyan programok megvalósítását vállalta pluszban, amelyek alapvetően nem álltak távol a profiljától: nevezetesen kreatív gyermekfoglalkozások megszervezését és lebonyolítását. Más megközelítésben viszont igencsak átszállóidegen vállalásról volt szó, hiszen – mivel az óvodások és kisiskolások éjszakai tömegközlekedtetése sem túlzottan népszerű, sem kifejezetten etikus nem lett volna – ezek a programok a napfényes(nek tervezett) koradélutáni időintervallumban kerültek meghirdetésre.
Komoly költségvetési kiesésről persze nem beszélhetünk, hiszen a teljes büdzsé alig öt százalékát emésztette fel a mellékvágány építés. Lényegesen nagyobb volt viszont a presztizsveszteség: a gyerekjegyek ugyanis nem az üzemigazgatóság épületébe, hanem a Petőfi Ligetbe és a BKMH kamaratermébe szóltak. Így a gyakorló pölyike, T. Zsófia /35/ – és egy évvel később a gyakorló édesanya, Sz. Ágnes /41/ – minden kedvessége és bája csak és kizárólag a Mozaik Fesztivál, no meg a teljesen passzív Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza hírnevét öregbítette. Éppen úgy és amiatt, mint a már tárgyalt Átlátszó indok. És ez egy, a támadások folyamatos keresztüzében ténykedő intézmény esetében egyáltalán nem mellékes.
Ráadásul ezzel a mellékvágány-létesítéssel az üzemigazgatóság maga is hozzájárult a figyelem – egyébként sem csekély – megosztásához. (folyt. köv.)
EMTI (2008. 10. 23.) A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) – a Google Analytics és (a változatosság kedvéért) az HiStats kapacitásának segítségével – nem pusztán reprezentatív, hanem mindenre kiterjedő felmérést végzett az Éjszakai átszálló elmúlt 31 napi forgalmára nézve. A kalibráció azt mutatja, hogy a peronok nem néptelenedtek el teljesen – annak ellenére sem, hogy az utolsó járat már bő másfél hónappal ezelőtt elhagyta az állomást.
A potenciális átutazók összesen 462 alkalommal keresték fel az átszálló honlapját, ami majdnem 15 ki nem bocsátott jegyet jelent naponta. Külön említésre méltó, hogy a kiürült állomáshely ellenére a jegyzett forgalmat nem eltévedt kalandorok bonyolították: ezt bizonyítja, hogy a visszafordulások aránya még ebben, a 2008. szeptember 22. és október 22. közötti holtszezonban sem érte el a 40%-ot – miközben az új látogatások aránya közel 8%-al nőtt, és így majdnem 60%-os. Igaz, a mért 38,1% visszafordulási arány 6,31%-al rosszabb, mint az előző időszak erre vonatkozó adata, ám például az állomáson eltöltött, egy utasra jutó tiszta átszállási idő 5 perc 7 másodpercről 6 perc 23 másodpercre emelkedett.
A számokat tekintve ugyan ebből a szempontból megkérdőjelezhető a kimutatások pontossága, de az bátran kijelenthető, hogy az átutazók többsége belföldi volt, és főként Budapestről érkezett az állomásra. A külföldi látogatók nem hivatalos versenyében Németország és az Egyesült Királyság fej-fej mellett halad – kiegészítésként ehhez csak annyit, hogy míg az előbbi az oldallátogatások számában vezet (3,67 vs. 2,67), addig a nagybritek lényegesen jobbak a webhelyen eltöltött idő tekintetében (átlagosan 5:30 perc szemben a 0:29 perccel). Az adatok alapján az is kiderül, hogy az európai lefedettség egyre nagyobb: elmondható többek között, hogy egy hollandiai látogatóval már ki van pipálva a Benelux államok sora is. Geográfiai előrelépésnek tekinthető továbbá, hogy egy, a Sydney Egyetemre bejáratos személynek köszönhetően már csak Afrika és az Antarktisz meghódítására kell koncentrálnia az Éjszakai átszállónak.
A blog esetében nem volt olyan mértékű a visszaesés, mint a honlapnál: az előző időszak 483 látogatója helyett ugyan csak 343 érkezett, és ez közel 29%-os visszaesés, ám ez a fővonalon majdnem 73% volt. A 343 turista összesen 973 műveletet eszközölt a vizsgált időszakban, ami viszont némi, az utazóközönség körében eluralkodó lustaságra utal, hiszen a hármas átlagot sem éri el a korábbi 3,4-hez képest.
A hazai látogatottsági arányok nem változtak, ugyanakkor a hátárainkon kívülre tekintve azt a tényt rögzítették a felmérések, hogy – az állandónak számító londoni és berlini lakosok mellett – elsősorban a közép-kelet európai országok nagyvárosainak polgárai érdeklődnek az átszálló kínálata, főként a Laszt Minit utak iránt. A KSH adatai viszont arra is rámutattak, hogy az újonnan indított Üzempszichiátriai Hírlevél – és ennek nyomán néhány csinos üzemigazgatóságai dolgozónő – a távol-keleti utazók, ezen belül Japán hím tagjainak figyelmét is felkeltette már.
A csinos lányok útvonalat erősítendő: az egész periódust figyelembevéve a legelszántabban Farkas Flóra utasellátó személyének köszönhetően jutottak el az állomásra a látogatók. Ezt a kitartást csak az utolsó néhány napban homályosította el A globális gumicukorteszt (ami vélhetően jórészt a nol.hu nem teljesen átgondolt béta verziójának tudható be).
Népszabadság Online (2008. 10. 22.) A PEST-OSZAKA TENGELY. Nemrégiben letartóztattak egy magyar fiút Oszakában. A 25 éves fiatalember a vád szerint szeptember 4-én éjjel egy 16 méteres graffitit helyezett el egy metróra az egyik oszakai kocsiszínben.
Itthon már mínuszos hírben sem hozzák az újságok, ha egy magyar városban elkapnak egy firkászt, Japánban viszont rendkívüli jelenségnek számít a falfirka, mint olyan. Néhány ottani internetes portál már a letartóztatás előtt is arról írt, hogy latin betűs rajzok bukkantak fel több japán metrókocsin, de egyelőre nem tudható, ezekhez van-e köze a magyar srácnak, illetve a vele együtt letartóztatott szlovák és spanyol graffitisnek.
El lehet játszani a gondolattal: ha a Kiskörúton vagy a szentendrei HÉV-en japán írásjelek bukkannának fel, a magyar rendőrség hány hétig nyomozna, és milyen eredménnyel. […]
Az akcióművészetnek is beillő, a hiphop kultúrával igencsak bensőséges viszonyt ápoló graffiti igazi nagyvadai viszont nem a házfalak, pláne nem a legális festőhelyek, hanem az úgynevezett kötött pályás tömegközlekedési járművek, a villamosok, metrók, elővárosi vonatok. A lényeg a "fame", a hírnév, hogy fusson a rajz, vagyis hogy a város, az ország, a világ minél nagyobb részében ismert legyen az egyén vagy a művészcsoport neve. Amelynek dekódolásához olykor nem kevés háttérismeret szükséges.
Mindez persze rongálás, szabálysértés, bűncselekmény is akár, de: kommunikáció. Egymással, a várossal, a világgal. Ha úgy tetszik, a közterek visszafoglalása, amely irányzatra különben komplett iparág épült. Ha ma már csak pénz kérdése, hány darab és milyen minőségű óriásplakáttal tapétázza ki a várost a szupermarketlánc, ha afelett sincs igazi ízléskontroll, milyen falragaszokkal, cégtáblákkal súlyosbítja némely üzlettulajdonos a városképet; ha a maga módján szinte senki nem tiszteli a köztulajdont, milyen alapon várhatja el bárki tőlünk, hogy ne fessünk - kérdezhetik ezek a srácok. […]
A külföldi firkászok továbbra is ellátogatnak olykor Budapestre festeni, s a szubkultúrában valóban nemzetközi elismertségnek örvendő magyarok is tovább portyáznak, itthon, külföldön. Néha elkapják őket. Most épp Oszakában. Az illegális graffiti: van. Lesz is. Kitermelte a nagyváros.