A nap dolgozója: BARÓTHY ANNA forgalomirányító

2004 telén – mármint a 2003-ból tovább gyűrűző periódusban – történt, hogy a hol séf, hol kukta Hegyi Béla az Újlipótvárosi Klub Galéria kávézójában rátámadt az állomásfőnökre. Hevesen mutogatott egy ifjú hölgyre, miközben azt ismételgette: „Nagyon tehetséges!” Mivel a tér-idő koordináták csak a vonzósági barométert működtették, ezért – egy rövid, de annál kínosabb bemutatkozás után – az üzemigazgatóság vezetője egy másik XIII. kerületi műintézménybe helyezte át ideiglenes székhelyét (a későbbi pályakarbantartó Füredi Tamással, a provideált kalauz Páhi Péterrel és a preferált ingyenjegykezelő Szabó Balázzsal).
Hogy a szóban forgó hölgy, vagyis Baróthy Anna és az állomásfőnök kapcsolata miként fajult odáig, hogy a nem túl szerencsés első találkozás ellenére együtt dolgoznak, arról megoszlanak a vélemények. Tény, hogy a következő évben sikeresen termesztettek együtt műtárgyat, 2006-ban Baróthy művésznő a csatlakozás-létesítési koordinátoron kitenyésztett egy különös kurátor-betegséget („Tamás! Letörött az ujjad!”), míg egy újabb esztendővel később sztrítartistaképzőt nyitottak. Mindezeknél is jelentőségteljesebb azonban, hogy b_ann 2008-ban felvette az átszállósok forgalomirányító-egyenruháját. Visszagondolva nem is nagyon érthető, hogy miért váratott ez magára ilyen sokáig…
Személyének fontosságáról, munkájának megítéléséről alighanem egy kollégája megjegyzései árulkodnak a leginkább: „Anna volt a felhajtó. Aztán szigorú volt. Jó szervező. ('Gyerünk, gyerünk befele!', 'Na gyeree máár!')”
Tevékenyégének legemlékezetesebb pillanatai a szexuális életstílus-szimulációhoz, illetve a kiépítkezéshez kapcsolódnak, ugyanakkor ő jegyzi a híres költői kérdést: „Hogyan lehet jogosítványt adni egy szőke nőnek?”