Közlemény

A térmegfigyelő-gyakornoki állásra kiírt pályázatunk jelentkezési határideje – a CET, tehát az Éjszakai átszállóban hivatalos óraidő szerint – lejárt. Már egy teljes perce. Üzemigazgatóságunk napra- (sőt percre-) készségét mutatja, hogy már el is bíráltuk a pályázatokat. Sőt, döntésünkről értesítettük is az érintetteket. Válaszaik beérkezése után tájékoztatni fogjuk a Tisztelt Utazóközönséget az Üzemigazgatóság összetételében beállt változásokról. Előzetesen csak annyit, hogy „kevesen voltunk, sokan maradtunk”.

Jövőbemutató visszatekintés

Nyakunkon a nagy események! Egy hónap múlva 28-án Éjszakai átszálló, míg két hónap múlva El Clásico. Més que una exposició, més que un club!
De hogy kapcsoljuk is e kettőt, mármint a labdarúgást és az illúziót (mint az idei Éjszakai átszálló központi témáját) idézzünk fel egy hírt az nso 2010 augusztusi archívumából - természetesen az augusztus 28. napjáról – melynek címe: Kik kaptak ki Togo színeiben Bahreinben?

Kedden Bahrein labdarúgó-válogatottja felkészülési mérkőzésen hazai pályán 3–0-ra nyert Togo legjobbjai ellen. Eddig legalábbis így tudták az ázsiai országban, ám kiderült, hogy egy „áltogói” csapatot vertek meg. A találkozó a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) honlapján is megtalálható volt, ám a Togói Labdarúgó-szövetség közleménye szerint nem hazájuk fiai léptek pályára Bahreinben.
Az Europe 1 nevű francia rádióadó értesülései szerint egy csaló futballügynök – akinek neve és nemzetisége nem ismert – szervezte meg a meccset az Ázsia-kupára készülő bahreinieknek. A vendégek vérszegény produkciója meglepte a bahreini szövetség vezetőit, akik csak a mérkőzés után értesültek róla, hogy ellenfeleik valójában nem azok voltak, akiknek hitték őket.
„A »togói« játékosok gyenge játéka meglepetésként ért bennünket, de hogy egy fantomcsapattal volt dolgunk, az egyszerűen hihetetlen" – nyilatkozta a Bahreini Labdarúgó-szövetség egyik tagja.
Christophe Tchao, Togo sportminisztere elmondta, náluk senki sem volt tudatában, hogy a nevükben valakik válogatott mérkőzést játszanak: „Senki sem tudott közülünk erről az összecsapásról. Vizsgálatot indítunk, hogy kiderüljön, kik állnak ennek a hátterében" – mondta a sportminiszter.
Az igazi togói válogatott egyébként múlt szombaton Botswanában lépett pályára Afrika-kupa-selejtezőn. A 2–1-re elveszített meccs után a togói szövetség tájékoztatása szerint valamennyi játékosuk visszatért a klubjába.

éá-szótár

Üzemigazgatóságunk kommunikációs alosztálya nyolc év (halandzsázás) után szükségét érezte, hogy az Éjszakai átszállóval kapcsolatos fontosabb fogalmakat szótárba rendezze és értelmezze – egész egyszerűen azért, mert néha már mi sem tudjuk hirtelen, mi mit jelent(ett).
Terminus technikusaink e gyűjteménye – melynek tervezett bővítéséhez feltétlenül szükségünk lesz dzsentroid emlékezetére és hermeneutikai készségére, bármily restikoptatta is – minden kedves utasunk és kollégánk számára hozzáférhető a honlapunkon.

ÁLLÁSAJÁNLAT

Az Éjszakai átszálló Üzemigazgatósága pályázatot hirdet TÉRMEGFIGYELŐ-GYAKORNOK munkakör betöltésére. Feladat: fotódokumentáció készítése a 2010-es Átszálló programjairól.
Elvárások: jó kompozíciós érzék, dinamizmus, önálló munkavégzés, megbízhatóság. Előny: saját perfekt vagy imperfekt, de mindenképpen digitális fotóaparát.
Amit kínálunk: fiatalos csapat, változatos munka, megjelenés az Éjszakai átszálló honlapján és szóróanyagain, kapcsolatépítési lehetőség, versenyképes referencia, minden estére restikompatibilis állapot (alkohol nélkül is!)
A megbízás határozott idejű: 2010. október 28-tól 29-ig szól. Munkavégzés helye: az Éjszakai átszálló állomáshelye (Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros, Vasmű út 12.); ideje: naponta 17:30-tól 24:00-ig. Jelentkezni 2010. október 3. éjfélig az atszallo@gmail.com email-címen lehet.

Kukkerkutatás

Az erre vonatkozó felmérések megállapították, hogy az Éjszakai átszálló üzemigazgatóságának eddigi dolgozói között a szemüvegesek aránya 38,7%, míg a nem szemüvegeseké 58,1%. A hiányzó 3,2% Farkas Péter hobbimálházó, aki „nem szemüveges, de kéne neki.” Az éá statisztikusai ezzel együtt állítják: a szemüvegesek aránya valójában közel 42%, míg a nem szemüvegeseké az 55%-ot sem éri el. E meggyőződésük alapjául az a hipotézis szolgál, hogy Gutrai Renátó (a fotón jobbra) csak hiúságból nem viseli az okuláréját. Állításuk azonban nem nyerhet bizonyítást - persze nem is cáfolható -, míg az érintett hallgat.

Dubstep - Breakbeat manipulációk...

Ugyan a teljes programot még fátyol borítja a nyilvánosság előtt, a felkért résztvevők azonban nem tétlenkednek. Eminenségükről tesznek tanúbizonyságot például a szombaton, Mozipresszóban fellépő úriemberek. Ők már a nagy alkalomra készülnek. Addig is tessék menni és megdicsérni őket.

Vonatfütty, jó hangulat és kis zenei fogalommagyarázat ütemekben szeptember 4-én 21 órától a Mozipresszóban. Járatindulásra előkészítenek és oktatnak: Sabazz, Rozsomák és Ivory Memory.

Szivárogtatunk

Egyre nagyobb várakozás és kíváncsiság kíséri minden léptünket, ahogy közeledik a járatindítás időpontja. Lássátok, hogy nem vagyunk irigyek: újabb információval jelentkezünk az idei Átszálló kapcsán.
Szóval Hölgyeim és Uraim! Dobpergést kérek! Ezennel bemutatom az idei stábot!

A porondon teljes fényében az illúzióteremtés mesterei, a vágányok minden idők legkeményebb legényei (és persze leányai) az idei járat felügyelőbizottsága!
A gyönyörű Boya és Nóra, akikről eddig méltánytalanul hallgatott a fáma, ámazonbandeellenben, akik anyai féltéssel felügyelik a járatokat. Azokat a háttérben fegyelmezik, a helyes mederbe terelik, miközben élet-halál harcot vívnak a gonosz papírrengeteggel. Mellettük teljes, óriásokhoz illő erőemberes vállszélességben a profi szakik, Gábor és Gyula – aki egyébként titokban zenész is, de el ne áruljátok, hogy elárultam.

A járatok 2006 óta lelkiismeretes műszaki zsenije, az igazi kábelbarát – legyen szó árammal vagy hangjegyekkel teli vezetékről –, a villany és a bakelitek zsonglőre, az igazi átváltozóművész: Csákvári Csaba vagy Sabazz vagy Csákvári Csaba vagy Sabazz vagy Csákvá…

És mögötte már jön is a színes fények varázslója, a terek vizuális szelídítője, a csendes farkas, akitől még az animációk is nyüszíteni kezdenek és a projektorok vigyázzba állnak, a megszokott minőséget a lehetetlenségig fejlesztő Krulf!
Íme az örök visszatérő, a legprofibb eltűnő művész! Az elmúlt járatok híres és hírhedt állomásfőnöke, aki mint egy kaméleon, arca színének változásával jelzi gondolatait. Akit már nem kell senkinek bemutatni: Tamás! … Tamás! …Tamás! … Szolgálati közlemény: Fehérvári Tamást várják a 10-es peronnál! Fehérvári Tamást várják a 10-es peronnál!

És íme az est fénypontja! Akire már mindenki kíváncsi, a peronok legújabb fenegyereke, az Agy, az irányítópult profi kezelője, az illúziók kiötlője, aki kordában tart mindannyiunkat és aki helyett majd beszéljenek a programok: Szoboszlai János!
Jah…és én is itt vagyok :)

A 0808-as Dunaföldvár - Dunaújváros - Prága menetrendszerinti járat

Bár soha egyetlen átszállós kiállítás vagy koncert sem volt ezen a napon, mégis: a 0808-ra kitűntetett figyelemmel tekint az Üzemigazgatóság. Részben azért, mert a forgalomirányító kedvenc száma a 8 (ennek semmi köze a számmisztikához vagy a német ábécéhez, inkább a gömbölyded formákkal kapcsolatos a dolog, esetleg a futballal), és vele ugye mindenki jóban akar lenni. Ugye?! De méginkább azért, mert a hosszú évek óta velünk dolgozó ingyenjegypénztáros, Farkas Ibolya e napon látta meg a napvilágot Dunaújvárosban, még valamikor ezerkilencszáz… Nos, ezt nem illik konkretizálni, de a lényeg, hogy nemrég.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy az augusztus 8. roppant szerencsés nap volt a születésére, éppen azért, mert nincsenek aktuális éá-események, amelyek elterelnék a figyelmet Boyáról, aki idén, mint eddig is, csendben, láthatatlanul dolgozik a háttérben azért, hogy a fehérvárik meg sipiczkik hangzatos szólamokkal és magabiztos mosollyal állhassanak a peronok népe elé – és ezért a munkáért a fehérvárik és sipiczkik roppant hálásak, még ha nem is mindig mondják!
Ám Üzemigazgatóságunk jókívánságaiból nem csak neki jut ezen a napon, hiszen két korábbi vagonírozónk, Baglyas Erika és Vladimir Broz – dunaföldvári, illetve prágai – születését is ma ünnepeljük.
0808. Nagyon fontos dátum az Éjszakai átszálló történetében – még akkor is, ha soha egyetlen kiállítás vagy koncert sem volt ezen a napon.

Átigazolási ügyek - averziók nélkül

Az átigazolási ügyekben legmegbízhatóbbnak mondott transfermarkt.de ugyan még nem hogy az összeget, de az időleges visszaköltözés tényét sem tette közzé, a bennfentesek mégis tudni vélik – sőt, állítólag tapasztalják –, hogy a resti külső (Átszállós mellébeszélést nélkülözve: a Mozipresszó) csapata egy régi-új pultjátékossal bővült.
Kaszás Gábor – aki a 2008-as Averziós terápia nevű program egyik szabadtéren tevékenykedő kezelőorvosa volt – némi Budapesten kifejtett életművészi- és vádlimodell tevékenység után visszatért kisvárosunkba, hogy sört csapoljon a hasunkba (nem akartam, hogy rímeljen, csak így alakult). Mivel e jótékony – bár a TB által nem támogatott – tevékenységét csak szeptemberig vehetjük igénybe, ezért mindenkit arra buzdítunk: látogassák meg Őt, illetve a Mozipresszót (Lápiankát pedig arra, hogy a következő, hasonló témájú posztot szövegezze meg ő)!
A fővárosból hat (6!!! – de még mindig nem a lehető legtöbb) kilógrammal könnyebben visszaérkező Kaszás, részben, mint a legálfalak piktora és híve, blogunkon keresztül a következőt kéri minden átszállóstól: „NE FIRKÁLJÁTOK ÖSSZE A PENGEFALAT!” (Mármint a Kortárs Művészeti Intézet előtti nagy, most felújított izét – a szerk.)
A „miért”-ért keressétek őt a Mozipresszóban, vagy az Átszálló felügyelőbizottságát a szokott elérhetőségeken!

Átszállás-tudomány 1.

Nos, ha már korábban azt állítottuk, van ilyen, itt az ideje megalapoznunk az Átszállás-tudományt. Az önálló tanszéktől és akkreditációtól ugyan még messze-messze vagyunk, ám ezzel együtt is van már mivel érvelnünk e diszciplina léte és létjogosultsága mellett.
Ezt a sajátos, szerteágazó témát először turisztikai szempontból vesszük szemügyre – az Átszálló utasellátójának, Farkas Flórának köszönhetően. Maga a dolgozat 2009 tavaszán, még az éves átszállás előtt készült – tehát az írás kritikai megjegyzései, megállapításai ennek ismeretében (is) értékelendők. Azért az „(is)”, mert bizonyos passzusok mind a mai napig átgondolásra érdemesek – illetve mind a mai napig töri a fejét rajtuk az Üzemigazgatóság.
Az ajánlóként itt szereplő idézetet is emiatt választottuk, az egyébként igencsak megfontolandó, turisztikai szempontból releváns felvetések helyett: a lentebb olvasható mondatok olyan kérdést feszegetnek, amire született már egy (rossz?) válasz 2009 augusztusában, a dolgozat megírása után, és amelyre egy másik lehetséges választ ad a 2010 októberében megrendezésre kerülő Átszálló. Az idézett rész ugyanakkor nem meghatározó elem magában a dolgozatban – inkább az aktualitása miatt ragadtuk ki. Maga az opus egy dunaújvárosi turisztikai koncepció felvázolásának tekinthető inkább.
Az árulkodó című (A Kortárs Művészeti Intézet, mint kulturális intézmény szerepe a dunaújvárosi idegenforgalomban) dolgozat teljes egészében ITT olvasható.

"A Kortárs Művészeti Intézet Dunaújváros belvárosában, lakóházak alatt található, ami évről évre problémák forrása, mivel az ott lakók nagy többsége nem abba a rétegbe tartozik, akik az Átszálló által kínált programok, rendezvények iránt érdeklődnek. Ahogy egyre több kiállítást, performanszot foglal magában a sorozat, ahogy egyre több (és hangosabb) koncert kerül megrendezésre, úgy nő a lakók elégedetlensége, dühe, és ezzel együtt a rendőrségi feljelentések száma is. Ez utóbbi hivatalosan ugyan nem okoz gondot a szervezőknek, hiszen egyrészt az Önkormányzat támogatja az eseményt, másrészt minden szükséges okmányt – területfoglalási engedélyt, zajszintre vonatkozó engedélyt stb. – beszereznek és betartják a bennük foglaltakat. Ezzel együtt a közhangulatnak nem tesz jót mindez. Ráadásul a Kortárs Művészeti Intézet az év többi napján is működik, így az Átszálló miatt keletkezett ellenérzések az egész éves tevékenységre is rányomják a bélyegüket.
Tulajdonképpen két lehetőség van: az egyik, hogy a programot „leépítik”, vagyis visszatérnek a kezdetekhez. Ez viszont abban az esetben zsákutca, ha az Éjszakai átszállót, mint a dunaújvárosi turizmus kiindulópontját szeretnénk számításba venni. A másik, hogy a program elköltözik egy üres, kihasználatlan gyárépületbe. Ez tűnik a járhatóbb útnak, ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy egy ilyen lépés óriási presztízsveszteséggel járna a KMI számára, hiszen a látogatók igazából csak akkor kötik össze az intézményt a programmal, ha az Éjszakai átszálló ténylegesen a Kortárs Művészeti Intézetben kerül megrendezésre, ha a programok, koncertek alatt folyamatos lehetőségük van arra, hogy ismerkedjenek a KMI-vel, annak profiljával.
Ez egy nehezen feloldható probléma, amelyen az Intézet vezetői még dolgoznak. A közönség viszont a költözés mellett tette le a voksát: az Átszálló blogján legalábbis arra szavaztak a legtöbben, hogy maradjon a jelenlegi programstruktúra, de a város lakóival való konfliktusok elkerülésének érdekében költözzön új helyszínre a rendezvény."

Dużo szczęścia, zdrowia, pomyślności z okazji urodzin, Lanka Pipiczki!

Utasként szállt át először, ám 2005-ben már formaruha tervezőként éjszakázott velünk. Egy évvel később az – akkor dülöngélésre kivételesen nem hajlamos – állomásfőnököt támogatta váltókezelőként, de dolgozott többek között vonatfütty-koordinátorként és kommunikációs igazgatóként is (utóbbi pozícióját 5 nap után elhagyva – szakítva a magyar közlekedéskultúrával – nem követelt 5 évszázados végkielégítést). A lényeg, hogy akármit is csinált, mindig Ő volt az Éjszakai átszálló járatainak egyik motorja.
A peronok gyakran lestrapált népét 19 éves kora óta igyekszik felrázni - többnyire sikerrel. Ma nyolcadszor 19 éves. Boldog születésnapot Sipiczki Janka!

átszálló külső - resti

a meghívó ugyan szemérmesen elhallgatja, de a kiállítást megnyitja:

SIPICZKI JANKA
örökös éá-váltókezelő

tehát:
ma, csütörtök este 7-kor mindenkit várunk a
MOZIPRESSZÓBAN

Átszállás-tudomány

Hitegethetjük magunkat, egymást azzal, hogy az Éjszakai átszálló valamiféle alternaív underground projekt, de valójában sohasem volt az – nem lehetett, hiszen a kezdetektől Dunaújváros MJV Önkormányzata volt a főtámogató. Ennélfogva hol önálló, hol MOZAIK-parazita, de mindig reguláris rendezvény volt a Kortárs Művészeti Intézet / Modern Művészetért Közalapítvány (no meg a mindenkori stáb és a mindenre elszánt aktivisták) lebonyolításában, kivitelezésében.

Ugyanakkor egy kulturális rendezvény önmeghatározásánál a finanszírozás honnanja-mikéntje egészen más lapra tartozik, mint maga a program kialakítása és megvalósítása – és mások is a visszahatásai, mint az utóbbiból levezethető kanonizációnak. Ha ez megkezdődik, a projekt néhány lépcsővel feljebb lép a művészetvilág poros padlása felé – más perspektívából szemlélve: egyre messzebb kerül az underground-illúzió pincéjétől. Ez a szervezőknek elég frusztráló lehet, egyszersmind valami furcsa, (tudatosan esetleg) nem kívánt boldogságérzettel is együtt járhat.
Így vagy úgy: az elmúlt egy-két évben egyre több olyan (tudományos) munka, (szak)dolgozat született, amely részben (kisebb részt egészében) az Átszálló történetével, struktúrájával, földrajzi-, művészeti jelentőségével, nem utolsó sorban pedig hibáival, hiányosságaival foglalkozott.
Üzemigazgatóságunk mostantól igyekszik ezeket visszamenőleg is összegyűjteni és mindenki számára hozzáférhetővé tenni – több okból. Egyrészt, mert reményeink szerint az átszállások sorozata még hosszú-hosszú évekig nem áll meg, és így újabb és újabb témával és inspirációval tudunk szolgálni azok számára, akik valamiféle leütés-kötelezettségnek, vagy egy nehezen definiálható pszichés kényszernek igyekeznek éppen eleget tenni – az ő szempontjukból mindenképpen hasznos, ha a korábbi évek sajátjukhoz hasonló kutatásai egy helyen hozzáférhetők. Másrészt, mert mi magunk is szeretnénk tanulni ezekből a munkákból: látni, hogy milyen nézőpontból milyen probléma szembetűnő és az adott probléma esetleg miként orvosolható; hogy milyen elvárások és milyen (érdek)ellentétek keresztmetszetében áll(hat) az Éjszakai átszálló; hogy mik az általunk eddig fel nem mért igények, és esetleg mi az, amit nagy elszántsággal művelünk, miközben rajtunk kívül senkit nem hoz lázba. Harmadrészt pedig ezen írások segítségével, ezek mentén szeretnénk egy olyan nyilvános párbeszédet, adott esetben vitát kezdeményezni az Éjszakai átszállóról, amiben bárki részt tud venni – akár itt a blogon, akár a Facebookon – kötelezettségek és megrovás nélkül. Csak a párbeszéd és a vita öröméért.
Nyilván nehezen elképzelhető, hogy aki foglalkozott a témával, az nem kereste meg személyesen az Éjszakai átszálló szervezőit vagy a Kortárs Művészeti Intézet dolgozóit, vagyis ne tudnánk a szerzőről és írásáról, mégis: arra kérünk minden tudományos munkatársat, hogy az Üzemigazgatóság e-mail címére küldjék el azokat a munkáikat, amelyek érintenek bennünket. (A szövegeket mi magunk nem fogjuk értékelni vagy kritizálni. Szerkeszteni is csak formailag – a tartalmi részek érintése nélkül –, csak olyan mértékben, hogy a honlapra felkerülhessenek.)

Fotóhiány 2009

Tisztelt Átszállósok, Peronok Segítőkész Népe! Az Éjszakai átszálló honlapján napokon belül módja lesz mindenkinek visszapillantani a 2009-es eseményekre – a megszokott módon, vagyis rövid szövegszösszenetek és képgalériák segítségével. Utóbbi azonban nem lesz, nem lehet teljes, amennyiben az utazóközönség nem siet az üzemigazgatóságunk segítségére. A fotódokumentáció elkészítésére szakosodott kollégánk ugyanis – természetesen önhibáján kívül, ezért is nem nevezzük meg Várnai Gyulát – néhány alkalommal nem tudott fényképeket készíteni. Ezzel együtt nehezen hihető, hogy valaki(k) ne lett(ek) volna akcióközelben adott megmozdulásainkon, valamilyen képrögzítő eszközzel a kézben. Hogy pontosan hol és mikor? Sorolom:

a PLUTO koncertjén a Patyolat Udvarban augusztus 28-án éjjel;
PAIDINCIGARETTES (kunk dj) & JEHOVA (the Moog) fellépésén ugyanaznap, ugyanott;
a KALIFORNIA MEGHÓDÍTÁSA című intermédia operett bemutatóján a Kortárs Művészeti Intézetben augusztus 29-én este;
a BARCSAY JENŐ EMLÉKZENEKAR koncertjén az operett után;
és végül a DJ SAVAGE celebrálta Patyolat Udvarbeli partin augusztus 29-ről 30-ra virradóra.
Az atszallo@gmail.com e-mail címre várunk minden olyan fotót, ami ezeken az eseményeken készült – éleseket éppúgy, mint homályosokat, professzionális aparáttal rögzítetteket ugyanúgy, mint mobiltelefonnal vagy akár digitális vasalóval felvetteket.
Aki a segítségünkre lesz e probléma megoldásában, az nem csupán az Éjszakai átszálló stábjának örök hálájára formálhat igényt, hanem arra is, hogy a neve megjelenjen a honlap impresszumában!

3 érv amellett, hogy 4 átszállónap sem nem kevesebb, sem nem rosszabb, mint 5, sőt!

1. Amikor az első járatokat útjukra indítottuk, azért döntöttünk az ötnapos utazás-restizés mellett, mert úgy véltük: ennyit relatíve frissen végig tud száguldani velünk a peronok népe. Ám az azóta eltelt hosszú évek tapasztalata azt mutatja... Úr Isten! Az Éjszakai átszállóval kapcsolatban már ilyen szófordulatokat lehet használni, hogy "hosszú évek tapasztalata"... Hihetetlen... Na mindegy. Majd túlteszem magam rajta. Szóval az átszállással tarkított hosszú évek tapasztalata azt mutatja, hogy az ötből az egyik - konkrétan a negyedik - nap mindig üresjárat. Vagy inkább valamiféle garázsjárat: az Üzemigazgatóság dolgozói zötykölődnek csak rajta kimerülten, bambán, miközben az utasok sehol. Pontosabban: az utasok otthon meditálnak, szunyókálnak, ezt csinálnak, azt csinálnak - lényegében próbálnak feltöltődni az év utolsó átszállónapjára, amit ki nem hagynának. Az első átszállásra - amit természetesen ugyancsak ki nem hagynának - mindig nagy lendülettel érkeznek, a következő két napot lelkesen, becsülettel, bár egyre merülő generátorral végigutazzák, mígnem a negyedik hajnalán úgy érzik, teljesen elfogyott a kraft. Ám ha az a negyedik nap egyben az utolsó is, amit - mint említettem - ki nem hagynának?! Bizony-bizony: egy ötnapos ÉÁ ugyanúgy csak négy aktív átszállást foglal magába, mint egy négynapos.

2. Térjünk vissza oda, hogy "az Üzemigazgatóság dolgozói zötykölődnek [...] kimerülten, bambán"! Ez fokozottan igaz a pályakarbantartó kollégákra - pontosabban igaz volt egészen addig, amíg be nem vezettük a fizetett szabadnap (vagyis inkább szabadéjszaka) intézményét. No de, ha az öt éjszakából az egyik fizetett, ám szabad, akkor hol marad a költséghatékonyság?! Idén nincs szabadéjszaka, nincs ÉÁ-dolgozók érdekvédelme! Négy nap megfeszített munka van - és ezáltal több pénz az utazóközönség igényeinek kielégítésére!

3. Legkésőbb a rendszerváltás óta még a restiben is közhelynek számít, hogy M. Karcsi bácsi tévedett, mert a mennyiség sem előbb, sem utóbb nem csap át minőségbe. A napi három-négy járat mindig pontosabb, megbízhatóbb, komfortosabb, ha csak egymásután négyszer állítjuk pályára, mintha ötször tennénk ugyanezt. "Hosszú évek tapasztalata..." Ez komolyan besza... Szóval szinte hihetetlen, na.

(A hivatalos állásfoglalást e kérdésben - mint minden másban - az Üzemigazgatóság később hozza nyilvánosságra. Azt viszont már most készséggel és mély bűntudattal elismeri, hogy Keserue Zsolt Időzavar című alkotását a művész előzetes hozzájárulása nélkül használta fel e poszt illusztrációjaként - igaz, az Éjszakai átszállót is működtető Modern Művészetért Közalapítvány képzőművészeti gyűjteményének egyik darabjáról van szó, tehát nem olyan súlyos a vétség.)