Átszállás-tudomány 1.

Nos, ha már korábban azt állítottuk, van ilyen, itt az ideje megalapoznunk az Átszállás-tudományt. Az önálló tanszéktől és akkreditációtól ugyan még messze-messze vagyunk, ám ezzel együtt is van már mivel érvelnünk e diszciplina léte és létjogosultsága mellett.
Ezt a sajátos, szerteágazó témát először turisztikai szempontból vesszük szemügyre – az Átszálló utasellátójának, Farkas Flórának köszönhetően. Maga a dolgozat 2009 tavaszán, még az éves átszállás előtt készült – tehát az írás kritikai megjegyzései, megállapításai ennek ismeretében (is) értékelendők. Azért az „(is)”, mert bizonyos passzusok mind a mai napig átgondolásra érdemesek – illetve mind a mai napig töri a fejét rajtuk az Üzemigazgatóság.
Az ajánlóként itt szereplő idézetet is emiatt választottuk, az egyébként igencsak megfontolandó, turisztikai szempontból releváns felvetések helyett: a lentebb olvasható mondatok olyan kérdést feszegetnek, amire született már egy (rossz?) válasz 2009 augusztusában, a dolgozat megírása után, és amelyre egy másik lehetséges választ ad a 2010 októberében megrendezésre kerülő Átszálló. Az idézett rész ugyanakkor nem meghatározó elem magában a dolgozatban – inkább az aktualitása miatt ragadtuk ki. Maga az opus egy dunaújvárosi turisztikai koncepció felvázolásának tekinthető inkább.
Az árulkodó című (A Kortárs Művészeti Intézet, mint kulturális intézmény szerepe a dunaújvárosi idegenforgalomban) dolgozat teljes egészében ITT olvasható.

"A Kortárs Művészeti Intézet Dunaújváros belvárosában, lakóházak alatt található, ami évről évre problémák forrása, mivel az ott lakók nagy többsége nem abba a rétegbe tartozik, akik az Átszálló által kínált programok, rendezvények iránt érdeklődnek. Ahogy egyre több kiállítást, performanszot foglal magában a sorozat, ahogy egyre több (és hangosabb) koncert kerül megrendezésre, úgy nő a lakók elégedetlensége, dühe, és ezzel együtt a rendőrségi feljelentések száma is. Ez utóbbi hivatalosan ugyan nem okoz gondot a szervezőknek, hiszen egyrészt az Önkormányzat támogatja az eseményt, másrészt minden szükséges okmányt – területfoglalási engedélyt, zajszintre vonatkozó engedélyt stb. – beszereznek és betartják a bennük foglaltakat. Ezzel együtt a közhangulatnak nem tesz jót mindez. Ráadásul a Kortárs Művészeti Intézet az év többi napján is működik, így az Átszálló miatt keletkezett ellenérzések az egész éves tevékenységre is rányomják a bélyegüket.
Tulajdonképpen két lehetőség van: az egyik, hogy a programot „leépítik”, vagyis visszatérnek a kezdetekhez. Ez viszont abban az esetben zsákutca, ha az Éjszakai átszállót, mint a dunaújvárosi turizmus kiindulópontját szeretnénk számításba venni. A másik, hogy a program elköltözik egy üres, kihasználatlan gyárépületbe. Ez tűnik a járhatóbb útnak, ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy egy ilyen lépés óriási presztízsveszteséggel járna a KMI számára, hiszen a látogatók igazából csak akkor kötik össze az intézményt a programmal, ha az Éjszakai átszálló ténylegesen a Kortárs Művészeti Intézetben kerül megrendezésre, ha a programok, koncertek alatt folyamatos lehetőségük van arra, hogy ismerkedjenek a KMI-vel, annak profiljával.
Ez egy nehezen feloldható probléma, amelyen az Intézet vezetői még dolgoznak. A közönség viszont a költözés mellett tette le a voksát: az Átszálló blogján legalábbis arra szavaztak a legtöbben, hogy maradjon a jelenlegi programstruktúra, de a város lakóival való konfliktusok elkerülésének érdekében költözzön új helyszínre a rendezvény."

Dużo szczęścia, zdrowia, pomyślności z okazji urodzin, Lanka Pipiczki!

Utasként szállt át először, ám 2005-ben már formaruha tervezőként éjszakázott velünk. Egy évvel később az – akkor dülöngélésre kivételesen nem hajlamos – állomásfőnököt támogatta váltókezelőként, de dolgozott többek között vonatfütty-koordinátorként és kommunikációs igazgatóként is (utóbbi pozícióját 5 nap után elhagyva – szakítva a magyar közlekedéskultúrával – nem követelt 5 évszázados végkielégítést). A lényeg, hogy akármit is csinált, mindig Ő volt az Éjszakai átszálló járatainak egyik motorja.
A peronok gyakran lestrapált népét 19 éves kora óta igyekszik felrázni - többnyire sikerrel. Ma nyolcadszor 19 éves. Boldog születésnapot Sipiczki Janka!

átszálló külső - resti

a meghívó ugyan szemérmesen elhallgatja, de a kiállítást megnyitja:

SIPICZKI JANKA
örökös éá-váltókezelő

tehát:
ma, csütörtök este 7-kor mindenkit várunk a
MOZIPRESSZÓBAN

Átszállás-tudomány

Hitegethetjük magunkat, egymást azzal, hogy az Éjszakai átszálló valamiféle alternaív underground projekt, de valójában sohasem volt az – nem lehetett, hiszen a kezdetektől Dunaújváros MJV Önkormányzata volt a főtámogató. Ennélfogva hol önálló, hol MOZAIK-parazita, de mindig reguláris rendezvény volt a Kortárs Művészeti Intézet / Modern Művészetért Közalapítvány (no meg a mindenkori stáb és a mindenre elszánt aktivisták) lebonyolításában, kivitelezésében.

Ugyanakkor egy kulturális rendezvény önmeghatározásánál a finanszírozás honnanja-mikéntje egészen más lapra tartozik, mint maga a program kialakítása és megvalósítása – és mások is a visszahatásai, mint az utóbbiból levezethető kanonizációnak. Ha ez megkezdődik, a projekt néhány lépcsővel feljebb lép a művészetvilág poros padlása felé – más perspektívából szemlélve: egyre messzebb kerül az underground-illúzió pincéjétől. Ez a szervezőknek elég frusztráló lehet, egyszersmind valami furcsa, (tudatosan esetleg) nem kívánt boldogságérzettel is együtt járhat.
Így vagy úgy: az elmúlt egy-két évben egyre több olyan (tudományos) munka, (szak)dolgozat született, amely részben (kisebb részt egészében) az Átszálló történetével, struktúrájával, földrajzi-, művészeti jelentőségével, nem utolsó sorban pedig hibáival, hiányosságaival foglalkozott.
Üzemigazgatóságunk mostantól igyekszik ezeket visszamenőleg is összegyűjteni és mindenki számára hozzáférhetővé tenni – több okból. Egyrészt, mert reményeink szerint az átszállások sorozata még hosszú-hosszú évekig nem áll meg, és így újabb és újabb témával és inspirációval tudunk szolgálni azok számára, akik valamiféle leütés-kötelezettségnek, vagy egy nehezen definiálható pszichés kényszernek igyekeznek éppen eleget tenni – az ő szempontjukból mindenképpen hasznos, ha a korábbi évek sajátjukhoz hasonló kutatásai egy helyen hozzáférhetők. Másrészt, mert mi magunk is szeretnénk tanulni ezekből a munkákból: látni, hogy milyen nézőpontból milyen probléma szembetűnő és az adott probléma esetleg miként orvosolható; hogy milyen elvárások és milyen (érdek)ellentétek keresztmetszetében áll(hat) az Éjszakai átszálló; hogy mik az általunk eddig fel nem mért igények, és esetleg mi az, amit nagy elszántsággal művelünk, miközben rajtunk kívül senkit nem hoz lázba. Harmadrészt pedig ezen írások segítségével, ezek mentén szeretnénk egy olyan nyilvános párbeszédet, adott esetben vitát kezdeményezni az Éjszakai átszállóról, amiben bárki részt tud venni – akár itt a blogon, akár a Facebookon – kötelezettségek és megrovás nélkül. Csak a párbeszéd és a vita öröméért.
Nyilván nehezen elképzelhető, hogy aki foglalkozott a témával, az nem kereste meg személyesen az Éjszakai átszálló szervezőit vagy a Kortárs Művészeti Intézet dolgozóit, vagyis ne tudnánk a szerzőről és írásáról, mégis: arra kérünk minden tudományos munkatársat, hogy az Üzemigazgatóság e-mail címére küldjék el azokat a munkáikat, amelyek érintenek bennünket. (A szövegeket mi magunk nem fogjuk értékelni vagy kritizálni. Szerkeszteni is csak formailag – a tartalmi részek érintése nélkül –, csak olyan mértékben, hogy a honlapra felkerülhessenek.)

Fotóhiány 2009

Tisztelt Átszállósok, Peronok Segítőkész Népe! Az Éjszakai átszálló honlapján napokon belül módja lesz mindenkinek visszapillantani a 2009-es eseményekre – a megszokott módon, vagyis rövid szövegszösszenetek és képgalériák segítségével. Utóbbi azonban nem lesz, nem lehet teljes, amennyiben az utazóközönség nem siet az üzemigazgatóságunk segítségére. A fotódokumentáció elkészítésére szakosodott kollégánk ugyanis – természetesen önhibáján kívül, ezért is nem nevezzük meg Várnai Gyulát – néhány alkalommal nem tudott fényképeket készíteni. Ezzel együtt nehezen hihető, hogy valaki(k) ne lett(ek) volna akcióközelben adott megmozdulásainkon, valamilyen képrögzítő eszközzel a kézben. Hogy pontosan hol és mikor? Sorolom:

a PLUTO koncertjén a Patyolat Udvarban augusztus 28-án éjjel;
PAIDINCIGARETTES (kunk dj) & JEHOVA (the Moog) fellépésén ugyanaznap, ugyanott;
a KALIFORNIA MEGHÓDÍTÁSA című intermédia operett bemutatóján a Kortárs Művészeti Intézetben augusztus 29-én este;
a BARCSAY JENŐ EMLÉKZENEKAR koncertjén az operett után;
és végül a DJ SAVAGE celebrálta Patyolat Udvarbeli partin augusztus 29-ről 30-ra virradóra.
Az atszallo@gmail.com e-mail címre várunk minden olyan fotót, ami ezeken az eseményeken készült – éleseket éppúgy, mint homályosokat, professzionális aparáttal rögzítetteket ugyanúgy, mint mobiltelefonnal vagy akár digitális vasalóval felvetteket.
Aki a segítségünkre lesz e probléma megoldásában, az nem csupán az Éjszakai átszálló stábjának örök hálájára formálhat igényt, hanem arra is, hogy a neve megjelenjen a honlap impresszumában!

3 érv amellett, hogy 4 átszállónap sem nem kevesebb, sem nem rosszabb, mint 5, sőt!

1. Amikor az első járatokat útjukra indítottuk, azért döntöttünk az ötnapos utazás-restizés mellett, mert úgy véltük: ennyit relatíve frissen végig tud száguldani velünk a peronok népe. Ám az azóta eltelt hosszú évek tapasztalata azt mutatja... Úr Isten! Az Éjszakai átszállóval kapcsolatban már ilyen szófordulatokat lehet használni, hogy "hosszú évek tapasztalata"... Hihetetlen... Na mindegy. Majd túlteszem magam rajta. Szóval az átszállással tarkított hosszú évek tapasztalata azt mutatja, hogy az ötből az egyik - konkrétan a negyedik - nap mindig üresjárat. Vagy inkább valamiféle garázsjárat: az Üzemigazgatóság dolgozói zötykölődnek csak rajta kimerülten, bambán, miközben az utasok sehol. Pontosabban: az utasok otthon meditálnak, szunyókálnak, ezt csinálnak, azt csinálnak - lényegében próbálnak feltöltődni az év utolsó átszállónapjára, amit ki nem hagynának. Az első átszállásra - amit természetesen ugyancsak ki nem hagynának - mindig nagy lendülettel érkeznek, a következő két napot lelkesen, becsülettel, bár egyre merülő generátorral végigutazzák, mígnem a negyedik hajnalán úgy érzik, teljesen elfogyott a kraft. Ám ha az a negyedik nap egyben az utolsó is, amit - mint említettem - ki nem hagynának?! Bizony-bizony: egy ötnapos ÉÁ ugyanúgy csak négy aktív átszállást foglal magába, mint egy négynapos.

2. Térjünk vissza oda, hogy "az Üzemigazgatóság dolgozói zötykölődnek [...] kimerülten, bambán"! Ez fokozottan igaz a pályakarbantartó kollégákra - pontosabban igaz volt egészen addig, amíg be nem vezettük a fizetett szabadnap (vagyis inkább szabadéjszaka) intézményét. No de, ha az öt éjszakából az egyik fizetett, ám szabad, akkor hol marad a költséghatékonyság?! Idén nincs szabadéjszaka, nincs ÉÁ-dolgozók érdekvédelme! Négy nap megfeszített munka van - és ezáltal több pénz az utazóközönség igényeinek kielégítésére!

3. Legkésőbb a rendszerváltás óta még a restiben is közhelynek számít, hogy M. Karcsi bácsi tévedett, mert a mennyiség sem előbb, sem utóbb nem csap át minőségbe. A napi három-négy járat mindig pontosabb, megbízhatóbb, komfortosabb, ha csak egymásután négyszer állítjuk pályára, mintha ötször tennénk ugyanezt. "Hosszú évek tapasztalata..." Ez komolyan besza... Szóval szinte hihetetlen, na.

(A hivatalos állásfoglalást e kérdésben - mint minden másban - az Üzemigazgatóság később hozza nyilvánosságra. Azt viszont már most készséggel és mély bűntudattal elismeri, hogy Keserue Zsolt Időzavar című alkotását a művész előzetes hozzájárulása nélkül használta fel e poszt illusztrációjaként - igaz, az Éjszakai átszállót is működtető Modern Művészetért Közalapítvány képzőművészeti gyűjteményének egyik darabjáról van szó, tehát nem olyan súlyos a vétség.)

nyolc-tíz munka-ebéd

Figyelem, szolgálati közlemény! Krulf kollégát kérjük, hogy az Éjszakai átszálló honlapjának jobb felső sarkában közlekedő 08-as járatot törölje, és ugyanazon a pályán indítsa el a menetrendszerinti 10-est! Figyelem, figyelem! Szolgálati közlemény! Krulf ... visszafele nekem most csak nyolc cukroskiflit hozzál, mert ma képtelen lennék legyűrni a napi szokásos ... 10-est!

Tíz ok, amiért jobb átszállni október végén, mint nyáron

1. Mert az utazóközönséget nem molesztálják a szúnyogok.

2. Mert a dunaújvárosi barátaink ekkor nem nyaralnak vidéken vagy külföldön, így együtt szállhatunk át velük.

3. Mert a nem dunaújvárosi barátaink sem nyaralnak, így könnyebb őket átszállásra csábítani - ráadásul gyorsan keríthetünk nekik szállást akkor is, ha nálunk már nem férnek el, hiszen, mint mondtam, a dunaújvárosi barátaink itthon tartózkodnak.

4. Mert kedvünkre lerabolhatjuk a büféasztalt és lelkiismeret furdalás nélkül nassolhatunk, sörözgethetünk egész éjjel - a felszedett kilókat ugyanis a pulcsink jótékonyan eltakarja.

5. Mert - ha már a pulóvereknél tartunk - estéről estére sokkal több darabot bemutathatunk a szép ruháink közül.

6. Mert a resti sokkal romantikusabb hangulatú, ha odakint borús az ég és süvít a szél.

7. Mert nem kell a teraszt és a parkot is körbejárnunk, ha a partnerünk (mondvacsinált okkal vagy látszólag ok nélkül) elkóborol - elég csak a Kortárs Művészeti Intézet termeit szemrevételezni.

8. Mert - kis csalással bár, de - ez a 10. átszálló (lásd Éjszakai átszálló 4, 5 vagy 6), így számmisztikailag is indokolt, hogy az év 10. hónapjában lépjük meg.

9. Mert eddig ezt még nem volt bátorságunk kipróbálni: május, június, augusztus, szeptember - körbeutaztuk ugyan az átszállásra teljesen alkalmatlan júliust, de két hónapnál messzebbre még sohasem merészkedtünk, úgyhogy éppen itt volt az ideje egy kis kalandnak.

10. Mert az állomásfőnök úgy gondolja, hogy az idei szerelvények ekkor közlekedhetnek a legmagasabb komfortfokozattal - és nála jobban ezt senki nem tudhatja.

(A hivatalos állásfoglalást e kérdésben - mint minden másban - az Üzemigazgatóság később hozza nyilvánosságra.)

Éjszakai átszálló 2010

Tájékoztatjuk a Tisztelt Utazóközönséget, hogy az Éjszakai átszálló járatai 2010-ben őszi menetrend szerint közlekednek. A négy, büfékocsival felszerelt, Szoboszlai János állomásfőnök által indított és Fehérvári Tamás, a Vasúttársaság Kiemelten Közhasznú és Zártkörűen Működő Felügyelőbizottságának Elnöke által (ismét) szigorúan ellenőrzött illuzionista szerelvény október 28-án, 29-én, 30-án és 31-én érkezik a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetbe. A járatokkal kapcsolatban folyamatos utastájékoztatás 2010 augusztusától itt lesz olvasható, üzemigazgatóságunk hivatalos közleményeit pedig az Éjszakai átszálló honlapján tesszük közzé.

Az őszig tartó türelmet és a járatok rendszeres igénybevételét előre is köszönjük a peronok jobbára nyári forrósághoz szokott népének!

Belétek is Feleim!

Mindenkinek békességes karácsonyjárást és tartósan emelkedő koleszterinszintet. Főzzetek, egyetek, szeressetek, utána diszkó...

(megszövegezte: dzsentroid; artwork: öca's photo collection)

Átszállás a gyakorlatban

Itt az ideje, hogy kényelmes, modern világunkban mindenki felelevenítse régi, vonatozáshoz köthető emlékeit. Nem kérünk mi, a peron szerény munkásai sokat a nagybecsű közönségtől. Csupáncsak egyetlen apró momentum meg- vagy újramegtanulását. Még pedig az ÁTSZÁLLÁSÉT. Ugyanis idomultunk idén a névhez: fizikálisan is kötelező mindenkinek az átszállás!
Kellemes kompromisszumot kötve igyekszünk megtartani mind a környéken lakók békéjét, mind a közönség jó hangulatát és a Kotárs Művészeti Intézetben kezdődő esték rendre a Patyolat Udvar eme eseményre felállított szabadtéri színpada előtt érnek (vagy nem érnek) véget.
És akkor magyaráznám a teendőket:

Tehát Átszállózónk rövid készülődés után délután vagy kora este megjelenik a KMI területén, ahol izgalmas kultúrtöltettel hangolódik. Majd este, középeurópai idő szerint 22.00-kor még megissza itókája maradékát és meglelt társaságával egyetemben kényelmesen átsétál (átszáll) a következő járatra (értsd: Patyolat Udvar), ahol újfent középeurópai idő szerinti 23.00-kor levezetheti az esetleg sokk-ként rá hatott kultúrmorzsákat a zene és a jó hangulat hullámain.

Mi már gyúrunk rá, edzünk keményen, hogy tökéletesen menjen. Tartson velünk mindenki!

És már kattognak is a kerekek!

Hölgyeim és uraim!

Az Éjszakai Átszálló 2009 - Konspiráció hivatalos napi programajánlója!

A szerk. megjegyzése: A kiállítások 19 órakor kezdődnek, utána 20 órától a kiállító művészek zenélnek a Kortárs Művészeti Intézetben, majd a buli 23 órától folytatódik a Patyolat Udvarban szabadtéren.

Augusztus 26., Szerda

A Kaos Kemping formáció archív super8-as és 16 mm-es filmeket vetítik szimultán módon az összes térben használható felületre. A vetítve keveredő talált archív és ismeretterjesztő dokumentum-filmek nyelve eleve összeesküvés hangulatot áraszt, ami a kortárs vj-zést is átértelmezi egyfajta analóg mozi alapú képi mixtúrává.


Augusztus 27., Csütörtök

A Borsos-Lőrinc Lilla és Borsos János alkotta „Borsos-Lőrinc” formáció 2009-ben hívta fel magára nagyban a magyar közvélemény és média figyelmét. Diákhitelük révén fennálló tartozásukat festették meg összegszerűen egy képen, és a festett összeg fejében próbáltak meg túladni a festményen. Meg is vásárolta tőlük a képet, aminek következtében visszafizethették Diákhitel tartozásukat egy összegben. Ez a művészeti gesztus sok kortárs művészettel nem foglalkozó embernél verte ki a biztosítékot. A kiállítást és az akciót kommentezők leggyakrabban „a velem miért nem történik ilyen, hiszen ilyet én is tudok” érvrendszerrel ágáltak a művészpáros akciója ellen, amit már önmagában tekinthetünk pszeudo-összeesküvésnek.
Az este folytatásában Diszkó Jánossal hevíti a kedélyeket a Kortárs Művészeti Intézetben vetítéssel kísérve.
A Patyolat Udvarban este 11-től a városban jól ismert és az Éjszakai Átszállón törzselőadóknak számító fiatal DJ-k fokozzák a hangulatot, vagyis a Solarcube, Sabazz és Spool.


Augusztus 28., Péntek

Az Átszállóra szintén meghívott Vass Miklós munkái, projektjei és akciói kapcsán került a konspiratív képbe. 2007-es „Dialog mit der jugend” c. egyestés koncept-akciója során az esemény látogatói egy szeánsz során tehettek volna fel kérdéseket egy médium segítségével Erdély Miklósnak. Dunaújvárosban egy workshop, vagy közös mű kereteit fekteti le, ami konkrét összeesküvésekről és összesküvés-elméletekről szól.
Majd a La Hasil Adkins Ensemble Traditionel, azaz Vass Miklós egy személyes előadásában hallgathatja meg a nagyérdemű Hasil Adkins folkzenész szerzeményeit. Az összes hangszernél: Vass Miklós!
Folytatásként a Patyolat Udvarban fellép a Pluto rock’n’roll zenekar. „A megfelelés kényszere nélkül, szabadságérzésünk kifejeződéseképpen kiállunk, hogy eljátsszuk dalainkat.” - írják honlapukon. Az biztos, hogy a jó hangulat garantált!
Őket követi Paidincigarettes és Jehova, akik a nap levezetéseként az indie rejtelmeibe vezeti be a közönséget.


Augusztus 29., Szombat

Egyedülálló projektnek lehetnek szem-, fül- és minden egyéb tanúi az érdeklődök, akik bemerészkednek a Kortárs Művészeti Intézet falai közé ezen a napon. Ugyanis a felkért művészek nem másra, mint egy intermediális operett megírására és előadására vállalkoztak, mely magát a műfajt a saját szemszögükből mutatja be. Hölgyeim és uraim! Ez csak most, csak itt és csak Önöknek! Fogadják szeretettel Horváth Tibor, Uglár Csaba, Kis-Róka Csaba és Kim előadását!
A Patyolat Udvarba a Barcsay Jenő Emlékzenekar bocsájtja útjára a kedves nézelődőket. A Barcsay Jenő Emlékzenekar a Magyar Képzőművészeti Egyetem hivatalos zenekara és egyben egy sikertörténet kezdete is. A zenekar gyökerei a '70-es évekig nyúlnak vissza, de a csapat végső formáját csak harminc év hallgatás után érte el. A '80 - '90 - es évek legmeghatározobb disco slágereinek hangulatát idézik meg némi iróniával, kizárólag akusztikus hangszerekkel Hiába a sok megnyert per, azonban be kell vallani, hogy a zenekar által előadott számok egy része nem saját szerzemény. A névválasztás tiszteletadás a mester, Barcsay Jenő emléke előtt.
Az átszállás után a városban híres és hírhedt formáció a Lolly Pop (erre az alkalomra Várnai Gyulával kiegészülve) vezeti fel az afterpartyt, amikor is pedig DJ Savage és MC-je szórakoztatja a nagyérdeműt.


Augusztus 30., Vasárnap

Levezetésként Siegmund Ákos a fotórealista Parazitii címet viselő festménysorozatát állítja ki, melynek képei sorba rendezve értelmezik át az emberi civilizáció egyes vívmányait parazitizmusként. Az este további részében a zenét is a művész szolgáltatja.
És hogy ne csupán a szem és a fül lakjon jól, hanem a gyomor is megteljen Cserna Szabó András és Darida Benedek írók a gyakorlatban is bemutatják, amit közös könyvükben már szavakba öntöttek.

2T: Napló pihenésre – A klasszikus szerelmi nyavalygás végre a hálón!

Üzemigazgatóságunk gyakran visszatérő pályakarbantartója és még gyakoribb állomásfőnöke 2004-ben adta közre 2T: Napló pihenésre (népesnek éppen nem nevezhető alkotócsoportjuk nevét is magába foglaló) című könyvecskéjét. A mű – amely „egy legkevésbé sem áptudét csávó saját emlékezetében leélt életét rögzíti egy teljesen ingerszegény környezetben” – hosszú évekig gyakorlatilag megszerezhetetlen volt, mivel a megjelenést követő egy-két hónapban kifogyott a raktári készlet (talán mert „az alvási zavarokkal küszködők számára nélkülözhetetlen olvasmány”, talán mert igen kedvező, ma már értelmezhetetlen, 2 FT-os áron lehetett hozzájutni). Mostantól viszont annak sincs oka szomorkodni, aki nem vallhatja magát egy – ismételjük csak el: ritkaság számba menő – példány boldog tulajdonosának, mert kéttamások sirámait végre a világhálóval is ki lehet meríteni a romantikus / tény / irodalom kiszáradástól nem veszélyeztetett tengeréből.

Ki? Mit? Hogyan? = Pályabezárás?

Fogalmazzunk diszkréten: nagy a kussolás! De még az is lehet, hogy mink vagyunk résztájékoztatva a kérdésben, éppen ezért fordulok hozzátok tisztelve szeretett = szeretve tisztelt blogtársak, átszállóvédők, állástalan pályamunkások.
Valakinek honol e birtokában érdemleges info arról, hogy milyen szálon szövődik tova az Éjccakai Átszállások meglehetősen bizarr sorsa? Szerényen kimunkált, egy elhagyott vidéki vagonban felskiccelt összeesküvés tervemet még nem osztom meg a közösség tagjaival, de már papíron az árnyék átszállókormány, sínallatti mozgalmunk már javában faragja új kötöttpályánk talpfáit. Oszlassatok mozdonyfüstöt, ha van hiteles tudásbáziskútból merített tűzcsapotok. üdvöt, békét, peronigazságot mindenkinek. A Restirés legyen veletek!

Üzempszichiátriai Hírlevél No. 9 / Laszt Minit Pompomlány-Mentés

Nyugalom, e küldetés végrehajtásához nem kell hősnek lenni – sőt, a Hősök eddigi epizódjait sem muszáj újranézni azt kutatva, hogy hol lenne esély Claire Bennett (és így a világ) mielőbbi megmentésére. A homofóbok méginkább fellélegezhetnek: szerencséjükre Jamie Babbit 08-as átszállóba injektált, egy szexszimbólum szexuális diszorientáltságát elemző dolgozata nem szerepel a magyarnyelvű tv-csatornák e heti műsorán – a többi kanális meg nem számít, mert bár a film címét szinte minden országban félrefordították (a lengyel és a brazil kreatívok például kétszer-kétszer), de sehol sem úgy, ahogy márminálunkbabám. Ennélfogva a németül, finnül ésatöbbin megszólaló Megan Bloomfield megmentésére éppúgy nem érkezik utasítás a néző felé, mint az angolul beszélőére.
Első olvasatra az is jó hírnek tűnik, hogy Glenna Jennings gyakorlatilag mindenki helyett mentett már eleget, amikor digitális pigment nyomatokat készített. Csakhogy éppen Glenna Jennings az a(z ex)pompomlány, aki segítségre szorul – és ha a probléma mélyére ásunk, nyomban kiderül, hogy az maximum a fetisiszták egy jól körülhatárolható csoportjának a szívét tölti el megnyugvással.
Sokak szemében talán már az is pszichés betegségre utaló tünet, ha egy cheerleader (legyen ő akár flájer, akár bázis) Dosztojevszkijt olvas – ám a tanulmányi eredményekre vonatkozó statisztikai adatok azt mutatják, hogy ezek a lányok (mert mi most a hajrázófiúkat hanyagoljuk) a bálkirálynői korona mellett többnyire a jótanulójósportoló-oklevélre is hajtanak. Viszont ha közülük valaki egy vezérszurkoló lány és a csaj metadonfüggő pasija történetét a Bűn és bűnhődés parafrázisaként veti papírra – na, az már komolyan elgondolkodtat egy apátiában dagonyázó agyturkászt is.
Glenna Jennings kórlapján ráadásul nem a Gránit című regény az első bejegyzés. Az aktája szerint – az akkor még csak különös küldetéstudatnak látszó – lélekzavarodottsága először egy fotósorozatban manifesztálódott, 2003-ban: egykori hajárzósikereinek színhelyén, a gránit dombi gimiben (ahogy ő aposztorfálja: „alma matter”-ében – így, árulkodó két t-vel írva) dokumentálta az iskola cheerleading squadjának mindennapjait. Ezt követően, különböző projektek keretén belül egy szerteágazó, a hajrázólét jelentésrétegeinek, a pompomlány-jelenség kontextusának feltárásába kezdett, afféle művészi hajlammal terhelt oknyomozó fotóriporterként.
Ám a fent említett anyagok igazán csak Jennings 2008-as, a Fabian Cereijido által kurált, eredetileg 43 darabos művének tükrében válnak orvosilag relevánssá. Ez az UCSD Division of Arts and Humanities bábáskodása mellett születő sorozat ugyanis az első olyan, amelyen a művész felhasználta a saját, féltve őrzött cheerleader-kellékeit is. És ha már használta, minden esetben használta: azt a dresszt például, amely egykor az ő kis ruganyos testére simult, most minden modelljére ráerőltette – nőre, férfira, fiatalra, öregre egyaránt.
Bár a dolog vizuálisan csak alig hat éve tört a nagy nyilvánosság felszínére, az önmagát fotográfusként, íróként, kurátorként, galériavezetőként és pedagógusként meghatározó Glenna Jennings gyaníthatóan már közel két évtizede identitásproblémákkal küzd – pontosan azóta, hogy 1990 nyarán utoljára lépett ki diákként a Granite Hills High School kapuján. A válság éppen abból fakad, hogy a fenti listát hiába bővítené akár a végtelenségig, a pompomlány-uniformis, mint hétköznapi viselet egyetlen olyan társadalmi szerephez sem illik, ami egy, ma már a negyvenes éveihez közelítő hölgy esetében szóba jöhet: a fotográfus éppen olyan hülyén mutatna benne, mint a kurátor, de nem passzolna az üzletasszonyhoz vagy a vasúti kalauznőhöz sem (maximum a háztartásbeli szuperanyuhoz, éjszakánként a hálószobában, amikor a gyerekek már alszanak). Glenna Jennings szerepkatalógusából az idő éppen azt törölte ki örökre, ami meghatározza a tudatát: a gimnáziumi hajrázókislányt.
Az Egyesült Államokban az ötvenes-hatvanas évektől ugyan működnek hajrázó klinikák (mármint Cheerleading Clinics – tehát nem a frizurák trendiesítésére, de még csak nem is a rock-koncerteken összeszedett nyaksérülések ápolására szakosodott intézményekről van szó), megfelelő pszichiátriai osztályuk azonban ezeknek aligha van. A pompomlány Glenna Jennings megmentésére tehát valami más megoldást kell találni. Mégpedig mihamarabb, mert talán 2009. május 8-án pontban 15 óráig lesz már csak erre lehetőség. Mert ha Glenna a San Diego-i Seminal Projects galéria péntek délutáni megnyitójára a nyolcvanas évek végi pompomdivatnak megfelelően szabott, kék-fehér kis hajrárucijában érkezik, akkor könnyen úgy járhat, mint a kiállítása címével megidézett Raszkolnyikov. (Na jó, a fapados szibériai munkatábor viszonylag esélytelen, de egy összkomfortos kaliforniai elmegyógyintézet szinte garantált.)