Kortárs művészeti állomásunk első szerelvénye tegnap este 7 órakor ünnepélyesen berobogott a Sz.I.M.N.I.A., azaz a Szimmetrikus Zenei és Írásos Műveket Népszerűsítő és Ismertető Alkotóműhely produkciójával megpakolva! Matuz Gergely fuvolás one-man show-jával vezette be az utazóközönséget a második világháború után íródott komolyzenei szerzemények változatos és játékos világába. Feszegette hangszere határait, lábával dobolt, és nem egyszer az elektroakusztika is megjelent: Nagy Ákos zeneszerzőtől hallhattuk a legtöbb darabot, így a számítógépre és az élő hangszerre íródott darabok nem különültek el élesen, hanem teljes összhangban szólaltak meg. Szerzeményei közül elhangzott a Legyek násza, a Cauda pavonis vagy a Parallel Braids, de felcsendült pl. Láng István Dramma breve-je is.
Ezután csak egyre többen és többen érkeztek, a terem végében pedig egy zöldségektől, boroktól és friss fűszernövényektől roskadozó asztalra lehettünk figyelmesek, ami azt sugallta, hogy megéri ittmaradni késő estig - de erről majd a következő bejegyzésben esik több szó...
A zenés felvezető után Peternák Miklós, a Képzőművészeti Egyetem intermédia tanszékének vezetője tartotta meg művészettörténészeti előadását Illúzió a művészetben címmel. Az előadás egy diákok által készített rövidfilm (lásd a képen) levetítésével kezdődött, mely ontológiai kérdéseket boncolgatott, többek között, hogy van-e élet a mókusokon túl. Ezután tértünk át az érzékcsalódásokra, optikai illúziókra és a trompe l'oeil-re a festészetben, grafikában és a fotográfiában sok-sok képpel, melyek elsőre nem azt ábrázolták, amit ábrázolni látszottak, és egy kis elforgatással vagy némi trükkel őszinte meglepődést hoztak ki a hallgatóságból. Szórakoztató prezentáció volt, az ismeretterjesztés mellett a szórakoztatásra is egyenlő hangsúlyt fektetett, és bár biztosan mindenkinek volt ismerős ábra a válogatásban, de ugyanúgy tartogatott bárki számára új élményeket, új perspektívákat.
Az irányt tehát kijelölte az első két program, a kérdés az volt, hogy ezt a hangulatot az éjszaka beálltával lehet-e tartani, esetleg fokozni...
Ezután csak egyre többen és többen érkeztek, a terem végében pedig egy zöldségektől, boroktól és friss fűszernövényektől roskadozó asztalra lehettünk figyelmesek, ami azt sugallta, hogy megéri ittmaradni késő estig - de erről majd a következő bejegyzésben esik több szó...
A zenés felvezető után Peternák Miklós, a Képzőművészeti Egyetem intermédia tanszékének vezetője tartotta meg művészettörténészeti előadását Illúzió a művészetben címmel. Az előadás egy diákok által készített rövidfilm (lásd a képen) levetítésével kezdődött, mely ontológiai kérdéseket boncolgatott, többek között, hogy van-e élet a mókusokon túl. Ezután tértünk át az érzékcsalódásokra, optikai illúziókra és a trompe l'oeil-re a festészetben, grafikában és a fotográfiában sok-sok képpel, melyek elsőre nem azt ábrázolták, amit ábrázolni látszottak, és egy kis elforgatással vagy némi trükkel őszinte meglepődést hoztak ki a hallgatóságból. Szórakoztató prezentáció volt, az ismeretterjesztés mellett a szórakoztatásra is egyenlő hangsúlyt fektetett, és bár biztosan mindenkinek volt ismerős ábra a válogatásban, de ugyanúgy tartogatott bárki számára új élményeket, új perspektívákat.
Az irányt tehát kijelölte az első két program, a kérdés az volt, hogy ezt a hangulatot az éjszaka beálltával lehet-e tartani, esetleg fokozni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése