Szoboszlai János: Az illúzióról

Az illúzió hamisság. Akkor ismerjük fel, amikor lelepleződik. Amikor kiderül a csalás. Kiderül, hogy a világ nem az, aminek hittük. Hitbéli tévedésben éltünk. Az illúzió illúzió-volta keserves megtapasztalás során sújt le ránk, megszégyenülünk. Az illúzióvá vált hit arcul csap.
Tapasztalataink alapján prekoncepciókat gyártunk, s hiszünk is bennük. Ezek nélkül nem is jutnánk túl a napok során, és érdekes módon a többiek is hitbéli meggyőződések alapján haladnak velünk párhuzamosan, vagy szemben, vagy éppen merőlegesen keresztezve utunkat – vagy velünk soha nem érintkezve húznak el egy távoli pályát követve.
Hitbéli meggyőződéseink többsége azonos. Tömegesen csap minket arcul, amikor egy közlekedési vállalatról kiderül, hogy azért koszosak és büdösek és rendszeresen későn futnak be a buszai, mert a vezetőség kilopta a közpénzt a vállalatból. Sokak szerint megérdemeljük az arculcsapást, mert eleve hülyék voltunk, amikor hittünk a közpénzek közérdekből való felhasználásában. Ez is meggyőződés volt valaha – előbb-utóbb illúzióvá válik.
Az illúzióvá válásból következő arculcsapás kijózanító. A leleplező okosabb, mint mi – legalábbis jobban informált. Előadását követően úgy érezzük, hogy megszabadultunk tévedéseinktől, legalábbis néhánytól. Az optikai illúzió érdekes és szórakoztató élmény egy 3D-s moziban, de élet és halál kérdése a lopakodó repülőgépről készült radarkép esetében. A magyarázat pedig tudományos kell, hogy legyen és „aha-élményt” kell, hogy nyújtson. A politikával kapcsolatos elemzések többsége is illúzióktól szabadít meg minket, a leleplezés keserű, és fásultságot, reményvesztettséget vált ki. Az önmagunkról alkotott kép korrekciója több mint húsba vágó, hiszen egy kívülálló szemével láthatja magát az analízisben a páciens. Ez a kiigazítás kisebbrendűség érzéseinktől megszabadíthat, de lerombolhatja pimasz magabiztosságunkat is. Mindenképpen elveszhet az a valaki, akit önmagunknak hittünk, illúzióvá válik több évtized – számunkra mindenképpen történelme. A vallásos hit kizárja önmagát mint illúziót – minden más hitet viszont annak tekint. A világ, a földi élet és az anyag „hívságai” iránti elkötelezettségeinket ugyanakkor egységesen tekintik illúziónak a transzcendens, az anyagi léten túli lét feltételezése alapján a vallások.
A hivatásszerűen szórakoztató illuzionista katarzist okoz gyorsaságával és ügyességével. Ha csak a kártya bukkan elő nem várt helyről, mosolygunk. Ha a „megélhetési illuzionista” pénztárcánkat tünteti el oly módon, hogy észre sem vettük, hogyan csinálja, biztosan nem fogunk mosolyogni. A nyáron Dunaújvárosban láttam egy bűvészt, valamint a budapesti 11-es buszon véletlenül lelepleztem két zsebtolvajt. Ezekről jutott eszembe az illúzió a művészetben, a politikában, saját lelkünkben és a vallásokban.
Tekintsük tehát a bejövő vonatunkat hitnek, az állomást (ahol éjszaka átszállunk) az illúzió leleplezése helyének, csatlakozásunkat pedig egy új hitnek – amelyik éppen a következő pályaudvar felé robog. A mai naptól.