
Idén – legalábbis a Kortárs Művészeti Intézetben zajló eseményeket tekintve – inkább bensőséges, mint kavalkádszerű: elmélyült és baráti légkör jellemzi majd, nem pedig az önimádó duhajkodás.
Persze nem valami összátszállós kontemplációról, szektás fejbekólintásról van szó éá fedőnévvel: a játékosság, a kötetlenség és az önkifejezés egészségesen korlátlan lehetősége továbbra is alapvető. Erre nem is találhatnánk jobb példát, mint az 1. idősávban fellépő művészeket és produkcióikat – no meg mindjárt azt a tényt, hogy ténylegesen nem is lépnek fel sehova, mert a szigorú értelemben vett színpadhasználattól mindannyian elzárkóztak, tehát koncertjeiket egészen testközelből adják. Késmárky Szabolcs blues gitáros (képünkön) szőnyegzenei produkciója október 29-én pénteken, a másnap este újjászülető Stan’s Band jazzkoncertje, valamint az utolsó, vasárnapi átszállást felvezető Piano Blues Kovács Zoltán előadásában mind-mind bővelkedni fog improvizációban és zenei meglepetésekben. Mintha ezeket koncerteket éppen a fent vázolt hangulat és kreatív kritériumok megteremtésére és megjelenítésére találták volna ki. (Egyébként tényleg erre találtuk ki.)
Mindettől némileg eltér majd az első, október 28-i napot indító SZIMNIA Alkotóműhely-hangverseny. Nem csak és nem elsősorban azért, mert az imént említett koncertekkel szemben az ő produkciójuk az Art Café helyett az Uitz Teremben lesz látható és – ami fontosabb – hallható, hanem mert előadásuk sokkal komolyabb hangvételű lesz. Amint az a koncertprogramjukból is kiolvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése