Szinoptikusok

A The Meaning of Life / Az élet, a világmindenség, meg minden... című blogon ráakadtam ugyanarra a Rutkai Bori érzelemkatalógusra, amit ezen a fórumon korábban én is idéztem. Részben emiatt venném a bátorságot, hogy Nusicsibe egy, a hamarosan kezdődő terápiával kapcsolatos megállapítására felhívjam az Éjszakai átszálló kezelőinek és kezeltjeinek a figyelmét. Így hangzik: "Azt hiszem, az már egy minőségi mutató, amikor a wiwen bejelöl az Alkalmi Kapcsolatokat Keresők Klubja... Remélem, a következő a Szinglik Budapesten lesz:)"

Laszt Minit Hihisztrít

Nevetgélve sétálgatni a ködös-esős Albionban – nincs ebben semmi ellentmondás, sőt még anglikán Gene Kellynek sem kell lenni ahhoz, hogy sikerüljön. Amennyiben úgy alakul, hogy a nap történései önmagukban nem fakasztanak mosolyt az arcunkra, még mindig bízhatunk a genius lociban: például ha Londonban járunk, jó kedvünk felélesztése érdekében érdemes a Ha Ha névre keresztelt greenwichi úton korzózni.
Ahhoz azonban, hogy szemtanúi lehessünk a Ha Ha Road művészettörténeti kanonizálásának, 2008. szeptember 11. és október 12. között át kell ruccannunk a – kevésbé mulatságos nevű – Bank Streetre. A 32-40. szám alá. De még véletlenül sem a londonira, hanem oda, amely Sheffieldben található.

Centrifugális erő

Ahány ICA, annyiféle – gondolhatnánk. Ellenben a tapasztalat a megegyező néven túli hasonlóságokra is rámutat, sőt még egyfajta egymás irányában táplált szimpátiára és empátiára is. Ahogy egyikük erről vall: „ICA egyre gyakrabban talál rokonokra. Most egy névrokont fogott, pontosabban egy többnapos kiállítás- és koncertsorozatot, ami éppen fel akar szállni ICA-ra. S ha már ennyire nekikészült, nem rontjuk el az örömét, főként, mert témájában remekül illeszkedik ICA mindennapjaiba…”
Mivel a fent idézett ICA Eperjesi Ágnesnek köszönheti a szépségét – kinek szakértelmét az üzemigazgatóság is nagyra tartja –, így talán nem lepi meg az utazóközönséget, ha átszállás elöttre és utánra egy kis irodalmi centrifugálást ajánlunk mindenkinek. Leginkább persze az artisztikus házimunkára fogékony hölgyeknek.

Laszt Minit Kvázi-Veneeecia

Gondolázni vágyik, de nem tud lemondani a benzingőzről? Automobilokat nézegetve szeretne tengeribetegséget kapni?

Chioggia, az észak-olaszországi Veneto régió tengerparti gyöngyszeme Önre vár!

A Véna kanálison csónakázva egész nyáron gyönyörködhet a parton parkírozó gépjárművekben - éjszakánként pedig kedve szerint ugrálhat el a szűk utcácskákon végigrobogó két- és négykerekűek elől.

Az ismétlés, a tudás és az anyja

Éjszakai átszálló / Averziós terápia
Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros
2008. augusztus 27-31.

kiállító művészek (averziós terápia):
Páhi-Fekete Noémi és Páhi Péter;
Fischer Judit és Mécs Miklós;
Góg Emese és Molnár Tünde, valamint Lovas Dávid és Perness Norbert;
Guth Tímea és Reiner Gyula, valamint Hadnagy Gábor;
Baróthy Anna, Füredi Tamás, valamint Horváth Tibor
kiállító művészek (művészetterápia):
Kaszás Gábor, Pinke Csaba
a kísérőrendezvények fellépői:
Dr. Dzseki és Mr. Háj; Esclin Syndo; Jahrocky; Joe; Kanadakáosz; KEN; krulf; Mantravels; a Qualitons tánczenekar; Realistic Crew; Sabazz; Solarcube
kurátor:
Fehérvári Tamás
a kurátor asszisztensei:
Baróthy Anna, Csákvári Csaba, Farkas Flóra, Farkas Gábor, Füredi Tamás,
Horváth Tibor, Nagy Nikolett, Sipiczki Janka

A dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet Éjszakai átszálló című programsorozata az elmúlt hat évben folyamatosan fejlődött: ami 2003-ban csupán egy ötnapos heppening volt, az ma már egy minifesztivál, napi több kiállítással, koncertekkel, divatbemutatókkal, dj- és vj-setekkel.
Miközben az évek során a rendezvény látogatottsága – akárcsak a költségvetése – körülbelül a tízszeresére nőtt, csupán egyetlen dolog nem változott: a projekt alapvető célkitűzése. Az Intézet a nyári időszakban olyan tárlatokat, performanszokat, illetve hozzájuk kapcsolódó programokat kínál, amelyek reprezentálni tudják a kortárs képzőművészetet az évnek ebben a szakaszában is – amikor egyébként egy állandó kiállítóhelynek lényegesen nehezebb megszólítani a közönséget. Ezzel együtt az sem titkolt törekvés, hogy a programok könnyedségükkel, naprakészségükkel vonzóvá tegyék a kortárs képzőművészetet a hagyományos tárlatoktól általában távolmaradó rétegek számára is. A célközönség éppen ezért a fiatalabb, húszas éveiben járó generáció.
A sorozattal a Kortárs Művészeti Intézet többek között arra tett és tesz kísérletet, hogy ezen ifjú generáció információhoz jusson a kortárs képzőművészet aktuális tendenciáiról – tehát igyekszik ellensúlyozni a közoktatásban való alulreprezentáltságot, valamint az egyéb közvetítőcsatornák szinte teljes hiányát –, hosszú távon pedig arra, hogy ezáltal kinevelje a vizuális művészetek (és így természetesen a saját) közönségének az utánpótlását.
Hogy e törekvés nem hiábavaló, azt jól példázzák az előző évek tapasztalatai: a korábbi eseményeken megjelenő, azokra sok esetben csak betévedő látogatók jelentős része visszatért az őszi és tavaszi, konvencionálisabb struktúrájú kiállításokra is.

Éjszakai átszálló 08 / Averziós terápia
reklámfilm
készítette: Páhi Péter (idea, báb), Páhi-Fekete Noémi (báb, fotó), Perness Norbert (fotó, vágás)

Averziós terápia az Éjszakai átszállón

Az averziós terápia a klinikai pszichológia egy, többnyire a szenvedélybetegségek kezelésére használt módszere. A terápia célja, hogy a paciensben egy túl vonzó ingerrel szemben szorongásos reakciót váltson ki. Így a klasszikus kondicionáláson alapuló kezelésekkel ellentétes módszerről beszélhetünk, hiszen ez utóbbi lényege éppen az, hogy a diszfunkcionális reakciókat megváltoztassa (mint például a szisztematikus deszenzitizáció, melynek segítségével a fóbiás beteg egy olyan tárgyat – mondjuk egy közlekedési eszközt –, amely rettegést vált ki belőle, megtanul félelem nélkül használni).
A 2008-as Éjszakai átszálló egy olyan szenvedélybetegség kezelésére vállalkozik, amely elől – talán egy-két szerencsést leszámítva – emberi mivolta miatt senki sem menekülhet: ez nem más, mint a vágy a párkapcsolat kialakítására. Az ötnapos rendezvény során egy 5 lépésből álló, a képzőművészet sajátos eszközeit alkalmazó terápia segít e vágy leküzdésében, racionalizálásában:

1.: A probléma beismerése (augusztus 27., szerda)
2.: Az ellenkező nem demisztifikációja (augusztus 28., csütörtök)
3.: Nemi identitásunk újrafelfedezése (augusztus 29., péntek)
4.: Szexuális életstílus-szimuláció* (augusztus 30., szombat)
5.: Kiépítkezés (augusztus 31., vasárnap)

Az első négy foglalkozást művészpárok (házastárs, élettárs, egyéb) vezetik le – egy alkalommal harmadik személy bevonásával –, segítve a módszer, illetve a módszer alkalmazásának elsajátítását, míg az utolsó, a gyógyult állapotban rejlő lehetőségek felmutatását célzó stáció inkább csoportterápia jellegű.
Az egyes lépések megtételében, valamint az egymást követők összehangolásában egy állandó gondozó, Baróthy Anna lesz a program lebonyolítóinak és résztvevőinek segítségére.

*Az első négy lépést Jamie Babbit But I’m a Cheerleader című játékfilmjéből kölcsönöztük - igaz, ott nem ebben a sorrendben szerepelnek.

Sajnos a látogatottság mérés bubikkal nem megoldható...

Hetek óta vadászok egy egyszerű, értelmes látogatottság mérőt ide a blogra, de eddig nem találtam még olyat ami megfelelne az amúgy nem túlságosan nagy igényeimnek. Helyette viszont sok érdekes dologba beleütköztem. Egyet meg is osztanék veletek, mert nekem tetszett nagyon: yugop.com
Amúgy, ha valaki tud egy tuti látogatottság mérőt (google analitics-en kívül), az biggyessze ide az url-jét. Kösz mindenki.

Szigorúan ellenőrzött konyakok

Témamegjelölés: e fejezetben kiviláglik, hogy Tibor, a leszázalékolt málházó összejött ICÁ-val, és ennek milyen következményei vannak a dél-alföldi restik világára

Bevezetés: E hét csütörtökön együtt ittunk az Állomásfőnökkel, a gyorslefolyású italozó életmód-aktivizmus keretében értékeltük az értékelendőket, plusz levonogattuk a tapasztalatokat, majd kimentünk elájulni a munkásszállóra, mert elfogyott a keret.

Tárgyalás: Az előző fejezetben megismert Tiborunk málházó léte előtt az utasellátósban dolgozott, a nyolcvanas évek langymeleg gulyáscocilalizmusában ipari méretekben hozott be jugo marlborot, török adidast, meg bosnyák viszkit. Az egyéni kapitalizmusnak hála eme egzisztenciális emelkedés a párkapcsolatok terén is bőtermőre fordult. Tiborunk épp a Transbalkan névre hallgató misztikus Budapest-Szkopje-Isztambul (ez út bővebb leírása a Éjccakai Császkálóra elkészül) vonalon iparkodott kiszolgálni a Kék Mecset felé utazó honfitársainkat, mikor Szofia előtt pár órával meglátta ICÁT a büfékocsi üres kékségében. Szerelem első vágányra. Tibor lelkében az egykori szaftos románcok parazsa koholt ismét hőséget, amelyt a fenn említett hölggyel _ aki a tapolcai állomás bérszámfejtőjeként szolgálat a Nép.közt. _ egykét üvegnyi bosnyák konyakkal kívántak hűteni. Mélyről érkező, masszív sikolyok rázták meg a sokat látott Sofia-külsőt, mikor T. és I. egy félig bontott lengyel Sprotni társaságában a magyar vasúti polgár/elvtárs utánpótlás bázisának gyarapításába fogtak.

Ezen órákban lépett hozzám ICA húga, a látnok-pultos a makói restiben: egy dupla körte után csak ennyit mondott: Vannak sínpárok melyek a végtelenben találkoznak....

Befejezés: Pont, Tibor itt félbehagyta a megmondandót, és annyit pakolt hozzá: még mindig bízok a hat magyar aranyban!

(Hang)sziget(elés)

Idén nyáron bővelkedünk a szigetekben. Volt először az EFOTT a Szalkin és most A Sziget - igen, így nagy betűvel, mert hát ez azért mégiscsak A Fesztivál. A helyszín, amihez mindenki becsukott szemmel ismeri az utat. Még én is, aki pedig elég szerény tájékozódási képességekkel rendelkezem, fejből fújom a Déli - Filatorigát útvonalat. Aztán itt meg is álltak képességeim, hiszen egyébként még térképpel is eltévedek gyönyörű fővárosunkban.
A mostani Szigetes hangulatról, felhozatalról, árakról lehet mondani jót is, rosszat is, de azt hiszem, hogy aki már részt vett akár egyetlen napján is, később csöpögős nosztalgiával fog visszagondolni rá. A sok ember, az érdekes programok, a jó koncertek, a reggelig tartó mulatozások valamelyik kocsmasátorban...
Azért vegyük fel a "sziget-listára" az Éjszakai átszállót is. Pici is, olykor zavaros is, de a miénk. Egy hangulatos kis sziget a betondzsungel közepén évente egyszer. Sok ember, érdekes programok, jó koncertek és reggelig tartó mulatozások valamelyik kocsmában...ezek járnak vele. Jah, és itt is működik a központi hangerőszabályozás (aki tavaly ott volt, tudja miről beszélek). Szóval tessék rá készülni...

A nap dolgozója: SIPICZKI JANKA váltókezelő

Sipiczki Janka – vagy ahogy a kollégái becézik: Pipiczki Lanka – már kiskorában is gyakran feltűnt az üzemigazgatóság környékén. Valószínűleg ott volt az első éjszakai átszállításokon is (erre az állomásfőnök visszaemlékezéseiből következtethetünk, aki – állítása szerint – azon a nyáron, egészen pontosan 2003. július 19-én, szombaton tudatosította magában a kishölgy gyakori jelenlétét).
A következő évről sajnos nem állnak rendelkezésünkre pontos adatok, ám az bizonyos, hogy egy újabb esztendővel később, 2005-ben Sipiczki gondolatszövődményekben szenvedett, amit – a hasonló problémákkal küszködő Dankó Diával közösen – be is mutatott a térben.
Váltókezelőként 2006 óta tereli helyes irányba a legzajosabb járatokat (ezenkívül nevéhez fűződik a hírhedt Minimal Kriminals-vagon csatlakoztatása is). Elkötelezettségét, odaadását a szakszervezet ötnapos névnapi bulival jutalmazta, szintén ebben az évben.
Mindezek mellett Sipiczki Jankában tisztelhetjük „az Éjszakai átszálló nagyon fontos” tartalmú mondatok ismételgetésének nem hivatalos világcsúcstartóját is.

Laszt Minit თბილისი (?)

Az államfő, Mihail Szakasvili felesége e hó augusztus 10-én, a pekingi idő szerint hajnali 2-kor megtartott csapatülésen „személyesen szólította fel” a grúz olimpikonokat, hogy „az ország érdekében maradjanak az olimpiai faluban” (és nyilván folytassák a versenyzést). Háborús játékához Grúzia és Oroszország a Kínában tartózkodó harmincöt sportolóé mellett most újabb hét megüresedett helyre keres túlélőaspiránsokat.

MTI (2008. 08. 11.) Elmenekült Grúziából Rainer Zobel, a bajnoki címvédő Dinamo Tbiliszi labdarúgócsapatának német vezetőedzője. A tréner a klub hat külföldi futballistájával együtt kalandos körülmények között hagyta el a háborús övezetet. „Tbiliszitől nem messze edzőtáboroztunk, és bár a háború eseményeit csak a televízióban láttuk, nem tudom szavakkal kifejezni, mennyire féltünk” – mondta a tréner, miután hazaért Németországba. A szakember elmondta, hogy az idegenlégiósokkal együtt egyik este útra kelt. „Az örmény határig jutottunk el, itt azonban egy katonai támaszpontot találtunk, a jármű nem tudott továbbhaladni. Éjszaka, az erdőn keresztül, óriáskígyókat kerülgetve jutottunk át Örményországba, ahol a helyi hadsereg segítségével kerültünk Jerevánba. Itt elbúcsúztam a játékosoktól, én Bécsbe repültem, ahonnan hazajöttem.”

Az identitásproletárok nemi identitásuk újrafelfedezése előtt (és után)

Népszabadság Online (2008. 08. 10.) A MADARAK ÉNEKÉTŐL A NEMZETI TAPÉTÁKIG (részlet). Az énekesmadarak évezredeken át megannyi múzsai ténykedés természeti mintájaként szolgáltak.

Hangjuk képes a tereket dallamokban és hangszínekben gazdag, akusztikus szövevénnyé alakítani. Így aztán nemcsak az énekes, hanem a magányos költő is magára ismerhetett a madárénekben, mint ahogy a kórusban éneklő közösség is önnön megszólalásának valamiféle mását, természetes előzményét hallhatta ki a hajnali vagy alkonyi madárkórusok hangjából.
A madártani kutatások előrehaladtával ez az idilli kép némileg más megvilágításba került. Az ének fölöttébb funkcionális szerepére derült fény: elsősorban a revír körbeéneklésére szolgál, jelzés más madarak számára, afféle akusztikus kerítés, ami a saját életteret elkülöníti, megkülönbözteti és mások számára nyilvánvalóvá teszi. Ezer fennsík című könyvében Deleuze és Guattari az ilyen jeleknek és mozgásoknak a territóriumhoz fűződő kapcsolatából eredezteti a művészetet.
A revír körbeéneklésének az ember művészetében a sokféle ékesítés, a test (fejtől a lábig, a festéstől a tetoválásig terjedő) és a tárgyak (a fazekaktól a házakon keresztül a lándzsákig menő) díszítése felel meg. A korai, törzsi művészetben csakúgy, mint a népművészetnek nevezett paraszti művészet esetében ez közösségi jellegű. A kollektív identitás formái fölötte álltak az egyéninek; utóbbi a variánsokban, a személyes hangsúlyokban és a hangszínekben juthatott kifejezésre.
A modernitás fejleményei folytán a művészet eredendő gyakorlata éppúgy megváltozott, mint ahogy alapvető változásokon ment keresztül individuum és kollektívum, akárcsak kifejeződésének módja és formavilága is. A törzsi csoportoktól az egyre nagyobb és differenciáltabb közösségeken átívelő fejlődés az "egyszemélyes csoport" paradox jelenségének kialakulását hozta magával. Az identitás, akárcsak kifejezésmódja, már nem a születéssel együtt járó adottság, hanem személyes választás, egyéni konstrukció eredménye - ennek minden előnyével és terhével együtt.

Identitásproletariátus

A szociális és kulturális kötelékek felbomlása, illetve hiánya, a gazdasági helyzet és a társadalmi pozíciók alakulása, valamint a személyes adottságok folytán számosan szenvednek a kötődés hiányától s ezzel együtt az identitás ínségétől. Manapság egy identitásproletariátus kialakulásának lehetünk szemtanúi: tagjai a legkülönbözőbb népek, kultúrák köréből kerülnek ki, köztük éppúgy vannak szubkulturális vagy nemzeti jelképekben tetszelgő férfiak és nők, miként testüket önként átlyuggató, tetőtől talpig tetováltató férfiak vagy magukat elfejkendőző nők is.
Az identitásproletárok szociológiai sémákkal nem jellemezhetőek, képzettségük ugyanolyan kevéssé karakterisztikus, mint vagyoni helyzetük; iskolázottságuk éppoly eltérő lehet, mint társadalmi helyzetük vagy a jövedelmük. Az identitásproletárok közt éppúgy előfordulnak autószerelők, mint egyetemi tanárok, hivatalnokok vagy technikusok. S hogy mennyire nem jövedelemfüggő ez a sajátos populáció, azt mi sem mutatja jobban, mint az Easy Rider (Szelíd motorosok) című hippimesefilm hőseinek milliós motorokon járó hasonmásai, akik identitásproblémájukat már névválasztásukkal is - "Gój Motorosok" - kifejezésre juttatják: olyannyira semmisnek érzik magukat, hogy egy másik nép (héber) szavára van szükségük ahhoz, hogy magukat megnevezzék...

Tillmann J. A.

Nemzeti ippon

Mindennek lehet örülni, hát még a restinek, ahol természetesen olimpiázgatunk néhány kollégával - avagy kallerek egymásközt. Világméretű sportesemények alkalmával mindenkiből előmászik a szunnyadó sporttoleráns mélymagyar. A 32. helyen befutó HUN kerékpáros sikere után is párás szemmel pattintjuk ki a sört, rajzolunk Kossuth-címert a cukkinis lecsóba. Az imént magyar-román dzsudórangadó ment, mondhatni egy instant Trianon, a francia (!!hoppá) megintette a mi lányunkat, reményként marad számunkra a vigaszág. Tibi, az ex-málházó haver szerint a történelem dilettáns spirálját még mindig setét erők gombolyítják... Várjuk a jobb folytatást, addig kibontok egy La Palma babkonzervet, hátha....

08.08.08.

Az üzemigazgatóság dolgozói nevében ezúton szeretnénk gratulálni az utasellátó édesanyjának, Boyának születésnapja alkalmából! Köszöntjük továbbá két korábbi átszállítónkat, Baglyas Erikát és Vladimir518-at is!
Isten éltesse mindannyiukat! (A fülükkel kapcsolatban természetesen a szokásos a kívánságunk.)

Hihetetlen bejelentés

Tisztelt Kollégák! Tájékoztatom Önöket, hogy az Éjszakai átszálló honlapján a 2003-as, 2004-es és 2005-ös esztendők maradéktalanul feltöltődtek szövegekkel.

Laszt Minit Beijing

Bár a focistalányok – köztük a „Szoknyás Pelé” – már szerdán rúgták a bőrt, a 2008-as ötkarikás játékok hivatalos megnyitójára csak pénteken kerül sor. Aki odavan a passzív sport-turizmusért, még nekibuzdulhat a kilencórás repülőútnak. (Kerékpárral elindulni valószínűleg már késő, autóval meg nem érdemes, mert ha valaki rendszámtáblaügyileg rosszkor érkezik, akkor akár egy napot is várakozhat arra, hogy a pekingi utakra rákanyarodhasson.)

Nemzeti Sport (2008. 08. 06.) SZÜRKE ÉG PEKING FELETT. Az első konkrétum, amit konstatálunk a pekingi repülőtér várócsarnokából kilépve – még azelőtt, hogy a párás hőség és a torokszorító, könnyfakasztó szmog letaglózná az embert –, hogy 2008. augusztus 5-én, kedden a páratlan rendszámú gépkocsik közlekednek a kínai fővárosban. Hétfőn, szerdán és pénteken pedig nyilván a párosak.
Ennek ellenére – a NOB [Nemzetközi Olimpiai Bizottság] hivatalos állásfoglalásával szemben – olyan a levegő minősége, hogy ahhoz képest egy pesti buszgarázs magaslati tüdőszanatórium. Pedig gyaníthatóan süt a nap, csak éppen nem látjuk, mert a sűrű, ólomszürke pára paplanként borul a városra, furán, súlyosan vesszük a levegőt, s néhány perc után megállapítjuk: tökéletesen érthető, hogy az átlagkínai olyan intenzitással köpköd, mint nálunk otthon egy kocsis.
Most, hogy saját szemünkkel, orrunkkal, bőrünkkel tapasztaljuk, teljesen egyértelmű: a szmog leküzdhetetlen a gyárak időleges bezárásával, az utcákra kiengedett autók számának megfelezésével, itt a sok évtizedes, megfontolt, szisztematikus környezetrombolás minősített esetével állunk szemben.
Annak ellenére, hogy a világon Kínáé a legnagyobb időjárásmódosító apparátus. Állítólag képesek a semmiből esőt csinálni, s annak az ellenkezőjére is: ha mondjuk a megnyitóünnepség időpontjában felhők közelednek a „Madárfészekhez”, vagyis az Olimpiai Stadionhoz, akkor elkezdik ezüstjodiddal vagy kálciumkloriddal bombázni a fellegeket, s ettől kilométerekkel a célterület előtt leesik az eső…
Efféle trükkökre évi százmillió dollárt költ a kínai állam – többet, mint bármely más ország a földön –, a szmoggal azonban nyilvánvalóan nem boldogul.
Pedig Kína nagyon igyekszik, s mákszemnyi gúny sincs ebben a kijelentésben. A város – már amennyit fél nap alatt láttunk belőle – kifejezetten tiszta, a közlekedés szervezett. Persze úgy könnyű dugómentes forgalmat produkálni, hogy a kocsik felét tétlenségre kárhoztatják.
Az emberek két-három szót megtanultak angolul, „Can I help you?” kérdéssel fordulnak a csak pillanatra is megtorpanó, tétovázó idegenhez. A probléma akkor kezdődik, amikor a kérdésre „Yes” a válasz, mert szegény pekingi már egy kukkot sem ért a továbbiakból…

Szpátty

Bizton mindenki utazott már nyáréjen, tikkadásig kimelegedve hőségtől, az éjtől bódultan. Várt a buszra s hallgatta miként gomolyog az élet körös-körül. Érezte, amint a várakozas átalakul a létezés egyfajta érzésévé, miszerint bekerültünk, részesei lettünk a természet (már ha kegyeskedhetek ezzel a kifejezéssel élni, amikor egy városi buszmegállóról ejtek szót) áramlásának, vérkeringésének... Meg világmindenség, meg ilyenek...
Na, akkor most mindezt a buszravárós élményt tegyük át egy teraszra, esetleg egy fedett helyiségbe! "Mindenség és egyebek"-érzésünk műkedveléssel párosul, és másokkal is. Időnként pörköltszaggal vegyül. Ilyféleképp a holdas égtől magasabb lelki és emberi állapotba került humanoidok vadul beszélgetni kezdenek... Italoznak is...

Komfortérzet

„Tegyetek valamit a nem dohányosokkal szembeni pozitív diszkrimináció ellen!” – olvashattuk nemrégiben B. Márta felszólítását egy közösségi portálon. Az Éjszakai átszálló üzemigazgatósága nem tehet maradéktalanul eleget egy efféle kérésnek, ám a nikotinisták hátrányos megkülönböztetésében sem kíván közreműködni. Éppen ezért a főútvonalon idén is érvényes a szmog-stop, míg a tömegközlekedési pályákon továbbra is megengedett a pöfékelés. Hamisítatlan dunaújvárosi friss levegő az állomás előtt kapható, import pekingi az olimpikonoktól rendelhető.

Vihar elötti csend

A számláló szerint az indulás 22 nap 7 és fél óra. Az állomás kihalt, pár helyi járat még befut. Szunyókáló munkások, hibernált gépek. A szörcsögő hangosbemondó viszont mindjárt kimondja: Szénlapátolókat kérünk az 1-es vágányhoz!

2008.08.05., 12.30

A nap dolgozója: FÜREDI TAMÁS pályakarbantartó

Szakértelem, pontosság, megbízhatóság: ezek egy pályakarbantartóval szemben támasztott legfontosabb követelmények – és ezek Füredi Tamás legjellemzőbb tulajdonságai (az ártatlan pislogás mellett).
Füredi éjszakai karrierje meghívott átszállítóként indult 2003-ban: Hegyi Béla társaságában ünnepeltette az utazóközönséggel május elsejét – augusztus 30-án. Egy esztendővel később már a Zomancangelz-brigádban dolgozott, ugyanebben a munkakörben. Pályakarbantartói pozícióba 2005-ben került, és 2006-ig nélkülözhetetlen munkatársként végezte feladatait. A következő évben szabadságra ment, ám a virtuális városban ekkor is otthagyta kéznyomát.
A mai nap dolgozójáról tehát minden további nélkül elmondható, hogy az Éjszakai átszálló egyik legstabilabb építőköve.