Szigorúan ellenőrzött konyakok

Témamegjelölés: e fejezetben kiviláglik, hogy Tibor, a leszázalékolt málházó összejött ICÁ-val, és ennek milyen következményei vannak a dél-alföldi restik világára

Bevezetés: E hét csütörtökön együtt ittunk az Állomásfőnökkel, a gyorslefolyású italozó életmód-aktivizmus keretében értékeltük az értékelendőket, plusz levonogattuk a tapasztalatokat, majd kimentünk elájulni a munkásszállóra, mert elfogyott a keret.

Tárgyalás: Az előző fejezetben megismert Tiborunk málházó léte előtt az utasellátósban dolgozott, a nyolcvanas évek langymeleg gulyáscocilalizmusában ipari méretekben hozott be jugo marlborot, török adidast, meg bosnyák viszkit. Az egyéni kapitalizmusnak hála eme egzisztenciális emelkedés a párkapcsolatok terén is bőtermőre fordult. Tiborunk épp a Transbalkan névre hallgató misztikus Budapest-Szkopje-Isztambul (ez út bővebb leírása a Éjccakai Császkálóra elkészül) vonalon iparkodott kiszolgálni a Kék Mecset felé utazó honfitársainkat, mikor Szofia előtt pár órával meglátta ICÁT a büfékocsi üres kékségében. Szerelem első vágányra. Tibor lelkében az egykori szaftos románcok parazsa koholt ismét hőséget, amelyt a fenn említett hölggyel _ aki a tapolcai állomás bérszámfejtőjeként szolgálat a Nép.közt. _ egykét üvegnyi bosnyák konyakkal kívántak hűteni. Mélyről érkező, masszív sikolyok rázták meg a sokat látott Sofia-külsőt, mikor T. és I. egy félig bontott lengyel Sprotni társaságában a magyar vasúti polgár/elvtárs utánpótlás bázisának gyarapításába fogtak.

Ezen órákban lépett hozzám ICA húga, a látnok-pultos a makói restiben: egy dupla körte után csak ennyit mondott: Vannak sínpárok melyek a végtelenben találkoznak....

Befejezés: Pont, Tibor itt félbehagyta a megmondandót, és annyit pakolt hozzá: még mindig bízok a hat magyar aranyban!