2008. augusztus 7., csütörtök

Laszt Minit Beijing

Bár a focistalányok köztük a Szoknyás Pelé már szerdán rúgták a bőrt, a 2008-as ötkarikás játékok hivatalos megnyitójára csak pénteken kerül sor. Aki odavan a passzív sport-turizmusért, még nekibuzdulhat a kilencórás repülőútnak. (Kerékpárral elindulni valószínűleg már késő, autóval meg nem érdemes, mert ha valaki rendszámtáblaügyileg rosszkor érkezik, akkor akár egy napot is várakozhat arra, hogy a pekingi utakra rákanyarodhasson.)

Nemzeti Sport (2008. 08. 06.) SZÜRKE ÉG PEKING FELETT. Az első konkrétum, amit konstatálunk a pekingi repülőtér várócsarnokából kilépve – még azelőtt, hogy a párás hőség és a torokszorító, könnyfakasztó szmog letaglózná az embert –, hogy 2008. augusztus 5-én, kedden a páratlan rendszámú gépkocsik közlekednek a kínai fővárosban. Hétfőn, szerdán és pénteken pedig nyilván a párosak.
Ennek ellenére – a NOB [Nemzetközi Olimpiai Bizottság] hivatalos állásfoglalásával szemben – olyan a levegő minősége, hogy ahhoz képest egy pesti buszgarázs magaslati tüdőszanatórium. Pedig gyaníthatóan süt a nap, csak éppen nem látjuk, mert a sűrű, ólomszürke pára paplanként borul a városra, furán, súlyosan vesszük a levegőt, s néhány perc után megállapítjuk: tökéletesen érthető, hogy az átlagkínai olyan intenzitással köpköd, mint nálunk otthon egy kocsis.
Most, hogy saját szemünkkel, orrunkkal, bőrünkkel tapasztaljuk, teljesen egyértelmű: a szmog leküzdhetetlen a gyárak időleges bezárásával, az utcákra kiengedett autók számának megfelezésével, itt a sok évtizedes, megfontolt, szisztematikus környezetrombolás minősített esetével állunk szemben.
Annak ellenére, hogy a világon Kínáé a legnagyobb időjárásmódosító apparátus. Állítólag képesek a semmiből esőt csinálni, s annak az ellenkezőjére is: ha mondjuk a megnyitóünnepség időpontjában felhők közelednek a „Madárfészekhez”, vagyis az Olimpiai Stadionhoz, akkor elkezdik ezüstjodiddal vagy kálciumkloriddal bombázni a fellegeket, s ettől kilométerekkel a célterület előtt leesik az eső…
Efféle trükkökre évi százmillió dollárt költ a kínai állam – többet, mint bármely más ország a földön –, a szmoggal azonban nyilvánvalóan nem boldogul.
Pedig Kína nagyon igyekszik, s mákszemnyi gúny sincs ebben a kijelentésben. A város – már amennyit fél nap alatt láttunk belőle – kifejezetten tiszta, a közlekedés szervezett. Persze úgy könnyű dugómentes forgalmat produkálni, hogy a kocsik felét tétlenségre kárhoztatják.
Az emberek két-három szót megtanultak angolul, „Can I help you?” kérdéssel fordulnak a csak pillanatra is megtorpanó, tétovázó idegenhez. A probléma akkor kezdődik, amikor a kérdésre „Yes” a válasz, mert szegény pekingi már egy kukkot sem ért a továbbiakból…

Nincsenek megjegyzések:

 
Clicky Web Analytics