2008. július 31., csütörtök
Laszt Minit Bájern
A BASICS09 iCLIP-BAYERN című interaktív turistakalauza az autentikus kulturális élmények után sóvárgók számára kijelöli a következő úticélt.
2008. július 30., szerda
Kis éjszakai történelemóra 2. rész
Egyébként ha erről kérdezik, a csatlakozáslétesítés-koordinátor egyszerűen azzal utasítja vissza a plágiumvádakat, hogy mivel az első átszállásra vonatkozóan nem akart és végül nem is dolgozott ki minden kérdésre kiterjedő koncepciót, így nem volt indítéka a lopkodásra, batyuja meg – amibe beledobálhatta volna az összeszedegetett értékeket – pláne nem. Csak abban volt biztos, hogy a nyári, kissé unalmas kiállítási szezont fel lehet és fel is kell pezsdíteni. No meg abban, hogy ez történhet egyfajta misszióstevékenység formájában is...
A célközönség meghatározásánál nem azért kerültek fókuszba a húszas éveik fordulóján vagy annak közelében járó fiatalok, mert a dunaújvárosi nyugdíjasklubok olyan erős programot kínáltak, hogy azzal versenyezni szamárság lett volna. Az ok ennél nemesebb (értsd: idealistább) gondolkodásra vall: hosszútávon mind szűkebb értelemben az ica-d, mind pedig általában a kortárs művészet számára az ifjú generáció becserkészése, érdeklődésének felkeltése, bizalmának elnyerése és megtartása, ismereteinek bővítése és mélyítése a legfontosabb – és egyúttal a legnehezebb – feladat. Természetesen az is nyilvánvaló volt, hogy a fülledt nyári délutánokon megnyitott hagyományos, statikus tárlatokkal – legyenek azok mégoly érdekes és magas művészeti értékkel bíró projektek – csak az Intézetben feleslegesen eltöltött munkaórák száma növelhető.
A nyomvonalak kijelölésekor tehát a potenciális utazóközönség igényei bírtak döntő fontossággal, míg az utak esti/éjszakai meghirdetésénél az időjárási viszonyok. Itt jegyeznénk meg ugyanakkor, hogy alig-alig emlékezhetünk olyan éjszakai átszállásra, amikor ne zuhogott volna az eső. (folyt. köv.)
2008. július 29., kedd
premier plan
Éjszakai átszálló 08 / Averziós terápia
reklámfilm
készítette: Páhi Péter (idea, báb), Páhi-Fekete Noémi (báb, fotó), Perness Norbert (fotó, vágás)
Jegyeket, bérleteket
Aznap, 1966. július elsején vezették be az egységes tarifarendszert a budapesti tömegközlekedésben. A kalauz asztalkáját az előző nap még szakasz-, átszálló- és hetijegyek borították, ki-ki az utazás hossza és ideje alapján fizetett. Ekkortól azonban már nem: csak vonaljegy és havibérlet volt, slussz.
Igaz, mindez nem érhette váratlanul a fővárosiakat, hiszen először április 19-én adták hírül a lapok, hogy – nem akármilyen ritkaság volt ez akkoriban – sajtótájékoztatót tartott a Fővárosi Tanács, és az illetékesek bejelentették, július elsején életbe lép a fővárosi közlekedés új viteldíjrendszere. Az indoklás szerint „a tömegközlekedési járműveken jelenleg 130-féle jegy, bérlet és igazolvány van érvényben, s a viteldíjakból származó bevétel megközelítőleg sem fedezi a közlekedési vállalatok kiadásait. A fővárosi helyi közlekedés évente mintegy 600 millió forintos állami támogatásra szorul. Az új viteldíjak és jegyrendszer bevezetésének célja, hogy egyrészt ez a dotáció a felére csökkenjen, másrészt a jegykezelés egyszerűsítésével lehetővé váljék a kalauz nélküli közlekedés fokozatos bevezetése, széles körű alkalmazása. A viteldíj emelésénél arra törekedtek, hogy a naponta munkába járó dolgozók, a nyugdíjasok és a diákok kedvezményben részesüljenek”.
Nos, igen. Az egyszerűsítés valójában komoly áremelést takart. Ekkortól egyforintos villamos, illetve 1,50-es buszjegyet kellett váltania annak is, aki csak egy-két megállóra vette igénybe valamely járatot, amiért az sem kárpótolt, hogy egyúttal megszűnt az éjszakai dupla viteldíj. Nem véletlen, hogy a hivatalok a kezdetektől azt szorgalmazták, váltsanak minél többen bérletet. A nyugdíjasok és a diákok villamosbérlete 20, a dolgozóké 45 forintba került, 110-ért pedig minden járművön korlátlanul lehetett utazni.
Negyvenkét év távolából némi melegség lopózik az ember szívébe, amikor arról olvas, mi mindennel igyekezett ösztönözni az állam a bérletvásárlást. Az igazolványért május 31-ig nem kértek pénzt, utána egy forintért kínálták. A már forgalomban lévő négyforintos igazolványtokok mellett kétforintosakat is árusítani kezdtek, számos nagyüzemben pedig kirendeltségeken forgalmazták a bérleteket. Ezeket a gyárakat a Fővárosi Foto Vállalat és a Fényszöv is felkereste, az elkészült, fényképes bérletigazolványt pedig kiszállították a dolgozóknak. A Népszabadság nem győzte hangsúlyozni: „Az igazolványkép ára 5 forint; a fényképészüzletekben felajánlhatják három kép 10 forintos áron történő elkészítését is, de a Fővárosi Tanács ipari osztályának szigorú utasítására az állami és szövetkezeti fényképészetek nem kötelezhetik a vevőt három kép vásárlására”.
Amiből persze következik, hogy a bérletbe kerülő fénykép mellett egy másikat gondosan archiváltak is valahol a Kertész-Akácfa utcai épülettömb labirintusában.
Ezek után nem csoda, hogy június elsejére elkészült a félmilliomodik bérlet, a premier napjára pedig 900 ezer boldog tulajdonost tudhatott magáénak a város. Közülük 150 ezren vettek teljes árú kombinált szelvényt. Az újság másnap elégedetten számolt be: „A tapasztalatok szerint az utasok mindenütt fegyelmezetten viselkedtek. Ahol a kalauzok észrevették, hogy az utasok nem írták rá szelvényükre a bérletigazolvány számát, ott ők maguk pótolták ezt. Az ellenőrök még nem büntettek, készségesen magyarázták az új utazási feltételeket”.
Mindazonáltal Mikó László fotója, amely alighanem éppen ez utóbbi pillanatot rögzítette, nem került be a július 2-i Népszabadságba. Helyette a Főtaxi telephelyét láthatták az olvasók, ahol épp az órákat állították át. Aznaptól a budapesti taxik viteldíja is 15 százalékkal emelkedett ugyanis, érvényben maradt az éjszakai díjszabás, igaz, legalább a csomagpótdíjat eltörölték.
2008. július 28., hétfő
Egy előfeltétel az Averziós terápia 3.
lépésének sikeréhez: nemi hovatartozásunk
pontos ismerete
Az állami hírügynökség, a Hszinhua közlése szerint ha erőteljes kétségek merülnének fel valakinek a nemi hovatartozását illetően, akkor e speciális laboratóriumban – a hormonok, gének és kromoszómák elemzésére kiterjedő – véranalízis útján három napon belül meg fogják tudni határozni, hogy nő vagy férfi az illető.
Ilyesfajta "nemes" gond amúgy ritkán adódik, nagyjából 500-600 sportolóra jut egy-egy ilyen eset, többnyire olyan formában, hogy női versenyzőről derül ki: valójában az erősebb nemhez tartozik.
Az első sporttörténeti "másságot" 1967 produkálta, amikor is Ewa Klobukowskáról, a 4x100 méteres váltóval 1964-ben, Tokióban olimpiai aranyérmes lengyel atlétáról mutatta ki egy utóbb elvégzett szexvizsgálat, hogy nemét illetően nem nő, aminek nyomán fel is hagyott a versenyzéssel.
Tokiói 4x100-as világrekord Klobukowskával, 1964-ből:
2008. július 25., péntek
Kis éjszakai történelemóra 1. rész
Azt már tudjuk, hogyan kell helyesen írni. De vajon azzal is mindenki tisztában van, hogy mit tud leírni helyesen? Múltidéző sorozatunk bevezeti az érdeklődőket az Éjszakai átszálló alapkőletételének és működésének történetébe.
1993 boldog év volt… De most tíz évvel későbbre próbálunk visszaemlékezni. Arra az esztendőre, amikor először vált realitássá az éjszakai átszállás Dunaújvárosban. Miért fogalmazunk így? Nem, nem azért, mert ekkor már évek óta ostromolták a szervezők a potenciális támogatókat – soha korábban nem tettek ilyet, ugyanis soha korábban nem volt meg az az idea, amit támogatni lehetett volna némi kemény magyar valutával. A megjegyzés pusztán arra utal, hogy éjszaka átszállni ekkor bizony már nem volt olyan nagy bátorság – csak a nagyfaluban úgy nevezték a kaszkadőrmutatványt, hogy Gallery by Night. (Itt kell megjegyezni, hogy ezidőtájt a dunaújvárosi születésű P. Judit /32/ volt az éjszakai galériázás mindentudója, aki mellesleg elemi iskolai osztály-, sőt kis ideig padtársa – ráadásul szerelme – volt az újvárosi csatlakozáslétesítés-koordinátornak. Persze mint minden valamirevaló európai történetben, a leány mindezt itt sem tudta – mármint azt, hogy az osztály- és padtársa menthetetlenül szerelmes belé. Másrészt az is megjegyzendő, hogy bár P. kisasszony mindentudó volt, nem volt feltaláló. Az annalesek a napnyugta utáni műkollekció-produkálás úttörőjeként inkább B. Barnabást /44/ aposztrofálják.) Azonban ne gondolja senki, hogy itt valami fertelmes plágium történt – mindössze arról van szó, hogy kishazánkban kiállítást nyitottak már meg és/vagy ki a KÖZÉRT-zárás után is. Még mielőtt az Éjszakai átszálló felépült volna – és sokkal korábban, minthogy a Múzeumok Éjszakáján éjszakázott volna bárki is. (folyt. köv.)
2008. július 24., csütörtök
Áznak a váltók
A nyerő típus
A DunaNet Design Studio – mint készítő – az Éjszakai átszálló honlapjával pályázott a 2008-as Magyar Internet Média és Web Díjra. További információ és szavazás itt: www.mediadij.hu
2008. július 23., szerda
Képeslapszezon
2008. július 21., hétfő
A sikeres terapeuta tulajdonságai
Bár részben ilyen körökben forgolódok, mindezidáig mégsem tudtam arról, hogy a pszichológusokkal és pszichiáterekkel szemben támasztott (bármilyen) felvételi követelmények között szerepel a visszataszító megjelenés és modor, alacsonyabb színvonalú intézményekben pedig a minimális unszimpátia. Örülök, hogy akár a jó pap, én is mindig tanulok, bár valószínűsíthetően nem pontosan holtig, hanem annál valamivel tovább. Ám az új információk ellenére továbbra is azt gondolom (nevezzük ezt egyszerűen csökönyösségnek), hogy az averziót nem azzal kell megpróbálnunk kiváltani egy páciensből, hogy az adott tárgyat, szenvedélyt otromba módon otrombának állítjuk be (ennél már az is hatásosabb, ha otromba személyként magasztalunk valamit). Hatékonyabb talán, ha a tapasztalatainkból összetevődő hitelességünket és a személyiségünk vonzerejéből adódó nonverbális meggyőzőerőnket fordítjuk egy mégoly ellenállhatatlan dologgal szembe.
Cáfolandó egy korábbi bejegyzésben megfogalmazott, általánosító állítást, elárulom, hogy bár Rutkai Borit előadóművészként és magánemberként is láttam már, ez egyáltalán nem járt azzal, hogy a „nemi identitásomat újragondoljam” vagy akárcsak kívánjam azt, hogy a nemi azonosságtudatom elbizonytalanodjon. Sem az első, sem a második pillantás alkalmával. Ugyanakkor a személyes báját irigylem tőle (mint ahogy a boszorkányságát is, amit ezek szerint a férfiszem nem lát). És ez a báj már egy olyan tulajdonság, amit fentebb hatékony terápiás eszköznek mondtam. Ami pedig a tapasztalatokból összetevődő hitelességet illeti: ha idézünk valamiből, nem árt, ha a szövegkörnyezetet is elolvassuk. A „Szerelem kísérő tünetei” nem csupán Rutkai zenés színpadi művének a címe, hanem egy abban (központi helyen) szereplő rádiójátéknak is. („A szerelem kísérő tünetei. Részletek a Káma Szútrából. Rádióra alkalmazta: Ifj. Special Béla. Zongorán közreműködik: Dr. Gyimesi Ernő. Narrátor: Horváth László. Versmondó: Lóránd Hanna.”) És éppen ez a betét a bizonyíték arra, hogy a szerző nem csak emocionális, hanem racionális meggyőzőerővel is rendelkezik, hiszen az Averziós terápia szervezői által 5 lépésben kikúrálni kívánt betegség lefolyásának mind a tíz stációját pontosan írja le:
1. A szemek szerelme
Sötét patak partját a lehajló fény issza,
Mikor én rád néztem, te néztél rám vissza.
2. Lelki vonzalom
Keskeny medrében a hullámok nagyok,
Magamra ismerek, én is ilyen vagyok!
3. Állandó rágondolás
Hallom a hangodat, pedig kikapcsoltalak.
Itt hagyott árnyadtól piszkosak a falak.
4. Álmatlanság
A tűz mellé ültem, szembeült egy emlék,
Azóta így ülünk, így telnek az esték.
5. A test lefogyása
Édes reményemből, jaj, semmim se maradt,
Megette előlem az Élettapasztalat.
6. Kedvetlenség az élvezetek és a szórakozások iránt
Elpattant húrokból, kötök sapkát, sálat,
Ez annyira szomorú ez maga a Bánat!
7. A szégyenérzet megszűnte
Szoknyám az arcomon, felnevet az ölem,
Valamit csináltam, amit még soh’sem.
8. Téboly
Kovács és Kovácsné alkonyi konyhában.
Kovács most jött haza, azért van kabátban.
9. Önkívület
Elefántfejemből bimbóznak a szárnyak,
El kell, hogy repüljek, valahol már várnak!
10. Halál
Üldözés és mánia
um” (azaz jubileum – Anton Pavlovics) is fontos volt, hiszen a tematika erre fókuszált. Ám most így utólag elárulható, hogy az esztendők üldözése is szerepet játszott abban, hogy a 2006-os – egyébként 4. – Éjszakai átszállót 4, 5 vagy 6 címmel rendeztük meg. Gondolja végig mindenki – vagy legalább az, akinek van ilyen haszontalan dolgokra ideje –, hogy milyen frusztráló lehet egy kurátor számára, ha az évek 2-vel előtte járnak! Másképpen: CSUPÁN KETTŐVEL JÁRNAK ELŐTTE! Az ilyen nyavalyák orvoslására alkalmas egy jó „céma” (azaz cím és téma együtt – Szemenyei István).
2006-ban a tökéletes üzemmódnak köszönhetően szállhattunk át 4., 5. és 6. alkalommal egyszerre – és így beértük a Krisztus utáni (kétezres) éveket. Ennélfogva semmi akadálya, hogy 2008-ban a 8. átszállásra készüljünk, két esztendővel később pedig az első jelentős „jubilium”-ra.
Ám – természetesen – a kurátor élete sem bárányfelhőtlenül boldog: jelen pillanatban éppen azon töri a koncept, hogy mit kezdjen az „Éjszakai átszálló 2007” főcímű (át)adással. Hiszen a 2007. (valóságban a 2005.) átszállásra már alighanem a Marson kerül sor – nélküle. A reálisan megválaszolható kérdés tehát úgy hangzik, hogy a 2007. miként lehetne a 7.? … ... … … Itt kellene következnie egy újabb idézetnek, ezúttal József Attilától?
Hogyan írjuk helyesen?
2008. július 20., vasárnap
Miért nem lép fel Rutkai Bori a 2008-as
Éjszakai átszállón?
Rémesek ezek a kollégák!
Néha ilyen, néha olyan az ilyen-olyan
2008. július 19., szombat
Felhívjuk az utazóközönség figyelmét!
"Felhívjuk az utasközönség figyelmét!"
Az archívum minél teljesebb feltöltése érdekében szeretnénk segítséget kérni mindenkitől, aki rendelkezik képpel, mozgóképpel az elmúlt évek átszállóiról.
A képeket erre az e-mail címre várjuk: atszallo@gmail.com
Ha mozgóképes anyagról van szó, akkor szintén itt jelezzétek, aztán ledumáljuk, hogy milyen formában tudjuk átmenteni.
Köszi mindenkinek előre is!
Éjszakai átszálló 08: Averziós terápia
1.: A probléma beismerése (augusztus 27., szerda)
2.: Az ellenkező nem demisztifikációja (augusztus 28., csütörtök)
3.: Nemi identitásunk újrafelfedezése (augusztus 29., péntek)
4.: Szexuális életstílus-szimuláció* (augusztus 30., szombat)
5.: Kiépítkezés (augusztus 31., vasárnap)
Az első négy foglalkozást egy-egy művészpár (házastárs, élettárs, egyéb) vezeti le, segítve a módszer, illetve a módszer alkalmazásának elsajátítását, míg az utolsó, a gyógyult állapotban rejlő lehetőségek felmutatását célzó stáció inkább csoportterápia jellegű.
Az egyes lépések megtételében, valamint az egymást követők összehangolásában két állandó terapeuta, Baróthy Anna és Csáki László lesz a program lebonyolítóinak és résztvevőinek segítségére. *Az első négy lépést Jamie Babbit But I’m a Cheerleader című játékfilmjéből kölcsönöztük - igaz, ott nem ebben a sorrendben szerepelnek.