Kis éjszakai történelemóra 2. rész

Azt már tudjuk, hogyan kell helyesen írni. De vajon azzal is mindenki tisztában van, hogy mit tud leírni helyesen? Múltidézésünk bevezeti az érdeklődőket az Éjszakai átszálló alapkőletételének és működésének történetébe. Sorozatunk második része – szemben az előzővel – már a magyar olvasók számára is érthetően fogalmazott szöveg. Legalábbis hisztoretrautánk állítása szerint...

Egyébként ha erről kérdezik, a csatlakozáslétesítés-koordinátor egyszerűen azzal utasítja vissza a plágiumvádakat, hogy mivel az első átszállásra vonatkozóan nem akart és végül nem is dolgozott ki minden kérdésre kiterjedő koncepciót, így nem volt indítéka a lopkodásra, batyuja meg – amibe beledobálhatta volna az összeszedegetett értékeket – pláne nem. Csak abban volt biztos, hogy a nyári, kissé unalmas kiállítási szezont fel lehet és fel is kell pezsdíteni. No meg abban, hogy ez történhet egyfajta misszióstevékenység formájában is...
A célközönség meghatározásánál nem azért kerültek fókuszba a húszas éveik fordulóján vagy annak közelében járó fiatalok, mert a dunaújvárosi nyugdíjasklubok olyan erős programot kínáltak, hogy azzal versenyezni szamárság lett volna. Az ok ennél nemesebb (értsd: idealistább) gondolkodásra vall: hosszútávon mind szűkebb értelemben az ica-d, mind pedig általában a kortárs művészet számára az ifjú generáció becserkészése, érdeklődésének felkeltése, bizalmának elnyerése és megtartása, ismereteinek bővítése és mélyítése a legfontosabb – és egyúttal a legnehezebb – feladat. Természetesen az is nyilvánvaló volt, hogy a fülledt nyári délutánokon megnyitott hagyományos, statikus tárlatokkal – legyenek azok mégoly érdekes és magas művészeti értékkel bíró projektek – csak az Intézetben feleslegesen eltöltött munkaórák száma növelhető.
A nyomvonalak kijelölésekor tehát a potenciális utazóközönség igényei bírtak döntő fontossággal, míg az utak esti/éjszakai meghirdetésénél az időjárási viszonyok. Itt jegyeznénk meg ugyanakkor, hogy alig-alig emlékezhetünk olyan éjszakai átszállásra, amikor ne zuhogott volna az eső. (folyt. köv.)