2008. július 20., vasárnap

Miért nem lép fel Rutkai Bori a 2008-as
Éjszakai átszállón?

Ki meri azt állítani, hogy szerelem első látásra nem létezik?! Az Éjszakai átszálló történetének két esztendeje (a 2005-ös és a 2007-es) egyaránt bizonyítja, hogy igenis gyökerestül felfordulhat az életünk egy szempillantás alatt - pontosabban egy szempillantás nyomán. Ennek alátámasztására nem csak a Dunaújvárosi Hírlap sokat próbált publicistájának tavalyi, Rutkai Boriról írt cikkei lennének idecitálhatók, hanem többek között annak a hölgynek (!) a példája is, aki két évvel korábban, a művésznő koncertje után csak ennyit tudott mondani: "Most először sajnálom, hogy nem vagyok leszbikus..." Mindezek tükrében talán már mindenki számára érthető, hogy Rutkai Bori miért nem lép fel az idei Éjszakai átszállón. (Ha mégsem, akkor elárulom én: mert bármilyen sikeres is lenne az általa prezentált koncert vagy kiállítás, maga az averziós terápia biztosan csődöt mondana.)

3 megjegyzés:

Krulf írta...

Igazán felléphetne az első napon. Azon a napon a téma a probléma beismerése: Igen, beismerjük hogy belezúgtunk Boriba. Aztán hazamegy, mi meg folytatjuk a terápát: azaz leszoktatjuk magunkat erről az érzésről.

travelcsanel írta...

A felvetés megvitatására indítványozom egy konzultáció összehívását! Egyébként a mellékelt mű Rutkai Bori alkotása. Csupa-csupa, boldog párkapcsolatban megöregedett (vagy a tökéletes párkapcsolat reményétől megvénült?) potenciális páciens...

travelcsanel írta...

Íme a kép szerzőtől származó interpretációja (bár valószínűbb, hogy fordított a helyzet: azt hiszem, inkább a kép illusztrálja a szöveget). Részlet A Szerelem kísérő tünetei (Üzenetek, események és dalok a Szikra parkból) című műből:

Narrátor:

A Hotel földszintjén valaki felkapcsolta a villanyt, pici-nénik jöttek be, virsli koszorúkkal díszítették fel a báltermet, középre egy karton transzparens akasztottak ki, melyen piros betűkkel ez volt festve: Tacskó Duó. Dohányozó bácsi csoportok kíváncsi tekintetekkel, összefogódzva, vagy botosan érkezetek. A mikrofon megreccsent. A színpadon, olyan feketetípusú tacskó állt, jóval nagyobb, mint az emberek. Aztán bejött a testvére is. Masnisan, kétlábon, peckesen. Elkezdődött a Húsgyári nyugdíjasok felkérésére rendezett koncert.

(2.dal: Húsgyári randevú)

Jártál -e a húsgyárban?
És láttál -e csodát?
Hamvas bőrön elpiruló
Szenvedély nyomát?
Egy nagykosár mosolygás fonnyad el a sarokban.

Kettőt lépsz, és ott egy ajtó, halkan nyissál be…
Mint a fény úgy áramlik ki a vidám zene.
Velőscsont-mikrofon,
Bodri és Morzsa játszik.

Tacskó duó koncertjére én is elmegyek.
Ott fogok majd találkozni először veled…
Kigombolod lelkemet, mind a tíz ujjaiddal…

Engedd el a szívem csücskét,
Látni szeretném,
Meddig ér el a szerelemed.
S hol kezdődök én…
Csak azért jó nélküled,
Mert pont olyan, mint veled.

 
Clicky Web Analytics