Kis éjszakai történelemóra 1. rész

Azt már tudjuk, hogyan kell helyesen írni. De vajon azzal is mindenki tisztában van, hogy mit tud leírni helyesen? Múltidéző sorozatunk bevezeti az érdeklődőket az Éjszakai átszálló alapkőletételének és működésének történetébe.

1993 boldog év volt… De most tíz évvel későbbre próbálunk visszaemlékezni. Arra az esztendőre, amikor először vált realitássá az éjszakai átszállás Dunaújvárosban. Miért fogalmazunk így? Nem, nem azért, mert ekkor már évek óta ostromolták a szervezők a potenciális támogatókat – soha korábban nem tettek ilyet, ugyanis soha korábban nem volt meg az az idea, amit támogatni lehetett volna némi kemény magyar valutával. A megjegyzés pusztán arra utal, hogy éjszaka átszállni ekkor bizony már nem volt olyan nagy bátorság – csak a nagyfaluban úgy nevezték a kaszkadőrmutatványt, hogy Gallery by Night. (Itt kell megjegyezni, hogy ezidőtájt a dunaújvárosi születésű P. Judit /32/ volt az éjszakai galériázás mindentudója, aki mellesleg elemi iskolai osztály-, sőt kis ideig padtársa – ráadásul szerelme – volt az újvárosi csatlakozáslétesítés-koordinátornak. Persze mint minden valamirevaló európai történetben, a leány mindezt itt sem tudta – mármint azt, hogy az osztály- és padtársa menthetetlenül szerelmes belé. Másrészt az is megjegyzendő, hogy bár P. kisasszony mindentudó volt, nem volt feltaláló. Az annalesek a napnyugta utáni műkollekció-produkálás úttörőjeként inkább B. Barnabást /44/ aposztrofálják.) Azonban ne gondolja senki, hogy itt valami fertelmes plágium történt – mindössze arról van szó, hogy kishazánkban kiállítást nyitottak már meg és/vagy ki a KÖZÉRT-zárás után is. Még mielőtt az Éjszakai átszálló felépült volna – és sokkal korábban, minthogy a Múzeumok Éjszakáján éjszakázott volna bárki is. (folyt. köv.)