A sikeres terapeuta tulajdonságai

Bár részben ilyen körökben forgolódok, mindezidáig mégsem tudtam arról, hogy a pszichológusokkal és pszichiáterekkel szemben támasztott (bármilyen) felvételi követelmények között szerepel a visszataszító megjelenés és modor, alacsonyabb színvonalú intézményekben pedig a minimális unszimpátia. Örülök, hogy akár a jó pap, én is mindig tanulok, bár valószínűsíthetően nem pontosan holtig, hanem annál valamivel tovább. Ám az új információk ellenére továbbra is azt gondolom (nevezzük ezt egyszerűen csökönyösségnek), hogy az averziót nem azzal kell megpróbálnunk kiváltani egy páciensből, hogy az adott tárgyat, szenvedélyt otromba módon otrombának állítjuk be (ennél már az is hatásosabb, ha otromba személyként magasztalunk valamit). Hatékonyabb talán, ha a tapasztalatainkból összetevődő hitelességünket és a személyiségünk vonzerejéből adódó nonverbális meggyőzőerőnket fordítjuk egy mégoly ellenállhatatlan dologgal szembe.
Cáfolandó egy korábbi bejegyzésben megfogalmazott, általánosító állítást, elárulom, hogy bár Rutkai Borit előadóművészként és magánemberként is láttam már, ez egyáltalán nem járt azzal, hogy a „nemi identitásomat újragondoljam” vagy akárcsak kívánjam azt, hogy a nemi azonosságtudatom elbizonytalanodjon. Sem az első, sem a második pillantás alkalmával. Ugyanakkor a személyes báját irigylem tőle (mint ahogy a boszorkányságát is, amit ezek szerint a férfiszem nem lát). És ez a báj már egy olyan tulajdonság, amit fentebb hatékony terápiás eszköznek mondtam. Ami pedig a tapasztalatokból összetevődő hitelességet illeti: ha idézünk valamiből, nem árt, ha a szövegkörnyezetet is elolvassuk. A „Szerelem kísérő tünetei” nem csupán Rutkai zenés színpadi művének a címe, hanem egy abban (központi helyen) szereplő rádiójátéknak is. („A szerelem kísérő tünetei. Részletek a Káma Szútrából. Rádióra alkalmazta: Ifj. Special Béla. Zongorán közreműködik: Dr. Gyimesi Ernő. Narrátor: Horváth László. Versmondó: Lóránd Hanna.”) És éppen ez a betét a bizonyíték arra, hogy a szerző nem csak emocionális, hanem racionális meggyőzőerővel is rendelkezik, hiszen az Averziós terápia szervezői által 5 lépésben kikúrálni kívánt betegség lefolyásának mind a tíz stációját pontosan írja le:

1. A szemek szerelme
Sötét patak partját a lehajló fény issza,
Mikor én rád néztem, te néztél rám vissza.

2. Lelki vonzalom
Keskeny medrében a hullámok nagyok,
Magamra ismerek, én is ilyen vagyok!

3. Állandó rágondolás
Hallom a hangodat, pedig kikapcsoltalak.
Itt hagyott árnyadtól piszkosak a falak.

4. Álmatlanság
A tűz mellé ültem, szembeült egy emlék,
Azóta így ülünk, így telnek az esték.

5. A test lefogyása
Édes reményemből, jaj, semmim se maradt,
Megette előlem az Élettapasztalat.

6. Kedvetlenség az élvezetek és a szórakozások iránt
Elpattant húrokból, kötök sapkát, sálat,
Ez annyira szomorú ez maga a Bánat!

7. A szégyenérzet megszűnte
Szoknyám az arcomon, felnevet az ölem,
Valamit csináltam, amit még soh’sem.

8. Téboly
Kovács és Kovácsné alkonyi konyhában.
Kovács most jött haza, azért van kabátban.

9. Önkívület
Elefántfejemből bimbóznak a szárnyak,
El kell, hogy repüljek, valahol már várnak!

10. Halál