Egy klasszikus pályaudvar(a)

MTI (2008. 09. 01.) A TRAVIATA A ZÜRICHI PÁLYAUDVARON. Az operajátszás történetében eddig egyedülálló premierként a zürichi neoreneszánsz főpályaudvaron, a vonataikra váró utasok között adták elő 2008. szeptember 30-án, kedden este Verdi klasszikus operáját, a Traviatát: a párizsi társasági dráma váratlan természetességgel illeszkedett be a legforgalmasabb svájci vasúti térbe, izgalmas televíziós élményt nyújtva a német nyelvű svájci SF1 és a francia-német Arte csatorna nézőinek, s persze kellemes meglepetést az éppen helyszínen tartózkodó utazóknak. A kedd esti élő tévéközvetítés Magyarországon is fogható volt azok számára, akik a két csatorna valamelyikéhez kábelen vagy műholdas antennával hozzájutnak, és interneten még három hétig megtekinthető az Arte portálján.
Az SF1 szóvivője kifejtette: az volt a cél, hogy Violetta Valery és Alfredo Germont tragikus múlt századi szerelmi történetét olyan mai színhelyen mutassák be, ahol az élet normális medrében zajlik, és így az operát fiatalabb nézők számára is közel hozzák.
Az Eva Mei által alakított Violetta és a fiatal Vittorio Grigolo megtestesítette Alfredo egy sör mellett szerettek egymásba az állomás csarnokában, rövid boldogságukat egy pályaudvari presszóban ünnepelték, az Angelo Veccia által énekelt idősebb Germont a kávéházi asztalok között bírta rá a jó útra tért kurtizánt, hogy szakítson fiával, a szerelmesek drámai vitája az állomás központi termében zajlott le és végső szavaikat egy magányos kórházi ágyon váltották, háttérben egy készenlétben álló mentőkocsival. A zürichi operaház zenekara külön emelvényen játszott a nagycsanokban Paolo Carignani karmesteri pálcája alatt, a hangokat elektronikusan közvetítették az énekesekhez.
A hatalmas pályaudvar különböző színhelyein vándorló, még a mozgólépcsőket is igénybe vevő előadást emberek százai - vasutasok, utasok, és az adás hírére érkező operarajongók - figyelték nem egyszer közvetlenül az énekesek mellől. Egy műsorvezető menet közben ismertette a cselekményt. A helyszínen, mint arra a rendezők előre figyelmeztettek, a hang korántsem volt hibátlan és senki sem láthatta az egész előadás minden részletét, viszont a tévénézők hibátlan akusztikai élményt és teljes operát kaptak. Az énekesek mikrofont viseltek, az előadást 16 kamera és 150 mikrofon közvetítette az otthonokba, s az interneten folyamatos háttéradást is továbbítottak.
A pályaudvaron meginterjúvolt nézők (utasok) jó része még sohasem volt operaelőadáson, és örömét fejezte ki, hogy találkozhatott a műfajjal.