A nép nevében

Politikai hevületeit mindenki kiélhette a pénteki nap első kiállításmegnyitóján: a Plágium2000 csoport behozta az állomásra az utcát, és felszólításukra a most ősszel gyűjtött választási plakátokjaikon pártszimpátiától függetlenül mindenki kedvére kiélhette magát. Szélsőjobb, zöldek, szocialisták, demokraták mind megkapták álbajszaikat, foghíjaikat, szövegbuborékaikat portréik köré, és ebben a nyájas utazóközönség aktívan közreműködött, és minden okuk meg is volt rá: a falon VANDALIZÁLJ! felirat hirdette, mi a teendője azoknak, akik megfáradtak a felnőttes vitákban és inkább pár tollvonással nyilvánítanának véleményt.

Erhardt Miklós kiállítása a Pincegalériában újabb játékra szólított, olyanra, melyhez azért némi képzettségre is szükség volt: Késmárky Szabolcs mutatta be, hogyan is kéne gitáron megszólaltatni a Protest Songbook egymás mellé sorakoztatott 20 akkordját (Sex Pistols - Anarchy in the UK, John Lennon - Imagine, Bob Marley - Redemption Song...)
Videóösszeállítást láthattunk arról, ahogy Graz utcáin alkotótársával, Dominic Hisloppal mutatják be a produkciót, továbbá helyett kapott még a Fordított kereszt videófelvétel, A spektákulum társadalma magyar hangsávja és egy igazán csak péntek estére szóló installáció, mely nem volt más, mint egy sor piszkos hamutartó Dunaújváros különböző vendéglátóegységeiből Elvágyódás címen.
A tegnapi nap tehát a politikáé volt, mely után fergeteges buli vette kezdetét...

Illúzió a politikában

A város restijében pénteken egész koraeste füstös gitárzene szólt, melyet kezdetben Késmárky Szabolcs szolgáltatott, majd Kiss Endre is csatlakozott hozzá, hogy az élénk társalgáshoz és állandó bűvészünk, Németh Gábor trükkjeihez a zenei aláfestést biztosítsák. Ez igen jól sikerült, az Átszálló második napján rövid idő alatt szép tömeg verődött össze, akik kíváncsiak voltak az első érkező szerelvényre.

Ezek után megnyílt a nagyterem a Szilágyi-Gál Mihály filozófiatörténész előadására özönlők előtt, akik közül csak a gyorsaknak jutott ülőhely, azonban mindenki figyelmesen végighallgatta A választás szabadsága és a manipuláció tézise című előadást, melyben szó esett a média és a hatalom kapcsolatáról, Thomas Hobbes Leviatánjáról valamint arról, hogy az egyén saját életének irányítását milyen szinten adhatja a mindenkori hatalom kezébe.
A java azonban csak ezután következett: az ELTE adjunktusa készségesen várta a kérdéseket, és míg a csütörtöki Peternák-féle művészettörténet óra után ezek elmaradtak, az első kérdések után most igazán élénk vita alakult ki, először az internet szerepéről, hasznosságáról és veszélyeiről, majd oktatáspolitikai kérdésekről; még Ady Endre is terítékre került. Ez kisebb csúszást is előidézett szoros menetrendünkben, de a rugalmas állomásfőnökség nem akarta hogy bárkiben bennrekedjen a véleménye - ezen az estén újra kiderült, hogy a vágányok mellett igenis van igény arra, hogy komoly témákról, kötetlenül beszélgethessen az utazóközönség.

A nap dolgozója: Koncsek András térmegfigyelő-gyakornok

Tájékoztatjuk a Tisztelt Utazóközönséget és Kedves Kollégáinkat, hogy Koncsek András gyakornokunk térmegfigyelői megbízatása 2010. október 30-án, ma hajnalban (hivatalosan tegnap, 2010. október 29-én éjfélkor) lejárt. Munkájáról Üzemigazgatóságunk nehéz szívvel mond le, de megállapodásunk értelmében nem tehetünk mást – ezzel együtt megjelenésére a Kortárs Művészeti Intézet állomáson, valamint a resti külsőben továbbra is számítunk – nem csak az Éjszakai átszálló ideje alatt.
Feladatát kiválóan látta el, hozzáállása példaértékű volt – ezért az éá felügyelőbizottsága nem csak a köszönetét, de a tiszteletét is szeretné irányába kifejezni.

A harmadik átszállós nap

Tájékoztatjuk Tisztelt Utasainkat, hogy ma 18:30-tól 2010/3. átszállás következik. Az Én illúzióit szállító menetrendszerinti járatok a Kortárs Művészeti Intézet állomásról: Stan’s Band koncert, utána Bánki György pszichiáter énje a vasalódeszkán. 21:00: Páhi Péter énje ugyanott, majd a K E P P Showroom (és a Budapest Kitchen) zenélő ruhája – bemutatja: Jobbágy Bernadett. Az állomásról induló utolsó járaton Szabó Szabolcs a restiköltészet bajnokát, Sajó Lászlót faggatja a sörunicum kombóról, fociról, meg minden egyébről, ami releváns.
23:30: érkezés a resti külsőbe – ismertebb nevén: MoziPresszó. Vagonírozás: ROZITIV / werebortega + Mind szakmailag, mind emberileg zenekar, valamint Naticheck, Eliadesz és Sabazz. Tájkép keret nélkül: Krulf és Mr.Friday.
Pontos menetrend és részletes utastájékoztatás az Üzemigazgatóság honlapján itt. A vágányok mellett mindig kérjük vigyázni!

Tér vagy térillúzió?

Ifj. Koffán Károly kiállítása volt az első nap utolsó menetrendszerinti programja a beígért grillbár nyitásáig. Az utazóközönség még át-átszaladt a váróba, hogy kicsempésszen némi főzéshez előkészített nyers paprikát vagy egy-egy pohár bort, majd a restin át a kíváncsiság visszavonzotta őket a galériába. A megnyitón maga az alkotó beszélt hosszasan a tér feltérképezéséről és arról, mekkora érdeke fűződik az emberiségnek ahhoz, hogy a körülöttünk lévő összes dimenziót megismerjük.
Képei közt sokat csak a három dimenziós szemüveg felvétele után lehetett megérteni, mikor előugrottak az életből kölcsönzött, elforgatott, szétdarabolt, kivetített mértani formák.
Mesélt tanári munkásságáról, a témában írt tankönyveiről és szemléletesen és élvezhetően értette meg a hallgatósággal az érthetetlent: például, hogy miért nem ugyanabban az időben látunk két embert, akikre egyszerre nézünk rá. A fény és az idő kérdései elválaszthatatlanul kapcsolódtak a témához, és mikor a kiselőadás lezárult az "aki rám néz, a múltamat látja, mint ahogy én is az ő múltját látom" végkicsengéssel, sokan maradtak ott tovább kérdezősködni és hallgatni a mestert, aki nagyon élvezetesen és készségesen magyarázott.
Soronkövetkező, feleségével, Cyránski Máriával közös kiállítását hamarosan láthatják az érdeklődők az állomásból addigra újra Kortárs Művészeti Intézetté transzformált helyszínen.

A művészeti illúziók csütörtöki kutatása ezzel lezárult. És ezután? A séf maga az állomásfőnök, mellette kiskuktája, aki jelen blogban is bőven publikált - szeletelnek, fűszereznek, sütnek-főznek - na meg csinos, fiatal lányok, akik a kenyeret pirítják, kínálnak, segítenek. Éjfél után még mindig tele a nagyterem kultúra- és grillezett cukkini-fogyasztókkal, és aki úgy gondolja, ez a kettő sehogysem jön össze, az a következő ilyen alkalmat ne hagyja ki!

Világhírű kortárs magyar képzőművészt!

Borsos Lőrinc neve sokaknak ismerősen csenghet, akik követik a kortárs magyar képzőművészet eseményeit - és nem, nem azért, mert létező személy lenne. Borsos János és Borsos-Lőrinc Lilla mostanában társadalmi kérdéseket feszegetnek, mint azt tavalyi nagysikerű Diákhitel tartozásom forintban c. festményükkel is jelezték.
A Pincegalériában az Átszálló első napján bemutatott két alkotás a magyar képzőművészeti szcéna mellőzött helyzetét szemléli optimistán: az aranyló Magyarország a szomszédos országok matt fényéből kitűnve és az aranyozott "H mint jellem" embléma már-már nevetséges nemzeti büszkeségre és elszántságra utal, hogy kicsiny országunk kitermelje magából a következő Vasarelyt vagy Moholy-Nagyot.
Elkészítésük nem volt egyszerű: az alkotópáros a megnyitón megosztotta velünk a megvalósítás nehézségeit, az aranyfüst makacs természetét és azt, hogy a nagy elánnak és energiaráfordításnak nem mindig lesz meg a kívánt eredménye. A megnyitón kialakult élénk eszmecsere során az egybegyűltek ezt mintegy a képzőművészeti színtér általános jellemvonásaként és az elszigeteltség problémájának forrásaként értelmezték, a művészek pedig kijelentették, hogy ők csakis művészi szempontból vizsgálták ezt a kérdést, tehát nem művészettörténészi, szociológiai vagy kurátori szempontból - ők csak láttatni szeretnének, kérdést felvetni, nem pedig megoldani azt, amihez egy egész intézményrendszerre lenne szükség.
Ugye komolyan hangzik? Egy aranyló Magyarország előtt mégsem lehet vállat vonogatni...

Tehervonat érkezett

Kortárs művészeti állomásunk első szerelvénye tegnap este 7 órakor ünnepélyesen berobogott a Sz.I.M.N.I.A., azaz a Szimmetrikus Zenei és Írásos Műveket Népszerűsítő és Ismertető Alkotóműhely produkciójával megpakolva! Matuz Gergely fuvolás one-man show-jával vezette be az utazóközönséget a második világháború után íródott komolyzenei szerzemények változatos és játékos világába. Feszegette hangszere határait, lábával dobolt, és nem egyszer az elektroakusztika is megjelent: Nagy Ákos zeneszerzőtől hallhattuk a legtöbb darabot, így a számítógépre és az élő hangszerre íródott darabok nem különültek el élesen, hanem teljes összhangban szólaltak meg. Szerzeményei közül elhangzott a Legyek násza, a Cauda pavonis vagy a Parallel Braids, de felcsendült pl. Láng István Dramma breve-je is.
Ezután csak egyre többen és többen érkeztek, a terem végében pedig egy zöldségektől, boroktól és friss fűszernövényektől roskadozó asztalra lehettünk figyelmesek, ami azt sugallta, hogy megéri ittmaradni késő estig - de erről majd a következő bejegyzésben esik több szó...
A zenés felvezető után Peternák Miklós, a Képzőművészeti Egyetem intermédia tanszékének vezetője tartotta meg művészettörténészeti előadását Illúzió a művészetben címmel. Az előadás egy diákok által készített rövidfilm (lásd a képen) levetítésével kezdődött, mely ontológiai kérdéseket boncolgatott, többek között, hogy van-e élet a mókusokon túl. Ezután tértünk át az érzékcsalódásokra, optikai illúziókra és a trompe l'oeil-re a festészetben, grafikában és a fotográfiában sok-sok képpel, melyek elsőre nem azt ábrázolták, amit ábrázolni látszottak, és egy kis elforgatással vagy némi trükkel őszinte meglepődést hoztak ki a hallgatóságból. Szórakoztató prezentáció volt, az ismeretterjesztés mellett a szórakoztatásra is egyenlő hangsúlyt fektetett, és bár biztosan mindenkinek volt ismerős ábra a válogatásban, de ugyanúgy tartogatott bárki számára új élményeket, új perspektívákat.
Az irányt tehát kijelölte az első két program, a kérdés az volt, hogy ezt a hangulatot az éjszaka beálltával lehet-e tartani, esetleg fokozni...

Átszállás 29-én, pénteken is!

Tájékoztatjuk a Tisztelt Utazóközönséget, hogy az Éjszakai átszálló 2010-es második, politikaillúziós járata ma 18:30 órakor indul a Kortárs Művészeti Intézet állomásról (negyedórás késés lehetséges). Vagoníroznak: Németh Gábor bűvész, Késmárky Szabolcs bluesgitáros és meglepetésvendége, Szilágyi-Gál Mihály filozófiatörténész, a Plágium2000, valamint Erhardt Miklós képzőművészek, végül Almási (Endre) Kelemen (Angelika) jazzelőadó(k).
23:30-kor átszállás a MoziPresszó állomáson, ahonnan a járat tovább folytatja útját. Az utasok komfortérzetéről a dubstep és a breakbeat eszközeivel gondoskodnak: rozsomák és ivory memory, valamint a NewCityBeats képviseletében Sackraff és What Else? Látkép: Krulf és Mr.Friday.
A részletes menetrend és az utastájékoztatás megtalálható itt.

Dohányügyek

Üzemigazgatóságunk megbízásából a Központi Statisztikai Hivatal felmérést végzett a dohányosok és nem dohányosok arányáról az Éjszakai átszállóban. A kimutatás szerint az éá bennszülött dolgozóinak 75%-a cigarettázik (van, aki csak alkalomszerűen, de ezt kompenzálja Deák Nóra váltókezelő napi fogyasztása), míg a nem dohányosok mindössze 16,66%-ot tesznek ki. A hiányzó 8,33%-ot Farkas Péter (egykoron hobbimálházó, jelenleg szemaforkezelő-segéd) személye fedi le, aki szívja, „de nem kéne neki”. (0,01% elveszett a statisztikai végtelenben.)
Ez az arány jelentősen változott az új dolgozók munkába állásával. Négyből négy nem cigizik, nem pipázik! Szinte hihetetlen. A számok nyelvén: dohányosok 56,25%, nem dohányosok 37,5%, Farkas Péter 6,25%.
DE AMI MINDENNÉL FONTOSABB: 2010. október 28-tól 31-ig, csütörtöktől vasárnapig az Átszálló resti (Art Café) kibővül a Kortárs Művészeti Intézet Uitz (nagy) termével. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a felszolgálás mikéntje, valamint az italfogyasztás lehetősége utóbbiban ugyanaz lesz, mint ami az előbbiben meghatározott. Dohányügyi szempontból viszont jelentősen eltér majd a két helyiség házirendje: míg a restiben nyitástól zárásig megengedett a cigarettázás, addig az Uitz Teremben csak a pénteki és vasárnapi zenei rendezvények ideje alatt, valamint a napi programok után lehet majd rágyújtani. Fontos még megjegyezni, hogy a kiállításoknak helyet adó Kis- és Pincegalériában a dohányzás az Éjszakai átszálló teljes ideje alatt szigorúan tilos!
E szabályok figyelembevételére és betartására minden kedves utasunkat nyomatékosan megkérjük! Még mi, dohányfüstben érlelt, bennszülött üzemigazgatósági dolgozók is. Egyébként mindjárt kezdünk!

Szoboszlai János: Az illúzióról

Az illúzió hamisság. Akkor ismerjük fel, amikor lelepleződik. Amikor kiderül a csalás. Kiderül, hogy a világ nem az, aminek hittük. Hitbéli tévedésben éltünk. Az illúzió illúzió-volta keserves megtapasztalás során sújt le ránk, megszégyenülünk. Az illúzióvá vált hit arcul csap.
Tapasztalataink alapján prekoncepciókat gyártunk, s hiszünk is bennük. Ezek nélkül nem is jutnánk túl a napok során, és érdekes módon a többiek is hitbéli meggyőződések alapján haladnak velünk párhuzamosan, vagy szemben, vagy éppen merőlegesen keresztezve utunkat – vagy velünk soha nem érintkezve húznak el egy távoli pályát követve.
Hitbéli meggyőződéseink többsége azonos. Tömegesen csap minket arcul, amikor egy közlekedési vállalatról kiderül, hogy azért koszosak és büdösek és rendszeresen későn futnak be a buszai, mert a vezetőség kilopta a közpénzt a vállalatból. Sokak szerint megérdemeljük az arculcsapást, mert eleve hülyék voltunk, amikor hittünk a közpénzek közérdekből való felhasználásában. Ez is meggyőződés volt valaha – előbb-utóbb illúzióvá válik.
Az illúzióvá válásból következő arculcsapás kijózanító. A leleplező okosabb, mint mi – legalábbis jobban informált. Előadását követően úgy érezzük, hogy megszabadultunk tévedéseinktől, legalábbis néhánytól. Az optikai illúzió érdekes és szórakoztató élmény egy 3D-s moziban, de élet és halál kérdése a lopakodó repülőgépről készült radarkép esetében. A magyarázat pedig tudományos kell, hogy legyen és „aha-élményt” kell, hogy nyújtson. A politikával kapcsolatos elemzések többsége is illúzióktól szabadít meg minket, a leleplezés keserű, és fásultságot, reményvesztettséget vált ki. Az önmagunkról alkotott kép korrekciója több mint húsba vágó, hiszen egy kívülálló szemével láthatja magát az analízisben a páciens. Ez a kiigazítás kisebbrendűség érzéseinktől megszabadíthat, de lerombolhatja pimasz magabiztosságunkat is. Mindenképpen elveszhet az a valaki, akit önmagunknak hittünk, illúzióvá válik több évtized – számunkra mindenképpen történelme. A vallásos hit kizárja önmagát mint illúziót – minden más hitet viszont annak tekint. A világ, a földi élet és az anyag „hívságai” iránti elkötelezettségeinket ugyanakkor egységesen tekintik illúziónak a transzcendens, az anyagi léten túli lét feltételezése alapján a vallások.
A hivatásszerűen szórakoztató illuzionista katarzist okoz gyorsaságával és ügyességével. Ha csak a kártya bukkan elő nem várt helyről, mosolygunk. Ha a „megélhetési illuzionista” pénztárcánkat tünteti el oly módon, hogy észre sem vettük, hogyan csinálja, biztosan nem fogunk mosolyogni. A nyáron Dunaújvárosban láttam egy bűvészt, valamint a budapesti 11-es buszon véletlenül lelepleztem két zsebtolvajt. Ezekről jutott eszembe az illúzió a művészetben, a politikában, saját lelkünkben és a vallásokban.
Tekintsük tehát a bejövő vonatunkat hitnek, az állomást (ahol éjszaka átszállunk) az illúzió leleplezése helyének, csatlakozásunkat pedig egy új hitnek – amelyik éppen a következő pályaudvar felé robog. A mai naptól.

ROZITIV / werebortega kvíz – Bodri-díj

Boda Gyöngyvér (ROZITIV öltözékek) és Horváth Anikó (werebortega cipők) iparművészek kiváló modelleket kértek fel az Éjszakai átszállóban sorra kerülő divatbemutatójukhoz (MoziPresszó, 2010. október 30., szombat féléjfél). A névsort böngészve akár úgy is érezheti egy tapasztalt átszállós, hogy ő is Boda Roziék ismeretségi körébe tartozik, hiszen a most kifutóra lépők között nem egy akad, aki korábban más – többnyire kiállítóművész – minőségben már megfordult az éá-n.

De vajon kik is e kifutón még tapasztalatlan, de a saját szakterületükön már elismerést szerzett modellek? Képző- vagy iparművészek? Zenészek? Esetleg történészek vagy embriológusok? Ezt kérdezzük a Tisztelt Utazóközönségtől! A megfejtéseket "ROZITIV / werebortega kvíz" jeligére 2010. október 28., azaz csütörtök éjfélig várjuk az Üzemigazgatóság email-címére: atszallo@gmail.com.

Az az átszállós, aki a legtöbb névhez tud helyes foglalatosságot rendelni egy palack kiváló, a Bodri Pincészet által felajánlott Kékfrankos Válogatást vehet át a divatbemutató után – két puszi kíséretében (a pusziadó személye a modellek és tervezők közül szabadon választható!) Amennyiben erre nincs lehetősége, találunk megoldást. Tehát:
- a hölgyek: Bassey Klára Orsolya Eme, Bömbi Néni, Csapó Cecília, Fejér Yvett, Gulyás Sári, Járay Bianka, Kavrán Viki Lévay Zsuzsa, Tóth Andi és – ha a közakaratnak végre behódolnak – Csizek Petra, valamint Nagy Dóra;
- az urak: Bredár Zsolt, Füredi Tamás, Kazsu Zoltán, Keve Miki, Meszes Miklós, Pintér Attila, Réthelyi András, Sátori „KÖD” Gábor, Vachter Jankó, Varga Péter, Vörös Gábor és – ha minden jól megy – Horváth Tibcsa, valamint Nagy Sándor.
(Játékon kívül! Haj: Bencsik Anett. Ritmus: Mind szakmailag, mind emberileg zenekar. Itt lesznek még: Fejér Imola felvevőgéppel, valamint a sminkesek, öltöztetők, barátok és rokonok. És legfőképpen az átszállósok!)

A nyertest e-mailben értesítjük. A játékban az Éjszakai átszálló Üzemigazgatóságának belsős és külsős dolgozói, valamint a ROZITIV / werebortega divatbemutató stábja és közreműködői nem vehetnek részt. A nyereményt átruházni vagy pénzre váltani nem lehet.

Utazás és szállás

Tájékoztatjuk Tisztelt Utasainkat, hogy – bár a Kortárs Művészeti Intézet egyéb kiállítás-megnyitóinál ezt megszokhatták – az Éjszakai átszállóra pénzügyi okokból sajnos idén sem áll módunkban ingyenes buszjáratokat indítani Budapestről. Az a fránya gazdasági válság…
Ezzel együtt a távoli vidékekről érkező átszállósoknak szeretnénk segítséget nyújtani útjuk megtervezéséhez, ezért a fontosabb tudnivalókat – köztük a szálláslehetőségeket – a hivatalos honlapunkon itt összegyűjtöttük.
Köszönjük megértésüket az áldozatvállalásukat!

6. illúziós idősáv 23:30-04:00, illetve kifulladásig Tempó Átszálló!

A leghosszabb… Olyannyira hosszú, hogy azt is nehéz megmondani, hogy ténylegesen meddig tart. A mettől könnyebb: 23:30-tól – de csak október 29-én pénteken, és másnap éjjel, október 30-án. És csak és kizárólag a MoziPresszóban. Szombat hajnalban tehát ne kopogtasson senki a Kortárs Művészeti Intézet kapuján, mondván, hogy átszállni vágyna: ott véget érnek a programok nagyjából 23 órakor. Ehhez képest félórával későbbi a kezdés a külső helyszínen, ami kényelmi szempontokat szolgál: így az Art Caféban mindenki sietség nélkül felhörpintheti az utolsó korty italát, elbúcsúzhat azoktól, akik inkább eszmét cserélnének még, a fiúk ügyetlenkedve felsegíthetik a lányok kabátját – mert bár közel van a MoziPresszó, egy lassú éjszakai séta október végén megfelelő menetfelszerelés híján nem éppen egészségbarát. Márpedig erre adnunk kell, hisz a második, szombati rendezvény éppen az ÉÁ, azaz Életmódillúziós Átszállóparty címet viseli. De kezdjük a péntekkel!
Ezzel a programmal kifejezetten azoknak kívánnak kedvezni a szervezők, akiket – legalábbis hosszútávon – megőrjít a kontempláció, a hétvége közeledtével pedig különös lüktetésbe kezd a lábuk. Szóval táncos-zenés mulatságra vágynak, és a korábbi Éjszakai átszállókon hozzászoktak, hogy meg is kapják ezt. Nos, pénteken máris négy dj gondoskodik arról, hogy idén se kelljen csalódniuk: rozsomák, Sackraff (NewCityBeats), What Else? (NewCityBeats) és – nem utolsó sorban, de még csak nem is végül – ivory memory. Nem végül, mert a program itt messze nem ér véget – viszont, hogy miként folytatódik, arról a jelenlévő közönség dönt: teljesen rájuk lesz ugyanis bízva, hogy a felsoroltak közül kinek a zenéjére pirkad rájuk a hajnal. Utasok kérték – a történelemben először! (Természetesen – szemben a honlapon feltűntetekkel – a szettek nem percenként követik egymást. Ez csupán programozási okokból került fel így a világhálóra...)
Kis pihenés, táplálékfelvétel, Stan’s Band koncert, előadás, kiállítások, restiköltészet, finom borok, jó hangulat a Kortárs Művészeti Intézetben – és máris itt a szombat 23:30, vagyis újabb átutazás a MoziPresszóba. Kezdésként pedig egy hagyományos átszállós programelem: a divatbemutató!
A ROZITIV / werebortega produkció nem csak a bemutatott ruhák és cipők miatt lesz különleges, hanem a modellek okán is: a kollekció egy-egy darabjában ugyanis esetenként helyi kötődésű művészek lépnek majd színpadra. Rajtuk kívül közreműködik még a Mind szakmailag, mind emberileg zenekar is – amely azonban nem csak Boda Gyöngyvér (öltözékei közül néhány darab a képünkön) és Horváth Anikó tervezők bemutatóját fogja kísérni, hisz azt követően saját jogán is fellép az Éjszakai átszállóban. E koncert után újabb ismerős arcok érkeznek: a végre együtt visszatérő Naticheck és Eliadesz, valamint a megunhatatlan Sabazz.
És ekkor már bőven vasárnap lesz. Szép lassan mindenki – köztük e két éjszaka vizuális világának kreátorai, Krulf és Mr. Friday is – hazatér egy kis pihenésre... És máris jöhet az utolsó átszállónap – immár kizárólag a Kortárs Művészeti Intézetben.

5. illúziós idősáv 22:00-23:00 Éjszakai vegyes

Az ötödik etaphoz érkezvén két dolgot tartok feltétlenül fontosnak megemlíteni: egyrészt, hogy ezt leszámítva már csak egy ilyen kötelezőt kell írnom, másrészt, hogy az 5. idősávban találhatók a legváltozatosabb programok.
Kezdjük ott – márcsak azért is, mert ez az első a sorban –, hogy október 28-án, csütörtökön este tízkor jól bevacsorázunk: Átszálló-grill címmel ugyanis tömegétkeztetésre adja fejét a stáb. A menü: grillezett zöldségek és sajtok, a szekszárdi Bodri Pincészet kiváló borai, mindez audió-vizuális körettel. Közreműködnek: Szoboszlai János, Várnai Gyula és Krulf. (Úgy tesz, mintha közreműködne: Fehérvári Tamás.) Másnap, vagyis pénteken ugyanebben az órában már nem a kulináris, hanem a zenei élvezeteknek hódolhatnak a Kortárs Művészeti Intézet látogatói: ekkor kerül sor ugyanis Kelemen Angelika (képünkön) és Almási Endre, vagyis Almási Kelemen jazzkoncertjére. Ez a formáció annyira kézenfekvő és ideális felállás, hogy mindezidáig soha egyetlen koncertszervezőnek sem jutott eszébe - de még maguknak a művészeknek sem. Bezzeg az Éjszakai átszálló kurátorainak… Szemben az előző két programmal a „restiköltészet bajnoka” cím birtokosa, Sajó László az Art Caféban fog beszédbe elegyedni Szabó Szabolccsal – akit az átszállósok alighanem dzsentroidként ismernek inkább. Talán sokak számára szokatlan ez a rendezvény, de az éá történetében mégsem tekinthető példa nélkülinek: felolvasóest már volt 2008-ban is. Na jó, az inkább valamiféle olvasópróba volt. A lényeg, hogy akármi volt, roppant szórakoztató volt. És ez az idei is az lesz! Az utolsó (vasár)nap – és egyszersmind a 2010-es Éjszakai átszálló – zárása Oláh Dezső zongorista jazzkoncertje. (Nyugalom, kedves átszállni nem vágyók! A hangversenyre nem a kávéházban, hanem az Uitz Teremben kerül sor. És – mint az idei éá-n úgy általában – a volume gomb le lesz tekerve. Ha a pianínókon nincs olyan, akkor is.)
De – mint az az első bekezdésből nyilván kiderült – az idei Éjszakai átszálló legeslegutolsó programpontjának ismertetése nem jelenti azt, hogy az átszállós idősávok számbavételével is végeztünk. A legkevésbé sem. Szóval: holnap folytatjuk. Most azonban vacsorázunk, és közben költők múzsáiról fantáziálunk. A háttérben jazzmuzsika szól. HALKAN!!!

4. illúziós idősáv 21:30-22:00 Alagsori éjszakák

Tegnap kicsit vonalasan osztottuk fel a kiállítóművészeket dunaújvárosi és nem dunaújvárosi oldalra. Tulajdonképpen csak retorikailag erőltettük a besorolást. A koncepció, és később a felkérések tekintetében persze tényleg így osztályozható a program, de ha a betűk mögé pillantunk…
A Plágium2000 csak részben (mi magunk sem tudjuk, hogy ez 50, vagy annál kisebb százalékot jelent) dunaújvárosi. Ugyanakkor a K E P P Showroom máris kiegyenlíti a számlát, hiszen az öt hölgy között ott van a helyi illetőségű Kovács Adél is (Taskovics Dorka fotóján a bal szélen; mellette Havancsák Teréz, Hofstädter Szandra, Hajdú Anett és Tomcsányi Dóri). De ők csak a harmadik napon hangolják ránk a zenélő ruhájukat. Előtte.. .Csütörtökön a Borsos Lőrinc duó (mindig gondot okoz, hogy legyen-e névelő, vagy sem, írjuk-e oda, hogy Jancsi meg Lilla, ésatöbbi… - sok más mellett ebből a szempontból is komoly feladatok elé állítják a művészeti szakmunkásokat), pénteken Erhardt Miklós (jelen sorok szerzője egyáltalán nem nevezhető rajontó típusnak – de e név hallatán kajla mosolya olyan sokat mondó, hogy még egy Jennifer Lopez-szerelemmel is meggyanúsítahtó lenne). Aztán az utolsó napon – tehát a K E P P szombati bemutatója után, vasárnap – Mátrai Erik Kovácsovics Dávid (dAV) hangözönével optimalizált kiállítás-megnyitója teszi teljessé és véglegessé a 2010-es Éjszakai átszálló illúziókat kutató-leleplező programját. Ami nem jelenti azt, hogy itt vétet is ért a történet - de erről bővebben majd holnap és holnapután.