Nos, ha már korábban azt állítottuk, van ilyen, itt az ideje megalapoznunk az Átszállás-tudományt. Az önálló tanszéktől és akkreditációtól ugyan még messze-messze vagyunk, ám ezzel együtt is van már mivel érvelnünk e diszciplina léte és létjogosultsága mellett.
Ezt a sajátos, szerteágazó témát először turisztikai szempontból vesszük szemügyre – az Átszálló utasellátójának, Farkas Flórának köszönhetően. Maga a dolgozat 2009 tavaszán, még az éves átszállás előtt készült – tehát az írás kritikai megjegyzései, megállapításai ennek ismeretében (is) értékelendők. Azért az „(is)”, mert bizonyos passzusok mind a mai napig átgondolásra érdemesek – illetve mind a mai napig töri a fejét rajtuk az Üzemigazgatóság.
Az ajánlóként itt szereplő idézetet is emiatt választottuk, az egyébként igencsak megfontolandó, turisztikai szempontból releváns felvetések helyett: a lentebb olvasható mondatok olyan kérdést feszegetnek, amire született már egy (rossz?) válasz 2009 augusztusában, a dolgozat megírása után, és amelyre egy másik lehetséges választ ad a 2010 októberében megrendezésre kerülő Átszálló. Az idézett rész ugyanakkor nem meghatározó elem magában a dolgozatban – inkább az aktualitása miatt ragadtuk ki. Maga az opus egy dunaújvárosi turisztikai koncepció felvázolásának tekinthető inkább.
Az árulkodó című (A Kortárs Művészeti Intézet, mint kulturális intézmény szerepe a dunaújvárosi idegenforgalomban) dolgozat teljes egészében ITT olvasható.
"A Kortárs Művészeti Intézet Dunaújváros belvárosában, lakóházak alatt található, ami évről évre problémák forrása, mivel az ott lakók nagy többsége nem abba a rétegbe tartozik, akik az Átszálló által kínált programok, rendezvények iránt érdeklődnek. Ahogy egyre több kiállítást, performanszot foglal magában a sorozat, ahogy egyre több (és hangosabb) koncert kerül megrendezésre, úgy nő a lakók elégedetlensége, dühe, és ezzel együtt a rendőrségi feljelentések száma is. Ez utóbbi hivatalosan ugyan nem okoz gondot a szervezőknek, hiszen egyrészt az Önkormányzat támogatja az eseményt, másrészt minden szükséges okmányt – területfoglalási engedélyt, zajszintre vonatkozó engedélyt stb. – beszereznek és betartják a bennük foglaltakat. Ezzel együtt a közhangulatnak nem tesz jót mindez. Ráadásul a Kortárs Művészeti Intézet az év többi napján is működik, így az Átszálló miatt keletkezett ellenérzések az egész éves tevékenységre is rányomják a bélyegüket.
Tulajdonképpen két lehetőség van: az egyik, hogy a programot „leépítik”, vagyis visszatérnek a kezdetekhez. Ez viszont abban az esetben zsákutca, ha az Éjszakai átszállót, mint a dunaújvárosi turizmus kiindulópontját szeretnénk számításba venni. A másik, hogy a program elköltözik egy üres, kihasználatlan gyárépületbe. Ez tűnik a járhatóbb útnak, ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy egy ilyen lépés óriási presztízsveszteséggel járna a KMI számára, hiszen a látogatók igazából csak akkor kötik össze az intézményt a programmal, ha az Éjszakai átszálló ténylegesen a Kortárs Művészeti Intézetben kerül megrendezésre, ha a programok, koncertek alatt folyamatos lehetőségük van arra, hogy ismerkedjenek a KMI-vel, annak profiljával.
Ez egy nehezen feloldható probléma, amelyen az Intézet vezetői még dolgoznak. A közönség viszont a költözés mellett tette le a voksát: az Átszálló blogján legalábbis arra szavaztak a legtöbben, hogy maradjon a jelenlegi programstruktúra, de a város lakóival való konfliktusok elkerülésének érdekében költözzön új helyszínre a rendezvény."
Ezt a sajátos, szerteágazó témát először turisztikai szempontból vesszük szemügyre – az Átszálló utasellátójának, Farkas Flórának köszönhetően. Maga a dolgozat 2009 tavaszán, még az éves átszállás előtt készült – tehát az írás kritikai megjegyzései, megállapításai ennek ismeretében (is) értékelendők. Azért az „(is)”, mert bizonyos passzusok mind a mai napig átgondolásra érdemesek – illetve mind a mai napig töri a fejét rajtuk az Üzemigazgatóság.
Az ajánlóként itt szereplő idézetet is emiatt választottuk, az egyébként igencsak megfontolandó, turisztikai szempontból releváns felvetések helyett: a lentebb olvasható mondatok olyan kérdést feszegetnek, amire született már egy (rossz?) válasz 2009 augusztusában, a dolgozat megírása után, és amelyre egy másik lehetséges választ ad a 2010 októberében megrendezésre kerülő Átszálló. Az idézett rész ugyanakkor nem meghatározó elem magában a dolgozatban – inkább az aktualitása miatt ragadtuk ki. Maga az opus egy dunaújvárosi turisztikai koncepció felvázolásának tekinthető inkább.
Az árulkodó című (A Kortárs Művészeti Intézet, mint kulturális intézmény szerepe a dunaújvárosi idegenforgalomban) dolgozat teljes egészében ITT olvasható.
"A Kortárs Művészeti Intézet Dunaújváros belvárosában, lakóházak alatt található, ami évről évre problémák forrása, mivel az ott lakók nagy többsége nem abba a rétegbe tartozik, akik az Átszálló által kínált programok, rendezvények iránt érdeklődnek. Ahogy egyre több kiállítást, performanszot foglal magában a sorozat, ahogy egyre több (és hangosabb) koncert kerül megrendezésre, úgy nő a lakók elégedetlensége, dühe, és ezzel együtt a rendőrségi feljelentések száma is. Ez utóbbi hivatalosan ugyan nem okoz gondot a szervezőknek, hiszen egyrészt az Önkormányzat támogatja az eseményt, másrészt minden szükséges okmányt – területfoglalási engedélyt, zajszintre vonatkozó engedélyt stb. – beszereznek és betartják a bennük foglaltakat. Ezzel együtt a közhangulatnak nem tesz jót mindez. Ráadásul a Kortárs Művészeti Intézet az év többi napján is működik, így az Átszálló miatt keletkezett ellenérzések az egész éves tevékenységre is rányomják a bélyegüket.
Tulajdonképpen két lehetőség van: az egyik, hogy a programot „leépítik”, vagyis visszatérnek a kezdetekhez. Ez viszont abban az esetben zsákutca, ha az Éjszakai átszállót, mint a dunaújvárosi turizmus kiindulópontját szeretnénk számításba venni. A másik, hogy a program elköltözik egy üres, kihasználatlan gyárépületbe. Ez tűnik a járhatóbb útnak, ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy egy ilyen lépés óriási presztízsveszteséggel járna a KMI számára, hiszen a látogatók igazából csak akkor kötik össze az intézményt a programmal, ha az Éjszakai átszálló ténylegesen a Kortárs Művészeti Intézetben kerül megrendezésre, ha a programok, koncertek alatt folyamatos lehetőségük van arra, hogy ismerkedjenek a KMI-vel, annak profiljával.
Ez egy nehezen feloldható probléma, amelyen az Intézet vezetői még dolgoznak. A közönség viszont a költözés mellett tette le a voksát: az Átszálló blogján legalábbis arra szavaztak a legtöbben, hogy maradjon a jelenlegi programstruktúra, de a város lakóival való konfliktusok elkerülésének érdekében költözzön új helyszínre a rendezvény."
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése