3 érv amellett, hogy 4 átszállónap sem nem kevesebb, sem nem rosszabb, mint 5, sőt!

1. Amikor az első járatokat útjukra indítottuk, azért döntöttünk az ötnapos utazás-restizés mellett, mert úgy véltük: ennyit relatíve frissen végig tud száguldani velünk a peronok népe. Ám az azóta eltelt hosszú évek tapasztalata azt mutatja... Úr Isten! Az Éjszakai átszállóval kapcsolatban már ilyen szófordulatokat lehet használni, hogy "hosszú évek tapasztalata"... Hihetetlen... Na mindegy. Majd túlteszem magam rajta. Szóval az átszállással tarkított hosszú évek tapasztalata azt mutatja, hogy az ötből az egyik - konkrétan a negyedik - nap mindig üresjárat. Vagy inkább valamiféle garázsjárat: az Üzemigazgatóság dolgozói zötykölődnek csak rajta kimerülten, bambán, miközben az utasok sehol. Pontosabban: az utasok otthon meditálnak, szunyókálnak, ezt csinálnak, azt csinálnak - lényegében próbálnak feltöltődni az év utolsó átszállónapjára, amit ki nem hagynának. Az első átszállásra - amit természetesen ugyancsak ki nem hagynának - mindig nagy lendülettel érkeznek, a következő két napot lelkesen, becsülettel, bár egyre merülő generátorral végigutazzák, mígnem a negyedik hajnalán úgy érzik, teljesen elfogyott a kraft. Ám ha az a negyedik nap egyben az utolsó is, amit - mint említettem - ki nem hagynának?! Bizony-bizony: egy ötnapos ÉÁ ugyanúgy csak négy aktív átszállást foglal magába, mint egy négynapos.

2. Térjünk vissza oda, hogy "az Üzemigazgatóság dolgozói zötykölődnek [...] kimerülten, bambán"! Ez fokozottan igaz a pályakarbantartó kollégákra - pontosabban igaz volt egészen addig, amíg be nem vezettük a fizetett szabadnap (vagyis inkább szabadéjszaka) intézményét. No de, ha az öt éjszakából az egyik fizetett, ám szabad, akkor hol marad a költséghatékonyság?! Idén nincs szabadéjszaka, nincs ÉÁ-dolgozók érdekvédelme! Négy nap megfeszített munka van - és ezáltal több pénz az utazóközönség igényeinek kielégítésére!

3. Legkésőbb a rendszerváltás óta még a restiben is közhelynek számít, hogy M. Karcsi bácsi tévedett, mert a mennyiség sem előbb, sem utóbb nem csap át minőségbe. A napi három-négy járat mindig pontosabb, megbízhatóbb, komfortosabb, ha csak egymásután négyszer állítjuk pályára, mintha ötször tennénk ugyanezt. "Hosszú évek tapasztalata..." Ez komolyan besza... Szóval szinte hihetetlen, na.

(A hivatalos állásfoglalást e kérdésben - mint minden másban - az Üzemigazgatóság később hozza nyilvánosságra. Azt viszont már most készséggel és mély bűntudattal elismeri, hogy Keserue Zsolt Időzavar című alkotását a művész előzetes hozzájárulása nélkül használta fel e poszt illusztrációjaként - igaz, az Éjszakai átszállót is működtető Modern Művészetért Közalapítvány képzőművészeti gyűjteményének egyik darabjáról van szó, tehát nem olyan súlyos a vétség.)