Szakrális élmény

Utolsó napunk A világ illúziói címet kapta, és ennek jegyében is telt el. A resti szombati zenefelelőse Kovács Zoltán zongorista volt, akit Jelenits István előadása követett. Hogyan tovább? Keresztény lelkiismerettel az ezredforduló kihívásai közt- hangzott az irányadó cím, és aki beült meghallgatni a polihisztor (szerzetes, költő, tanár) teológust, aktuális témák történelmi hátterét és összefüggéseit ismerhette meg, végén az elmaradhatatlan nézői hozzászólásokkal.

A kiállításmegnyitó-járatok tegnap felcserélve és körutazás formájában indultak: ugyanis először a pincegalériában láthattuk Mátrai Erik vallásilag mélyen ihletett kiállítását, a Megállított pillanatokat. Lézer, prizmák, reflektorok, kimerevített tájképek, egyfajta modern, ám szent áhítat lengte be a termet, ezt csak erősítette a hangfalakból előzümmögő, Kovácsovics Dávid szerezte zene, melyre maga Mátrai Erik dúdolt rá. Csendes megnyitójával és szerény alkotójával látványos kiállítás volt ez, melyben hosszú időre el lehetett veszni, ha valaki a következő megnyitó végeztével a kihelyezett zsíroskenyeres pult helyett (után...) újra lefelé vette az irányt. Mi így tettünk.

A nap dolgozói: a resti külsős lányok

Ami mindannyiukra jellemző, az a végtelen báj és kedvesség, valamint a mérhetetlen tolerancia – még a súlyosan alváshiányos időszakokban is. Ez igen fontos, hisz valljuk be: az utazóközönséghez – ahogy esetenként az üzemigazgatóság dolgozóihoz is – olykor nagyfokú türelem kell. Megjegyzendő még, hogy miközben magas szakmai színvonalon biztosították az utasellátást, e három hölgy sokat tett azért is, hogy a resti külsőhöz érkező szerelvények közlekedésében se legyen fennakadás. Kik ők?! Természetesen Erdősi Ditte, Böröcz Kitti és Szalkai Gabriella.
Az Éjszakai átszálló és a Kortárs Művészeti Intézet itt (is) szeretné megköszönni Erdősi Dittének és a MoziPresszónak a nagyvonalú támogatást és az egyéb áldozatvállalásokat! Az üzemigazgatóság részéről bízunk benne, hogy a jövőben további szerelvényeket állíthatunk még sínre közösen.

Megint a külső...

A szombati utolsó állomásunk Sajó László költői estje volt. Verseit saját maga olvasta fel, zongorakíséret és a Dunaújvárosi Hírlap újságírója, Szabó Szabolcs kérdései mellett.

A személyes hangvételű, beszélgetős programot sokszereplős divatbemutató követte; ROZITIV, azaz Boda Gyöngyvér kényelmes, színes, bohém öltözékeit barátok, ismerősök mutatták be, többen közülük egy gyakorlott modell fellépésével és természetességével, lábainkon werebortega cipő-kreációkkal.
A talpalávalót a Mind szakmailag, mind emberileg zenekar (személyes véleményem szerint az egyik legjobb zenekarnév) szolgáltatta, de ez csak ujjgyakorlat volt a koncerthez képest, ami a divatshow után vette kezdetét. Mocskos rock and roll végkimerülésig, és a DJ-k még csak ezalatt kezdtek melegíteni...
Eliadesz és Sabazz biztos nem hagytak senkit a sarokban ücsörögni. Ti táncoltatok?

A Zajkabát

A budapesti KEPP Showroom lányai mosolyogva szemlélték Páhi Péter festékes akcióját, ám ők már tudták, hogy az alagsorban egy sokkal érzékenyebb szerkezet vár bemutatásra: a Kitchen Budapesttel (KiBu) közösen készült noisycoat projekt, mely egy mozgásérzékelős kabátot takar. A csoda-ruhát szombat este Jobbágy Bernadett öltötte magára, és minden mozdulatával új hangokat csikart ki belőle. "Jobb kéz hangot ad, bal kéz torzítja" - hangzottak az instrukciók azok számára, akik szerették volna maguk is felpróbálni a sárga-fehér öltözéket.

A táncos gyakorlott mozdulatokkal szólaltatta meg a szenzorokkal ellátott ruhát, az 5 fiatal textilszakos iparművész lányt tömörítő KEPP (név szerint: Tomcsányi Dóri, Havancsák Teréz, Hajdú Anett, Hofstädter Szandra és a dunaújvárosi Kovács Adél) pedig röviden mesélt megismerkedésükről a felvételi előkészítőn és a kibus fiúkkal, Sik Eduárddal és Kiss Lászlóval közös munkájukról.
Végül akadt bátor vállalkozó is, aki a kabát levétele után ennyit fűzött az innovatív designhoz: "Tényleg működik!"

Piszkos munka

A kis- és a pincegalériába tegnap estére beígért két esemény mindegyike rendhagyó volt: nem a szó hagyományos értelmében vett kiállításmegnyitókat láthattunk, hanem happeningeket.

Először Páhi Péter mutatta be vicces képregényekből, vésett tükörből és mókás videóinstallációkból (Tájképek rólam) tárlatát, ám a figyelem középpontjában a terem jobb oldalán helyet foglaló, rugókkal ellátott evezőlapát volt. Kanalak, lábasok voltak szorosan ráerősítve, bennük festék, és mindezzel szemben a falon egy fehér vászon - nos, mi az első gondolat?
Jól tippeltetek, egyszeri és megismételhetetlen festmény készült, melyhez bárki hozzáadhatta a maga festékpacáit, csak meg kellett tölteni a csöbröket, a lapátot hátrahúzni ééss zutty! Vajon a mai kiállításra a dolgos pályakarbantartók újrameszelik a falat? Ha marad ilyen, ti már tudni fogjátok, hogy mi történt, és nem Festéktüsszentő Hapci Benő járt felénk a Pom-pom meséiből, csupán egy rém komolytalan alkotó asszociált így az Énillúziók témára.

Esti resti

Szombaton ismét sokan voltak kíváncsiak arra, mit szállítanak az Éjszakai Átszálló vagonjai: aki 6 óra után belépett a restibe, a négytagú Stan's Banddal találta szemben magát. A jazzformáció, azaz Kiss Diána, Palczer Zsolt, Kőrösi Dániel és Boda Bence egészen a 8 órára meghirdetett lélekboncoló előadásig alapozta az estét, majd a pszichiáter dr. Bánki György következett.

Az én a vasalódeszkán címmel beszélt mindennapi (ön)áltatásainkról, manipulációról egészen a sznobizmusig. Két filmrészlet színesítette az amúgy sem sótlan előadást: először Az ördög Pradát visel című opuszból, majd komolyabb vizekre evezve Lars von Trier Dogville-jéből láthattunk példákat a közösségbe tartozni akarásra és a befogadásért való küzdelemre, valamint arra, milyen illúziók élnek az egyes emberben a közösségről, ahová be szeretne kerülni. Természetesen most is helyet kaptak a nézői kérdések, melyek egészen más mederbe terelték a beszélgetést, elhangzott például a női és férfi agy különbözőségéről, de a pszichiátria mint szakma általános jelentőségéről szóló kérdésfelvetés is.
Itt azonban nem ért véget a menetrend: az est hátralévő részében újra előkerült a vandalizmus is, bár nem a tegnapi formájában...

Zárónap az Éjszakai átszállóban

Tájékoztatjuk a Tisztelt Utazóközönséget, hogy ma 18:30-kor és 22:00-kor zongoracipelő tehervonatok indulnak a Kortárs Művészeti Intézet állomásról: előbbit Kovács Zoltán, utóbbit Oláh Dezső vagonírozza. Ugyancsak innen indulnak a menetrendszerinti Várnai Gyula és Mátrai Erik járatok 21:00-kor, illetve 21:30-kor, valamint Jelenits István teológus világillúziós szerelvénye 20:00-kor. A pontos menetrend és utastájékoztatás az Éjszakai átszálló üzemigazgatóságának honlapján itt olvasható. (Az óráját ugye senki nem felejtette el visszaállítani ma hajnalban?!)
Tájékoztatjuk továbbá Tisztelt Utasainkat, hogy az Átszálló resti (Art Café) a szokásoktól eltérően ma, vasárnap is nyitva tart, egészen 24:00-ig. Ekkor üzemigazgatóságunk munkatársai zsebkendő-lobogtatós könnyes búcsút vesznek az átszállósoktól és a 2010-es Éjszakai átszállótól – és azonnal elkezdenek dolgozni a 2011-es menetrend összeállításán.

PROTEST SONGS

Erhardt Miklós tanácsát megfogadva zenével tüntettünk az est hátralévő részében: Kelemen Angelika, a már sok különböző formációban látott-hallott jazzénekesnő ez alkalommal duóban lépett fel az Uitz teremben, Almási Endre gitárossal összeszokott páros látszatát keltve. Az oldott, italozgatós hangulatban többen is érezték a bugit a lábukban, a bátrabbak a színpadon perdültek táncra az est csúcspontján a ráadás-dal, az I Shot the Sheriff ütemeire.
Ezzel el is jött az ideje birtokba venni a resti külsőt, azaz a Mozi Presszót, ahol egészen más műfaj, de ugyanakkora pezsgés és teltház volt: először rozsomák, aztán a NewCityBeatstől Sackraff majd What Else, az igazán kitartóan partizóknak pedig ivory memory pörgette a dubstepet és a breakbeatet, természetesen vizuállal kísérve.
Külön érdekes volt megfigyelni a két utazóközönség keveredését, de csakis pozitív értelemben - a kortárs kultúra iránt érdeklődők tágíthatták kicsit látóterüket, a rendszeres dubstep-bulikba járók pedig talán kedvet kaptak megnézni, mi is ez a vonatos őrület, mely fel-felbukkant a kivetítőkön az éjszaka folyamán. Ma este visszatérünk!

A nép nevében

Politikai hevületeit mindenki kiélhette a pénteki nap első kiállításmegnyitóján: a Plágium2000 csoport behozta az állomásra az utcát, és felszólításukra a most ősszel gyűjtött választási plakátokjaikon pártszimpátiától függetlenül mindenki kedvére kiélhette magát. Szélsőjobb, zöldek, szocialisták, demokraták mind megkapták álbajszaikat, foghíjaikat, szövegbuborékaikat portréik köré, és ebben a nyájas utazóközönség aktívan közreműködött, és minden okuk meg is volt rá: a falon VANDALIZÁLJ! felirat hirdette, mi a teendője azoknak, akik megfáradtak a felnőttes vitákban és inkább pár tollvonással nyilvánítanának véleményt.

Erhardt Miklós kiállítása a Pincegalériában újabb játékra szólított, olyanra, melyhez azért némi képzettségre is szükség volt: Késmárky Szabolcs mutatta be, hogyan is kéne gitáron megszólaltatni a Protest Songbook egymás mellé sorakoztatott 20 akkordját (Sex Pistols - Anarchy in the UK, John Lennon - Imagine, Bob Marley - Redemption Song...)
Videóösszeállítást láthattunk arról, ahogy Graz utcáin alkotótársával, Dominic Hisloppal mutatják be a produkciót, továbbá helyett kapott még a Fordított kereszt videófelvétel, A spektákulum társadalma magyar hangsávja és egy igazán csak péntek estére szóló installáció, mely nem volt más, mint egy sor piszkos hamutartó Dunaújváros különböző vendéglátóegységeiből Elvágyódás címen.
A tegnapi nap tehát a politikáé volt, mely után fergeteges buli vette kezdetét...

Illúzió a politikában

A város restijében pénteken egész koraeste füstös gitárzene szólt, melyet kezdetben Késmárky Szabolcs szolgáltatott, majd Kiss Endre is csatlakozott hozzá, hogy az élénk társalgáshoz és állandó bűvészünk, Németh Gábor trükkjeihez a zenei aláfestést biztosítsák. Ez igen jól sikerült, az Átszálló második napján rövid idő alatt szép tömeg verődött össze, akik kíváncsiak voltak az első érkező szerelvényre.

Ezek után megnyílt a nagyterem a Szilágyi-Gál Mihály filozófiatörténész előadására özönlők előtt, akik közül csak a gyorsaknak jutott ülőhely, azonban mindenki figyelmesen végighallgatta A választás szabadsága és a manipuláció tézise című előadást, melyben szó esett a média és a hatalom kapcsolatáról, Thomas Hobbes Leviatánjáról valamint arról, hogy az egyén saját életének irányítását milyen szinten adhatja a mindenkori hatalom kezébe.
A java azonban csak ezután következett: az ELTE adjunktusa készségesen várta a kérdéseket, és míg a csütörtöki Peternák-féle művészettörténet óra után ezek elmaradtak, az első kérdések után most igazán élénk vita alakult ki, először az internet szerepéről, hasznosságáról és veszélyeiről, majd oktatáspolitikai kérdésekről; még Ady Endre is terítékre került. Ez kisebb csúszást is előidézett szoros menetrendünkben, de a rugalmas állomásfőnökség nem akarta hogy bárkiben bennrekedjen a véleménye - ezen az estén újra kiderült, hogy a vágányok mellett igenis van igény arra, hogy komoly témákról, kötetlenül beszélgethessen az utazóközönség.

A nap dolgozója: Koncsek András térmegfigyelő-gyakornok

Tájékoztatjuk a Tisztelt Utazóközönséget és Kedves Kollégáinkat, hogy Koncsek András gyakornokunk térmegfigyelői megbízatása 2010. október 30-án, ma hajnalban (hivatalosan tegnap, 2010. október 29-én éjfélkor) lejárt. Munkájáról Üzemigazgatóságunk nehéz szívvel mond le, de megállapodásunk értelmében nem tehetünk mást – ezzel együtt megjelenésére a Kortárs Művészeti Intézet állomáson, valamint a resti külsőben továbbra is számítunk – nem csak az Éjszakai átszálló ideje alatt.
Feladatát kiválóan látta el, hozzáállása példaértékű volt – ezért az éá felügyelőbizottsága nem csak a köszönetét, de a tiszteletét is szeretné irányába kifejezni.

A harmadik átszállós nap

Tájékoztatjuk Tisztelt Utasainkat, hogy ma 18:30-tól 2010/3. átszállás következik. Az Én illúzióit szállító menetrendszerinti járatok a Kortárs Művészeti Intézet állomásról: Stan’s Band koncert, utána Bánki György pszichiáter énje a vasalódeszkán. 21:00: Páhi Péter énje ugyanott, majd a K E P P Showroom (és a Budapest Kitchen) zenélő ruhája – bemutatja: Jobbágy Bernadett. Az állomásról induló utolsó járaton Szabó Szabolcs a restiköltészet bajnokát, Sajó Lászlót faggatja a sörunicum kombóról, fociról, meg minden egyébről, ami releváns.
23:30: érkezés a resti külsőbe – ismertebb nevén: MoziPresszó. Vagonírozás: ROZITIV / werebortega + Mind szakmailag, mind emberileg zenekar, valamint Naticheck, Eliadesz és Sabazz. Tájkép keret nélkül: Krulf és Mr.Friday.
Pontos menetrend és részletes utastájékoztatás az Üzemigazgatóság honlapján itt. A vágányok mellett mindig kérjük vigyázni!

Tér vagy térillúzió?

Ifj. Koffán Károly kiállítása volt az első nap utolsó menetrendszerinti programja a beígért grillbár nyitásáig. Az utazóközönség még át-átszaladt a váróba, hogy kicsempésszen némi főzéshez előkészített nyers paprikát vagy egy-egy pohár bort, majd a restin át a kíváncsiság visszavonzotta őket a galériába. A megnyitón maga az alkotó beszélt hosszasan a tér feltérképezéséről és arról, mekkora érdeke fűződik az emberiségnek ahhoz, hogy a körülöttünk lévő összes dimenziót megismerjük.
Képei közt sokat csak a három dimenziós szemüveg felvétele után lehetett megérteni, mikor előugrottak az életből kölcsönzött, elforgatott, szétdarabolt, kivetített mértani formák.
Mesélt tanári munkásságáról, a témában írt tankönyveiről és szemléletesen és élvezhetően értette meg a hallgatósággal az érthetetlent: például, hogy miért nem ugyanabban az időben látunk két embert, akikre egyszerre nézünk rá. A fény és az idő kérdései elválaszthatatlanul kapcsolódtak a témához, és mikor a kiselőadás lezárult az "aki rám néz, a múltamat látja, mint ahogy én is az ő múltját látom" végkicsengéssel, sokan maradtak ott tovább kérdezősködni és hallgatni a mestert, aki nagyon élvezetesen és készségesen magyarázott.
Soronkövetkező, feleségével, Cyránski Máriával közös kiállítását hamarosan láthatják az érdeklődők az állomásból addigra újra Kortárs Művészeti Intézetté transzformált helyszínen.

A művészeti illúziók csütörtöki kutatása ezzel lezárult. És ezután? A séf maga az állomásfőnök, mellette kiskuktája, aki jelen blogban is bőven publikált - szeletelnek, fűszereznek, sütnek-főznek - na meg csinos, fiatal lányok, akik a kenyeret pirítják, kínálnak, segítenek. Éjfél után még mindig tele a nagyterem kultúra- és grillezett cukkini-fogyasztókkal, és aki úgy gondolja, ez a kettő sehogysem jön össze, az a következő ilyen alkalmat ne hagyja ki!

Világhírű kortárs magyar képzőművészt!

Borsos Lőrinc neve sokaknak ismerősen csenghet, akik követik a kortárs magyar képzőművészet eseményeit - és nem, nem azért, mert létező személy lenne. Borsos János és Borsos-Lőrinc Lilla mostanában társadalmi kérdéseket feszegetnek, mint azt tavalyi nagysikerű Diákhitel tartozásom forintban c. festményükkel is jelezték.
A Pincegalériában az Átszálló első napján bemutatott két alkotás a magyar képzőművészeti szcéna mellőzött helyzetét szemléli optimistán: az aranyló Magyarország a szomszédos országok matt fényéből kitűnve és az aranyozott "H mint jellem" embléma már-már nevetséges nemzeti büszkeségre és elszántságra utal, hogy kicsiny országunk kitermelje magából a következő Vasarelyt vagy Moholy-Nagyot.
Elkészítésük nem volt egyszerű: az alkotópáros a megnyitón megosztotta velünk a megvalósítás nehézségeit, az aranyfüst makacs természetét és azt, hogy a nagy elánnak és energiaráfordításnak nem mindig lesz meg a kívánt eredménye. A megnyitón kialakult élénk eszmecsere során az egybegyűltek ezt mintegy a képzőművészeti színtér általános jellemvonásaként és az elszigeteltség problémájának forrásaként értelmezték, a művészek pedig kijelentették, hogy ők csakis művészi szempontból vizsgálták ezt a kérdést, tehát nem művészettörténészi, szociológiai vagy kurátori szempontból - ők csak láttatni szeretnének, kérdést felvetni, nem pedig megoldani azt, amihez egy egész intézményrendszerre lenne szükség.
Ugye komolyan hangzik? Egy aranyló Magyarország előtt mégsem lehet vállat vonogatni...

Tehervonat érkezett

Kortárs művészeti állomásunk első szerelvénye tegnap este 7 órakor ünnepélyesen berobogott a Sz.I.M.N.I.A., azaz a Szimmetrikus Zenei és Írásos Műveket Népszerűsítő és Ismertető Alkotóműhely produkciójával megpakolva! Matuz Gergely fuvolás one-man show-jával vezette be az utazóközönséget a második világháború után íródott komolyzenei szerzemények változatos és játékos világába. Feszegette hangszere határait, lábával dobolt, és nem egyszer az elektroakusztika is megjelent: Nagy Ákos zeneszerzőtől hallhattuk a legtöbb darabot, így a számítógépre és az élő hangszerre íródott darabok nem különültek el élesen, hanem teljes összhangban szólaltak meg. Szerzeményei közül elhangzott a Legyek násza, a Cauda pavonis vagy a Parallel Braids, de felcsendült pl. Láng István Dramma breve-je is.
Ezután csak egyre többen és többen érkeztek, a terem végében pedig egy zöldségektől, boroktól és friss fűszernövényektől roskadozó asztalra lehettünk figyelmesek, ami azt sugallta, hogy megéri ittmaradni késő estig - de erről majd a következő bejegyzésben esik több szó...
A zenés felvezető után Peternák Miklós, a Képzőművészeti Egyetem intermédia tanszékének vezetője tartotta meg művészettörténészeti előadását Illúzió a művészetben címmel. Az előadás egy diákok által készített rövidfilm (lásd a képen) levetítésével kezdődött, mely ontológiai kérdéseket boncolgatott, többek között, hogy van-e élet a mókusokon túl. Ezután tértünk át az érzékcsalódásokra, optikai illúziókra és a trompe l'oeil-re a festészetben, grafikában és a fotográfiában sok-sok képpel, melyek elsőre nem azt ábrázolták, amit ábrázolni látszottak, és egy kis elforgatással vagy némi trükkel őszinte meglepődést hoztak ki a hallgatóságból. Szórakoztató prezentáció volt, az ismeretterjesztés mellett a szórakoztatásra is egyenlő hangsúlyt fektetett, és bár biztosan mindenkinek volt ismerős ábra a válogatásban, de ugyanúgy tartogatott bárki számára új élményeket, új perspektívákat.
Az irányt tehát kijelölte az első két program, a kérdés az volt, hogy ezt a hangulatot az éjszaka beálltával lehet-e tartani, esetleg fokozni...