A következő magyar-orosz vasutas kongresszusnak talán éppen ezek lesznek a központi témái, de Önnek – ha nem ragaszkodik feltétlenül a sínekhez és peronokhoz – nem kell addig várni egy, a fenti kérdések lényegét érintő diskurzusra.
Elég, ha 2009. április 25-én, szombaton a budapesti Millenárist választja úticélul! Itt ugyanis – még pontosabban a Csodák Palotájában, az Osztovits Levente teremben – a Nyelvhatáron című konferencia keretében kerekasztal-beszélgetésre kerül sor 15 órai kezdettel, melyen közös ügyeinkről, kis és nagy népek és nyelvek egymás mellett és együtt-éléséről, fordításról, az irodalom és a kultúra konfliktusfeloldó lehetőségeiről beszélgetnek a meghívottak Ljudmila Ulickajával, az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégével.
A Pécsi Tudományegyetem, a Pécs-decentrum Kulturális Egyesület és a Ráday Könyvesház által szervezett beszélgetés moderátora V. Gilbert Edit irodalomtörténész-műfordító, a Pécsi Tudományegyetem tanára lesz, résztvevői pedig Darja Anyiszimova, az Orosz Tudományos Akadémia kandidátusa, nyelvész, költő, műfordító, Huncik Péter etnopszichiáter, Krasztev Péter, a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet igazgatója, valamint Orbán György, az Europoetica Fesztivál igazgatója.
Egyébként tűnődött már el azon, hogy a világ miként bánik az idealistákkal, éljenek ők akár Pécsett, Budapesten vagy valahol a kettő között, legyenek ők akármilyen médiumok – tolmácsok, szerzetesek vagy málházók?
2 megjegyzés:
majdelfelejtettem: a poszthoz mellékelt fotó természetesen nem pécsett és nem is bp-n készült (ulickaja-végállomás meg ugyebár nincs is - legalábbis egyelőre). ezt csak azért jegyeztem meg, mert ebből még nem következne feltétlenül, hogy az legyen, ami - nevezetesen az írónő szülővárosának, jekatyerinburgnak a központi pályaudvara, a szverdlovszk-személypályaudvar (alighanem szverdlovszk ulickaja személyiében is szerepel - meszto rozsdenijaként). nem mellesleg a képet a "railway stations" blogról csentem - amit aztán hálából és/vagy bűntudatból felvettem a külső szakértők közé. körbe lehet nézni, hogy hova érdemes elutazni már pusztán a peronon üldögélés kedvéért is.
Erre a blogra éppen tegnap raktak fel egy fotót Tatabánya vasútállomásáról. Nem mondhatnám, hogy büszkeség töltötte el a szívemet...
Megjegyzés küldése