Éjszakai átszálló

Resti külső - a nyughatatlanság szigete

2010-11-25T11:01:00.008+01:00

Bár erre az évre az Éjszakai átszálló hivatalosan már bezárta kapuit, mégis: a resti külsőhöz - közismertebb nevén MoziPresszó - folyamatosan érkeznek az újabb és újabb szerelvények. Hol régiek, hol újak, olykor pedig - mint például múlt hét szombaton a Farkas-Martinkó tehervonat - kimaradt járatok.
2010. december 3-án, pénteken 21 órakor egy jól ismert, ráadásul ingyenes breakbeat - drum and bass - dubstep szerelvény érkezik. Vagoníroznak: What Else?, rozsomák, ivory memory és Sackraff. A mellettünk elsuhanó tájat természetesen Krulf teszi láthatóvá, míg az utasellátásról a bájos resti külsős lányok gondoskodnak majd. Már csak miattuk is érdemes hajnal 4-ig, a járat tovarobogásáig maradni...

A nap dolgozója: Varró Eszter beépített jelfeladó

2010-11-18T21:49:00.010+01:00

Ahogy a profi bérgyilkost sem hátráltatja a menekülésben a sárgára festett haj, úgy egy született titkos ügynök is képes piros nadrágban feltűnés nélkül mozogni küldetésének helyszínén, és onnan pontos, megbízható jelentésekkel ellátni megbízóit. Előbbire nem tudunk megfelelő példát említeni – viszont utóbbinak az Éjszakai átszálló beépített jelfeladója, Varró Eszter tökéletes megtestesítője.

„Ahol esztétáért kiáltanak, én ott termek” – írja magáról a szaknévsorban. Üzemigazgatóságunk kiáltott – és ő valóban érkezett, hogy lesmesterünkkel „kart karba, képet szóba öltve” megörökítsék a peronok népének minden fontos megnyilvánulását, nap nap után feljegyezzék az érkező, majd tovaszáguldó járatok számát, személyét. (Ezen dokumentumok átszállás-tudományos fontosságát bizonyítja, hogy immár nem csak e munkanapló oldalain, hanem az éá hivatalos honlapján is kutathatók – ami persze azzal járt, hogy kénytelenek voltunk felfedni a „vonatfütty” fedőnév alatt rejtőző ügynökünk kilétét. Igaz, most is éppen ezt tesszük. Mitöbb: dicsekszünk az ügynökünkkel!)
Varró Eszter kontrasztokra hangolt lénye, valamint az ebből eredeztethető meglátásai új impulzusokat hoztak az Éjszakai átszálló – olykor már fásult – ősmunkatársainak dolgos hétköznapjaiba, szellemes megjegyzései széles körben frissítették a – néha már-már az Üzemigazgatóság dolgozóit is fárasztó – éá-frazeológiát. Ha a nap dolgozóiról ő is írhatna, a jelen sorokat jegyző forgalomirányító bizony eltűnődne, hogy korkedvezménnyel inkább nyugdíjba vonul.

A resti külsőben bepótoljuk!

2010-11-18T21:31:00.002+01:00

Üzemigazgatóságunknak feltett szándéka volt, hogy a Farkas Csaba - Martinkó Tamás duót vendégül látja az idei Éjszakai átszállóban, de ez a tervünk (előbbi külföldi útja miatt) sajnos meghiúsult. Ám alig három héttel később, 2010. november 20-án, 20 órától máris itt lesz a nagyszerű alkalom, hogy mégis megtudjuk: a két, akusztikus gitárral felszerelkezett jóbarát miképpen interpretálja David Bowie, Jimi Hendrix, a Pink Floyd, a Depeche Mode, ésatöbbi, összességében gyermekkoruk kedvenc előadóinak dalait. A szombati (menet)irány tehát a MoziPresszó!

A nap dolgozója: Balázs Dóra lesmester

2010-11-05T17:26:00.008+01:00

Az Éjszakai átszálló üzemigazgatóságának legszebb szemű női dolgozóját – azért csak a női, mert minden nemeket tekintve a legszebbel vitathatatlanul a forgalomirányí-
tó büszkélkedhet –, vagyis Balázs Dóra lesmestert az átszállósok közül talán csak kevesen ismerik. Ez a sajnálatos – de szerencsére korántsem örök időkre vonatkozó – tény három fő okra vezethető vissza. Egyrészt, hogy Balázs kollegina ebben az évben dolgozott először az Átszállóban (némi baráti noszogatást követően jelentkezett a térmegfigyelő-gyakornoki állásajánlatunkra, amit el is nyert volna, ha a felügyelőbizottsági tagoknak nem jut még valami ennél is konstruktívabb az eszébe – egyébiránt éppen a baráti noszogatással összefüggésben). Másrészt, hogy diagnosztizált fejfedőmániájának a 2010. október 28-tól 31-ig terjedő időszakban kivételesen nem hódolt. Harmadrészt pedig, hogy munkáját csendes elszántsággal – ugyanakkor körültekintően és tervszerűen –, mindenféle allűr és manír nélkül végezte: lesmesteri aparátjával (egy digitális fényképezőgép) nem alakította az eseményeket, hanem megörökítette. És mindez mérhetetlenül fontos, hiszen ennek a hozzáállásnak volt köszönhető, hogy a baráti noszogatásban jártas beépített jelfeladónkkal kart karba, képet szóba öltve hiteles tájékoztatást adtak az egyes járatok komfortfokozatáról, útirányáról, nap mint nap – részben a munkanapló, részben az fb (ezesetben nem felügyelőbizottság) utazó olvasóinak.
Balázs Dórát az átszállósok közül talán csak kevesen ismerték eddig. Pedig – félve bár, de be kell vallanunk – az Üzemigazgatóság dolgozói közül ő az egyetlen tanult vasutas: közlekedés-építőmérnöki szakirányon végezett, vasút-építőmérnöki főszakiránnyal (az Éjszakai átszállónál egy valamivel komolyabb intézményben). Tehát ő az egyetlen profi kicsiny állomásunkon – leszámítva persze a világ legszebb szemű forgalomirányítóját.

Zene füleinknek

2010-11-02T01:18:00.008+01:00

Várnai Gyula oszlopos tagja az Éjszakai átszálló üzemigazgatóságának: zajszennyezettség-kontroller és egyben menetzaj-felelős is; hol a grillvacsorához pörgeti a lemezeket, hol valami egészen másra vállalkozik. A fenti galéria falain most Móder Rezső objektversei fogadták a nagyérdeműt. Objektversek, azaz képversek, melyek a művész szobrait ismerve (és Dunaújvárosban ki ne ismerné?) a kirajzolódó formák terén nem okoztak meglepetést; ami a többletet adta, azok maguk a szavak, sorok, mondatok voltak.

Ezeket többféleképpen is magunkévá tehettük szombat este - és itt jött a képbe Várnai Gyula, aki az ingyenesen elvihető (és dedikáltatható) nagyméretű katalógus elkészültében segített, valamint versrészletekből olyan hanganyagot hozott létre, Krulf vetítésével kísérve, mely zaklatottságával és repetitivitásával tökéletesen illeszkedett a Delúzió névhez.
Aki pedig harmonikusabb és könnyebben befogadható zenére vágyott, annak szólt Oláh Dezső bravúros zongorajátéka 10 órától a restiben. A 24 éves jazz-zenész már komoly eredményeket tudhat maga mögött, profi koncertje méltó lezárása volt egy eseménydús négy napnak. Jövőre ugyanitt?

Egy úr Londonból

2010-11-02T00:13:00.009+01:00

Shippy, az Átszálló éjmegfigyelője nem kis utat tett meg, hogy itt készítsen képeket: 7 és fél év után Londonból tért haza - az ottani lehetőségekről, terveiről kérdezgettük kötetlenül.

Hogyan kezdtél érdeklődni a fotózás iránt?
Igazából mindig nagyon szerettem volna fotózni, de amíg Magyarországon éltem, erre nem igazán volt lehetőségem, csak, mikor kimentem Londonba, akkor teremtettem meg magamnak ehhez a körülményeket. Végül négy évvel ezelőtt kezdtem el.
Londonban több a lehetőség?
London fantasztikus! Rengeteg a lehetőség, rengeteget lehet tanulni, ott mindenki elkezdheti, amit szeretne. Eleinte mindenhova vittem a kamerámat, koncerteken fotóztam - téma mindig akadt. Ten City Nation, egyéb kisebb-nagyobb zenekarok. Jelenleg a Sarah Tonin UK és a D-Edge hivatalos fotósa vagyok.
Hogyan képezted, képezed magad?
Szerencsére az interneten ma már nagyon sokat lehet tanulni. Jártam photoshop iskolába, de túl lassú volt a tempó, rájöttem, hogy magamtól hatékonyabban tanulok. Igazából a saját érzéseimre hallgatok, a saját stílusomat szeretném kialakítani - ami egyre inkább kikristályosodik, egyre minőségibb képeket produkálok, és szerencsére tetszik is az embereknek.
Hol lehet a képeiddel találkozni?
Van egy website-om, a photoshippy.com, ami rendszeresen frissül, ott lehet rendelni a képeimből, illetve le lehet bookolni eseményekre.
És milyen témákat fotózol szívesen?
Nagyon szeretem a portrékat, emellett a koncert- és promófotókat, mert magam is zenész vagyok. Nagyon szeretek koncertre járni, ott könnyen teremtek kapcsolatokat, de művészi, art képeket, vagy vicces képeket is nagyon szeretek készíteni.
Kik voltak rád hatással, van-e kedvenced?
Még nem találtam olyat a fotósok közt, aki példakép lehetne, egyelőre még csak nézegetem a többiek munkáit.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Szeretném létrehozni a saját üzletemet, ahol a megrendelők elégedettek velem, szeretném még jobban kialakítani az egyéni stílusom. Mindenkinek, aki fotózni szeretne, azt tudom tanácsolni: hajrá!

Szakrális élmény

2010-11-01T21:27:00.004+01:00

Utolsó napunk A világ illúziói címet kapta, és ennek jegyében is telt el. A resti szombati zenefelelőse Kovács Zoltán zongorista volt, akit Jelenits István előadása követett. Hogyan tovább? Keresztény lelkiismerettel az ezredforduló kihívásai közt- hangzott az irányadó cím, és aki beült meghallgatni a polihisztor (szerzetes, költő, tanár) teológust, aktuális témák történelmi hátterét és összefüggéseit ismerhette meg, végén az elmaradhatatlan nézői hozzászólásokkal.

A kiállításmegnyitó-járatok tegnap felcserélve és körutazás formájában indultak: ugyanis először a pincegalériában láthattuk Mátrai Erik vallásilag mélyen ihletett kiállítását, a Megállított pillanatokat. Lézer, prizmák, reflektorok, kimerevített tájképek, egyfajta modern, ám szent áhítat lengte be a termet, ezt csak erősítette a hangfalakból előzümmögő, Kovácsovics Dávid szerezte zene, melyre maga Mátrai Erik dúdolt rá. Csendes megnyitójával és szerény alkotójával látványos kiállítás volt ez, melyben hosszú időre el lehetett veszni, ha valaki a következő megnyitó végeztével a kihelyezett zsíroskenyeres pult helyett (után...) újra lefelé vette az irányt. Mi így tettünk.

A nap dolgozói: a resti külsős lányok

2010-11-01T19:57:00.005+01:00

Ami mindannyiukra jellemző, az a végtelen báj és kedvesség, valamint a mérhetetlen tolerancia – még a súlyosan alváshiányos időszakokban is. Ez igen fontos, hisz valljuk be: az utazóközönséghez – ahogy esetenként az üzemigazgatóság dolgozóihoz is – olykor nagyfokú türelem kell. Megjegyzendő még, hogy miközben magas szakmai színvonalon biztosították az utasellátást, e három hölgy sokat tett azért is, hogy a resti külsőhöz érkező szerelvények közlekedésében se legyen fennakadás. Kik ők?! Természetesen Erdősi Ditte, Böröcz Kitti és Szalkai Gabriella.
Az Éjszakai átszálló és a Kortárs Művészeti Intézet itt (is) szeretné megköszönni Erdősi Dittének és a MoziPresszónak a nagyvonalú támogatást és az egyéb áldozatvállalásokat! Az üzemigazgatóság részéről bízunk benne, hogy a jövőben további szerelvényeket állíthatunk még sínre közösen.

Megint a külső...

2010-10-31T18:00:00.008+01:00

A szombati utolsó állomásunk Sajó László költői estje volt. Verseit saját maga olvasta fel, zongorakíséret és a Dunaújvárosi Hírlap újságírója, Szabó Szabolcs kérdései mellett.

A személyes hangvételű, beszélgetős programot sokszereplős divatbemutató követte; ROZITIV, azaz Boda Gyöngyvér kényelmes, színes, bohém öltözékeit barátok, ismerősök mutatták be, többen közülük egy gyakorlott modell fellépésével és természetességével, lábainkon werebortega cipő-kreációkkal.
A talpalávalót a Mind szakmailag, mind emberileg zenekar (személyes véleményem szerint az egyik legjobb zenekarnév) szolgáltatta, de ez csak ujjgyakorlat volt a koncerthez képest, ami a divatshow után vette kezdetét. Mocskos rock and roll végkimerülésig, és a DJ-k még csak ezalatt kezdtek melegíteni...
Eliadesz és Sabazz biztos nem hagytak senkit a sarokban ücsörögni. Ti táncoltatok?

A Zajkabát

2010-10-31T17:40:00.011+01:00

A budapesti KEPP Showroom lányai mosolyogva szemlélték Páhi Péter festékes akcióját, ám ők már tudták, hogy az alagsorban egy sokkal érzékenyebb szerkezet vár bemutatásra: a Kitchen Budapesttel (KiBu) közösen készült noisycoat projekt, mely egy mozgásérzékelős kabátot takar. A csoda-ruhát szombat este Jobbágy Bernadett öltötte magára, és minden mozdulatával új hangokat csikart ki belőle. "Jobb kéz hangot ad, bal kéz torzítja" - hangzottak az instrukciók azok számára, akik szerették volna maguk is felpróbálni a sárga-fehér öltözéket.

A táncos gyakorlott mozdulatokkal szólaltatta meg a szenzorokkal ellátott ruhát, az 5 fiatal textilszakos iparművész lányt tömörítő KEPP (név szerint: Tomcsányi Dóri, Havancsák Teréz, Hajdú Anett, Hofstädter Szandra és a dunaújvárosi Kovács Adél) pedig röviden mesélt megismerkedésükről a felvételi előkészítőn és a kibus fiúkkal, Sik Eduárddal és Kiss Lászlóval közös munkájukról.
Végül akadt bátor vállalkozó is, aki a kabát levétele után ennyit fűzött az innovatív designhoz: "Tényleg működik!"

Piszkos munka

2010-10-31T17:17:00.008+01:00

A kis- és a pincegalériába tegnap estére beígért két esemény mindegyike rendhagyó volt: nem a szó hagyományos értelmében vett kiállításmegnyitókat láthattunk, hanem happeningeket.

Először Páhi Péter mutatta be vicces képregényekből, vésett tükörből és mókás videóinstallációkból (Tájképek rólam) tárlatát, ám a figyelem középpontjában a terem jobb oldalán helyet foglaló, rugókkal ellátott evezőlapát volt. Kanalak, lábasok voltak szorosan ráerősítve, bennük festék, és mindezzel szemben a falon egy fehér vászon - nos, mi az első gondolat?
Jól tippeltetek, egyszeri és megismételhetetlen festmény készült, melyhez bárki hozzáadhatta a maga festékpacáit, csak meg kellett tölteni a csöbröket, a lapátot hátrahúzni ééss zutty! Vajon a mai kiállításra a dolgos pályakarbantartók újrameszelik a falat? Ha marad ilyen, ti már tudni fogjátok, hogy mi történt, és nem Festéktüsszentő Hapci Benő járt felénk a Pom-pom meséiből, csupán egy rém komolytalan alkotó asszociált így az Énillúziók témára.

Esti resti

2010-10-31T16:44:00.007+01:00

Szombaton ismét sokan voltak kíváncsiak arra, mit szállítanak az Éjszakai Átszálló vagonjai: aki 6 óra után belépett a restibe, a négytagú Stan's Banddal találta szemben magát. A jazzformáció, azaz Kiss Diána, Palczer Zsolt, Kőrösi Dániel és Boda Bence egészen a 8 órára meghirdetett lélekboncoló előadásig alapozta az estét, majd a pszichiáter dr. Bánki György következett.

Az én a vasalódeszkán címmel beszélt mindennapi (ön)áltatásainkról, manipulációról egészen a sznobizmusig. Két filmrészlet színesítette az amúgy sem sótlan előadást: először Az ördög Pradát visel című opuszból, majd komolyabb vizekre evezve Lars von Trier Dogville-jéből láthattunk példákat a közösségbe tartozni akarásra és a befogadásért való küzdelemre, valamint arra, milyen illúziók élnek az egyes emberben a közösségről, ahová be szeretne kerülni. Természetesen most is helyet kaptak a nézői kérdések, melyek egészen más mederbe terelték a beszélgetést, elhangzott például a női és férfi agy különbözőségéről, de a pszichiátria mint szakma általános jelentőségéről szóló kérdésfelvetés is.
Itt azonban nem ért véget a menetrend: az est hátralévő részében újra előkerült a vandalizmus is, bár nem a tegnapi formájában...

Zárónap az Éjszakai átszállóban

2010-10-31T13:32:00.006+01:00

Tájékoztatjuk a Tisztelt Utazóközönséget, hogy ma 18:30-kor és 22:00-kor zongoracipelő tehervonatok indulnak a Kortárs Művészeti Intézet állomásról: előbbit Kovács Zoltán, utóbbit Oláh Dezső vagonírozza. Ugyancsak innen indulnak a menetrendszerinti Várnai Gyula és Mátrai Erik járatok 21:00-kor, illetve 21:30-kor, valamint Jelenits István teológus világillúziós szerelvénye 20:00-kor. A pontos menetrend és utastájékoztatás az Éjszakai átszálló üzemigazgatóságának honlapján itt olvasható. (Az óráját ugye senki nem felejtette el visszaállítani ma hajnalban?!)
Tájékoztatjuk továbbá Tisztelt Utasainkat, hogy az Átszálló resti (Art Café) a szokásoktól eltérően ma, vasárnap is nyitva tart, egészen 24:00-ig. Ekkor üzemigazgatóságunk munkatársai zsebkendő-lobogtatós könnyes búcsút vesznek az átszállósoktól és a 2010-es Éjszakai átszállótól – és azonnal elkezdenek dolgozni a 2011-es menetrend összeállításán.

PROTEST SONGS

2010-10-30T17:31:00.005+02:00

Erhardt Miklós tanácsát megfogadva zenével tüntettünk az est hátralévő részében: Kelemen Angelika, a már sok különböző formációban látott-hallott jazzénekesnő ez alkalommal duóban lépett fel az Uitz teremben, Almási Endre gitárossal összeszokott páros látszatát keltve. Az oldott, italozgatós hangulatban többen is érezték a bugit a lábukban, a bátrabbak a színpadon perdültek táncra az est csúcspontján a ráadás-dal, az I Shot the Sheriff ütemeire.
Ezzel el is jött az ideje birtokba venni a resti külsőt, azaz a Mozi Presszót, ahol egészen más műfaj, de ugyanakkora pezsgés és teltház volt: először rozsomák, aztán a NewCityBeatstől Sackraff majd What Else, az igazán kitartóan partizóknak pedig ivory memory pörgette a dubstepet és a breakbeatet, természetesen vizuállal kísérve.
Külön érdekes volt megfigyelni a két utazóközönség keveredését, de csakis pozitív értelemben - a kortárs kultúra iránt érdeklődők tágíthatták kicsit látóterüket, a rendszeres dubstep-bulikba járók pedig talán kedvet kaptak megnézni, mi is ez a vonatos őrület, mely fel-felbukkant a kivetítőkön az éjszaka folyamán. Ma este visszatérünk!

A nép nevében

2010-10-30T16:55:00.006+02:00

Politikai hevületeit mindenki kiélhette a pénteki nap első kiállításmegnyitóján: a Plágium2000 csoport behozta az állomásra az utcát, és felszólításukra a most ősszel gyűjtött választási plakátokjaikon pártszimpátiától függetlenül mindenki kedvére kiélhette magát. Szélsőjobb, zöldek, szocialisták, demokraták mind megkapták álbajszaikat, foghíjaikat, szövegbuborékaikat portréik köré, és ebben a nyájas utazóközönség aktívan közreműködött, és minden okuk meg is volt rá: a falon VANDALIZÁLJ! felirat hirdette, mi a teendője azoknak, akik megfáradtak a felnőttes vitákban és inkább pár tollvonással nyilvánítanának véleményt.

Erhardt Miklós kiállítása a Pincegalériában újabb játékra szólított, olyanra, melyhez azért némi képzettségre is szükség volt: Késmárky Szabolcs mutatta be, hogyan is kéne gitáron megszólaltatni a Protest Songbook egymás mellé sorakoztatott 20 akkordját (Sex Pistols - Anarchy in the UK, John Lennon - Imagine, Bob Marley - Redemption Song...)
Videóösszeállítást láthattunk arról, ahogy Graz utcáin alkotótársával, Dominic Hisloppal mutatják be a produkciót, továbbá helyett kapott még a Fordított kereszt videófelvétel, A spektákulum társadalma magyar hangsávja és egy igazán csak péntek estére szóló installáció, mely nem volt más, mint egy sor piszkos hamutartó Dunaújváros különböző vendéglátóegységeiből Elvágyódás címen.
A tegnapi nap tehát a politikáé volt, mely után fergeteges buli vette kezdetét...

Illúzió a politikában

2010-10-30T16:05:00.007+02:00

A város restijében pénteken egész koraeste füstös gitárzene szólt, melyet kezdetben Késmárky Szabolcs szolgáltatott, majd Kiss Endre is csatlakozott hozzá, hogy az élénk társalgáshoz és állandó bűvészünk, Németh Gábor trükkjeihez a zenei aláfestést biztosítsák. Ez igen jól sikerült, az Átszálló második napján rövid idő alatt szép tömeg verődött össze, akik kíváncsiak voltak az első érkező szerelvényre.

Ezek után megnyílt a nagyterem a Szilágyi-Gál Mihály filozófiatörténész előadására özönlők előtt, akik közül csak a gyorsaknak jutott ülőhely, azonban mindenki figyelmesen végighallgatta A választás szabadsága és a manipuláció tézise című előadást, melyben szó esett a média és a hatalom kapcsolatáról, Thomas Hobbes Leviatánjáról valamint arról, hogy az egyén saját életének irányítását milyen szinten adhatja a mindenkori hatalom kezébe.
A java azonban csak ezután következett: az ELTE adjunktusa készségesen várta a kérdéseket, és míg a csütörtöki Peternák-féle művészettörténet óra után ezek elmaradtak, az első kérdések után most igazán élénk vita alakult ki, először az internet szerepéről, hasznosságáról és veszélyeiről, majd oktatáspolitikai kérdésekről; még Ady Endre is terítékre került. Ez kisebb csúszást is előidézett szoros menetrendünkben, de a rugalmas állomásfőnökség nem akarta hogy bárkiben bennrekedjen a véleménye - ezen az estén újra kiderült, hogy a vágányok mellett igenis van igény arra, hogy komoly témákról, kötetlenül beszélgethessen az utazóközönség.

A nap dolgozója: Koncsek András térmegfigyelő-gyakornok

2010-10-30T15:01:00.004+02:00

Tájékoztatjuk a Tisztelt Utazóközönséget és Kedves Kollégáinkat, hogy Koncsek András gyakornokunk térmegfigyelői megbízatása 2010. október 30-án, ma hajnalban (hivatalosan tegnap, 2010. október 29-én éjfélkor) lejárt. Munkájáról Üzemigazgatóságunk nehéz szívvel mond le, de megállapodásunk értelmében nem tehetünk mást – ezzel együtt megjelenésére a Kortárs Művészeti Intézet állomáson, valamint a resti külsőben továbbra is számítunk – nem csak az Éjszakai átszálló ideje alatt.
Feladatát kiválóan látta el, hozzáállása példaértékű volt – ezért az éá felügyelőbizottsága nem csak a köszönetét, de a tiszteletét is szeretné irányába kifejezni.

A harmadik átszállós nap

2010-10-30T13:23:00.004+02:00

Tájékoztatjuk Tisztelt Utasainkat, hogy ma 18:30-tól 2010/3. átszállás következik. Az Én illúzióit szállító menetrendszerinti járatok a Kortárs Művészeti Intézet állomásról: Stan’s Band koncert, utána Bánki György pszichiáter énje a vasalódeszkán. 21:00: Páhi Péter énje ugyanott, majd a K E P P Showroom (és a Budapest Kitchen) zenélő ruhája – bemutatja: Jobbágy Bernadett. Az állomásról induló utolsó járaton Szabó Szabolcs a restiköltészet bajnokát, Sajó Lászlót faggatja a sörunicum kombóról, fociról, meg minden egyébről, ami releváns.
23:30: érkezés a resti külsőbe – ismertebb nevén: MoziPresszó. Vagonírozás: ROZITIV / werebortega + Mind szakmailag, mind emberileg zenekar, valamint Naticheck, Eliadesz és Sabazz. Tájkép keret nélkül: Krulf és Mr.Friday.
Pontos menetrend és részletes utastájékoztatás az Üzemigazgatóság honlapján itt. A vágányok mellett mindig kérjük vigyázni!

Tér vagy térillúzió?

2010-10-29T18:45:00.008+02:00

Ifj. Koffán Károly kiállítása volt az első nap utolsó menetrendszerinti programja a beígért grillbár nyitásáig. Az utazóközönség még át-átszaladt a váróba, hogy kicsempésszen némi főzéshez előkészített nyers paprikát vagy egy-egy pohár bort, majd a restin át a kíváncsiság visszavonzotta őket a galériába. A megnyitón maga az alkotó beszélt hosszasan a tér feltérképezéséről és arról, mekkora érdeke fűződik az emberiségnek ahhoz, hogy a körülöttünk lévő összes dimenziót megismerjük.
Képei közt sokat csak a három dimenziós szemüveg felvétele után lehetett megérteni, mikor előugrottak az életből kölcsönzött, elforgatott, szétdarabolt, kivetített mértani formák.
Mesélt tanári munkásságáról, a témában írt tankönyveiről és szemléletesen és élvezhetően értette meg a hallgatósággal az érthetetlent: például, hogy miért nem ugyanabban az időben látunk két embert, akikre egyszerre nézünk rá. A fény és az idő kérdései elválaszthatatlanul kapcsolódtak a témához, és mikor a kiselőadás lezárult az "aki rám néz, a múltamat látja, mint ahogy én is az ő múltját látom" végkicsengéssel, sokan maradtak ott tovább kérdezősködni és hallgatni a mestert, aki nagyon élvezetesen és készségesen magyarázott.
Soronkövetkező, feleségével, Cyránski Máriával közös kiállítását hamarosan láthatják az érdeklődők az állomásból addigra újra Kortárs Művészeti Intézetté transzformált helyszínen.

A művészeti illúziók csütörtöki kutatása ezzel lezárult. És ezután? A séf maga az állomásfőnök, mellette kiskuktája, aki jelen blogban is bőven publikált - szeletelnek, fűszereznek, sütnek-főznek - na meg csinos, fiatal lányok, akik a kenyeret pirítják, kínálnak, segítenek. Éjfél után még mindig tele a nagyterem kultúra- és grillezett cukkini-fogyasztókkal, és aki úgy gondolja, ez a kettő sehogysem jön össze, az a következő ilyen alkalmat ne hagyja ki!

Világhírű kortárs magyar képzőművészt!

2010-10-29T18:21:00.008+02:00

Borsos Lőrinc neve sokaknak ismerősen csenghet, akik követik a kortárs magyar képzőművészet eseményeit - és nem, nem azért, mert létező személy lenne. Borsos János és Borsos-Lőrinc Lilla mostanában társadalmi kérdéseket feszegetnek, mint azt tavalyi nagysikerű Diákhitel tartozásom forintban c. festményükkel is jelezték.
A Pincegalériában az Átszálló első napján bemutatott két alkotás a magyar képzőművészeti szcéna mellőzött helyzetét szemléli optimistán: az aranyló Magyarország a szomszédos országok matt fényéből kitűnve és az aranyozott "H mint jellem" embléma már-már nevetséges nemzeti büszkeségre és elszántságra utal, hogy kicsiny országunk kitermelje magából a következő Vasarelyt vagy Moholy-Nagyot.
Elkészítésük nem volt egyszerű: az alkotópáros a megnyitón megosztotta velünk a megvalósítás nehézségeit, az aranyfüst makacs természetét és azt, hogy a nagy elánnak és energiaráfordításnak nem mindig lesz meg a kívánt eredménye. A megnyitón kialakult élénk eszmecsere során az egybegyűltek ezt mintegy a képzőművészeti színtér általános jellemvonásaként és az elszigeteltség problémájának forrásaként értelmezték, a művészek pedig kijelentették, hogy ők csakis művészi szempontból vizsgálták ezt a kérdést, tehát nem művészettörténészi, szociológiai vagy kurátori szempontból - ők csak láttatni szeretnének, kérdést felvetni, nem pedig megoldani azt, amihez egy egész intézményrendszerre lenne szükség.
Ugye komolyan hangzik? Egy aranyló Magyarország előtt mégsem lehet vállat vonogatni...

Tehervonat érkezett

2010-10-29T16:35:00.015+02:00

Kortárs művészeti állomásunk első szerelvénye tegnap este 7 órakor ünnepélyesen berobogott a Sz.I.M.N.I.A., azaz a Szimmetrikus Zenei és Írásos Műveket Népszerűsítő és Ismertető Alkotóműhely produkciójával megpakolva! Matuz Gergely fuvolás one-man show-jával vezette be az utazóközönséget a második világháború után íródott komolyzenei szerzemények változatos és játékos világába. Feszegette hangszere határait, lábával dobolt, és nem egyszer az elektroakusztika is megjelent: Nagy Ákos zeneszerzőtől hallhattuk a legtöbb darabot, így a számítógépre és az élő hangszerre íródott darabok nem különültek el élesen, hanem teljes összhangban szólaltak meg. Szerzeményei közül elhangzott a Legyek násza, a Cauda pavonis vagy a Parallel Braids, de felcsendült pl. Láng István Dramma breve-je is.
Ezután csak egyre többen és többen érkeztek, a terem végében pedig egy zöldségektől, boroktól és friss fűszernövényektől roskadozó asztalra lehettünk figyelmesek, ami azt sugallta, hogy megéri ittmaradni késő estig - de erről majd a következő bejegyzésben esik több szó...
A zenés felvezető után Peternák Miklós, a Képzőművészeti Egyetem intermédia tanszékének vezetője tartotta meg művészettörténészeti előadását Illúzió a művészetben címmel. Az előadás egy diákok által készített rövidfilm (lásd a képen) levetítésével kezdődött, mely ontológiai kérdéseket boncolgatott, többek között, hogy van-e élet a mókusokon túl. Ezután tértünk át az érzékcsalódásokra, optikai illúziókra és a trompe l'oeil-re a festészetben, grafikában és a fotográfiában sok-sok képpel, melyek elsőre nem azt ábrázolták, amit ábrázolni látszottak, és egy kis elforgatással vagy némi trükkel őszinte meglepődést hoztak ki a hallgatóságból. Szórakoztató prezentáció volt, az ismeretterjesztés mellett a szórakoztatásra is egyenlő hangsúlyt fektetett, és bár biztosan mindenkinek volt ismerős ábra a válogatásban, de ugyanúgy tartogatott bárki számára új élményeket, új perspektívákat.
Az irányt tehát kijelölte az első két program, a kérdés az volt, hogy ezt a hangulatot az éjszaka beálltával lehet-e tartani, esetleg fokozni...

Átszállás 29-én, pénteken is!

2010-10-29T11:52:00.003+02:00

Tájékoztatjuk a Tisztelt Utazóközönséget, hogy az Éjszakai átszálló 2010-es második, politikaillúziós járata ma 18:30 órakor indul a Kortárs Művészeti Intézet állomásról (negyedórás késés lehetséges). Vagoníroznak: Németh Gábor bűvész, Késmárky Szabolcs bluesgitáros és meglepetésvendége, Szilágyi-Gál Mihály filozófiatörténész, a Plágium2000, valamint Erhardt Miklós képzőművészek, végül Almási (Endre) Kelemen (Angelika) jazzelőadó(k).
23:30-kor átszállás a MoziPresszó állomáson, ahonnan a járat tovább folytatja útját. Az utasok komfortérzetéről a dubstep és a breakbeat eszközeivel gondoskodnak: rozsomák és ivory memory, valamint a NewCityBeats képviseletében Sackraff és What Else? Látkép: Krulf és Mr.Friday.
A részletes menetrend és az utastájékoztatás megtalálható itt.

Dohányügyek

2010-10-28T18:01:00.002+02:00

Üzemigazgatóságunk megbízásából a Központi Statisztikai Hivatal felmérést végzett a dohányosok és nem dohányosok arányáról az Éjszakai átszállóban. A kimutatás szerint az éá bennszülött dolgozóinak 75%-a cigarettázik (van, aki csak alkalomszerűen, de ezt kompenzálja Deák Nóra váltókezelő napi fogyasztása), míg a nem dohányosok mindössze 16,66%-ot tesznek ki. A hiányzó 8,33%-ot Farkas Péter (egykoron hobbimálházó, jelenleg szemaforkezelő-segéd) személye fedi le, aki szívja, „de nem kéne neki”. (0,01% elveszett a statisztikai végtelenben.)
Ez az arány jelentősen változott az új dolgozók munkába állásával. Négyből négy nem cigizik, nem pipázik! Szinte hihetetlen. A számok nyelvén: dohányosok 56,25%, nem dohányosok 37,5%, Farkas Péter 6,25%.
DE AMI MINDENNÉL FONTOSABB: 2010. október 28-tól 31-ig, csütörtöktől vasárnapig az Átszálló resti (Art Café) kibővül a Kortárs Művészeti Intézet Uitz (nagy) termével. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a felszolgálás mikéntje, valamint az italfogyasztás lehetősége utóbbiban ugyanaz lesz, mint ami az előbbiben meghatározott. Dohányügyi szempontból viszont jelentősen eltér majd a két helyiség házirendje: míg a restiben nyitástól zárásig megengedett a cigarettázás, addig az Uitz Teremben csak a pénteki és vasárnapi zenei rendezvények ideje alatt, valamint a napi programok után lehet majd rágyújtani. Fontos még megjegyezni, hogy a kiállításoknak helyet adó Kis- és Pincegalériában a dohányzás az Éjszakai átszálló teljes ideje alatt szigorúan tilos!
E szabályok figyelembevételére és betartására minden kedves utasunkat nyomatékosan megkérjük! Még mi, dohányfüstben érlelt, bennszülött üzemigazgatósági dolgozók is. Egyébként mindjárt kezdünk!

Szoboszlai János: Az illúzióról

2010-10-28T14:21:00.003+02:00

Az illúzió hamisság. Akkor ismerjük fel, amikor lelepleződik. Amikor kiderül a csalás. Kiderül, hogy a világ nem az, aminek hittük. Hitbéli tévedésben éltünk. Az illúzió illúzió-volta keserves megtapasztalás során sújt le ránk, megszégyenülünk. Az illúzióvá vált hit arcul csap.
Tapasztalataink alapján prekoncepciókat gyártunk, s hiszünk is bennük. Ezek nélkül nem is jutnánk túl a napok során, és érdekes módon a többiek is hitbéli meggyőződések alapján haladnak velünk párhuzamosan, vagy szemben, vagy éppen merőlegesen keresztezve utunkat – vagy velünk soha nem érintkezve húznak el egy távoli pályát követve.
Hitbéli meggyőződéseink többsége azonos. Tömegesen csap minket arcul, amikor egy közlekedési vállalatról kiderül, hogy azért koszosak és büdösek és rendszeresen későn futnak be a buszai, mert a vezetőség kilopta a közpénzt a vállalatból. Sokak szerint megérdemeljük az arculcsapást, mert eleve hülyék voltunk, amikor hittünk a közpénzek közérdekből való felhasználásában. Ez is meggyőződés volt valaha – előbb-utóbb illúzióvá válik.
Az illúzióvá válásból következő arculcsapás kijózanító. A leleplező okosabb, mint mi – legalábbis jobban informált. Előadását követően úgy érezzük, hogy megszabadultunk tévedéseinktől, legalábbis néhánytól. Az optikai illúzió érdekes és szórakoztató élmény egy 3D-s moziban, de élet és halál kérdése a lopakodó repülőgépről készült radarkép esetében. A magyarázat pedig tudományos kell, hogy legyen és „aha-élményt” kell, hogy nyújtson. A politikával kapcsolatos elemzések többsége is illúzióktól szabadít meg minket, a leleplezés keserű, és fásultságot, reményvesztettséget vált ki. Az önmagunkról alkotott kép korrekciója több mint húsba vágó, hiszen egy kívülálló szemével láthatja magát az analízisben a páciens. Ez a kiigazítás kisebbrendűség érzéseinktől megszabadíthat, de lerombolhatja pimasz magabiztosságunkat is. Mindenképpen elveszhet az a valaki, akit önmagunknak hittünk, illúzióvá válik több évtized – számunkra mindenképpen történelme. A vallásos hit kizárja önmagát mint illúziót – minden más hitet viszont annak tekint. A világ, a földi élet és az anyag „hívságai” iránti elkötelezettségeinket ugyanakkor egységesen tekintik illúziónak a transzcendens, az anyagi léten túli lét feltételezése alapján a vallások.
A hivatásszerűen szórakoztató illuzionista katarzist okoz gyorsaságával és ügyességével. Ha csak a kártya bukkan elő nem várt helyről, mosolygunk. Ha a „megélhetési illuzionista” pénztárcánkat tünteti el oly módon, hogy észre sem vettük, hogyan csinálja, biztosan nem fogunk mosolyogni. A nyáron Dunaújvárosban láttam egy bűvészt, valamint a budapesti 11-es buszon véletlenül lelepleztem két zsebtolvajt. Ezekről jutott eszembe az illúzió a művészetben, a politikában, saját lelkünkben és a vallásokban.
Tekintsük tehát a bejövő vonatunkat hitnek, az állomást (ahol éjszaka átszállunk) az illúzió leleplezése helyének, csatlakozásunkat pedig egy új hitnek – amelyik éppen a következő pályaudvar felé robog. A mai naptól.

ROZITIV / werebortega kvíz – Bodri-díj

2010-10-25T12:00:00.005+02:00

Boda Gyöngyvér (ROZITIV öltözékek) és Horváth Anikó (werebortega cipők) iparművészek kiváló modelleket kértek fel az Éjszakai átszállóban sorra kerülő divatbemutatójukhoz (MoziPresszó, 2010. október 30., szombat féléjfél). A névsort böngészve akár úgy is érezheti egy tapasztalt átszállós, hogy ő is Boda Roziék ismeretségi körébe tartozik, hiszen a most kifutóra lépők között nem egy akad, aki korábban más – többnyire kiállítóművész – minőségben már megfordult az éá-n.

De vajon kik is e kifutón még tapasztalatlan, de a saját szakterületükön már elismerést szerzett modellek? Képző- vagy iparművészek? Zenészek? Esetleg történészek vagy embriológusok? Ezt kérdezzük a Tisztelt Utazóközönségtől! A megfejtéseket "ROZITIV / werebortega kvíz" jeligére 2010. október 28., azaz csütörtök éjfélig várjuk az Üzemigazgatóság email-címére: atszallo@gmail.com.

Az az átszállós, aki a legtöbb névhez tud helyes foglalatosságot rendelni egy palack kiváló, a Bodri Pincészet által felajánlott Kékfrankos Válogatást vehet át a divatbemutató után – két puszi kíséretében (a pusziadó személye a modellek és tervezők közül szabadon választható!) Amennyiben erre nincs lehetősége, találunk megoldást. Tehát:
- a hölgyek: Bassey Klára Orsolya Eme, Bömbi Néni, Csapó Cecília, Fejér Yvett, Gulyás Sári, Járay Bianka, Kavrán Viki Lévay Zsuzsa, Tóth Andi és – ha a közakaratnak végre behódolnak – Csizek Petra, valamint Nagy Dóra;
- az urak: Bredár Zsolt, Füredi Tamás, Kazsu Zoltán, Keve Miki, Meszes Miklós, Pintér Attila, Réthelyi András, Sátori „KÖD” Gábor, Vachter Jankó, Varga Péter, Vörös Gábor és – ha minden jól megy – Horváth Tibcsa, valamint Nagy Sándor.
(Játékon kívül! Haj: Bencsik Anett. Ritmus: Mind szakmailag, mind emberileg zenekar. Itt lesznek még: Fejér Imola felvevőgéppel, valamint a sminkesek, öltöztetők, barátok és rokonok. És legfőképpen az átszállósok!)

A nyertest e-mailben értesítjük. A játékban az Éjszakai átszálló Üzemigazgatóságának belsős és külsős dolgozói, valamint a ROZITIV / werebortega divatbemutató stábja és közreműködői nem vehetnek részt. A nyereményt átruházni vagy pénzre váltani nem lehet.

Utazás és szállás

2010-10-24T14:00:00.006+02:00

Tájékoztatjuk Tisztelt Utasainkat, hogy – bár a Kortárs Művészeti Intézet egyéb kiállítás-megnyitóinál ezt megszokhatták – az Éjszakai átszállóra pénzügyi okokból sajnos idén sem áll módunkban ingyenes buszjáratokat indítani Budapestről. Az a fránya gazdasági válság…
Ezzel együtt a távoli vidékekről érkező átszállósoknak szeretnénk segítséget nyújtani útjuk megtervezéséhez, ezért a fontosabb tudnivalókat – köztük a szálláslehetőségeket – a hivatalos honlapunkon itt összegyűjtöttük.
Köszönjük megértésüket az áldozatvállalásukat!

6. illúziós idősáv 23:30-04:00, illetve kifulladásig Tempó Átszálló!

2010-10-23T23:30:00.008+02:00

A leghosszabb… Olyannyira hosszú, hogy azt is nehéz megmondani, hogy ténylegesen meddig tart. A mettől könnyebb: 23:30-tól – de csak október 29-én pénteken, és másnap éjjel, október 30-án. És csak és kizárólag a MoziPresszóban. Szombat hajnalban tehát ne kopogtasson senki a Kortárs Művészeti Intézet kapuján, mondván, hogy átszállni vágyna: ott véget érnek a programok nagyjából 23 órakor. Ehhez képest félórával későbbi a kezdés a külső helyszínen, ami kényelmi szempontokat szolgál: így az Art Caféban mindenki sietség nélkül felhörpintheti az utolsó korty italát, elbúcsúzhat azoktól, akik inkább eszmét cserélnének még, a fiúk ügyetlenkedve felsegíthetik a lányok kabátját – mert bár közel van a MoziPresszó, egy lassú éjszakai séta október végén megfelelő menetfelszerelés híján nem éppen egészségbarát. Márpedig erre adnunk kell, hisz a második, szombati rendezvény éppen az ÉÁ, azaz Életmódillúziós Átszállóparty címet viseli. De kezdjük a péntekkel!
Ezzel a programmal kifejezetten azoknak kívánnak kedvezni a szervezők, akiket – legalábbis hosszútávon – megőrjít a kontempláció, a hétvége közeledtével pedig különös lüktetésbe kezd a lábuk. Szóval táncos-zenés mulatságra vágynak, és a korábbi Éjszakai átszállókon hozzászoktak, hogy meg is kapják ezt. Nos, pénteken máris négy dj gondoskodik arról, hogy idén se kelljen csalódniuk: rozsomák, Sackraff (NewCityBeats), What Else? (NewCityBeats) és – nem utolsó sorban, de még csak nem is végül – ivory memory. Nem végül, mert a program itt messze nem ér véget – viszont, hogy miként folytatódik, arról a jelenlévő közönség dönt: teljesen rájuk lesz ugyanis bízva, hogy a felsoroltak közül kinek a zenéjére pirkad rájuk a hajnal. Utasok kérték – a történelemben először! (Természetesen – szemben a honlapon feltűntetekkel – a szettek nem percenként követik egymást. Ez csupán programozási okokból került fel így a világhálóra...)
Kis pihenés, táplálékfelvétel, Stan’s Band koncert, előadás, kiállítások, restiköltészet, finom borok, jó hangulat a Kortárs Művészeti Intézetben – és máris itt a szombat 23:30, vagyis újabb átutazás a MoziPresszóba. Kezdésként pedig egy hagyományos átszállós programelem: a divatbemutató!
A ROZITIV / werebortega produkció nem csak a bemutatott ruhák és cipők miatt lesz különleges, hanem a modellek okán is: a kollekció egy-egy darabjában ugyanis esetenként helyi kötődésű művészek lépnek majd színpadra. Rajtuk kívül közreműködik még a Mind szakmailag, mind emberileg zenekar is – amely azonban nem csak Boda Gyöngyvér (öltözékei közül néhány darab a képünkön) és Horváth Anikó tervezők bemutatóját fogja kísérni, hisz azt követően saját jogán is fellép az Éjszakai átszállóban. E koncert után újabb ismerős arcok érkeznek: a végre együtt visszatérő Naticheck és Eliadesz, valamint a megunhatatlan Sabazz.
És ekkor már bőven vasárnap lesz. Szép lassan mindenki – köztük e két éjszaka vizuális világának kreátorai, Krulf és Mr. Friday is – hazatér egy kis pihenésre... És máris jöhet az utolsó átszállónap – immár kizárólag a Kortárs Művészeti Intézetben.

5. illúziós idősáv 22:00-23:00 Éjszakai vegyes

2010-10-22T22:00:00.005+02:00

Az ötödik etaphoz érkezvén két dolgot tartok feltétlenül fontosnak megemlíteni: egyrészt, hogy ezt leszámítva már csak egy ilyen kötelezőt kell írnom, másrészt, hogy az 5. idősávban találhatók a legváltozatosabb programok.
Kezdjük ott – márcsak azért is, mert ez az első a sorban –, hogy október 28-án, csütörtökön este tízkor jól bevacsorázunk: Átszálló-grill címmel ugyanis tömegétkeztetésre adja fejét a stáb. A menü: grillezett zöldségek és sajtok, a szekszárdi Bodri Pincészet kiváló borai, mindez audió-vizuális körettel. Közreműködnek: Szoboszlai János, Várnai Gyula és Krulf. (Úgy tesz, mintha közreműködne: Fehérvári Tamás.) Másnap, vagyis pénteken ugyanebben az órában már nem a kulináris, hanem a zenei élvezeteknek hódolhatnak a Kortárs Művészeti Intézet látogatói: ekkor kerül sor ugyanis Kelemen Angelika (képünkön) és Almási Endre, vagyis Almási Kelemen jazzkoncertjére. Ez a formáció annyira kézenfekvő és ideális felállás, hogy mindezidáig soha egyetlen koncertszervezőnek sem jutott eszébe - de még maguknak a művészeknek sem. Bezzeg az Éjszakai átszálló kurátorainak… Szemben az előző két programmal a „restiköltészet bajnoka” cím birtokosa, Sajó László az Art Caféban fog beszédbe elegyedni Szabó Szabolccsal – akit az átszállósok alighanem dzsentroidként ismernek inkább. Talán sokak számára szokatlan ez a rendezvény, de az éá történetében mégsem tekinthető példa nélkülinek: felolvasóest már volt 2008-ban is. Na jó, az inkább valamiféle olvasópróba volt. A lényeg, hogy akármi volt, roppant szórakoztató volt. És ez az idei is az lesz! Az utolsó (vasár)nap – és egyszersmind a 2010-es Éjszakai átszálló – zárása Oláh Dezső zongorista jazzkoncertje. (Nyugalom, kedves átszállni nem vágyók! A hangversenyre nem a kávéházban, hanem az Uitz Teremben kerül sor. És – mint az idei éá-n úgy általában – a volume gomb le lesz tekerve. Ha a pianínókon nincs olyan, akkor is.)
De – mint az az első bekezdésből nyilván kiderült – az idei Éjszakai átszálló legeslegutolsó programpontjának ismertetése nem jelenti azt, hogy az átszállós idősávok számbavételével is végeztünk. A legkevésbé sem. Szóval: holnap folytatjuk. Most azonban vacsorázunk, és közben költők múzsáiról fantáziálunk. A háttérben jazzmuzsika szól. HALKAN!!!

4. illúziós idősáv 21:30-22:00 Alagsori éjszakák

2010-10-21T21:29:00.008+02:00

Tegnap kicsit vonalasan osztottuk fel a kiállítóművészeket dunaújvárosi és nem dunaújvárosi oldalra. Tulajdonképpen csak retorikailag erőltettük a besorolást. A koncepció, és később a felkérések tekintetében persze tényleg így osztályozható a program, de ha a betűk mögé pillantunk…
A Plágium2000 csak részben (mi magunk sem tudjuk, hogy ez 50, vagy annál kisebb százalékot jelent) dunaújvárosi. Ugyanakkor a K E P P Showroom máris kiegyenlíti a számlát, hiszen az öt hölgy között ott van a helyi illetőségű Kovács Adél is (Taskovics Dorka fotóján a bal szélen; mellette Havancsák Teréz, Hofstädter Szandra, Hajdú Anett és Tomcsányi Dóri). De ők csak a harmadik napon hangolják ránk a zenélő ruhájukat. Előtte.. .Csütörtökön a Borsos Lőrinc duó (mindig gondot okoz, hogy legyen-e névelő, vagy sem, írjuk-e oda, hogy Jancsi meg Lilla, ésatöbbi… - sok más mellett ebből a szempontból is komoly feladatok elé állítják a művészeti szakmunkásokat), pénteken Erhardt Miklós (jelen sorok szerzője egyáltalán nem nevezhető rajontó típusnak – de e név hallatán kajla mosolya olyan sokat mondó, hogy még egy Jennifer Lopez-szerelemmel is meggyanúsítahtó lenne). Aztán az utolsó napon – tehát a K E P P szombati bemutatója után, vasárnap – Mátrai Erik Kovácsovics Dávid (dAV) hangözönével optimalizált kiállítás-megnyitója teszi teljessé és véglegessé a 2010-es Éjszakai átszálló illúziókat kutató-leleplező programját. Ami nem jelenti azt, hogy itt vétet is ért a történet - de erről bővebben majd holnap és holnapután.

3. illúziós idősáv 21:00-21:30 Helyi témák

2010-10-20T21:00:00.003+02:00

Az Éjszakai átszállók gerincét mindig a kortárs képzőművészeti kiállítások adják: ezek dolgozzák fel az adott tematikát, ezek köré épülnek a zenei- és egyéb kísérőrendezvények. Az ok kettős, ám egyszerű. Egyrészt bár az éá-t rendező Kortárs Művészeti Intézet minden művészeti ággal foglalkozik, fő profilját a kortárs képzőművészet bemutatása, társadalmasítása jelenti. Másrészt (nyilván ezzel összefüggésben) az Éjszakai átszálló eredeti, máig változatlan célja, hogy a kortárs képzőművészetet népszerűsítse, széles közönségek számára tegye elérhetővé és vonzóvá, melynek módja a hagyományos kiállítási struktúra felváltása egy könnyedebb, változatosabb rendszerrel.

2010-ben – a szokásostól eltérően – esténként nem egy, hanem két kiállításra kerül sor az Átszálló keretén belül: a napi tematikát egy dunaújvárosi és egy, a városhoz nem kötődő alkotó(csoport) is feldolgozza a maga módján, a maga művészi eszközeivel. A szervezőknek ezzel semmiképpen nem az a célja, hogy felmutassanak valamilyen lokális, speciálisan a dunaújvárosi művészeti közegre jellemző gondolkodásmódot, szembeállítva azt egy „multikulturális” világgal, vagy utólag belehelyezve egy tágabb értelmezési mezőbe. Pusztán arról van szó, hogy annyi kiváló művész él és alkot Dunaújvárosban (és rajtuk kívül annyi másutt élő és alkotó, de a városhoz kötődő van még), hogy vétek lenne nem építeni rájuk, másrészt viszont az Éjszakai átszálló nem helyi, hanem országos rendezvény, tehát nem lehet csak és kizárólag rájuk építeni.
A napi két kiállítás közül az első megnyitójára mindig este kilenckor kerül sor az ICA-D Kistermében. Nem egy erre vonatkozó kurátori szándék a magyarázata, hogy ebbe az idősávba a dunaújvárosi művészek bemutatói kerültek: a kiállítók és kiállításaik speciális igényei miatt alakult úgy, hogy ifj. Koffán Károly – akinek az Átszállót követő héten átfogó életmű-kiállítása nyílik a Kortárs Művészeti Intézetben –, a Plágium2000 csoport (akik az illusztrációként használt művet is jegyzik), az éá örökös résztvevője, Páhi Péter, valamint az Éjszakai átszállóban már sok-sok minőségben közreműködő Várnai Gyula nyitja a napi kiállítási programot.

Resti külső: MoziPresszó

2010-10-20T16:27:00.008+02:00

Két ingyenes buli a Kortárs Művészeti Intézet (www.ica-d.hu)
és a MoziPresszó közös rendezésében.

2. illúziós idősáv 20:00-21:00 iá, iá, éá

2010-10-19T20:00:00.002+02:00

Tudományos előadások az Éjszakai átszállóban. Ijesztően hangzik? És ha még azt is hozzátennénk, hogy a művészettörténész Peternák Miklós rémesen mogorva ember, Bánki György doktor minden médiapszichiátert megszégyenítően agresszív, Szilágyi-Gál Mihály kizárólag román nyelven, tolmács nélkül hajlandó filozófiatörténetet előadni, míg Jelenits István, a teológus nemcsak mogorva és agresszív, de ráadásul… Na ne parázzál, nem ő a PRM elnöke. Ilyen névvel?!
Aggodalomra mellesleg tényleg semmi ok. A „tudományos” esetünkben inkább az előadók kvalifikáltságára, szakmai rangjára utal, mintsem arra, hogy a nagyközönség nyolctól kilencig keressen magának más elfoglaltságot. A humor, a kötetlen hangnem az Átszállóban eleve kötelező – már amennyire bármi is kötelező az Átszállóban. Ráadásul a gyakran segítségül hívott vizuális illusztrációk (festmények reprodukciói, filmrészletek – ahogy azt a mellékelt, Bánki György előadására előreutaló Dogville-pillanatkép is elővételezi) még tovább növelik az érthetőség és az élvezhetőség mértékét.
Az Éjszakai átszálló történetében most először igyekszünk a mindenkori állomásfőnök, tehát a kurátor által aktuálisan megjelölt, majd a közreműködő művészek jóvoltából feldolgozott témát elméleti síkon is boncolgatni egy kicsit. Persze-persze, az egyes kiállítások, részprogramok megnyitói, felkonferálásai alkalmával mindig is hangzottak el javaslatok, támpontok az adott projekt, illetve az éá egészének értelmezéséhez. Ám ezek az ad hoc, befejezetlen gondolatok valószínűleg csak ritkán és kevesekben dolgoztak tovább a megnyitókat követő 5-10 percnél. Ellenben most a felejthetetlenségre törekszünk – vagy legalábbis egy komplex, mélyreható kulturális élmény létrehozására. Ebben fontos szerepet töltenek be ezek a – megközelítőleg hatvanperces – előadások, melyekre minden nap 20 órától kerül majd sor a Kortárs Művészeti Intézet Uitz Termében.
Szóval a nagyteremben. És mindig kellemes légkörben. Baráti hangnemben. És minden alkalommal magyarul – hacsak a közönség nem kérdez más nyelven.

1. illúziós idősáv 18:30-20:00 Teppichmusik

2010-10-18T18:30:00.005+02:00

Az Éjszakai átszállók – mind a teljes rendezvényeket, mind az egyes napokat tekintve – az elmúlt években többnyire in medias res (latin, jelentése: bele a lecsóba) kezdődtek. Idén ez semmiképpen nem lett volna szerencsés – no nem azért, mert az első tematikus programok (melyekről bővebben holnap lesz szó) átszállóidegen-hangulatúak lennének, hanem mert szokatlanságuk miatt sokak számára annak tűnhetnek. Viszont koncertekkel kapcsolatban ilyen fenntartások senkiben sem merülhetnek fel – hiszen ha valami alkalmas arra, hogy megalapozza az ideális éá-atmoszférát, akkor az a muzsika. Már csak az a kérdés, hogy milyen is az a bizonyos „ideális éá-atmoszféra”?
Idén – legalábbis a Kortárs Művészeti Intézetben zajló eseményeket tekintve – inkább bensőséges, mint kavalkádszerű: elmélyült és baráti légkör jellemzi majd, nem pedig az önimádó duhajkodás.
Persze nem valami összátszállós kontemplációról, szektás fejbekólintásról van szó éá fedőnévvel: a játékosság, a kötetlenség és az önkifejezés egészségesen korlátlan lehetősége továbbra is alapvető. Erre nem is találhatnánk jobb példát, mint az 1. idősávban fellépő művészeket és produkcióikat – no meg mindjárt azt a tényt, hogy ténylegesen nem is lépnek fel sehova, mert a szigorú értelemben vett színpadhasználattól mindannyian elzárkóztak, tehát koncertjeiket egészen testközelből adják. Késmárky Szabolcs blues gitáros (képünkön) szőnyegzenei produkciója október 29-én pénteken, a másnap este újjászülető Stan’s Band jazzkoncertje, valamint az utolsó, vasárnapi átszállást felvezető Piano Blues Kovács Zoltán előadásában mind-mind bővelkedni fog improvizációban és zenei meglepetésekben. Mintha ezeket koncerteket éppen a fent vázolt hangulat és kreatív kritériumok megteremtésére és megjelenítésére találták volna ki. (Egyébként tényleg erre találtuk ki.)
Mindettől némileg eltér majd az első, október 28-i napot indító SZIMNIA Alkotóműhely-hangverseny. Nem csak és nem elsősorban azért, mert az imént említett koncertekkel szemben az ő produkciójuk az Art Café helyett az Uitz Teremben lesz látható és – ami fontosabb – hallható, hanem mert előadásuk sokkal komolyabb hangvételű lesz. Amint az a koncertprogramjukból is kiolvasható.

Illúziós idősávok

2010-10-17T18:00:00.005+02:00

Akarjuk vagy sem, az Éjszakai átszálló műnyelvét átmenetileg muszáj feláldoznunk a közérthetőség oltárán – ugyanis lényegi információk kallódnának el, ha a következő napokban is megpróbálnánk mindent átpréselni a restirésen. A kérdés már csak az, hogy megy-e még a magyar? (Átmenetileg feláldozni?! Restirésen átpréselni?! Pfff…)

Mint az köztudott, a 2010-es éá címe és egyben központi témája az Illúziók, melynek jelentését és jelentőségét négy egymást követő napon négy különböző területen vesszük majd szemügyre: október 28-án, csütörtökön az illúzió és a művészet kapcsolatát, másnap az illúzió politikában betöltött szerepét, szombaton az én illúzióit, míg az utolsó napon, október 31-én a metafizikai dimenzióit vizsgáljuk – a közreműködő előadók és képzőművészek iránymutatásai, meglátásai tükrében. Vagy, ha tetszik: e tükrök által homályosan…
És itt máris fel kell hívnunk a figyelmet az első jelentős változásra: az Éjszakai átszálló ezúttal nem ötnapos lesz – amint az az elmúlt években megszokott volt –, hanem csupán négy. A programok száma azonban nem csökken emiatt – aminek részben az az oka, hogy a Kortárs Művészeti Intézet mellett egy külső helyszínen, a MoziPresszóban is lesznek átszállós rendezvények (október 29-én, pénteken és 30-án, szombaton).
Mindez a projekt hivatalos honlapján tartalmi és strukturális szempontból is érzékelhető. Egyrészt: a fentiek miatt nem olvasható érdemi információ a 2010/5-ös gombra klikkelve. Másrészt: míg korábban a napi bontásnál a „főútvonal” a tematikus művészeti eseményeket, a „tömegközlekedés” pedig a kísérőrendezvényeket vette sorra, addig idén előbbi kategóriában az Intézetben megrendezett, utóbbiban pedig a MoziPresszós programok találhatók.
Ugyanakkor átfedésekből adódó zavar nem lesz, senki nem kényszerül ide-oda szaladgálásra, hiszen a két helyszín nem külön-külön és pláne nem egyidőben, hanem együtt ad intézményi keretet az Átszállónak – egy pontosan követhető órarend szerint. Holnaptól hat napon át a programot ez alapján ismertetjük, tehát a szokásostól eltérően nem napokra, hanem idősávokra bontjuk azt. Többek között azért lesz érdemes figyelni, mert a honlapon – programozási okokból – a MoziPresszóban megrendezésre kerülő eseményeknek nem a tényleges kezdési időpontja olvasható. De még mielőtt belemélyednénk az óraidő rejtelmeibe…
Napi tematika ide, idősávok oda, a Kortárs Művészeti Intézetben, közelebbről az Art Caféban egy művész – egészen pontosan egy bűvész – minden nap, minden órában fel fog majd tűnni az Éjszakai átszálló ideje alatt: Németh Gábor afféle házigazdaként jön, megy, mikromágiájával folyamatosan szórakoztat és elkápráztat.
És még valami, ami állandó: az Éjszakai átszálló minden programja mindkét helyszínen mindenki számára ingyenes!

Kevesen voltunk, (de szerencsére) sokan maradtunk

2010-10-11T16:31:00.004+02:00

Tájékoztatjuk a Tisztelt Utazóközönséget, hogy az Üzemigazgatóság által meghirdetett térmegfigyelő-gyakornoki állást a 2010. október 28. és 29. közötti – igen rövid, de annál intenzívebb – időszakban Koncsek András tölti be az Éjszakai átszállóban. Sipos Krisztián a 2010. október 30-31. fordulójára szóló éjmegfigyelői kinevezéssel hasonló feladatra, konkrétan a resti külső eseményeinek kamerával történő nyomon követésére kap megbízást. Tekinthető lenne persze mindez az Üzemigazgatóság belügyének is, viszont meggyőződésünk, hogy a nevek és arcképek nyilvánosságra hozatala összességében növeli a Kedves Utasok komfort- és biztonságérzetét. Jó tudni ugyanis, hogy kiknek a közeledtekor kell a sörösüveget szemérmesen a restiasztal lapja alá húzni, nehogy ez legyen a következő vasárnapi ebéd fő beszédtémája a nagyinál, vagy hogy egy-egy műalkotás szemrevételezésekor az áhítatos pillantást kiknek a fényképezőgépe előtt kell unott bambulásra cserélni, nehogy a csajunk később mindenféle kiállításokra próbáljon elcibálni. Vagy – ami még rosszabb – színházba. Mindezek tükrében az átszállósokra potenciális veszélyt jelent Balázs Dóra lesmester feltűnése is – amire az éá teljes időtartama alatt számítani lehet mind a peronon, mind az állomáson, ahogy a restiben és a resti külsőben is. A lesmesterrel 2010. október 28-tól 31-ig folyamatosan kooperáló-konspiráló beépített jelfeladóról, Varró Eszterről meg talán elég, ha csak annyit mondunk: mindig is titkos ügynök szeretett volna lenni…

Közlemény

2010-10-04T00:01:00.002+02:00

A térmegfigyelő-gyakornoki állásra kiírt pályázatunk jelentkezési határideje – a CET, tehát az Éjszakai átszállóban hivatalos óraidő szerint – lejárt. Már egy teljes perce. Üzemigazgatóságunk napra- (sőt percre-) készségét mutatja, hogy már el is bíráltuk a pályázatokat. Sőt, döntésünkről értesítettük is az érintetteket. Válaszaik beérkezése után tájékoztatni fogjuk a Tisztelt Utazóközönséget az Üzemigazgatóság összetételében beállt változásokról. Előzetesen csak annyit, hogy „kevesen voltunk, sokan maradtunk”.

Jövőbemutató visszatekintés

2010-09-28T01:23:00.006+02:00

Nyakunkon a nagy események! Egy hónap múlva 28-án Éjszakai átszálló, míg két hónap múlva El Clásico. Més que una exposició, més que un club!
De hogy kapcsoljuk is e kettőt, mármint a labdarúgást és az illúziót (mint az idei Éjszakai átszálló központi témáját) idézzünk fel egy hírt az nso 2010 augusztusi archívumából - természetesen az augusztus 28. napjáról – melynek címe: Kik kaptak ki Togo színeiben Bahreinben?

Kedden Bahrein labdarúgó-válogatottja felkészülési mérkőzésen hazai pályán 3–0-ra nyert Togo legjobbjai ellen. Eddig legalábbis így tudták az ázsiai országban, ám kiderült, hogy egy „áltogói” csapatot vertek meg. A találkozó a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) honlapján is megtalálható volt, ám a Togói Labdarúgó-szövetség közleménye szerint nem hazájuk fiai léptek pályára Bahreinben.
Az Europe 1 nevű francia rádióadó értesülései szerint egy csaló futballügynök – akinek neve és nemzetisége nem ismert – szervezte meg a meccset az Ázsia-kupára készülő bahreinieknek. A vendégek vérszegény produkciója meglepte a bahreini szövetség vezetőit, akik csak a mérkőzés után értesültek róla, hogy ellenfeleik valójában nem azok voltak, akiknek hitték őket.
„A »togói« játékosok gyenge játéka meglepetésként ért bennünket, de hogy egy fantomcsapattal volt dolgunk, az egyszerűen hihetetlen" – nyilatkozta a Bahreini Labdarúgó-szövetség egyik tagja.
Christophe Tchao, Togo sportminisztere elmondta, náluk senki sem volt tudatában, hogy a nevükben valakik válogatott mérkőzést játszanak: „Senki sem tudott közülünk erről az összecsapásról. Vizsgálatot indítunk, hogy kiderüljön, kik állnak ennek a hátterében" – mondta a sportminiszter.
Az igazi togói válogatott egyébként múlt szombaton Botswanában lépett pályára Afrika-kupa-selejtezőn. A 2–1-re elveszített meccs után a togói szövetség tájékoztatása szerint valamennyi játékosuk visszatért a klubjába.

éá-szótár

2010-09-26T19:48:00.010+02:00

Üzemigazgatóságunk kommunikációs alosztálya nyolc év (halandzsázás) után szükségét érezte, hogy az Éjszakai átszállóval kapcsolatos fontosabb fogalmakat szótárba rendezze és értelmezze – egész egyszerűen azért, mert néha már mi sem tudjuk hirtelen, mi mit jelent(ett).
Terminus technikusaink e gyűjteménye – melynek tervezett bővítéséhez feltétlenül szükségünk lesz dzsentroid emlékezetére és hermeneutikai készségére, bármily restikoptatta is – minden kedves utasunk és kollégánk számára hozzáférhető a honlapunkon.

ÁLLÁSAJÁNLAT

2010-09-26T14:08:00.008+02:00

Az Éjszakai átszálló Üzemigazgatósága pályázatot hirdet TÉRMEGFIGYELŐ-GYAKORNOK munkakör betöltésére. Feladat: fotódokumentáció készítése a 2010-es Átszálló programjairól.
Elvárások: jó kompozíciós érzék, dinamizmus, önálló munkavégzés, megbízhatóság. Előny: saját perfekt vagy imperfekt, de mindenképpen digitális fotóaparát.
Amit kínálunk: fiatalos csapat, változatos munka, megjelenés az Éjszakai átszálló honlapján és szóróanyagain, kapcsolatépítési lehetőség, versenyképes referencia, minden estére restikompatibilis állapot (alkohol nélkül is!)
A megbízás határozott idejű: 2010. október 28-tól 29-ig szól. Munkavégzés helye: az Éjszakai átszálló állomáshelye (Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros, Vasmű út 12.); ideje: naponta 17:30-tól 24:00-ig. Jelentkezni 2010. október 3. éjfélig az atszallo@gmail.com email-címen lehet.

Kukkerkutatás

2010-09-25T02:31:00.004+02:00

Az erre vonatkozó felmérések megállapították, hogy az Éjszakai átszálló üzemigazgatóságának eddigi dolgozói között a szemüvegesek aránya 38,7%, míg a nem szemüvegeseké 58,1%. A hiányzó 3,2% Farkas Péter hobbimálházó, aki „nem szemüveges, de kéne neki.” Az éá statisztikusai ezzel együtt állítják: a szemüvegesek aránya valójában közel 42%, míg a nem szemüvegeseké az 55%-ot sem éri el. E meggyőződésük alapjául az a hipotézis szolgál, hogy Gutrai Renátó (a fotón jobbra) csak hiúságból nem viseli az okuláréját. Állításuk azonban nem nyerhet bizonyítást - persze nem is cáfolható -, míg az érintett hallgat.

Dubstep - Breakbeat manipulációk...

2010-09-02T23:34:00.005+02:00

Ugyan a teljes programot még fátyol borítja a nyilvánosság előtt, a felkért résztvevők azonban nem tétlenkednek. Eminenségükről tesznek tanúbizonyságot például a szombaton, Mozipresszóban fellépő úriemberek. Ők már a nagy alkalomra készülnek. Addig is tessék menni és megdicsérni őket.

Vonatfütty, jó hangulat és kis zenei fogalommagyarázat ütemekben szeptember 4-én 21 órától a Mozipresszóban. Járatindulásra előkészítenek és oktatnak: Sabazz, Rozsomák és Ivory Memory.

Szivárogtatunk

2010-08-26T22:13:00.004+02:00

Egyre nagyobb várakozás és kíváncsiság kíséri minden léptünket, ahogy közeledik a járatindítás időpontja. Lássátok, hogy nem vagyunk irigyek: újabb információval jelentkezünk az idei Átszálló kapcsán.
Szóval Hölgyeim és Uraim! Dobpergést kérek! Ezennel bemutatom az idei stábot!

A porondon teljes fényében az illúzióteremtés mesterei, a vágányok minden idők legkeményebb legényei (és persze leányai) az idei járat felügyelőbizottsága!
A gyönyörű Boya és Nóra, akikről eddig méltánytalanul hallgatott a fáma, ámazonbandeellenben, akik anyai féltéssel felügyelik a járatokat. Azokat a háttérben fegyelmezik, a helyes mederbe terelik, miközben élet-halál harcot vívnak a gonosz papírrengeteggel. Mellettük teljes, óriásokhoz illő erőemberes vállszélességben a profi szakik, Gábor és Gyula – aki egyébként titokban zenész is, de el ne áruljátok, hogy elárultam.

A járatok 2006 óta lelkiismeretes műszaki zsenije, az igazi kábelbarát – legyen szó árammal vagy hangjegyekkel teli vezetékről –, a villany és a bakelitek zsonglőre, az igazi átváltozóművész: Csákvári Csaba vagy Sabazz vagy Csákvári Csaba vagy Sabazz vagy Csákvá…

És mögötte már jön is a színes fények varázslója, a terek vizuális szelídítője, a csendes farkas, akitől még az animációk is nyüszíteni kezdenek és a projektorok vigyázzba állnak, a megszokott minőséget a lehetetlenségig fejlesztő Krulf!
Íme az örök visszatérő, a legprofibb eltűnő művész! Az elmúlt járatok híres és hírhedt állomásfőnöke, aki mint egy kaméleon, arca színének változásával jelzi gondolatait. Akit már nem kell senkinek bemutatni: Tamás! … Tamás! …Tamás! … Szolgálati közlemény: Fehérvári Tamást várják a 10-es peronnál! Fehérvári Tamást várják a 10-es peronnál!

És íme az est fénypontja! Akire már mindenki kíváncsi, a peronok legújabb fenegyereke, az Agy, az irányítópult profi kezelője, az illúziók kiötlője, aki kordában tart mindannyiunkat és aki helyett majd beszéljenek a programok: Szoboszlai János!
Jah…és én is itt vagyok :)

A 0808-as Dunaföldvár - Dunaújváros - Prága menetrendszerinti járat

2010-08-08T18:50:00.003+02:00

Bár soha egyetlen átszállós kiállítás vagy koncert sem volt ezen a napon, mégis: a 0808-ra kitűntetett figyelemmel tekint az Üzemigazgatóság. Részben azért, mert a forgalomirányító kedvenc száma a 8 (ennek semmi köze a számmisztikához vagy a német ábécéhez, inkább a gömbölyded formákkal kapcsolatos a dolog, esetleg a futballal), és vele ugye mindenki jóban akar lenni. Ugye?! De méginkább azért, mert a hosszú évek óta velünk dolgozó ingyenjegypénztáros, Farkas Ibolya e napon látta meg a napvilágot Dunaújvárosban, még valamikor ezerkilencszáz… Nos, ezt nem illik konkretizálni, de a lényeg, hogy nemrég.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy az augusztus 8. roppant szerencsés nap volt a születésére, éppen azért, mert nincsenek aktuális éá-események, amelyek elterelnék a figyelmet Boyáról, aki idén, mint eddig is, csendben, láthatatlanul dolgozik a háttérben azért, hogy a fehérvárik meg sipiczkik hangzatos szólamokkal és magabiztos mosollyal állhassanak a peronok népe elé – és ezért a munkáért a fehérvárik és sipiczkik roppant hálásak, még ha nem is mindig mondják!
Ám Üzemigazgatóságunk jókívánságaiból nem csak neki jut ezen a napon, hiszen két korábbi vagonírozónk, Baglyas Erika és Vladimir Broz – dunaföldvári, illetve prágai – születését is ma ünnepeljük.
0808. Nagyon fontos dátum az Éjszakai átszálló történetében – még akkor is, ha soha egyetlen kiállítás vagy koncert sem volt ezen a napon.

Átigazolási ügyek - averziók nélkül

2010-08-06T19:11:00.009+02:00

Az átigazolási ügyekben legmegbízhatóbbnak mondott transfermarkt.de ugyan még nem hogy az összeget, de az időleges visszaköltözés tényét sem tette közzé, a bennfentesek mégis tudni vélik – sőt, állítólag tapasztalják –, hogy a resti külső (Átszállós mellébeszélést nélkülözve: a Mozipresszó) csapata egy régi-új pultjátékossal bővült.
Kaszás Gábor – aki a 2008-as Averziós terápia nevű program egyik szabadtéren tevékenykedő kezelőorvosa volt – némi Budapesten kifejtett életművészi- és vádlimodell tevékenység után visszatért kisvárosunkba, hogy sört csapoljon a hasunkba (nem akartam, hogy rímeljen, csak így alakult). Mivel e jótékony – bár a TB által nem támogatott – tevékenységét csak szeptemberig vehetjük igénybe, ezért mindenkit arra buzdítunk: látogassák meg Őt, illetve a Mozipresszót (Lápiankát pedig arra, hogy a következő, hasonló témájú posztot szövegezze meg ő)!
A fővárosból hat (6!!! – de még mindig nem a lehető legtöbb) kilógrammal könnyebben visszaérkező Kaszás, részben, mint a legálfalak piktora és híve, blogunkon keresztül a következőt kéri minden átszállóstól: „NE FIRKÁLJÁTOK ÖSSZE A PENGEFALAT!” (Mármint a Kortárs Művészeti Intézet előtti nagy, most felújított izét – a szerk.)
A „miért”-ért keressétek őt a Mozipresszóban, vagy az Átszálló felügyelőbizottságát a szokott elérhetőségeken!

Átszállás-tudomány 1.

2010-07-26T16:04:00.008+02:00

Nos, ha már korábban azt állítottuk, van ilyen, itt az ideje megalapoznunk az Átszállás-tudományt. Az önálló tanszéktől és akkreditációtól ugyan még messze-messze vagyunk, ám ezzel együtt is van már mivel érvelnünk e diszciplina léte és létjogosultsága mellett.
Ezt a sajátos, szerteágazó témát először turisztikai szempontból vesszük szemügyre – az Átszálló utasellátójának, Farkas Flórának köszönhetően. Maga a dolgozat 2009 tavaszán, még az éves átszállás előtt készült – tehát az írás kritikai megjegyzései, megállapításai ennek ismeretében (is) értékelendők. Azért az „(is)”, mert bizonyos passzusok mind a mai napig átgondolásra érdemesek – illetve mind a mai napig töri a fejét rajtuk az Üzemigazgatóság.
Az ajánlóként itt szereplő idézetet is emiatt választottuk, az egyébként igencsak megfontolandó, turisztikai szempontból releváns felvetések helyett: a lentebb olvasható mondatok olyan kérdést feszegetnek, amire született már egy (rossz?) válasz 2009 augusztusában, a dolgozat megírása után, és amelyre egy másik lehetséges választ ad a 2010 októberében megrendezésre kerülő Átszálló. Az idézett rész ugyanakkor nem meghatározó elem magában a dolgozatban – inkább az aktualitása miatt ragadtuk ki. Maga az opus egy dunaújvárosi turisztikai koncepció felvázolásának tekinthető inkább.
Az árulkodó című (A Kortárs Művészeti Intézet, mint kulturális intézmény szerepe a dunaújvárosi idegenforgalomban) dolgozat teljes egészében ITT olvasható.

"A Kortárs Művészeti Intézet Dunaújváros belvárosában, lakóházak alatt található, ami évről évre problémák forrása, mivel az ott lakók nagy többsége nem abba a rétegbe tartozik, akik az Átszálló által kínált programok, rendezvények iránt érdeklődnek. Ahogy egyre több kiállítást, performanszot foglal magában a sorozat, ahogy egyre több (és hangosabb) koncert kerül megrendezésre, úgy nő a lakók elégedetlensége, dühe, és ezzel együtt a rendőrségi feljelentések száma is. Ez utóbbi hivatalosan ugyan nem okoz gondot a szervezőknek, hiszen egyrészt az Önkormányzat támogatja az eseményt, másrészt minden szükséges okmányt – területfoglalási engedélyt, zajszintre vonatkozó engedélyt stb. – beszereznek és betartják a bennük foglaltakat. Ezzel együtt a közhangulatnak nem tesz jót mindez. Ráadásul a Kortárs Művészeti Intézet az év többi napján is működik, így az Átszálló miatt keletkezett ellenérzések az egész éves tevékenységre is rányomják a bélyegüket.
Tulajdonképpen két lehetőség van: az egyik, hogy a programot „leépítik”, vagyis visszatérnek a kezdetekhez. Ez viszont abban az esetben zsákutca, ha az Éjszakai átszállót, mint a dunaújvárosi turizmus kiindulópontját szeretnénk számításba venni. A másik, hogy a program elköltözik egy üres, kihasználatlan gyárépületbe. Ez tűnik a járhatóbb útnak, ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy egy ilyen lépés óriási presztízsveszteséggel járna a KMI számára, hiszen a látogatók igazából csak akkor kötik össze az intézményt a programmal, ha az Éjszakai átszálló ténylegesen a Kortárs Művészeti Intézetben kerül megrendezésre, ha a programok, koncertek alatt folyamatos lehetőségük van arra, hogy ismerkedjenek a KMI-vel, annak profiljával.
Ez egy nehezen feloldható probléma, amelyen az Intézet vezetői még dolgoznak. A közönség viszont a költözés mellett tette le a voksát: az Átszálló blogján legalábbis arra szavaztak a legtöbben, hogy maradjon a jelenlegi programstruktúra, de a város lakóival való konfliktusok elkerülésének érdekében költözzön új helyszínre a rendezvény."

Dużo szczęścia, zdrowia, pomyślności z okazji urodzin, Lanka Pipiczki!

2010-07-24T00:01:00.003+02:00

Utasként szállt át először, ám 2005-ben már formaruha tervezőként éjszakázott velünk. Egy évvel később az – akkor dülöngélésre kivételesen nem hajlamos – állomásfőnököt támogatta váltókezelőként, de dolgozott többek között vonatfütty-koordinátorként és kommunikációs igazgatóként is (utóbbi pozícióját 5 nap után elhagyva – szakítva a magyar közlekedéskultúrával – nem követelt 5 évszázados végkielégítést). A lényeg, hogy akármit is csinált, mindig Ő volt az Éjszakai átszálló járatainak egyik motorja.
A peronok gyakran lestrapált népét 19 éves kora óta igyekszik felrázni - többnyire sikerrel. Ma nyolcadszor 19 éves. Boldog születésnapot Sipiczki Janka!

átszálló külső - resti

2010-07-22T15:21:00.007+02:00

a meghívó ugyan szemérmesen elhallgatja, de a kiállítást megnyitja:

SIPICZKI JANKA
örökös éá-váltókezelő

tehát:
ma, csütörtök este 7-kor mindenkit várunk a
MOZIPRESSZÓBAN

Átszállás-tudomány

2010-07-14T13:50:00.014+02:00

Hitegethetjük magunkat, egymást azzal, hogy az Éjszakai átszálló valamiféle alternaív underground projekt, de valójában sohasem volt az – nem lehetett, hiszen a kezdetektől Dunaújváros MJV Önkormányzata volt a főtámogató. Ennélfogva hol önálló, hol MOZAIK-parazita, de mindig reguláris rendezvény volt a Kortárs Művészeti Intézet / Modern Művészetért Közalapítvány (no meg a mindenkori stáb és a mindenre elszánt aktivisták) lebonyolításában, kivitelezésében.

Ugyanakkor egy kulturális rendezvény önmeghatározásánál a finanszírozás honnanja-mikéntje egészen más lapra tartozik, mint maga a program kialakítása és megvalósítása – és mások is a visszahatásai, mint az utóbbiból levezethető kanonizációnak. Ha ez megkezdődik, a projekt néhány lépcsővel feljebb lép a művészetvilág poros padlása felé – más perspektívából szemlélve: egyre messzebb kerül az underground-illúzió pincéjétől. Ez a szervezőknek elég frusztráló lehet, egyszersmind valami furcsa, (tudatosan esetleg) nem kívánt boldogságérzettel is együtt járhat.
Így vagy úgy: az elmúlt egy-két évben egyre több olyan (tudományos) munka, (szak)dolgozat született, amely részben (kisebb részt egészében) az Átszálló történetével, struktúrájával, földrajzi-, művészeti jelentőségével, nem utolsó sorban pedig hibáival, hiányosságaival foglalkozott.
Üzemigazgatóságunk mostantól igyekszik ezeket visszamenőleg is összegyűjteni és mindenki számára hozzáférhetővé tenni – több okból. Egyrészt, mert reményeink szerint az átszállások sorozata még hosszú-hosszú évekig nem áll meg, és így újabb és újabb témával és inspirációval tudunk szolgálni azok számára, akik valamiféle leütés-kötelezettségnek, vagy egy nehezen definiálható pszichés kényszernek igyekeznek éppen eleget tenni – az ő szempontjukból mindenképpen hasznos, ha a korábbi évek sajátjukhoz hasonló kutatásai egy helyen hozzáférhetők. Másrészt, mert mi magunk is szeretnénk tanulni ezekből a munkákból: látni, hogy milyen nézőpontból milyen probléma szembetűnő és az adott probléma esetleg miként orvosolható; hogy milyen elvárások és milyen (érdek)ellentétek keresztmetszetében áll(hat) az Éjszakai átszálló; hogy mik az általunk eddig fel nem mért igények, és esetleg mi az, amit nagy elszántsággal művelünk, miközben rajtunk kívül senkit nem hoz lázba. Harmadrészt pedig ezen írások segítségével, ezek mentén szeretnénk egy olyan nyilvános párbeszédet, adott esetben vitát kezdeményezni az Éjszakai átszállóról, amiben bárki részt tud venni – akár itt a blogon, akár a Facebookon – kötelezettségek és megrovás nélkül. Csak a párbeszéd és a vita öröméért.
Nyilván nehezen elképzelhető, hogy aki foglalkozott a témával, az nem kereste meg személyesen az Éjszakai átszálló szervezőit vagy a Kortárs Művészeti Intézet dolgozóit, vagyis ne tudnánk a szerzőről és írásáról, mégis: arra kérünk minden tudományos munkatársat, hogy az Üzemigazgatóság e-mail címére küldjék el azokat a munkáikat, amelyek érintenek bennünket. (A szövegeket mi magunk nem fogjuk értékelni vagy kritizálni. Szerkeszteni is csak formailag – a tartalmi részek érintése nélkül –, csak olyan mértékben, hogy a honlapra felkerülhessenek.)

Fotóhiány 2009

2010-07-12T16:25:00.008+02:00

Tisztelt Átszállósok, Peronok Segítőkész Népe! Az Éjszakai átszálló honlapján napokon belül módja lesz mindenkinek visszapillantani a 2009-es eseményekre – a megszokott módon, vagyis rövid szövegszösszenetek és képgalériák segítségével. Utóbbi azonban nem lesz, nem lehet teljes, amennyiben az utazóközönség nem siet az üzemigazgatóságunk segítségére. A fotódokumentáció elkészítésére szakosodott kollégánk ugyanis – természetesen önhibáján kívül, ezért is nem nevezzük meg Várnai Gyulát – néhány alkalommal nem tudott fényképeket készíteni. Ezzel együtt nehezen hihető, hogy valaki(k) ne lett(ek) volna akcióközelben adott megmozdulásainkon, valamilyen képrögzítő eszközzel a kézben. Hogy pontosan hol és mikor? Sorolom:

a PLUTO koncertjén a Patyolat Udvarban augusztus 28-án éjjel;
PAIDINCIGARETTES (kunk dj) & JEHOVA (the Moog) fellépésén ugyanaznap, ugyanott;
a KALIFORNIA MEGHÓDÍTÁSA című intermédia operett bemutatóján a Kortárs Művészeti Intézetben augusztus 29-én este;
a BARCSAY JENŐ EMLÉKZENEKAR koncertjén az operett után;
és végül a DJ SAVAGE celebrálta Patyolat Udvarbeli partin augusztus 29-ről 30-ra virradóra.
Az atszallo@gmail.com e-mail címre várunk minden olyan fotót, ami ezeken az eseményeken készült – éleseket éppúgy, mint homályosokat, professzionális aparáttal rögzítetteket ugyanúgy, mint mobiltelefonnal vagy akár digitális vasalóval felvetteket.
Aki a segítségünkre lesz e probléma megoldásában, az nem csupán az Éjszakai átszálló stábjának örök hálájára formálhat igényt, hanem arra is, hogy a neve megjelenjen a honlap impresszumában!

3 érv amellett, hogy 4 átszállónap sem nem kevesebb, sem nem rosszabb, mint 5, sőt!

2010-07-06T02:00:00.009+02:00

1. Amikor az első járatokat útjukra indítottuk, azért döntöttünk az ötnapos utazás-restizés mellett, mert úgy véltük: ennyit relatíve frissen végig tud száguldani velünk a peronok népe. Ám az azóta eltelt hosszú évek tapasztalata azt mutatja... Úr Isten! Az Éjszakai átszállóval kapcsolatban már ilyen szófordulatokat lehet használni, hogy "hosszú évek tapasztalata"... Hihetetlen... Na mindegy. Majd túlteszem magam rajta. Szóval az átszállással tarkított hosszú évek tapasztalata azt mutatja, hogy az ötből az egyik - konkrétan a negyedik - nap mindig üresjárat. Vagy inkább valamiféle garázsjárat: az Üzemigazgatóság dolgozói zötykölődnek csak rajta kimerülten, bambán, miközben az utasok sehol. Pontosabban: az utasok otthon meditálnak, szunyókálnak, ezt csinálnak, azt csinálnak - lényegében próbálnak feltöltődni az év utolsó átszállónapjára, amit ki nem hagynának. Az első átszállásra - amit természetesen ugyancsak ki nem hagynának - mindig nagy lendülettel érkeznek, a következő két napot lelkesen, becsülettel, bár egyre merülő generátorral végigutazzák, mígnem a negyedik hajnalán úgy érzik, teljesen elfogyott a kraft. Ám ha az a negyedik nap egyben az utolsó is, amit - mint említettem - ki nem hagynának?! Bizony-bizony: egy ötnapos ÉÁ ugyanúgy csak négy aktív átszállást foglal magába, mint egy négynapos.

2. Térjünk vissza oda, hogy "az Üzemigazgatóság dolgozói zötykölődnek [...] kimerülten, bambán"! Ez fokozottan igaz a pályakarbantartó kollégákra - pontosabban igaz volt egészen addig, amíg be nem vezettük a fizetett szabadnap (vagyis inkább szabadéjszaka) intézményét. No de, ha az öt éjszakából az egyik fizetett, ám szabad, akkor hol marad a költséghatékonyság?! Idén nincs szabadéjszaka, nincs ÉÁ-dolgozók érdekvédelme! Négy nap megfeszített munka van - és ezáltal több pénz az utazóközönség igényeinek kielégítésére!

3. Legkésőbb a rendszerváltás óta még a restiben is közhelynek számít, hogy M. Karcsi bácsi tévedett, mert a mennyiség sem előbb, sem utóbb nem csap át minőségbe. A napi három-négy járat mindig pontosabb, megbízhatóbb, komfortosabb, ha csak egymásután négyszer állítjuk pályára, mintha ötször tennénk ugyanezt. "Hosszú évek tapasztalata..." Ez komolyan besza... Szóval szinte hihetetlen, na.

(A hivatalos állásfoglalást e kérdésben - mint minden másban - az Üzemigazgatóság később hozza nyilvánosságra. Azt viszont már most készséggel és mély bűntudattal elismeri, hogy Keserue Zsolt Időzavar című alkotását a művész előzetes hozzájárulása nélkül használta fel e poszt illusztrációjaként - igaz, az Éjszakai átszállót is működtető Modern Művészetért Közalapítvány képzőművészeti gyűjteményének egyik darabjáról van szó, tehát nem olyan súlyos a vétség.)

nyolc-tíz munka-ebéd

2010-07-05T09:00:00.005+02:00

Figyelem, szolgálati közlemény! Krulf kollégát kérjük, hogy az Éjszakai átszálló honlapjának jobb felső sarkában közlekedő 08-as járatot törölje, és ugyanazon a pályán indítsa el a menetrendszerinti 10-est! Figyelem, figyelem! Szolgálati közlemény! Krulf ... visszafele nekem most csak nyolc cukroskiflit hozzál, mert ma képtelen lennék legyűrni a napi szokásos ... 10-est!

Tíz ok, amiért jobb átszállni október végén, mint nyáron

2010-07-02T16:00:00.011+02:00

1. Mert az utazóközönséget nem molesztálják a szúnyogok.

2. Mert a dunaújvárosi barátaink ekkor nem nyaralnak vidéken vagy külföldön, így együtt szállhatunk át velük.

3. Mert a nem dunaújvárosi barátaink sem nyaralnak, így könnyebb őket átszállásra csábítani - ráadásul gyorsan keríthetünk nekik szállást akkor is, ha nálunk már nem férnek el, hiszen, mint mondtam, a dunaújvárosi barátaink itthon tartózkodnak.

4. Mert kedvünkre lerabolhatjuk a büféasztalt és lelkiismeret furdalás nélkül nassolhatunk, sörözgethetünk egész éjjel - a felszedett kilókat ugyanis a pulcsink jótékonyan eltakarja.

5. Mert - ha már a pulóvereknél tartunk - estéről estére sokkal több darabot bemutathatunk a szép ruháink közül.

6. Mert a resti sokkal romantikusabb hangulatú, ha odakint borús az ég és süvít a szél.

7. Mert nem kell a teraszt és a parkot is körbejárnunk, ha a partnerünk (mondvacsinált okkal vagy látszólag ok nélkül) elkóborol - elég csak a Kortárs Művészeti Intézet termeit szemrevételezni.

8. Mert - kis csalással bár, de - ez a 10. átszálló (lásd Éjszakai átszálló 4, 5 vagy 6), így számmisztikailag is indokolt, hogy az év 10. hónapjában lépjük meg.

9. Mert eddig ezt még nem volt bátorságunk kipróbálni: május, június, augusztus, szeptember - körbeutaztuk ugyan az átszállásra teljesen alkalmatlan júliust, de két hónapnál messzebbre még sohasem merészkedtünk, úgyhogy éppen itt volt az ideje egy kis kalandnak.

10. Mert az állomásfőnök úgy gondolja, hogy az idei szerelvények ekkor közlekedhetnek a legmagasabb komfortfokozattal - és nála jobban ezt senki nem tudhatja.

(A hivatalos állásfoglalást e kérdésben - mint minden másban - az Üzemigazgatóság később hozza nyilvánosságra.)

Éjszakai átszálló 2010

2010-07-01T20:02:00.005+02:00

Tájékoztatjuk a Tisztelt Utazóközönséget, hogy az Éjszakai átszálló járatai 2010-ben őszi menetrend szerint közlekednek. A négy, büfékocsival felszerelt, Szoboszlai János állomásfőnök által indított és Fehérvári Tamás, a Vasúttársaság Kiemelten Közhasznú és Zártkörűen Működő Felügyelőbizottságának Elnöke által (ismét) szigorúan ellenőrzött illuzionista szerelvény október 28-án, 29-én, 30-án és 31-én érkezik a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetbe. A járatokkal kapcsolatban folyamatos utastájékoztatás 2010 augusztusától itt lesz olvasható, üzemigazgatóságunk hivatalos közleményeit pedig az Éjszakai átszálló honlapján tesszük közzé.

Az őszig tartó türelmet és a járatok rendszeres igénybevételét előre is köszönjük a peronok jobbára nyári forrósághoz szokott népének!

Belétek is Feleim!

2009-12-24T17:06:00.004+01:00

Mindenkinek békességes karácsonyjárást és tartósan emelkedő koleszterinszintet. Főzzetek, egyetek, szeressetek, utána diszkó...

(megszövegezte: dzsentroid; artwork: öca's photo collection)

Átszállás a gyakorlatban

2009-08-18T18:04:00.003+02:00

Itt az ideje, hogy kényelmes, modern világunkban mindenki felelevenítse régi, vonatozáshoz köthető emlékeit. Nem kérünk mi, a peron szerény munkásai sokat a nagybecsű közönségtől. Csupáncsak egyetlen apró momentum meg- vagy újramegtanulását. Még pedig az ÁTSZÁLLÁSÉT. Ugyanis idomultunk idén a névhez: fizikálisan is kötelező mindenkinek az átszállás!
Kellemes kompromisszumot kötve igyekszünk megtartani mind a környéken lakók békéjét, mind a közönség jó hangulatát és a Kotárs Művészeti Intézetben kezdődő esték rendre a Patyolat Udvar eme eseményre felállított szabadtéri színpada előtt érnek (vagy nem érnek) véget.
És akkor magyaráznám a teendőket:

Tehát Átszállózónk rövid készülődés után délután vagy kora este megjelenik a KMI területén, ahol izgalmas kultúrtöltettel hangolódik. Majd este, középeurópai idő szerint 22.00-kor még megissza itókája maradékát és meglelt társaságával egyetemben kényelmesen átsétál (átszáll) a következő járatra (értsd: Patyolat Udvar), ahol újfent középeurópai idő szerinti 23.00-kor levezetheti az esetleg sokk-ként rá hatott kultúrmorzsákat a zene és a jó hangulat hullámain.

Mi már gyúrunk rá, edzünk keményen, hogy tökéletesen menjen. Tartson velünk mindenki!

És már kattognak is a kerekek!

2009-08-18T17:52:00.003+02:00

Hölgyeim és uraim!

Az Éjszakai Átszálló 2009 - Konspiráció hivatalos napi programajánlója!

A szerk. megjegyzése: A kiállítások 19 órakor kezdődnek, utána 20 órától a kiállító művészek zenélnek a Kortárs Művészeti Intézetben, majd a buli 23 órától folytatódik a Patyolat Udvarban szabadtéren.

Augusztus 26., Szerda

A Kaos Kemping formáció archív super8-as és 16 mm-es filmeket vetítik szimultán módon az összes térben használható felületre. A vetítve keveredő talált archív és ismeretterjesztő dokumentum-filmek nyelve eleve összeesküvés hangulatot áraszt, ami a kortárs vj-zést is átértelmezi egyfajta analóg mozi alapú képi mixtúrává.

Augusztus 27., Csütörtök

A Borsos-Lőrinc Lilla és Borsos János alkotta „Borsos-Lőrinc” formáció 2009-ben hívta fel magára nagyban a magyar közvélemény és média figyelmét. Diákhitelük révén fennálló tartozásukat festették meg összegszerűen egy képen, és a festett összeg fejében próbáltak meg túladni a festményen. Meg is vásárolta tőlük a képet, aminek következtében visszafizethették Diákhitel tartozásukat egy összegben. Ez a művészeti gesztus sok kortárs művészettel nem foglalkozó embernél verte ki a biztosítékot. A kiállítást és az akciót kommentezők leggyakrabban „a velem miért nem történik ilyen, hiszen ilyet én is tudok” érvrendszerrel ágáltak a művészpáros akciója ellen, amit már önmagában tekinthetünk pszeudo-összeesküvésnek.
Az este folytatásában Diszkó Jánossal hevíti a kedélyeket a Kortárs Művészeti Intézetben vetítéssel kísérve.
A Patyolat Udvarban este 11-től a városban jól ismert és az Éjszakai Átszállón törzselőadóknak számító fiatal DJ-k fokozzák a hangulatot, vagyis a Solarcube, Sabazz és Spool.

Augusztus 28., Péntek

Az Átszállóra szintén meghívott Vass Miklós munkái, projektjei és akciói kapcsán került a konspiratív képbe. 2007-es „Dialog mit der jugend” c. egyestés koncept-akciója során az esemény látogatói egy szeánsz során tehettek volna fel kérdéseket egy médium segítségével Erdély Miklósnak. Dunaújvárosban egy workshop, vagy közös mű kereteit fekteti le, ami konkrét összeesküvésekről és összesküvés-elméletekről szól.
Majd a La Hasil Adkins Ensemble Traditionel, azaz Vass Miklós egy személyes előadásában hallgathatja meg a nagyérdemű Hasil Adkins folkzenész szerzeményeit. Az összes hangszernél: Vass Miklós!
Folytatásként a Patyolat Udvarban fellép a Pluto rock’n’roll zenekar. „A megfelelés kényszere nélkül, szabadságérzésünk kifejeződéseképpen kiállunk, hogy eljátsszuk dalainkat.” - írják honlapukon. Az biztos, hogy a jó hangulat garantált!
Őket követi Paidincigarettes és Jehova, akik a nap levezetéseként az indie rejtelmeibe vezeti be a közönséget.

Augusztus 29., Szombat

Egyedülálló projektnek lehetnek szem-, fül- és minden egyéb tanúi az érdeklődök, akik bemerészkednek a Kortárs Művészeti Intézet falai közé ezen a napon. Ugyanis a felkért művészek nem másra, mint egy intermediális operett megírására és előadására vállalkoztak, mely magát a műfajt a saját szemszögükből mutatja be. Hölgyeim és uraim! Ez csak most, csak itt és csak Önöknek! Fogadják szeretettel Horváth Tibor, Uglár Csaba, Kis-Róka Csaba és Kim előadását!
A Patyolat Udvarba a Barcsay Jenő Emlékzenekar bocsájtja útjára a kedves nézelődőket. A Barcsay Jenő Emlékzenekar a Magyar Képzőművészeti Egyetem hivatalos zenekara és egyben egy sikertörténet kezdete is. A zenekar gyökerei a '70-es évekig nyúlnak vissza, de a csapat végső formáját csak harminc év hallgatás után érte el. A '80 - '90 - es évek legmeghatározobb disco slágereinek hangulatát idézik meg némi iróniával, kizárólag akusztikus hangszerekkel Hiába a sok megnyert per, azonban be kell vallani, hogy a zenekar által előadott számok egy része nem saját szerzemény. A névválasztás tiszteletadás a mester, Barcsay Jenő emléke előtt.
Az átszállás után a városban híres és hírhedt formáció a Lolly Pop (erre az alkalomra Várnai Gyulával kiegészülve) vezeti fel az afterpartyt, amikor is pedig DJ Savage és MC-je szórakoztatja a nagyérdeműt.

Augusztus 30., Vasárnap

Levezetésként Siegmund Ákos a fotórealista Parazitii címet viselő festménysorozatát állítja ki, melynek képei sorba rendezve értelmezik át az emberi civilizáció egyes vívmányait parazitizmusként. Az este további részében a zenét is a művész szolgáltatja.
És hogy ne csupán a szem és a fül lakjon jól, hanem a gyomor is megteljen Cserna Szabó András és Darida Benedek írók a gyakorlatban is bemutatják, amit közös könyvükben már szavakba öntöttek.

2T: Napló pihenésre – A klasszikus szerelmi nyavalygás végre a hálón!

2009-07-04T07:04:00.006+02:00

Üzemigazgatóságunk gyakran visszatérő pályakarbantartója és még gyakoribb állomásfőnöke 2004-ben adta közre 2T: Napló pihenésre (népesnek éppen nem nevezhető alkotócsoportjuk nevét is magába foglaló) című könyvecskéjét. A mű – amely „egy legkevésbé sem áptudét csávó saját emlékezetében leélt életét rögzíti egy teljesen ingerszegény környezetben” – hosszú évekig gyakorlatilag megszerezhetetlen volt, mivel a megjelenést követő egy-két hónapban kifogyott a raktári készlet (talán mert „az alvási zavarokkal küszködők számára nélkülözhetetlen olvasmány”, talán mert igen kedvező, ma már értelmezhetetlen, 2 FT-os áron lehetett hozzájutni). Mostantól viszont annak sincs oka szomorkodni, aki nem vallhatja magát egy – ismételjük csak el: ritkaság számba menő – példány boldog tulajdonosának, mert kéttamások sirámait végre a világhálóval is ki lehet meríteni a romantikus / tény / irodalom kiszáradástól nem veszélyeztetett tengeréből.

Ki? Mit? Hogyan? = Pályabezárás?

2009-05-24T12:18:00.003+02:00

Fogalmazzunk diszkréten: nagy a kussolás! De még az is lehet, hogy mink vagyunk résztájékoztatva a kérdésben, éppen ezért fordulok hozzátok tisztelve szeretett = szeretve tisztelt blogtársak, átszállóvédők, állástalan pályamunkások.
Valakinek honol e birtokában érdemleges info arról, hogy milyen szálon szövődik tova az Éjccakai Átszállások meglehetősen bizarr sorsa? Szerényen kimunkált, egy elhagyott vidéki vagonban felskiccelt összeesküvés tervemet még nem osztom meg a közösség tagjaival, de már papíron az árnyék átszállókormány, sínallatti mozgalmunk már javában faragja új kötöttpályánk talpfáit. Oszlassatok mozdonyfüstöt, ha van hiteles tudásbáziskútból merített tűzcsapotok. üdvöt, békét, peronigazságot mindenkinek. A Restirés legyen veletek!

Üzempszichiátriai Hírlevél No. 9 / Laszt Minit Pompomlány-Mentés

2009-05-06T18:48:00.009+02:00

Nyugalom, e küldetés végrehajtásához nem kell hősnek lenni – sőt, a Hősök eddigi epizódjait sem muszáj újranézni azt kutatva, hogy hol lenne esély Claire Bennett (és így a világ) mielőbbi megmentésére. A homofóbok méginkább fellélegezhetnek: szerencséjükre Jamie Babbit 08-as átszállóba injektált, egy szexszimbólum szexuális diszorientáltságát elemző dolgozata nem szerepel a magyarnyelvű tv-csatornák e heti műsorán – a többi kanális meg nem számít, mert bár a film címét szinte minden országban félrefordították (a lengyel és a brazil kreatívok például kétszer-kétszer), de sehol sem úgy, ahogy márminálunkbabám. Ennélfogva a németül, finnül ésatöbbin megszólaló Megan Bloomfield megmentésére éppúgy nem érkezik utasítás a néző felé, mint az angolul beszélőére.
Első olvasatra az is jó hírnek tűnik, hogy Glenna Jennings gyakorlatilag mindenki helyett mentett már eleget, amikor digitális pigment nyomatokat készített. Csakhogy éppen Glenna Jennings az a(z ex)pompomlány, aki segítségre szorul – és ha a probléma mélyére ásunk, nyomban kiderül, hogy az maximum a fetisiszták egy jól körülhatárolható csoportjának a szívét tölti el megnyugvással.
Sokak szemében talán már az is pszichés betegségre utaló tünet, ha egy cheerleader (legyen ő akár flájer, akár bázis) Dosztojevszkijt olvas – ám a tanulmányi eredményekre vonatkozó statisztikai adatok azt mutatják, hogy ezek a lányok (mert mi most a hajrázófiúkat hanyagoljuk) a bálkirálynői korona mellett többnyire a jótanulójósportoló-oklevélre is hajtanak. Viszont ha közülük valaki egy vezérszurkoló lány és a csaj metadonfüggő pasija történetét a Bűn és bűnhődés parafrázisaként veti papírra – na, az már komolyan elgondolkodtat egy apátiában dagonyázó agyturkászt is.
Glenna Jennings kórlapján ráadásul nem a Gránit című regény az első bejegyzés. Az aktája szerint – az akkor még csak különös küldetéstudatnak látszó – lélekzavarodottsága először egy fotósorozatban manifesztálódott, 2003-ban: egykori hajárzósikereinek színhelyén, a gránit dombi gimiben (ahogy ő aposztorfálja: „alma matter”-ében – így, árulkodó két t-vel írva) dokumentálta az iskola cheerleading squadjának mindennapjait. Ezt követően, különböző projektek keretén belül egy szerteágazó, a hajrázólét jelentésrétegeinek, a pompomlány-jelenség kontextusának feltárásába kezdett, afféle művészi hajlammal terhelt oknyomozó fotóriporterként.
Ám a fent említett anyagok igazán csak Jennings 2008-as, a Fabian Cereijido által kurált, eredetileg 43 darabos művének tükrében válnak orvosilag relevánssá. Ez az UCSD Division of Arts and Humanities bábáskodása mellett születő sorozat ugyanis az első olyan, amelyen a művész felhasználta a saját, féltve őrzött cheerleader-kellékeit is. És ha már használta, minden esetben használta: azt a dresszt például, amely egykor az ő kis ruganyos testére simult, most minden modelljére ráerőltette – nőre, férfira, fiatalra, öregre egyaránt.
Bár a dolog vizuálisan csak alig hat éve tört a nagy nyilvánosság felszínére, az önmagát fotográfusként, íróként, kurátorként, galériavezetőként és pedagógusként meghatározó Glenna Jennings gyaníthatóan már közel két évtizede identitásproblémákkal küzd – pontosan azóta, hogy 1990 nyarán utoljára lépett ki diákként a Granite Hills High School kapuján. A válság éppen abból fakad, hogy a fenti listát hiába bővítené akár a végtelenségig, a pompomlány-uniformis, mint hétköznapi viselet egyetlen olyan társadalmi szerephez sem illik, ami egy, ma már a negyvenes éveihez közelítő hölgy esetében szóba jöhet: a fotográfus éppen olyan hülyén mutatna benne, mint a kurátor, de nem passzolna az üzletasszonyhoz vagy a vasúti kalauznőhöz sem (maximum a háztartásbeli szuperanyuhoz, éjszakánként a hálószobában, amikor a gyerekek már alszanak). Glenna Jennings szerepkatalógusából az idő éppen azt törölte ki örökre, ami meghatározza a tudatát: a gimnáziumi hajrázókislányt.
Az Egyesült Államokban az ötvenes-hatvanas évektől ugyan működnek hajrázó klinikák (mármint Cheerleading Clinics – tehát nem a frizurák trendiesítésére, de még csak nem is a rock-koncerteken összeszedett nyaksérülések ápolására szakosodott intézményekről van szó), megfelelő pszichiátriai osztályuk azonban ezeknek aligha van. A pompomlány Glenna Jennings megmentésére tehát valami más megoldást kell találni. Mégpedig mihamarabb, mert talán 2009. május 8-án pontban 15 óráig lesz már csak erre lehetőség. Mert ha Glenna a San Diego-i Seminal Projects galéria péntek délutáni megnyitójára a nyolcvanas évek végi pompomdivatnak megfelelően szabott, kék-fehér kis hajrárucijában érkezik, akkor könnyen úgy járhat, mint a kiállítása címével megidézett Raszkolnyikov. (Na jó, a fapados szibériai munkatábor viszonylag esélytelen, de egy összkomfortos kaliforniai elmegyógyintézet szinte garantált.)

Mutasd, mit hallgatsz, megmondom, ki vagy!

2009-04-27T12:09:00.006+02:00

Travelcsanel múltkori, teljesen jogos panaszkodását figyelembe véve - lám, milyen rendes, kötelességtudó gyerekek vagyunk mi - felhívnám mindenki figyelmét az alant részletezett igen érdekes programsorozatra. Hétfő lévén bocsássa meg nekem mindenki a fantáziátlanságot, hogy vicces bejegyzés kerekítése helyett a minden kényelmes ember által ismert billentyűkombinációkat bevetve, csupán a hivatalos szöveget bocsátom olvasásra.

A Kortárs Művészeti Intézet - Dunaújváros szeretettel meghívja Önt újonnan induló zenei sorozatára!

KEDVENC ZENÉIM
Mutasd, mit hallgatsz, megmondom, ki vagy!

Helyszín: Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros – Pincegaléria
Időpont: 2009. 04. 30. 19 óra
Kedvenceit bemutatja: dj Mesterházy
Látvány: Farkas Gábor

Breakcore? Ambient? Electro? Szinte nincs olyan stílusú party, ahol ne tünne fel Mesterházy neve, ez is bizonyítja sokoldalúságát. A magyarországi kezdetek (1993) óta lemezeket vásárló, azokat a közönséggel megosztó DJ végignézte az acidhullámot, a dnb tündöklését, majd bukását, az electroclash, a breakbeat, a minimal divatba jövetelét, ellaposodását. Megélte, hatottak rá, de távol is tartotta magát tőlük. A trendeken kívül alakult ki saját stílusan, ahol jól megfér egymás mellett a hardcore őrület, a letisztult ambienttel, a sötét electro, a gyerekes italodisco-val, a komor dubstep, a mosolygós, jazzes darabokkal. Újabban a djzés mellett elindította a Syrup netlabelt-t.
A kiadó fő zenei iránya az ambient, IDM, electronica stílusokkal határolható, ahol olyan magyar tehetségek jelentették meg eddig zenéiket, mint Mike Rosoft, a Sublogic, Cobylens. Sokszínűségét jellemzi, hogy eddig olyan előadókkal lépett fel, mint Ceephax Acid Crew, Venetian Snares, Cursor Miner, Cylob, Andrea Parker, Mu-Ziq, Radioactive Man, Jason Forest stb. Az országban szinte mindenhol játszott már, de a legtöbbet Veszprém és Balatonalmádi köszönheti neki, ahol olyan legendás bulikat szervezett, mint az almádi Bunker vagy a strandbulik, a kéthetente jelentkező Syrup estek, de járt már Prágában, Újvidéken, Ljubjanában, Berlinben is.

A program továbbra is kéthetente, csütörtökön 19 órai kezdettel kerül megrendezésre – más-más szereplőkkel és kedvencekkel.

Laszt Minit Pécs–Budapest–Ulickaja

2009-04-23T20:54:00.009+02:00

Látott már a váróteremi standokon olyan útikalauzt, amiről a fordítás alapján a külföldi turisták azt hitték, egy rosszul sikerült utazási regény? Fülelt már arra egy soknyelvű restiben, hogy milyen történetek szövődnek a különböző szólamok együtteséből? Megfigyelte már, hogy az utasok miként tesznek-vesznek egymás mellett a kis- és nagy népek közös szerelvényein? Gondolkodott már el azon, hogy miként forgalomirányít egy forgalomirányító a perifériáról, vagy hogy létezik-e még hamisítatlan orosz lélekvonat, esetleg van-e már hamisított?
A következő magyar-orosz vasutas kongresszusnak talán éppen ezek lesznek a központi témái, de Önnek – ha nem ragaszkodik feltétlenül a sínekhez és peronokhoz – nem kell addig várni egy, a fenti kérdések lényegét érintő diskurzusra.
Elég, ha 2009. április 25-én, szombaton a budapesti Millenárist választja úticélul! Itt ugyanis – még pontosabban a Csodák Palotájában, az Osztovits Levente teremben – a Nyelvhatáron című konferencia keretében kerekasztal-beszélgetésre kerül sor 15 órai kezdettel, melyen közös ügyeinkről, kis és nagy népek és nyelvek egymás mellett és együtt-éléséről, fordításról, az irodalom és a kultúra konfliktusfeloldó lehetőségeiről beszélgetnek a meghívottak Ljudmila Ulickajával, az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégével.
A Pécsi Tudományegyetem, a Pécs-decentrum Kulturális Egyesület és a Ráday Könyvesház által szervezett beszélgetés moderátora V. Gilbert Edit irodalomtörténész-műfordító, a Pécsi Tudományegyetem tanára lesz, résztvevői pedig Darja Anyiszimova, az Orosz Tudományos Akadémia kandidátusa, nyelvész, költő, műfordító, Huncik Péter etnopszichiáter, Krasztev Péter, a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet igazgatója, valamint Orbán György, az Europoetica Fesztivál igazgatója.
Egyébként tűnődött már el azon, hogy a világ miként bánik az idealistákkal, éljenek ők akár Pécsett, Budapesten vagy valahol a kettő között, legyenek ők akármilyen médiumok – tolmácsok, szerzetesek vagy málházók?

Kötöttpályás kreatív

2009-04-22T05:10:00.012+02:00

Tájékoztatjuk Kedves Kollégáinkat és a Tisztelt Utazóközönséget, hogy a VOKE Vasutas Művelődési Ház, a Vasutasok Otthona Pécsi Egyesülete és a MÁV ZRt. Pécsi Területi Képviselete országos meseíró pályázatot hirdet* vasút (azaz bármilyen vasúttal összefüggő**) témában.

Pályázati feltételek:
- a pályázatot két korcsoportban hirdetjük meg, ifjúsági (18 év alattiak) és felnőtt kategóriában
- a pályázat jeligés, ezért kérjük, hogy a pályázó nevét és címét, telefonszámát - esetlegesen e-mailcímét egy külön, zárt, a jeligével ellátott borítékban mellékelje a pályázatához.
- Egy személy legfeljebb 2 jeligés pályázatot nyújthat be más-más jeligével.
- Egy jeligéhez egy mese (maximum 5 gépelt oldal - 13-as betűnagysággal) tartozhat.
- Csak számítógépes szövegszerkesztővel készült pályázatokkal lehet jelentkezni.

A pályázatok beküldési határideje: 2009. június 15.
Értékelés határideje: 2009. július 5.
Eredményhirdetés és díjátadás a pécsi területi vasutasnapi rendezvényen. (2009. július 11-én, szombaton délelőtt.)
A pályázatokat a VOKE Vasutas Művelődési Ház címére kell eljuttatni: 7621 Pécs, dr. Váradi Antal u. 7/2. Telefon: 72/310-037

A pályamunkákat társadalmi zsűri bírálja el. A legjobbnak ítélt pályázatok alkotói pénz-, illetve tárgyjutalomban részesülnek.

* "A vasút ahogy én látom" címmel rajzpályázatot is, de az súlyosan korhatáros (lásd a pécsi Vasutas Művelődési Ház honlapját)
** így akár az átszállóval is összefüggő (a forg.irányító)

Jubilál a Proli is

2009-03-29T01:20:00.004+01:00

Kedves Kollégák! Az előző, Páhi Petis esemény volt munkanaplónk 100. közzétett bejegyzése. Az év elején a δελφοί.γρ még a „majd a következő nyáron”-t adta a legnagyobb odds-szal, de mi már most, márciusban elértük a bűvös határt! Megcsináltuk! (Az ünneplésre hozzon magával mindenki még egy embert!)

Kapás van!

2009-03-28T22:55:00.013+01:00

Örömmel tájékoztatjuk átszállóhiány miatt kesergő utasainkat, hogy – többek között – a legkiegyensúlyozottabb bioritmusú magyar esztéta (Lukács Nóra), a legkevesebbet alvó amerikai pszichológus (Adéle Eisenstein), a legagorafóbiásabb magyar művészetszociológus (Ágoston Emma), a legmagyarmániásabb német közgazdász (Katja Melzer), a legfejérmegyeibb szekszárdi (tehát összességében mindenképpen magyar) művészettörténész (Leposa Zsóka), valamint a legonlájnabb főszerkesztő (Nyulasi Zsolt – csak hogy egy hímnemű egyed is legyen a felsoroltak között) közreműködésével

PÁHI PÉTER

végre közreadta az 1996 és 2008 között összepecázott

Fogási naplóját.

A paplandisznók, húskutyák, no meg a fahalak és egyéb Éjszakai átszállós dokumentumok iránt érdeklődők további információ és egy megkaparintható példány reményében bátran vegyék fel a kapcsolatot magával a horgásszal.

ÚJPARTOS artpart – HB2 után szabadon

2009-03-26T20:18:00.011+01:00

Elkészült, sőt a napokban élesítésre is került a www.artpart.hu, a dunaújvárosi képző- és iparművészeket tömörítő ÚJPART Egyesület honlapja. Azok számára, akik az első szocialista városhoz kötődő kortárs alkotókra korábban is kíváncsiak voltak, kutattak utánuk a neten, az artparton megjelenő dizájnelemek ismerősek lehetnek: Farkas Gábor grafikus ugyanis bátran használta a Hegyi Béla által az art.dunaujvaros.hu-ra kreált motívumokat – mely honlap persze az artpart indulásával létjogosultságát vesztette. Isten nyugosztalja!
Persze, ahogy az már lenni szokott, bármilyen éles is az artpart.hu, egyelőre még nem nyújt teljes betekintést az ÚJPART Dunaújvárosi Képző- és Iparművészek Egyesületének életébe, illetve az Egyesületbe tömörülő alkotók munkásságába: az adataik-repróik leadását egy szebb tavaszi napra elodázó, no meg az önérvényesítés akrobatikában kevésbé járatos művészek közül sokan még hiányoznak a névsorból, ennek megfelelően a galéria sem teljes. Az ÚJPARThoz kapcsolódó hírek viszont már olvashatók, képek is nézegethetők szép számmal, no és – nem utolsó sorban – dicsérni meg cikizni is lehet (az e-mail cím megadásának terhe mellett).
Az artparton megtekinthető művek száma természetesen napról napra nő, a hozzáférhető életrajzi adatok óráról órára pontosabbak lesznek – szóval az ÚJPART Egyesület tevékenysége, tágabb értelemben pedig a dunaújvárosi művészeti szcéna működése hamarosan nyitott könyv lesz mindenki számára, aki veszi a fáradtságot és belelapoz.

Laszt Minit Colosmadrid

2009-01-27T16:47:00.015+01:00

Már itt, az elején összefoglalva a lényeget: bár Goya továbbra is kolosszális, A Kolosszus aligha nevezhető eztán goyálisnak. A türelem – mint mondani szokták – olcsó laszt minit utat terem (húúú, ez még a „goyálisnál” is rosszabb volt…), viszont a túlzott türelem olykor azzal jár, hogy lemaradunk egy-egy feledhetetlen élményről. Jelen esetben ez úgy realizálódik, hogy aki 2008. június 25-én, mint utolsó pillanatban vette célba a madridi Pradot, az gazdagabb lett Francisco José de Goya y Lucientes valamikor 1810 környékén (oda-vissza két év asszem) festett remekművének, a(z El) Colosonak a látványával. Ám aki megvárta a következő napot, az már csak a múzeum szerzőséget firtató hírlevelével, mint afféle ideiglenes vízummal a zsebében indulhatott útnak – vagyis maximum reménykedő kísérletet tehetett arra, hogy a befogadni kívánt, nem éppen bazi kolosszális (116x105 centi – vagyis a közepesnél is kisebb) mű az aragóniai mester kezét dicséri és nyomát örökíti, nem pedig a valenciai Asensio Julià i Alvarracínét.
Aki viszont várt ma 13:29-ig, az tuti biztos bizonytalanságra mehet: a Museo del Prado ugyanis ekkor küldte szét az újabb témába vágó köremiljét, melyben tájékoztatja a művészetturistákat, hogy az intézmény publikálta honlapján Manuela Mena Marqués – szabadfordításban – A Kolosszus testalkata Goyáéhoz képest című tanulmányát. A dolgozat végkövetkeztetése, hogy több mint valószínű: a festményt nem Goya jegyzi, de korántsem biztos, hogy Asensio Julià (egyébként kábé ez szerepelt a tavaly júniusi kommünikében is), ezért a szerző megjelölésénél a legkorrektebb a „Goya követője” formula használata (ez viszont valódi újdonság!) Máskülönben meg további vizsgálatok és kutatások szükségesek a vitás kérdések tisztázásához – vetíti előre egy újabb nagyívű tanulmány rémképét a szerző.
De ne legyen senki csalódott a főrestaurátor asszony konklúziója miatt, hiszen ettől a pillanattól kezdve minden, a Pradoba vezető út Laszt Minit – mert ki tudhatná előre, mikor kerül annak az újabb nagyívűnek a végére pont. Ráadásul magunk is kutatóként viszonyulhatunk a műhöz, hiszen a Kolosszus nem várta meg, hogy a fent (és lent) említett publikáció útilaput kössön a talpára: kiállítótermek közti vándorlását már megkezdte a tudományosan alá nem támasztott bizonytalanság időszakában. Mozgása nyomon követhető a Museo Nacional del Prado hivatalosán (ha valaki kifejezetten emiatt keresi fel a honlapot, az az időeltolódás leküzdése érdekében használja a spanyol verziót), ahol végignyálazható a(z El) Coloso y su atribución a Goya címen közzétett passzport is.

20 éves az Utasellátó

2009-01-07T13:32:00.006+01:00

Félreértés ne essék: nem kívánok kötekedni a dzsentri droiddal. Meg sem fordult a fejemben, hogy kétségbe vonjam kutatásai alaposságát és mélységét, így ama tavaly év végén közzétett dolgozatának hitelét sem, mely szerint 60 éves az Utasellátó. Azonban... Az átszállósok - utasok és üzemigazgatósági dolgozók - számára most, 2009-ben, ráadásul éppen ezen a napon, január 7-én kötelező a pezsgőbontás és koccintás az Utasellátó tiszteletére, hiszen elbűvölő munkatársunk ma töltötte be a 20. életévét. Tehát háromszoros "Dicshedj soká, hujhé, hurrá!" - más szóval: Gratulálunk! (Egyúttal tájékoztatjuk Tisztelt Utasainkat, hogy Farkas Flóra családi állapotáról, idoljairól és elérhetőségeiről az Üzemigazgatóság semmilyen körülmények között nem ad ki információt!)

B.U.K.É. 2009!

2009-01-04T13:51:00.003+01:00

"Pataky Attila betiltaná az összes lőfegyvert"

Remélhetőleg a fenti hír mindenki számára masszív kapaszkodóul szolgál majd az elkövetkezendő időkre az egyre zavarosodó járatkimaradások és a sokasodó vágányzárak ellenére is...

Más: évnyitány gyanánt most privatizálok egy csöppet, elvégre rajta voltam az idei első hajnali Budapest Déli P.U. - Dunaújváros járaton, így hiteles kötött pályás élménnyel indítottam az Ökör esztendejét. Szilveszter mocskos mocsarát nyögte meg Pest és Buda. Tiborral végig szlalomoztunk a magyar brodvéjt: romkocsmák, bennük felsőközép. kategóriás kül- és belföldi fiatalok, akiket kényszeres pirotechnikai amatőrök üldöztek át az éjszakán. A falnak támaszkodva egy Pincében még azt próbáltuk elhitetni néhány bolgár lánnyal, hogy bátran igyanak vodkát unicummal, mivel a Csepelen beszerzett rángatóport úgysem lehet leinni. Cinetrippen fognak afterezni _ jegyezte meg két hannoveri szőkemény a jégermajszteres pultnál. Hajnali négy fele már csak az ütemes menetrendben bírtunk gondolkodni, és két kiskörtével nyugtáztuk az indulást.
A pályaudvari beléptető előtt miatyánkoltunk egyet _ nem vesszünk a nagy VasútIstent _ ,majd beszálltunk Európába. De, hogy Tibort idézzem: itt már nekünk nem terem büfékocsi!

A kaller keltett Újvárosnál, egy tál lencsét lóbált felénk....

Buké Átszálló, buké átszállisták

A puding próbája az evés

2008-12-17T13:30:00.010+01:00

ÉÁ mentő kísérlet, avagy egy ideiglenes járat útkarbantartási munkák idején.
KMI est 2008. 12. 19., péntek, Terminál Bár (Dunaújváros, Patyolat udvar)
bővebb infó: bpm.dumaujvaros.hu

Jubilál a Troli is

2008-12-17T09:30:00.031+01:00

Immár a hetvenötödiket szaggatja! Riszpekt, avagy környezet-barátság...
Kötött pályás évfordulósdinkat most egy nagyon szimpatikus hibriddel folytatjuk. Egy jármű a köz szolgálatában, mely szabad-
ságra született, de egy vasszigo-
rú magaslati villanypásztor terelgeti útját az egekből. Átszállós testvéreim, 75 éves a magyar trolizmus. Olvass a tiszteletére! Most!

A tömegközlekedési eszköz első példányát a német Werner Siemens tervezte, az I. világháború után, Angliából terjedt el. Az első budapesti trolivonal 1933 végén Óbudán, a Vörösvári út és a temető közti 3,8 kilométeres pályán nyílt meg. A felsővezetéket a BESZKÁRT, a budapesti közlekedési vállalat építette ki, a három, egyenként 55 fő szállítására alkalmas jármű közül kettőt a Ganz gyár készített angol licenc alapján, egyet Brown-Boveri berendezéssel a MÁVAG. A Boveri-trolin működött elsőként sűrített levegő mozgatta önműködő ajtó, a Ganz-trolik ajtói kézzel működtek. A vonal Budapest ostroma alatt elpusztult és nem is építették újjá, a járművek tanulókocsik lettek, majd 1953-55 közt újra forgalomba álltak.

A második világháború utáni első trolivonalat 1949. december 21-én, Sztálin 70. születésnapján helyezték üzembe a 10-es villamos helyén, a Nagymező és a Király utcában. (Innen a trolivonalak 70-nel kezdődő számozása.) Ettől kezdve a szűk, kanyargós belvárosi utcákban futó, elavult villamos vonalakat trolik váltották fel, elsősorban a VI., VII. és VIII. kerületben,a végállomásokat a főútvonalak melletti mellékutcákba telepítették. Az első vonalon szovjet gyártmányú, MTB-82-es típusú járművek közlekedtek, melyekből 26 darab érkezett.
A magyar troligyártás az ötvenes évek elején kezdődött. Az első kocsikhoz még szovjet alkatrészeket használtak, 1953-tól már a teljes jármű magyar gyártmányú volt. A kocsikba 1958 után csak a hátsó ajtón lehetett fel-, s az első ajtón leszállni, közben el kellett haladni az ülőkalauz előtt. Az első típus utolsó hat járműve a 75/A vonalon (a Thököly út és a Népliget között) üzemelt, 1975-ig. A zsúfoltság csökkentése érdekében 1960-tól bevezették a pótkocsit, de ez nehézkesnek és balesetveszélyesnek bizonyult, ezért 1961-től inkább csuklós trolibuszokat építettek. Távlati tervként felmerült a peremvárosok közti összeköttetés és a hegyvidéki vonalak kiépítése, de ezek az elképzelések csendben kimúltak.
1968-ban - még az olcsó olaj és benzin idején - határozatot hoztak a trolibuszhálózat fokozatos leépítéséről, a tervek szerint 1980-ra megszűnt volna Budapesten a troli. Közbejött azonban az olajválság, majd zajvédelmi és levegő-tisztasági szempontok is felmerültek, így a sokak által kedvelt, halk és környezetbarát budapesti trolik megmenekültek, csak a Baross-utcai 74-est szüntették meg. Jelenleg a pesti vonalak hossza 68 kilométer, a viszonylatok száma 14, s troli jár még Debrecenben és Szegeden is.

A fővárosban jelenleg 14 járat és 128 trolibusz teljesít szolgálatot minden nap, a járművek naponta 230 ezer embert szállítanak. A legöregebb trolibusz több mint 20 éves, a legfiatalabbak pedig egy éve érkeztek Lengyelországból. A troli legnagyobb előnye a robbanómotoros társaihoz képest, hogy míg egy hagyományos busz kilométerenként 1,24 gramm széndioxidot bocsát a környezetbe, addig az árammal működő trolinak nincs károsanyag-kibocsátása. A trolibusz folyamatos üzemmódban, egy óra alatt 12 kilowattnyi áramot fogyaszt, de a mai modern buszok fékező üzemmódban visszatermelik az energia egy részét.

(források és nyúlások: stop.hu, hirszerzo.hu, bkv.hu)

60 éves az Utasellátó

2008-12-15T16:09:00.011+01:00

Bár mostan araszol ez a sztrájk, de ez most témánkat tekintve mellékes, sőt mondhatni: érdektelen. Olvassátok, szeressétek, sőt tekintsétek megfele. Forrásunk - mint minden kötött sínpályás kérdésben - az Elvíra volt.

Az Utasellátó fennállásának 60. évfordulója alkalmából 2008. december 17-én nagyszabású kiállítás nyílik a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. Az időszaki kiállításon 2009. március 30-ig várunk szeretettel minden érdeklődőt.

Kinek az emlékezete ne őrizné a balatoni állomásokon kéklő emblémákat, a termes kocsin végigzörgő mozgóárus celofánba csomagolt szalámis zsömléit, burgonyaszirmait, csokis rúdjait és citromízű Utasüdítőjét? És ki ne lenne rá kíváncsi, ha nem volt részese? Tudunk persze más múltidézővel is szolgálni: herendivel terített vasúti étkezőkocsi, szárnyashajó és Forma-1, szilveszterek és esküvők, libamáj és pezsgő...

Az Utasellátó története

Az Utasellátó Vállalat, a Minisztertanács 1948. november 19-i határozata alapján 1948. november 24-én kezdte meg működését a MÁV égisze alatt. Alapítólevele szerint a közlekedés valamennyi ágánál jogosult volt kielégíteni az utazóközönség sokoldalú (vendéglátóipari, szállodaipari, élelmiszerkereskedelmi stb.) igényeit.
Profiljába tartozott a vasúti restik és éttermek üzemeltetése, jelen volt a buszpályaudvarokon és a hajóállomásokon is.
Tevékenységének fontos részét képezte a nemzetközi és belföldi forgalomban nyújtott klasszikus utasellátás az étkező-, háló- és fekvőhelyes kocsikon. (Ezek a kocsik a Wagons Lits tulajdonában voltak. A kocsiparkot a Magyar Államvasutak megvásárolta, és az üzemeltetését az Utasellátó Vállalatra bízta.)
Megalapítását követően szolgáltatásainak köre egyre bővült. Megjelent a belföldi és külföldi dunai kirándulóhajókon, valamint a Budapest-Bécs között közlekedő szárnyashajókon is. 1984-től a vállalat biztosította a Donauprinzessin luxus szállodahajó teljes vendéglátását a Budapest-Passau útvonalon. A bécsi hajóállomá-son működő Tegethoff étteremben szintén az Utasellátó szakemberei öregbítették a magyar gasztronómia hírnevét.
A cég tevékeny részt vállalt parlamenti fogadások és egyéb rendezvények gasztronómiai részének lebonyolításában is. 1986-ban az Utasellátó Vállalat elnyerte az első magyarországi Forma 1-es futamhoz kapcsolódó teljes vendéglátás jogát. Ezen kívül több éven át a cég gondoskodott a Budapest Sportcsarnokban rendezett szilveszteri mulatságok vendégeinek jóltartásáról.
1992-ig az Utasellátó Vállalat valutás hálózattal is rendelkezett. Az Utastourist üzletekben, pályaudvarokon, a Ferihegyi repülőtéren, egyes szállodákban magyar és külföldi állampolgárok vásárolhattak akkor kuriózumnak számító áruféleségeket dollárért, schillingért, nyugat-német márkáért.
1996. december 1-jén a MÁV Rt. - az 50 éve működő Utasellátó Vállalat utódjaként - megalapította a MÁV Utasellátó Részvénytársaságot. A részvénytársaság megalakulásakor kettévált a „mozgó- és az állószolgálat". Az „állószolgálat" - a pályaudvari büfékkel és éttermekkel - a Resti Kft. kezelésébe került. A „mozgószolgálatot" továbbra is a MÁV Utasellátó látta el. A járatokban közlekedő étkező-bisztró kocsik üzemeltetését „haszonbéresek" végzik, akik pályázat alapján nyerték el az üzemeltetési jogot.
Az 1995-ben létrejött Rail-Bus Kft., melynek az Utasellátó Rt. 77%-os többségi tulajdonosa, 1999-ben új üzletágat hozott létre tevékenységi körében Rail-Taxi néven. Erre azért volt szükség, mert a felmérések alapján az utazóközönség a kisbuszokkal végzett személyszállítás mellett igényelte a pályaudvari taxi szolgáltatást is. Az Utasellátó Rt. lehetővé tette, hogy az utasok már a vonaton, a hálókocsi kalauznál vagy a pincéreknél megrendeljék a taxit.

U-Tours utazási iroda

A cég mindezeken túl 1998 júniusában megnyitotta U-Tours nevű utazási irodáit a budapesti Keleti pályaudvaron. Az iroda külföldi- és belföldi program- és utazásszervezéssel foglalkozott. A Keleti pályaudvarra érkező turistákat teljes körű turisztikai információs szolgálattal várták. Szállást foglaltak Budapesten, városnéző túrákra, hajókirándulásokra, kulturális programokra értékesítettek jegyeket.
A MÁV vezetésének döntéseként 2003. november elsején a mozgószolgálati tevékenység a Személyszállítási Üzletág Utasellátó Központjaként visszaintegrálásra került.

Térkép

Ma a MÁV-START Zrt. keretén belül működő Utasellátó Központ a vonatokon nyújt színvonalas szolgáltatást. Tevékenysége a menetrendszerinti nemzetközi járatokra és a megrendelő igénye szerint összeállított különvonatokra egyaránt kiterjed. Jelenleg 8 európai ország vasútvonalain közlekednek Utasellátó fekvő- és hálókocsik és 6 országban Utasellátó étkezőkocsik. Főbb célállomások: München, Velence, Bécs, Brassó, Varsó. A nyári szezonban tengerpartokra is eljuthatnak utasaink az Utasellátó háló- illetve fekvőkocsijaival: Görögországba, Bulgáriába, Horvátországba.

2008. december 14-től már az Utasellátó fekvő-, háló- és étkezőkocsijai szolgálják a Budapest és Frankfurt, illetve Budapest és Berlin között utazókat, és magyar étkezőkocsi közlekedik Hamburgba is.

Egy '82-es gyárállat vég(zet)es útja a Munkásművelődési Központ felé

2008-12-05T00:01:00.004+01:00

Mint mindenki, krulf is napról napra öregebb lesz. Ez persze nem annyira feltűnő és frusztráló számára – hacsak nem hangzik el folyton valamiféle emlékeztető, konkrétan az orra alá dörgölve. Ilyen például, hogy "Te sem vagy már huszonöt, barátom!" Esetleg: "Melyik magánnyugdíj-pénztár tagja vagy?" Legrosszabb esetben pedig: "Pénteken jössz az MMK-ba klubdélutánra?" Ennélfogva megfontolandó, hogy kívánjunk-e váltókezelő kollégánknak "Boldog születésnapot!" Döntse el mindenki a maga kommentjében vagy jutassa kifejezésre a restiszámláján!

Átszállófenntartó penzum

2008-11-20T17:00:00.011+01:00

Egy-egy üzemigazgatóság életében évente akár többször is eljön az a pillanat, amikor – eleget téve kötelességének – szakmai beszámolókkal traktálja járatainak fenntartóit, támogatóit. Az Éjszakai átszálló állomásfőnöke többek között a mai napot is erre szánta: itt olvasható jelentését a Nemzeti Kulturális Alap Képzőművészeti Szakmai Kollégiumához juttatta el, pozitív megítélésben reménykedve.

Lehetséges-e klinikai környezetet hitelesnek tűnő módon imitálni, hatékony – ám teljesen egyedi, előkép nélküli – ambuláns kezelést folytatni egy művészeti intézményben, galériában úgy, hogy a külsőségekről (zöld csempék, fehér vaságyak, szúrós fertőtlenítőszag) teljes egészében lemondunk és szakemberek (orvosok, addiktológusok) közvetlen segítségét sem vesszük igénybe?
Az Averziós terápia címmel megrendezett (Elmewellness-szálló munkacímen előkészített) kiállítás- és programsorozatnak az esemény kurátora számára ez volt az egyik legfőbb kérdése. A közönség persze – a korábbi tapasztalataiból kiindulva – ennél jóval pragmatikusabban közelített a projekthez: egyszerűen jól kívánta magát érezni, amire a koncertek és a dj-setek garanciát jelentettek. Ám a publikum a zenei rendezvények mellett nem csupán nagy számban, de ráadásul aktívan vett részt a képzőművészeti szekció történésein is. Ez viszont azt bizonyítja, hogy a bemutatott projektek műfaja és az általuk feszegetett probléma a legmeghatározóbb abban, hogy az emberek hajlandók-e bevonulni öt napra egy „művészeti klinikára”, elfogadni azt, hogy bár kiállítás-látogatóként érkeztek, páciensként vannak jelen – és mindent megtenni annak érdekében, hogy „gyógyultan” térhessenek haza. Meglepő ötletek és megfelelő kommunikáció szintén elengedhetetlen ehhez – ám amennyiben ezek, mint alapfeltételek adottak, máris garantált, hogy nem csak egy intézmény állandó vendégeit aktivizálják, hanem az éppen csak betévedő látogatókat is.
Ez utóbbi azért különösen fontos, mert az immár hatodik alkalommal megrendezett Éjszakai átszálló eredeti célja éppen az, hogy azokat is bevezesse a kortárs képzőművészet világába, akik egyébként nem érdeklődnek iránta (vagy legalábbis nincsenek még ennek tudatában). A célközönség mindig a húszas évei fordulóján járó generáció, a program összetétele is ennek függvényében készül el évről évre – ám megjegyzendő, hogy idén az idősebbek, a 30-as, 40-es, sőt 50-es éveikben járók is nagyszámban részt vettek az eseményen, estéről estére.

PROGRAM ÉS PROGRAMSTRUKTÚRA

Az Éjszakai átszálló hagyományos struktúráján (naponta este 8-tól kiállítás a Kortárs Művészeti Intézet Pincegalériájában, este 9-től koncert és/vagy dj az Intézetben működő kávéházban) ezúttal változtattunk: általánosságban azt mondhatjuk, hogy az öt nap alatt megrendezett huszonkét programot négy szekcióra bontottuk, amelyeket a Kortárs Művészeti Intézethez tartozó négy különböző helyszínen bonyolítottunk le (kisebb – szakmai illetve technikai szempontból indokolt – variációk persze voltak):

1. naponta 12:00-tól 20:00-ig az Averziós terápia napi témáját előkészítő Művészetterápia az Intézet előtti füves területen két graffiti-művész, Pinke Csaba és Kaszás Gábor, valamint dj Simon részvételével
2. naponta 20:00-tól interaktív kiállítás a Pincegalériában, ahol az Averziós terápia egy-egy lépésén jutott túl a közönség a meghívott, naponta változó összetételű művészpárok és -csoportok vezetésével
3. naponta 21:00-tól koncert a Kortárs Művészeti Intézet Uitz Termében
4. naponta 22:30-tól afer-party a Kortárs Művészeti Intézet kávéházában

A délutánonként, szabad téren megrendezett programot nem csak a művészeti értéke miatt illesztettük be, hanem egyéb szakmai okokból is: részben a graffiti műfajában rejlő PR-lehetőségek kiaknázása, részben pedig a folyamatos jelenlét, a figyelemfelkeltés céljából (fontosnak tartottuk ugyanis, hogy az aktivitásunk ne csak az esti órákban keltse fel a járókelők figyelmét).

A szűkebb értelemben vett kiállítás-sorozat egy öt, egymást követő, egymásra épülő lépésből álló terápiaként valósult meg, a probléma felvetésétől egészen a kiépítkezésig. A csoportfoglalkozás jellegű projektek – amelyek leginkább a Public Art műfajába sorolhatók, de amelyek számtalan, a társművészetekből vett elemet is felhasználtak (pl. színházi felolvasópróba, utcazenélés) – a párkapcsolatokkal és a szexuális élettel kapcsolatos problémákat, elfojtásokat igyekezték elemezni. Az öt lépést a következő művészpárok (akik házas- vagy élettársi kapcsolatban állnak), illetve művészcsoportok dolgozták fel:

1. lépés: A probléma beismerése
Páhi-Fekete Noémi, Páhi Péter
2. lépés: Az ellenkező nem demisztifikációja
Fischer Judit, Mécs Miklós
3. lépés: Nemi identitásunk újrafelfedezése
Góg Emese, Lovas Dávid, valamint Molnár Tünde, Perness Norbert
4. lépés: Szexuális életstílus-szimuláció
Guth Tímea, Reiner Gyula (közreműködött: Hadnagy Gábor)
5. lépés: Kiépítkezés
Baróthy Anna, Füredi Tamás, Horváth Tibor (közreműködött: Fehérvári Tamás, Késmárky Szabolcs)

(Az ötödik, lezáró napon az Éjszakai átszálló stábjának tagjai voltak a kiállítók, hiszen ők voltak azok, akik az előző négy lépésre a legpontosabban tudtak reflektálni.)

A koncertek és a dj-k partyjainak sorát – amennyire csak lehetett – szintén igyekeztünk úgy összeállítani, hogy azok hangulatukban, üzenetükben összhangban legyenek az Averziós terápia napi problémakörével.
Fontos volt ugyanakkor az is, hogy a zenei programok is erős képzőművészeti vonatkozásokkal rendelkezzenek. Ezt részben a fellépők személye – például Berger Dalma médiaművész (Esclin Syndo, Realistic Crew) vagy dr. Petrányi Zsolt (dj KEN) – garantálta, részben pedig FARKAS (Kiégő Izzók) és KRULF (ITP) vj-setjei.

REKLÁM- ÉS PR-TEVÉKENYSÉG

Az Éjszakai átszálló történetében most először dolgoztunk ki több csatornát is hatékonyan használó reklám- és pr-stratégiát.

1. hagyományos formák:
- a nyomdai kivitelezésű, egyedi formátumú meghívók, amelyek elsősorban a Kortárs Művészeti Intézet levelezési listáján szereplő személyekhez és intézményekhez jutottak el, bár flyerként is felhasználásra kerültek
- interjúk és sajtóanyagok folyamatos publikálása már bő két hónappal a program megkezdése előtti időponttól
- Averziós terápia reklámfilm – 2006 után ismét
- szoros együttműködés több, az Éjszakai átszálló célközönsége által olvasott-hallgatott médiummal (Dunaújvárosi Hírlap, Dunaújváros Online, EL-DO Rádió, TILOS Rádió)
2. alternatív formák
- főként a Street Art eszközeinek (matricák, házikészítésű plakátok) tervszerű használata
- freecard-kampány
3. önálló honlap és blog
- egy önálló Éjszakai átszálló-honlap szükségessége már 2006-ban felmerült, ám akkor – anyagi okokból – nem készülhetett el, idén viszont – hála a DunaNet Design Studio anyagi és szakmai támogatásának – lehetőségünk volt rá
- a honlapot a „hivatalos” információk közzététele és a(z évekre visszamenő) dokumentáció elérhetősége érdekében tartottuk elengedhetetlenül fontosnak, ugyanakkor lényegesen könnyedebb formában, könnyedebb témáknak is szerettünk volna fórumot biztosítani – a munkanaplóként használt blog főként erre a célra szolgált: a szervezés kulisszatitkaitól kedve a stáb tagjainak a bemutatásán keresztül az Éjszakai átszállóhoz hasonló, országos és nemzetközi képzőművészeti események ajánlásáig sok minden helyet kapott rajta

A honlapot és a blogot – bízva abban, hogy a következő években is lesz módunk megrendezni az Éjszakai átszállót – folyamatosan fenntartjuk és bővítjük. Az előbbire igyekszünk feltölteni minden elérhető (álló- és mozgó) képi dokumentumot, illetve az átszállóról megjelent publikációkat is.

A PROGRAMSOROZAT EREDMÉNYEI

Nem csak az adott napokon lemérhető siker, hanem a 2008-as programsorozat lezárását követő események is arra engednek következtetni, hogy az eredetileg kitűzött cél, a fiatalok, illetve a kortárs művészettel kapcsolatban averziókat táplálók megszólítására, bizalmuk elnyerésére és megtartására kifejezetten alkalmas egy Éjszakai átszálló-típusú, hasonló szemléletű és struktúrájú projekt. Egyrészt az idei „első látogatók” közül is többen visszatértek a Kortárs Művészeti Intézet egyéb, hagyományos jellegű kiállításaira, másrészt az átszálló programjának egyes elemeit – például a fentebb már említett felolvasópróbát – a résztvevő közönség a tervek szerint a későbbikben tovább folytatja, a saját szervezésében.
A 2008-as Éjszakai átszálló más területen is fontos sikereket könyvelhetett el. A sajtóval tartott kapcsolatot dicséri, hogy a Kultúrház stábja augusztus 29-én leutazott a Kortárs Művészeti Intézetbe forgatni – a műsor történetében először, ráadásul egy olyan pénteki napon, amikor a fővárosban is számtalan művészeti esemény közül is kiválaszthatták volna az anyagot.
Az Intézetet fenntartó Modern Művészetiért Közalapítvány és a DunaNet Design Studio közötti szerződés, illetve a DDS szakmai sikere pedig a non-profit és a profit-orientált szféra hatékony együttműködésére kiváló példa: az Éjszakai átszálló honlapja a „művészet” kategóriában megnyerte a Magyar Internet Média és Web Díj 2008 első helyezését.

Pálya- és közakarat-karbantartás

2008-11-12T13:09:00.019+01:00

Horváth Tibor, az Éjszakai átszálló Minden Peronok Hőse-érdemrenddel kitüntetett pályakarbantartója ma, 2008. november 12-én, délelőtt 11 óra 28 perckor a következő kérdést bocsátotta egyhetes népszavazásra:
"Egyetért-e Ön azzal, hogy dr. Petrányi Zsolt, a Műcsarnok Nonprofit Kft. főigazgatója az irodáját ne bocsássa Horváth Tibor képzőművész rendelkezésére a 2008-as Budapest Art Fair idejére abból a célból, hogy a fent nevezett művész a meghívottaival (Bodó Sándor, Fodor János, Horváth G. Boglárka, St.Auby Tamás, SZ.A.F., Uglár Csaba) egy kereskedelmi galériát működtessen ott?
Szavazatát Horváth Tibor e-mailcímére küldheti el 2008. november 19. 24 óráig. A szavazás végeredménye 2008. november 20. 24 órakor kerül nyilvánosságra a megfelelő fórumokon, illetve a VOKS 2008 weboldalon."

A közvélemény kutat ás

2008-11-09T23:58:00.016+01:00

Tájékoztatjuk Tisztelt Utasainkat, hogy Az Év Honlapja díj pályázati beadásának határideje ma éjfélkor - másodszor is - lejár (bár az általunk preferált "kultúra" kategóriában a bő két hetes hosszabbítás egyáltalán nem generált idő utáni tülekedést). Így 00:01-től bárki kedve, ízlése és elkötelezettsége szerint formálhat véleményt arról, hogy a közönségdíjat - teljesen megérdemelten - az Éjszakai átszálló üzemigazgatóságának portálja kapja (vagy valami-valaki teljesen más). Számítunk a Tisztelt Utazóközönség támogatására!

Laszt Minit szexiskandinávi, ja

2008-11-08T14:49:00.010+01:00

OCA nem tévesztendő össze sem ICÁval, sem Öcá val (mármint azzal, aki Öcaline), ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy OCA nem is méltó az átszállós figyelemre. Példának okáért ma koradélután – hála Marta Kuzma különjárat-szervező asszonynak – OCA összehasonlító helyzetjelentést ad a nagyérdeműnek arról, hogy mi a skandináv szexuális életstílus állapottya (a sajtó képviselőit már november 5-én tájékoztatta a tényállásról). Oslói utunkat elsősorban az Averziós terápia azon páciensei figyelmébe ajánljuk, akik a HeHe távozása után is maradtak még egy kis hahotázásra a szomszédos állam Norrköpingjében. Őket egyrészt azért buzdítjuk a továbbutazásra, hogy meg ne fagyjanak a helyhez kötött kacagásban, másrészt, mert éppen egy hét múlva Helen Evans és Heiko Hansen is Norvégiába érkezik – bár nem Oslóba, hanem Stavangerbe (amiről persze kis jóindulattal sem állítható, hogy szomszédvár, de azért egy szűk fél nap elég az átruccanáshoz).

Üzempszichiátriai Hírlevél No. 8

2008-11-06T13:45:00.008+01:00

Az Újvilág életét befolyásoló, november 4-én megszavazott változások/változtatások közül egyértelműen az USA 44. elnökének személyére vonatkozó voksok voltak a legfontosabbak. Sajnos emiatt a mellékvágányok többsége nem is kapta, nem is kapja meg a kellő figyelmet. Pedig az adott napon több – az Averziós terápia szempontjából is – lényeges kérdésben véleményt nyilvánítottak az amerikai polgárok. És amilyen bátor döntést hoztak az új politikai vezető személyét illetően, éppen olyan konzervatívak voltak más téren.
Az „áthajtásos szavazás” közlekedéskulturális ecsetelésénél már szóba került egyrészt Kalifornia állam, másrészt a „nyolcas számú ajánlás” (vagyis az azonos neműek házasságát tiltó javaslat). Jelen pillanatban nagyon úgy tűnik, hogy ebben az államban homoszexuális párok hivatalosan már nem szoríthatnak Obama kül- és belpolitikai sikereiért – legalábbis a Los Angeles Times előrejelzése szerint biztosan nem: „Az azonos neműek házasságának betiltásáról a keddi elnökválasztás napján mondtak véleményt a legnagyobb amerikai szövetségi állam lakói. A nem végleges adatok szerint (95 százalékos adatfeldolgozottság mellett) a szavazók 52,1 százaléka a tiltás mellett, 47,9 százalék ellene foglalt állást. A döntés nyomán megkérdőjeleződik annak a becslések szerint 18 ezer homoszexuális párnak a házassága, amely az utóbbi hónapokban lépett frigyre.
A kaliforniai legfelsőbb bíróság idén májusban engedélyezte a homoszexuálisok közötti házasságot, és kimondta, hogy az azonos nemű párokat is megilleti a hivatalosan elismert, védelmezett családi kötelék létesítésének alkotmányos joga. Június elején azonban a tilalom alkotmányba foglalását kezdeményezték az azonos neműek házasságát ellenző konzervatív csoportok. Legfőbb érvük szerint az engedélyezéssel a hagyományos családmodell kerül veszélybe.”

Drive-Thru Voting

2008-11-04T03:24:00.006+01:00

Hamarosan a keleti, majd a nyugati parton is éjfélt üt az óra, így az újvilágban is leketyeg november hó első hétfője. Jön tehát a soron következő kedd – ami ezúttal szintén a first of – és néggyel osztható év lévén...
Néhány óra múlva (miután politikai hovatartozásától függően ki-ki befalta reggelire a Cap’n McCain’s vagy az Obama O’s müzliadagját) felelősségteljes amerikai honpolgárok milliói pattannak majd be az autójukba, hogy elinduljanak – no nem szavazni, hanem a mindennapjaik teendői felé. Közlekedéskulturális szempontból azonban csak e sok-sok gépjárművezető és -utas töredéke számít úttörőnek – csupán azok a szavazók, akik jelöltjükre a kocsijuk üléséből adták le voksukat.
A november 4. előtti nyugodtabb napokban harminc szövetségi államban volt mód a korai szavazásra (amivel egyébként kimagaslóan sokan éltek). Ám csak a kaliforniai Orange megyében, ott is Santa Anában volt lehetőség néhány perces áthajtásos büntetéssé szelídíteni a – ma akár súlyos órákban mérhető – sorban állást: az amerikai életmód védelmének és a hagyományok innovatív megőrzésének jegyében itt a mihamarabb voksolni szándékozók egy erre kijelölt „hivatalos” parkolóban is eleget tehettek az óhajukkal egybevágó kötelességüknek.

Igaz, e praxis újdonsága mindössze annyi, hogy elnökválasztás (és például a nyolcas számú ajánlás, valamint „Sarah törvénye”) esetében eddig még nem alkalmazták, hiszen 2006-ban a félidős kongresszusi választás alkalmával egy vermonti város lakói már átgurulhattak a politikai döntéshozáson. Az tulajdonképpen már inkább meglepő, hogy – például a várhatóan roppant magas részvételi arány miatt – még idén sem vált általános gyakorlattá. Egy olyan országban, ahol pedig nem ez lett volna a négykeréken gördülések legmagasztosabbika – az utak menti drive-thru templomokban áldást és feloldozást régóta könnyen és gyorsan kaphatnak az autósvándorok. Viszont talán ez lett volna a legpragmatikusabb formája.

Laszt Minit Kluzs

2008-11-04T01:03:00.006+01:00

A mai napra több úticélt – így akár Liverpoolt – is ajánlhatnánk a passzív sportolás megszállottainak, ám mi mégis egy romániai kiruccanásra invitáljuk őket. Egyrészt, mert a menetrendszerinti járatok még könnyen elérhetők, másrészt mert Kolozsvárott egy társszakszervezet kultúrcsoportja tart ma este – a helyi vasutasok reményei szerint – gálaelőadást: a Fotbal Club CFR 1907 (partnere ezúttal a francia Girondins de Bordeaux lesz).
És ugyan minek is vándorolnánk el a távoli Angliáig, ha a közeli Keleten is majdnem ugyanazt az élményt kapjuk, ráadásul egy sajátos időutazás keretében! Ahogy a szaksajtó az előző fellépés kapcsán megfogalmazta: „A hegytetőn épült stadion hangulata emlékeztet kissé a Liverpool otthonára, ott is fel kell sétálni a város tetejére a pályához, s ugyanúgy családi házak, csöndes utcák veszik körbe az arénát. Persze az ez alkalommal az út mentén végig elhelyezett román és EU-zászlók nem kompenzálhatták a sajátos helyi hangulatot, amelynek legszembetűnőbb megtestesüléseként rozzant Daciákból kipakoló, a környező falvakból érkező szotyolaárus nénik lepték el a stadiont környékét. De a múlt és a jövő találkozott itt, mert a szotyiárus nénikék feje fölött ott tornyosult a CFR új, óriás eredményjelzője…”
És ha mindehhez még azt is hozzátesszük, hogy mostanra alighanem Joanne Richardson is hazaért a Rottenbiller utcából…

1per1

2008-11-01T00:27:00.011+01:00

Az üzemigazgatóság elismeri, hogy az elrendezést tekintve szükség volt némi ügyeskedésre, de mindenképpen hangsúlyozza, hogy a IV/1. hónapos tervet – naponta egy bejegyzés közzététele – sikerrel teljesítette. A forgalomirányítón kívül kellett ehhez három állhatatos diszpécser, dzsentroid, emm a és travelcsanel munkája, no meg a MANCS, az MTI és a Népszabi Online mindig jókor publikált híradásai – hogy az időben született, meghalt, házasodott és elvált világpolgárok sokaságáról már ne is beszéljünk.
A 31/31-es átlag lehetett volna még jobb is, hiszen olyan sokat ígérő leiratok maradtak el, mint egy újabb Laszt Minit Dikta-Túra (argentín út Maria Eva Duarte de Perón és Juan Domingo Perón október 21-i házassági évfordulóján – ráadásul utóbbi születésnapja, míg előbbi alelnöki kinevezése is októberi keltezésű), vagy egy visszaemlékezés az első komoly – és kétségbeesett – sajtóvisszhangot kiváltó, a Földet megcélzó űrutazás 70. évfordulójára. A Világok harca című hangjátékról van szó, amely amerikai honpolgárok ezreit (más számítások szerint millióit) ösztönözte arra, hogy nyúlcipővel tömje tele az utazótáskáját.
A túristaosztályról a szexistára szóló átszállójegyek forgalma is tovább növelhető lett volna a mögöttünk álló hónapban. Iyari Limón egy, az AfterEllen újságírójának adott interjújában például azt találta mondani, hogy ha valaki megnézi az IMDb-n Efren Ramirez fotókollekcióját, akkor az egyik képen láthatja az eddig titokban tartott – és azóta már fel is bontott – házasságuk bizonyítékát, a férfi nyakláncán csüngő jegygyűrűt. Ez a furcsa titoktartás és az interjúból kibontakozó kevéssé tiszta elmeállapot a databázisra látogatók számára elgondolkodtatóvá tesz egy másik adatot: nevezetesen, hogy közbülső néven nevezett Pérez asszony 1998. október 21-én nem csak Efren, de mindjárt Carlos Ramireznek is örök hűséget esküdött. (E név persze elég gyakori, de az ügyet különösen gyanússá teszi az a tény, hogy Efren ikertestvérét is éppen így hívják.) Ugyanakkor biztosra vehető, hogy nem ez a zavar, sokkal inkább az indonéz parlament közelmúltbeli döntése vonta el az utazóközönség figyelmét azokról az előremutató lépésekről, mint amilyen a brazil munkaügyi minisztérium Interneten közzétett, a prostituáltak szexuális életstílusának optimalizálását célzó munkafüzete volt.
Ezen utóbbi témák elsősorban az Averziós terápia tananyagát bővíthették volna, viszont kínálkozott alkalom a továbblépésre a közlekedéskultúra tárgykörében is – többek között a TGV-WC veszélyes szívóhatásának elemzésével október 27-én. Sebaj! Senki ne búsuljon! A napi egyes átlag garanciája nélkül: majdmostnovember…

Laszt Minit GbN_08

2008-10-31T01:08:00.004+01:00

Úgy tűnik, hogy miután idén a Fiatal Képzőművészek Stúdiója sikerrel vette a megalakulásának 50. évfordulója alkalmából saját maga elé állított akadályt (50 kiállítás megnyitó 50 egymást követő estén), már semmit nem szeretne elaprózni. Például a hagyományosan 5 napra kalibrált Gallery by Night 2008-ban máris 11 éjszakányira tágult.
A sorozatos éccakázásra ezúttal Vécsei Juli szervezőmunkájának köszönhetően lesz módja a Rottenbiller ucca 35-be holnap és/vagy a következő 11 napban este nyóc magasságában ellátogatóknak (itt jegyezzük meg, hogy ez a hétker).
Szigorú, mindenkire kötelező tematika ugyan nincs, ám kedvcsinálóként annyi talán elmondható, hogy az FKSE képviselői afféle egyéjszakás kalandba bocsátkoznak majd a prágai Centre for Contemporary Art FUTURA, valamint a kassai Make-up Collective által delegált átutazókkal.
Az Éjszakai átszálló utazóközönsége számára külön vonzerőt jelenthet, hogy olyan kiváló kalauzokkal találkozhat egy másik, ám sok szempontból hasonló állomáson, mint Fischer Judit, Fodor János, Keserue Zsolt, Mécs Miklós vagy éppen Szörényi Beatrix.

Üzempszichiátriai Hírlevél No. 7

2008-10-30T13:56:00.008+01:00

A muzulmán többségű indonéz parlament büntetőjogi kategóriaként definiálta a szexuális életstílus-szimulációt – mondhatnánk, visszautalva az Averziós terápia negyedik lépésére. Ennél azonban – ahogy az már lenni szokott – bonyolultabb a probléma. Amint arról az MTI ma beszámolt: több hónapos, heves viták után az iszlám konzervatívok által kezdeményezett törvényt, amelyet először 1999-ben, majd 2006-ban, a Playboy indonéz kiadásának megjelenésekor próbáltak keresztülvinni a jakartai parlamentben, végül a Susilo Bambang Yudhoyono elnök többségi pártja, valamint a legnagyobb iszlám pártok szavazataival elfogadták. A két ellenzéki párt képviselői a szavazáskor tiltakozásként elhagyták az üléstermet. A kivonulók között volt Megawati Sukarnoputri volt államfő is.
A törvény célja – folytatja a hírügynökségi tudósítás –, hogy büntessék azokat a cselekedeteket és alkotásokat, fotókat, festményeket, írásokat, filmeket, amelyek úgymond ösztönzik a szexuális vágyakat és „sértik a közösség erkölcseit”. Ennek alapján a bűnösöket akár 12 évi börtönre, és 600 ezer dollárnak (116 millió forint) megfelelő pénzbüntetésre ítélhetik. „Ez a törvény megvédi a kultúrát, a szokásokat és a vallást. Egyúttal védelmet nyújt a gyermekeknek is” – jelentette ki Maftuh Basyuni vallásügyi miniszter, aki hangsúlyozta: a törvény megszövegezésében valamennyi véleményt figyelembe vették.
És a távolabbra mutató problémák ott kezdődnek, hogy ez a kijelentés nem feltétlenül állja meg a helyét. Igaz ugyan, hogy az elmúlt hetek során a törvény szövegét többször módosították – és ennek köszönhetően például engedélyezték nők számára a bikini viselését turisztikai körzetekben, például Bali szigetén, ám szeptemberben éppen Balin rendeztek egy nagyszabású tüntetést a törvény ellen. Ennek viszont messze nem a bikini viselet volt a központi témája: a főként hinduk lakta szigeten arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy az erotikus tánc és -képzőművészet nem csupán turistacsalogató szimuláció, hanem a helyi kulturális örökség szerves része.

Laszt Minit Detty

2008-10-29T18:59:00.005+01:00

Íme, eljött Detty utolsó utáni (hivatalosan viszont előtti-előtti) napja a restiben. Dzsentroid utazóközönséghez intézett felhívását az utolsó percben – megerősítésként – még egyszer közzétesszük: "Minden restifüggőt, átszállós szerzetest egy közös 'Szalonos' virrasztásra hívok október 29-én, pontban 19 órára. Program: 24 órás kultúrfogyasztás, élőlánc az Art Cafe körül, utána Síndiszkó a pincében. Vágányzáró misét celebrál az Állomásfőnök, zenél dj Vagyok és dj Akárki. Jelszó: Mert az átszállósnak a resti a garázsa!"

Üzempszichiátriai Hírlevél No. 6

2008-10-28T18:30:00.011+01:00

A Magyarországon kevésbé ismert, ám angol nyelvterületen divatos és sikeres írónő, Anne Perry – nem tévesztendő össze a betegápolás elméletéről és gyakorlatáról több könyvben, többek társaságában értekező Anne (Griffin) Perryvel – ma tölti be 70. életévét. Némi fantáziával természetesen felsorolható számtalan érv, melyek e hírlevél hasábjain saját jogon is helyet biztosítanának a történelmi időkben játszódó, rejtélyes detektívregények szerzőjének, William Monk megmintázójának (aki a változatosság kedvéért Adrian Monkkal nem keverendő – bár ha a lingvisztika eltérésekben megmutatkozó egyezőség-elvét tartjuk szem előtt, talán mégis rokonságban állnak…) E szép évforduló kapcsán azonban itt fontosabb, hogy Juliet Hulme is 1938. október 28-án született. Ennek így látszólag ugyan semmi értelme, de ha összekapcsoljuk a két nevet és a szóban forgó időpontot, erre jutunk: Londonban 1938. október 28-án látta meg a napvilágot Anne Perry, aki a keresztségben a Juliet Marion Hulme nevet kapta.

„Az Anne Perry nem írói álnév, hanem a hivatalos és egyetlen nevem” – mondja az írónő a honlapján. Ha így van, akkor természetesen a „boldog születésnapot” kizárólag Miss Perry-t illeti. De azért mi mégis foglalkozzunk egy kicsit a nemlétező Hulme kisasszonnyal. És mivel őt – ezek szerint – ma sehol nem találnánk, tekintsünk a régmúltba. Nem kell egészen Monk idejébe, a 19. századba visszatérnünk, elég az 1950-es évekig kalandoznunk. De nem a ködös Albionba, hanem a párás Aotearoába. Ott is a christchurch-i Viktória parkba.
1954. június 22-ről 23-ra virradóra Juliet Hulme önmagáról és az elmúlt délelőttön történt eseményekről a következőket mondta: „15 éves vagyok, a szüleimmel élek. Az utóbbi két évben nagyon közel kerültem Pauline Yvonne Parker Rieper-hez. A kapcsolatunk az iskolában kezdődött. Gyakran járt nálam és én is gyakran látogattam meg őt otthon, ezen kívül napi rendszerességgel telefonáltunk egymásnak. [A szüleim válása miatt apámmal Dél-Afrikába kell költöznöm.] Pauline velem akart jönni és én is azt szerettem volna, ha jön. Beszéltünk egymással erről és mindketten úgy véltük, hogy az anyja akadályt jelenthet. Elhatároztuk, hogy elmegyünk vele a Viktória parkba – ez megfelelő helynek tűnt a probléma tisztázására. Azt is elterveztük, hogy viszünk magunkkal egy harisnyába tekert téglát. […]
Tegnap Pauline felhívott és megkért, hogy kísérjem el őt és az anyját a parkba. Tudtam, hogy ez lesz az a kirándulás. Korábban soha nem voltunk ott együtt. Körülbelül öt évvel ezelőtt én már jártam a Viktóriában, azt viszont nem tudom, hogy Pauline is volt-e már ott.
Tízóraira mentem hozzájuk, nem sokkal délelőtt 11 után értem oda. Vittem magammal egy újságpapírba csomagolt féltéglát. A garázsunk közeléből szereztem. Mikor megérkeztem, odaadtam Pauline-nak, aki beletette egy harisnyába. Miután tízóraiztunk, Mrs. Rieper, a lánya Pauline és én a parkba mentünk. A tégla és a harisnya Pauline táskájában volt. Beültünk a park teaházába, de mivel elszaladt az idő, nem is beszélgettünk a dél-afrikai utazásról.
Teázás után lesétáltunk a fák közötti úton. Mrs. Rieper kis idő múlva azt mondta, hogy forduljunk vissza.
Én mentem elől. Vártam, hogy rátámadnak Mrs. Rieper-re. Aztán hangokat hallottam a hátam mögül. Hangos és dühös hangokat. Veszekedtek. Visszafordultam. Láttam, hogy Pauline megüti az anyját a harisnyába dugott téglával. Elvettem tőle és én is megütöttem vele. Félelmetes volt. Azt hittem, hogy egyetlen ilyen csapás elég a halálához. Kértem Pauline-t, hogy segítsen. Iszonyú volt. Mrs. Rieper rángatózott. Lefogtuk. Amikor otthagytuk, akkor már mozdulatlan volt. Az erős csapásoktól a tégla kiszakadt a harisnyából. Arra nem emlékszem, hogy Mrs. Rieper bármi érthetőt mondott volna. Túlságosan rémült voltam ahhoz, hogy meghalljak bármit is. Mindketten visszamentünk a tea-pavilonhoz és azt mondtuk a tulajdonosnőnek, hogy Mrs. Rieper elesett és megsérült.
Nem tudnám pontosan megmagyarázni, hogy miért mentünk a Viktória parkba. Talán abban reménykedtünk, hogy ha ráijesztünk Mrs. Rieper-re, akkor beleegyezését adja, hogy Pauline és én együtt maradjunk… De az első ütés után már tudtam, hogy kénytelenek leszünk megölni.
Ez a háromoldalas vallomás a saját szavaimat tartalmazza. A benne foglalt részletek igazak és pontosak.”
Hírlevelünk sem nem bátorítás, sem nem követelés – a most 70 éves Anne Perry akkor és úgy néz szembe a 15 éves és 8 hónapos Juliet Hulme tetteivel, amikor és ahogy akar. De mivel nem akar, ezért alighanem sajnos arra sem derül fény soha, hogy valójában ő és Pauline Yvonne Parker (vezetékneve az anyjáé – csak a gyilkosságot követően derült ki, hogy az apja, Herbert Detlev Rieper és az anyja hivatalosan nem voltak házastársak) mit értettek azon, hogy „rendkívül közel” álltak egymáshoz.
Fél évvel a tragikus eset előtt, 1953. decemberében – Juliet Hulme édesapjának ösztönzésére – Honora Parker (azaz Mrs. Rieper) elvitte kivizsgálásra a lányát Dr. Bennetthez, aki Pauline-nál „nyilvánvaló homoszexualitás”-t állapított meg. A lány naplójából úgy tűnik, hogy az anyja konkrétan nem közölte vele a „diagnózist”, csupán homályos utalásokat tett arra, hogy az egészségi állapota romlott (értsük ezt jelzőként is!), és arra, hogy ez a Juliet Hulme-val való barátkozásának a következménye. Ráadásul azzal fenyegetőzött, hogy teljesen eltiltja Pauline-t Juliet-től.
A korabeli szaksajtó természetesen „komoly” értekezéseket írt a lányok elmeállapotáról. Bő 50 év távlatából viszont – ellentmondva ezeknek a tanulmányoknak – az érintettekkel készített újabb interjúk nélkül is kijelenthető, hogy a (betegségként azonosított) másságtól való szülői rettegés áttételes félelmet szült a gyermekekben, ami nagyban hozzájárult a „10 leghíresebb új-zélandi bűncselekmény” egyikének elkövetéséhez.
De mindezek ismeretében vajon mit válaszolhatunk arra a kérdésre, hogy ki hibázott és hol? Az ok a leszbikusokkal szembeni tolerancia hiánya? Egy, az ’50-es években történt esetet illetően ez értelmetlen felvetés. Akkor talán egy fiatal (ál)tudomány szűklátókörűsége volt a probléma? Ez még értelmetlenebb.
Az az igazság, hogy sehol nincs számonkérnivaló – még a kétségbeesetten szerelmes (legalábbis ha valóban ezt jelenti a „rendkívül közel”) lányokon sem. Egy ilyen bűncselekmény – az LGBT / LMBT domesztifikálásának ellenére, vagy talán éppen ezért – ma már nehezen lenne magyarázható.
És az anomália éppen ebben rejlik: a legkézenfekvőbb indítékként pontosan ugyanazt lehetne beazonosítani, amit a Parker-Hulme eset kapcsán a (szakmabeli és csak műkedvelő) kortársak a legvalószínűbbnek tartottak. Nevezetesen, hogy a cél mindössze az adrenalin-szint növelése volt.
Nos, ennyit a régmúlt (félmúlt) ostobaságáról. Boldog születésnapot Juliet Marion Hulme!

Juliet Hulme itt közölt, 1954. június 22-i és 23-i vallomása a christchurch-i városi könyvtárak levéltári anyagának szerkesztett változata. A kritikai megjegyzések részben az ügy tárgyalásának sajtóbeszámolóira, részben Julie Glamuzina és Alison J. Laurie Parker & Hulme: A Lesbian View című könyvére, részben pedig Dr. Reginald Medlicott esettanulmányára vonatkoznak, illetve ezeken alapulnak.

Szerda, Szerda, Szerda

2008-10-28T11:16:00.008+01:00

Az ÉÁ-s szokásjog szerint az utolsó pillanatban, de eredményes döntés született a tegnap féléjszakába nyúló egyetnemértésen. A LÉNYEG: rendkívüli álÁtszálló szerdán 19 órától az Art-ban. Fontos, ajánlott, sőt kö-te-le-ző! Egyéni ajándékozásra és angyagi hozzájárulásra lesz mód. Találkozás ott és akkor...

Mentesítő szerelvény

2008-10-25T18:34:00.004+02:00

"Valahol lennie kell egy restinek, egy külső vagy belső restinek, gondolta szomjasan Resti Kornél. Addig megyek, míg nem találok egyet. Addig megyek, amíg lehet, mert már üres várótermekben, kihalt temetőkben kószál a hír: a vasútállomásokon nem (sem) mérnek majd italt. Ezt jól kitalálták ezek, gondolta Resti. Az ezek különvonaton járnak, kibámulnak az elsötétített ablakon, néznek, befelé. És kitalálják, hogy márpedig ezentúl, ezen túl, mától, de örökké, nem lehet kocsmában inni, temetőben temetkezni, aluljáróban aluljárni, levegőn lélegezni. Létezni. Itt nem lehet élni, gondolta Resti, aztán mindjárt, hogy: de. De bizony. Azért is. Ha pedig majd ásványvizet mérnek a restikben és gombócfagyit a temetőkben, és a MENNY! ORSZÁGBA! invitáló röplapokat, egyszersmind ingyenes belépőket osztogatnak az aluljárókban, és szépen betolják alufóliával, eufóriával leplombált, fölvirágozott vagonokban Magyarországot az Európai Egyesült Államokba - menjenek, Resti marad. A resti marad. Csak találnék már egyet is." (Sajó László: Öt és feles)
Nos gondoltam idemásolom ezt nektek, egyrészt, mert ily szépet én bírok, másrészt meg ez csak egy kultúrvalami-blog, váljék épülésetekre barátim...

Más: október utolsó hetére még maradt egy kis kötelességünk, mondhatni közös cselekvési kötelmünk, mint hirtelen felindulásból egy Restirés epizódban már megfogalmaztam: ennek a Detty lánynak mégis csak kéne valami zsebkendős, könnyes-habzós foglalkozást rendeznünk. Megkerestem alattasokat és feletteseket és eddig sínen van az ügy, már csak a nagyja van hátra. Szóval, ami bizonyos, a zenészek közt lesz vállalható profi és vállalhatatlan amatőr, beszél Travelcsanel, hallgatják az egybegyűltek, előtte-utána-közben látványivás a helyszínen. No, szóval mikor is legyen a szeánsz eztet kell eldönteni...........NEKTEK!

Nem szeretnék fenyegetőzni, de van egy listám, rajta vagyon írva, kinek és mit kell megmozgatni. Remélem érthető voltam!

Üdv, restimengemúgysegéljem......

A nap dolgozója: BARÓTHY ANNA forgalomirányító

2008-10-24T20:12:00.009+02:00

2004 telén – mármint a 2003-ból tovább gyűrűző periódusban – történt, hogy a hol séf, hol kukta Hegyi Béla az Újlipótvárosi Klub Galéria kávézójában rátámadt az állomásfőnökre. Hevesen mutogatott egy ifjú hölgyre, miközben azt ismételgette: „Nagyon tehetséges!” Mivel a tér-idő koordináták csak a vonzósági barométert működtették, ezért – egy rövid, de annál kínosabb bemutatkozás után – az üzemigazgatóság vezetője egy másik XIII. kerületi műintézménybe helyezte át ideiglenes székhelyét (a későbbi pályakarbantartó Füredi Tamással, a provideált kalauz Páhi Péterrel és a preferált ingyenjegykezelő Szabó Balázzsal).
Hogy a szóban forgó hölgy, vagyis Baróthy Anna és az állomásfőnök kapcsolata miként fajult odáig, hogy a nem túl szerencsés első találkozás ellenére együtt dolgoznak, arról megoszlanak a vélemények. Tény, hogy a következő évben sikeresen termesztettek együtt műtárgyat, 2006-ban Baróthy művésznő a csatlakozás-létesítési koordinátoron kitenyésztett egy különös kurátor-betegséget („Tamás! Letörött az ujjad!”), míg egy újabb esztendővel később sztrítartistaképzőt nyitottak. Mindezeknél is jelentőségteljesebb azonban, hogy b_ann 2008-ban felvette az átszállósok forgalomirányító-egyenruháját. Visszagondolva nem is nagyon érthető, hogy miért váratott ez magára ilyen sokáig…
Személyének fontosságáról, munkájának megítéléséről alighanem egy kollégája megjegyzései árulkodnak a leginkább: „Anna volt a felhajtó. Aztán szigorú volt. Jó szervező. ('Gyerünk, gyerünk befele!', 'Na gyeree máár!')”
Tevékenyégének legemlékezetesebb pillanatai a szexuális életstílus-szimulációhoz, illetve a kiépítkezéshez kapcsolódnak, ugyanakkor ő jegyzi a híres költői kérdést: „Hogyan lehet jogosítványt adni egy szőke nőnek?”

Kis éjszakai történelemóra 6. rész

2008-10-24T16:01:00.006+02:00

Ahogy azt az üzemigazgatóság által felbérelt hisztoretrauta az előző történelemórán már jelezte, azzal, hogy az Éjszakai átszálló a Mozaik egy darabkája lett, ugyan növekedett az állomásfőnök játéktere, ám hátulütői is voltak a csatlakozásnak. Most arra is fény derül, hogy mifélék.

Azzal, hogy 2004-ben a Mozaik Összművészeti Fesztivál keretén belül valósult meg, az Éjszakai átszálló önkormányzati támogatása egyik évről a másikra az ötszörösére nőtt. Ugyanakkor le kell szögeznünk, hogy egy ötnapos rendezvényre semmivel sem nehezebb elkölteni egymillió forintot, mint kétszázezret – úgy pedig különösen nem, ha a költségvetésből más, az átszállások emlékezetességét és zökkenőmentességét a legcsekélyebb mértékben sem szolgáló projekteket is finanszírozni kell. Merthogy – mondhatni természetesen – a sok pénznek ára volt…
Azért rosszra – teszem azt szereposztó kupé közlekedtetésére – nem kell gondolni. Az üzemigazgatóság – az anyagi javakban dúskálásért cserébe – olyan programok megvalósítását vállalta pluszban, amelyek alapvetően nem álltak távol a profiljától: nevezetesen kreatív gyermekfoglalkozások megszervezését és lebonyolítását. Más megközelítésben viszont igencsak átszállóidegen vállalásról volt szó, hiszen – mivel az óvodások és kisiskolások éjszakai tömegközlekedtetése sem túlzottan népszerű, sem kifejezetten etikus nem lett volna – ezek a programok a napfényes(nek tervezett) koradélutáni időintervallumban kerültek meghirdetésre.
Komoly költségvetési kiesésről persze nem beszélhetünk, hiszen a teljes büdzsé alig öt százalékát emésztette fel a mellékvágány építés. Lényegesen nagyobb volt viszont a presztizsveszteség: a gyerekjegyek ugyanis nem az üzemigazgatóság épületébe, hanem a Petőfi Ligetbe és a BKMH kamaratermébe szóltak. Így a gyakorló pölyike, T. Zsófia /35/ – és egy évvel később a gyakorló édesanya, Sz. Ágnes /41/ – minden kedvessége és bája csak és kizárólag a Mozaik Fesztivál, no meg a teljesen passzív Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza hírnevét öregbítette. Éppen úgy és amiatt, mint a már tárgyalt Átlátszó indok. És ez egy, a támadások folyamatos keresztüzében ténykedő intézmény esetében egyáltalán nem mellékes.
Ráadásul ezzel a mellékvágány-létesítéssel az üzemigazgatóság maga is hozzájárult a figyelem – egyébként sem csekély – megosztásához. (folyt. köv.)

Hol a hiba?

2008-10-23T20:36:00.005+02:00

A fenti kínálatból melyik az a kötöttpályás látványosságelem, ami nemzeti (a jelképhasználat feltételezett indítékénál fogva), szocialista (a megvalósulás rögzített ideje miatt), ugyanakkor teljesen elcseszett - aminek viszont semmi köze sem a második, sem a harmadik paraméterhez, legfeljebb az elsőhöz?

A játékban az üzemigazgatóság dolgozói és rokonaik nem vehetnek részt - a többiek megtalálják a megoldást a Kiscsillag Kalendárium (Modern Művészetért Közalapítvány, Dunaújváros, 2006) 49., számozatlan oldalán.

Determinált zuhanás (előadja: az igazság bajnoka)

2008-10-23T01:22:00.005+02:00

Ahogy az várható volt, mind a éjszakai honlap, mind az átszálló blog látogatottságában visszaesés tapasztalható az elmúlt 31 napban az ezt megelőző, hasonló kiterjedésű időintervallumhoz képest (ám hogy miért mindig 31 napot mérnek a szakemberek, az örökre titok marad). Ennek azonban – kivételesen – semmi köze a világgazdasági válsághoz, hiszen általánosságban is elmondható, hogy azokat az állomásokat, ahonnan nem indulnak sem menetrendszerű-, sem különjáratok, nemigen látogatja az utazóközönség… Az Egy Másik Távirati Iroda e hónapban is közzétette üzemigazgatóságunk előző 31 napjára vonatkozó adatait.

EMTI (2008. 10. 23.) A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) – a Google Analytics és (a változatosság kedvéért) az HiStats kapacitásának segítségével – nem pusztán reprezentatív, hanem mindenre kiterjedő felmérést végzett az Éjszakai átszálló elmúlt 31 napi forgalmára nézve. A kalibráció azt mutatja, hogy a peronok nem néptelenedtek el teljesen – annak ellenére sem, hogy az utolsó járat már bő másfél hónappal ezelőtt elhagyta az állomást.
A potenciális átutazók összesen 462 alkalommal keresték fel az átszálló honlapját, ami majdnem 15 ki nem bocsátott jegyet jelent naponta. Külön említésre méltó, hogy a kiürült állomáshely ellenére a jegyzett forgalmat nem eltévedt kalandorok bonyolították: ezt bizonyítja, hogy a visszafordulások aránya még ebben, a 2008. szeptember 22. és október 22. közötti holtszezonban sem érte el a 40%-ot – miközben az új látogatások aránya közel 8%-al nőtt, és így majdnem 60%-os. Igaz, a mért 38,1% visszafordulási arány 6,31%-al rosszabb, mint az előző időszak erre vonatkozó adata, ám például az állomáson eltöltött, egy utasra jutó tiszta átszállási idő 5 perc 7 másodpercről 6 perc 23 másodpercre emelkedett.
A számokat tekintve ugyan ebből a szempontból megkérdőjelezhető a kimutatások pontossága, de az bátran kijelenthető, hogy az átutazók többsége belföldi volt, és főként Budapestről érkezett az állomásra. A külföldi látogatók nem hivatalos versenyében Németország és az Egyesült Királyság fej-fej mellett halad – kiegészítésként ehhez csak annyit, hogy míg az előbbi az oldallátogatások számában vezet (3,67 vs. 2,67), addig a nagybritek lényegesen jobbak a webhelyen eltöltött idő tekintetében (átlagosan 5:30 perc szemben a 0:29 perccel). Az adatok alapján az is kiderül, hogy az európai lefedettség egyre nagyobb: elmondható többek között, hogy egy hollandiai látogatóval már ki van pipálva a Benelux államok sora is. Geográfiai előrelépésnek tekinthető továbbá, hogy egy, a Sydney Egyetemre bejáratos személynek köszönhetően már csak Afrika és az Antarktisz meghódítására kell koncentrálnia az Éjszakai átszállónak.
A blog esetében nem volt olyan mértékű a visszaesés, mint a honlapnál: az előző időszak 483 látogatója helyett ugyan csak 343 érkezett, és ez közel 29%-os visszaesés, ám ez a fővonalon majdnem 73% volt. A 343 turista összesen 973 műveletet eszközölt a vizsgált időszakban, ami viszont némi, az utazóközönség körében eluralkodó lustaságra utal, hiszen a hármas átlagot sem éri el a korábbi 3,4-hez képest.
A hazai látogatottsági arányok nem változtak, ugyanakkor a hátárainkon kívülre tekintve azt a tényt rögzítették a felmérések, hogy – az állandónak számító londoni és berlini lakosok mellett – elsősorban a közép-kelet európai országok nagyvárosainak polgárai érdeklődnek az átszálló kínálata, főként a Laszt Minit utak iránt. A KSH adatai viszont arra is rámutattak, hogy az újonnan indított Üzempszichiátriai Hírlevél – és ennek nyomán néhány csinos üzemigazgatóságai dolgozónő – a távol-keleti utazók, ezen belül Japán hím tagjainak figyelmét is felkeltette már.
A csinos lányok útvonalat erősítendő: az egész periódust figyelembevéve a legelszántabban Farkas Flóra utasellátó személyének köszönhetően jutottak el az állomásra a látogatók. Ezt a kitartást csak az utolsó néhány napban homályosította el A globális gumicukorteszt (ami vélhetően jórészt a nol.hu nem teljesen átgondolt béta verziójának tudható be).

A nap dolgozója: SIPICZKI BARNA térmegfigyelő-hobbimálházó

2008-10-23T01:00:00.000+02:00

Munkatársunk személye és pályafutása ugyanolyan döntő argumentum lehet azok számára, akik az egyén genetikai determináltságára esküsznek, mint azoknak, akik a szociokikeletet tartják meghatározónak. Ám akár örökletes betegségről, akár családi szokásról van szó, az mindenképpen tény marad, hogy Barna már bő három esztendeje issza az üzemigazgatósági kávét. A restifeketét pedig legalább öt éve…
Ahogy a régi latin mondás tartja: Omnes viae pulpitum ducunt. Sipiczki Barna – aki nem titkolja, hogy rokonságban áll Pipiczki Lankával – 2006-ban a Minimal Kriminals-vagonból lépett az állomás peronjára. Ekkor talán még nem is volt tudatában annak, amit a szakemberek biztosra vetek: átszállási ideje években lesz mérhető, hiszen oly egyértelmű, hogy a nehéz objektek és a könnyed szituációk sínek menti turbulenciája az ő igazi világa.
Sipiczki Barnát térmegfigyelőként az éles szem és a gyors mutatóujj, hobbimálházóként a pontos érkezés és a még pontosabb távozás jellemzi.

Üzempszichiátriai Hírlevél No. 5

2008-10-22T18:59:00.014+02:00

Szűk két nappal ezelőtt, a negyedik Üzempszichiátriai Hírlevélhez írt kommentjében arról adott tájékoztatást a forgalomirányító, hogy már a Távol-Keleten, közelebbről Japánban, egészen pontosan Oszakában is alkalmazzák az Éjszakai átszálló üzemigazgatósága által kidolgozott, speciális averziós terápiát. Csider István Zoltán ma publikált jegyzetében ennek újabb bizonyítékára lelünk. A kötöttpályás közlekedési eszközök alternatív használata mint fundamentum, a graffitizés mint művészetterápiás módszer, stb.
Elöljáróban két, a szöveg tartalmát, megállapításait érintő észrevétel mindenképpen szükségesnek látszik. Egyrészt, hogy a metró, így általánosságban a sínekhez kötött kocsi, mint hír(név)vivő médium – a tárgyalt összefüggésben – nem csak az alkotók ismertségbe-szállítását végzi: magát a műfajt is ez fuvarozta a köztudatba az 1960-as és ’70-es évek fordulóján, 1971. július 21-i érkezéssel (az ingyenjegykezelő a New York Times volt) – így tehát később a művészetvilágba és -történetbe is. Másrészt: mivel a graffiti egyirányú közlés, nem definiálható kommunikációként – ellentétben például a Street Art-tal. Az viszont tény, hogy van, és valószínűsíthető, hogy lesz is. Dunaújvárosban és Budapesten éppúgy, mint Oszakában. Legális és illegális egyaránt.

Népszabadság Online (2008. 10. 22.) A PEST-OSZAKA TENGELY. Nemrégiben letartóztattak egy magyar fiút Oszakában. A 25 éves fiatalember a vád szerint szeptember 4-én éjjel egy 16 méteres graffitit helyezett el egy metróra az egyik oszakai kocsiszínben.
Itthon már mínuszos hírben sem hozzák az újságok, ha egy magyar városban elkapnak egy firkászt, Japánban viszont rendkívüli jelenségnek számít a falfirka, mint olyan. Néhány ottani internetes portál már a letartóztatás előtt is arról írt, hogy latin betűs rajzok bukkantak fel több japán metrókocsin, de egyelőre nem tudható, ezekhez van-e köze a magyar srácnak, illetve a vele együtt letartóztatott szlovák és spanyol graffitisnek.
El lehet játszani a gondolattal: ha a Kiskörúton vagy a szentendrei HÉV-en japán írásjelek bukkannának fel, a magyar rendőrség hány hétig nyomozna, és milyen eredménnyel. […]
Az akcióművészetnek is beillő, a hiphop kultúrával igencsak bensőséges viszonyt ápoló graffiti igazi nagyvadai viszont nem a házfalak, pláne nem a legális festőhelyek, hanem az úgynevezett kötött pályás tömegközlekedési járművek, a villamosok, metrók, elővárosi vonatok. A lényeg a "fame", a hírnév, hogy fusson a rajz, vagyis hogy a város, az ország, a világ minél nagyobb részében ismert legyen az egyén vagy a művészcsoport neve. Amelynek dekódolásához olykor nem kevés háttérismeret szükséges.
Mindez persze rongálás, szabálysértés, bűncselekmény is akár, de: kommunikáció. Egymással, a várossal, a világgal. Ha úgy tetszik, a közterek visszafoglalása, amely irányzatra különben komplett iparág épült. Ha ma már csak pénz kérdése, hány darab és milyen minőségű óriásplakáttal tapétázza ki a várost a szupermarketlánc, ha afelett sincs igazi ízléskontroll, milyen falragaszokkal, cégtáblákkal súlyosbítja némely üzlettulajdonos a városképet; ha a maga módján szinte senki nem tiszteli a köztulajdont, milyen alapon várhatja el bárki tőlünk, hogy ne fessünk - kérdezhetik ezek a srácok. […]
A külföldi firkászok továbbra is ellátogatnak olykor Budapestre festeni, s a szubkultúrában valóban nemzetközi elismertségnek örvendő magyarok is tovább portyáznak, itthon, külföldön. Néha elkapják őket. Most épp Oszakában. Az illegális graffiti: van. Lesz is. Kitermelte a nagyváros.

Laszt Minit Sztálin sugárút 32.

2008-10-18T13:35:00.005+02:00

A dél-oszétiai háború hadműveletei alighanem kisebb csapást mértek Gorira, mint amekkorával a Rendkívüli Helyzetek Minisztériuma és Szamara között most létrejött megállapodás sújt le rá. Viktor Tarhov, a Volga-parti város polgármestere bejelentette: az orosz állam lemond tulajdoni jogáról és visszaadja Szamarának Sztálin – paramétereinél fogva a műfajban világcsúcstartó – luxusbunkerét, amit a helyreállítás után (immár panoptikumként) újra megnyitnak a nagyközönség előtt. A generalisszimusz-túrizmus tehát hamarosan kétirányúvá válik, megosztva a rajongók (vagy káromkodni vágyók) tömegét – és pénzét – Ioszeb Dzsugasvili szülővárosa és Joszif Visszarionovics pszeudófővárosa között. A Grúzia szívében pityergő szuvenyírárusok számára alighanem csekély vigaszt jelent a közlekedéskultúra iránt fogékonyak szolidaritása és erkölcsi támogatása – mert rajtuk kívül vajon még kinek lúdbőrözik jobban a háta egy páncélozott vasúti kocsi, mint egy 37 méterrel a földfelszín alatt található hálószoba láttán?

Üzempszichiátriai Hírlevél No. 4

2008-10-18T11:45:00.011+02:00

Október 6-án – az első Üzempszichiátriai Hírlevélhez hasonlóan – még arról számoltak be a lapok, hogy David Duchovny, miután túlzott nemi vágyátol sikeresen megszabadult és elhagyta a rehabilitációs intézetet, máris új filmre készül. Bő egy héttel később viszont már az volt olvasható, hogy külön él a feleségétől. Mondhatni: tökéletes kiépítkezés egy szexelvonókúra után… Duchovny és hitvese, Téa Leoni szerdán rövid sajtóközleményt adott ki, melyben elismerik, hogy az a folyamatosan keringő pletyka, miszerint hónapok óta különélnek, igaz. Eddig – tették hozzá – azért tartották titokban a dolgot, mert meg akarták óvni a gyermekeiket. 9 éves lányuk és 6 éves kisfiúk ezek szerint eddig mit sem vett észre abból, hogy a vacsoraasztalnál üres egy szék...
Annak ellenére, hogy az őket ismerők hangsúlyozzák: a pár továbbra is közeli kapcsolatbanban van („Nagyszerűen kijönnek egymással” – állítja például az egyik New York-i szomszédjuk), a sajtó és a közvélemény természetesen már a jogi folytatás lehetséges részleteit taglalja. Ami a statisztikákat és bizonyos pillanatnyi tendenciáikat figyelembe véve egyáltalán nem meglepő: az utóbbival kapcsolatban kijelenthetjük, hogy idén a világot átölelő válási szezon őszre esik (nem is annyira Madonna és Guy Ritchie, mint például az augusztus 8-án kötött házasságukat máris felbontani igyekvő 300 sanghaji pár miatt), míg az előbbiek gyakorlatilag determinálják az amerikai frigyeket.
„A nyugati világ leggyengébb családjai az Egyesült Államokban vannak, mert nálunk a legmagasabb a válások- és az egyedülálló szülők rátája” – idézte az USA Today egyik 2005. július 18-i cikke David Popeone, a New Jersey-i Rutgers Egyetem szociológia professzorának megállapítását. A részben általa, ekkor publikált kutatások szerint bár az 1000 házas asszonyra jutó válások számában csökkenés mutatkozott az elmúlt két és fél évtizedben, ám ezzel együtt a házasságkötések is folyamatosan ritkultak – és ez a tendencia azóta is tart. (Ugyanerre az eredmény jutunk akkor is, ha adott esztendőben a teljes lakosság és a válók, illetve házasodók számának arányát vesszük szemügyre.) Így összességében továbbra is igaz, hogy az Újvilágban frissen megkötött frigyek fele eleve válásra van ítélve – pozitív jövőképet sugárzó kimutatások szerint csak a 40 százalékuk.
Más amerikai párok együtt maradásának mindenesetre növeli a statisztikai esélyeit, hogy – ha minden a hírügynökségek által felvázolt forgatókönyv szerint zajlik – Leoni és Duchovny eddigi kettő, illetve egy házasságának 100 százalékát abszolválja válással.

Születés és nap

2008-10-18T01:17:00.005+02:00

Nina Persson kapcsán már elővételeztük az üzemigazgatóság egyik dolgozójának október 18-i születésnapját. Nem másról van szó, mint – csakhogy lássuk: az egy személyhez köthető városok kavalkádja nem svéd sajátosság – egy szegedi születésű pécsi hölgyről, a Budapesten élő dunaújvárosi forgalomirányítóról, Baróthy Annáról (aki természetesen nem tévesztendő össze az éppen ezeket a sorokat gépelő forgalomirányítóval: míg előbbi egy vonzó, fiatal nő, addig az utóbbi egy… nos egy férfi, sőt a járatok sűrűsödésekor inkább kettő; míg előbbi szezonálisan forgalomirányít, addig utóbbi a holtidényben is ezt teszi, némileg kényszeresen...) Világrajövetelének valahol a 18. és a 32. közötti évfordulóját – lélekben – együtt ünnepli Baróthy kolleginával az elhagyatott peronok népe.

Laszt Minit RO-Mania

2008-10-15T01:00:00.008+02:00

Fél óra alatt átutazni Románián, ráadásul úgy, hogy át sem lépjük a határt? Hihetetlen, de lehetséges! Ha másként nem, hát a Clujban (mifelénk Kolozsvár) élő és dolgozó képzőművész-teoretikus, Joanne Richardson In Transit című videójának megtekintésével, ami „egy térbeli és időbeli utazás naplója, mely jelenkori szubjektív benyomásokból és a múlt gyermekkori emlékeiből áll. Az EU csatlakozás éveiben, Romániában tett utazás monológként reflektál az 1989-es forradalomra, a történelem átírására és a fogyasztói társadalommá válásra.” Irány tehát a Rottenbiller utca 35. a főváros VII. kerületében, az adott épületen belül pedig a Fiatal Képzőművészek Stúdiója. Ma este 7-kor. Jó utat!

Kis éjszakai történelemóra 5. rész

2008-10-15T00:26:00.004+02:00

A magához térített hisztoretrauta három nappal ezelőtt elkezdte felvázolni a második, 2004-es Éjszakai átszállót érintő legfontosabb tényeket – azonban még messze nem ért a lényeges részletek sorának végére. Lássuk tehát, hogy a kiállítások már említett szakmai paraméterein túl mit érdemes még megjegyezni a „múltban oldódó akciósorozat”-ról!

2004-ben megindult egyfajta hagyományépítés és -őrzés is: az első Éjszakai átszálló R. Zoltán /34/ – modellügyileg ad hoc, egyéb paramétereit tekintve non-budget – divatbemutatóját, valamint a zománcangyalok által elővezetett sütés-főzést az eredeti szándék szerint még egyszeri, megismételhetetlen projektet foglalta magába, ám a tárgyalt évben már tudatosan, az említett események sikerének köszönhetően került be a programba egy újabb H. Béla-menü /31 – mármint H. Béla/ és az Átlátszó indok című , több szerzős kollekció-prezentáció. Ez utóbbit – a soros kollektív tárlat előkészítése miatt – a csatlakozáslétesítés-koordinátor az üzemigazgatóság területén kívülre helyezte, amit később igencsak megbánt. Két egyszerű indokot egyszerre taglalva eképpen magyarázta mindezt: „Boda Roziék Átlátszó indok című divatbemutatója az idei Éjszakai átszálló utolsó programja volt – ráadásul kettő az egyben, hiszen egyszerre elégítette ki a kortárs művészetekre kíváncsiak és a populáris élményekre vágyók igényeit. Hogy a műsorra nem a Kortárs Művészeti Intézetben került sor, arra van egy nagyon egyszerű indok: az icában másnap, június 4-én 18 órakor nyílott meg a (menetrendszerű) dunaújvárosi kollektív tárlat. Mivel az installálásra nem lett volna elegendő az a maximum 18 óra, ami egy Intézet-beli divatbemutató után a rendelkezésre áll, ezért kénytelenek voltunk a programot kihelyezni a Ligetbe. És pont ez az, amit soha többé nem fogunk megtenni. Hogy miért, arra szintén van egy egyszerű indok: mivel a lányok nem a Kortárs Művészeti Intézet előtt, hanem a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza mögött mutatták be az 5 fiatal tervezőnő kollekcióját, ezért a közönség, de még a – sajnos nem elég tájékozott – sajtó is a társintézményhez kötötte a produkciót. Ami viszont túl színvonalas volt ahhoz, hogy a PR- és reklámértékéről lemondhassunk. Tanultunk a hibánkból: soha többé nem megyünk sehova átszállni, maradunk az állomásunk épületében.” (Itt kell megjegyeznünk egyrészt azt, hogy 2008-ban – financiális okokból – nem került sor átszállós divatbemutatóra, lakmározás viszont volt – a szexuális életstílus szimuláció jegyében. Másrészt arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy az egyes programokat ugyan az állomáson kívánják megrendezni 2009-ben is, csakhogy maga az állomás alighanem elköltözik eddigi helyéről...)
Az üzemigazgatóság – előre nem látható események hatására – 2004-ben alapította az Újraktár díjat is, amit elsőként K.-L. Zita /28/ és O. Richárd /30/ vehetett át, pontosabban élvezhetett ki. (A történeti hitelesség érdekében meg kell említenünk, hogy nekik kettőjüknek – noha ezt követően hosszú éveket töltöttek együtt – a 2008-as Averziós terápiát már nem kellett igénybe venniük...)
A programot tekintve hasonlóan fontos, hogy synus 2004. június 2-i Klick ’n’ Paste + Filter című live act-jával elindult az élő koncertek sorozata – ebben az évben ugyan ez volt az egyetlen, ám a következő esztendőkben egyre több és több került megrendezésre.
De talán az eddig említetteknél is lényegesebb változás, hogy ettől az évtől egészen 2006-ig a Mozaik Összművészeti Fesztivál idején és kontójára lehetett átszállni – ami pénzügyi szempontból ugyan megnövelte az üzemigazgatóság lehetőségeit, de sok más szempontból komoly problémát jelentett. Erről azonban részletesen majd a következő fejezetben… (folyt. köv.)

Üzempszichiátriai Hírlevél No. 3

2008-10-13T19:16:00.011+02:00

Igaz ugyan, hogy az Éjszakai átszálló terapeutái és páciensei számára csak A gobális gumicukorteszt itt idézett részlete - annak is elsősorban az utolsó megállapítása - elengedhetetlenül fontos, ám ennek ellenére nekik is érdemes a forráshelyen végigolvasniunk Marosán György írását.

Népszabadság Online (2008. 10. 11.) "Ha szeretnéd, akkor most rögtön megeheted a cukrot" - tett le egy darab édességet az óvó néni a "gumicukorteszt" néven elhíresült kísérletben a 4 éves gyermek elé az asztalra. "De ha nem eszed meg azonnal, hanem megvárod, amíg elintézek valamit, akkor kettőt kapsz, amikor visszajövök". Az eredmény - első pillantásra - nem túl sokat mondott: voltak a kicsik közül, akik ellen tudtak állni a kísértésnek, és voltak, akik nem.
Az igazi meglepetés akkor érte a kutatókat, amikor egy évtized múlva újra felkeresték - akkor már kamasz - kísérleti alanyaikat: megnézni, vajon mi lett belőlük. A vizsgálatok azt mutatták: akik kevésbé engedtek a pillanat csábításának, azok fiatalként önállóbbak, kiegyensúlyozottabb személyiségűek lettek. Akik viszont gyermekként nem tudtak parancsolni vágyaiknak, azokból depresszióval küszködő - nagy álmokat dédelgető, de semmit meg nem valósító - fiatal lett. Az életutakat tovább követve pedig világossá vált, hogy a csábításoknak való ellenállás meghökkentően pontosan előre jelzi a társadalmi siker jelzőit: a magas egyetemi felvételi pontszámot, a nagy jövedelmet, a jó egészségi állapotot, sőt a boldog házasságot…

A nap dolgozója: A CSOPORT-FORGATÓ

2008-10-13T00:04:00.014+02:00

Sajnos a munkájuk a megfelelő időben soha nem kapott akkora nyilvánosságot, mint ami a minőségéhez illett volna. Az Éjszakai átszálló aktuális járatait hirdető reklámfilmjeik ugyan eljutottak a Duna TV, az MTV (az „M” ebben az esetben a „Magyar” rövidítése) és a Dunaújvárosi Televízió nézőihez, és bizonyára a felsoroltakon kívül is van néhány médium, amely közvetítette az általuk vizualizált üzenetet, ám akkora megbecsülést, amely a kreativitásukért járt volna, nem könyvelhettek el (ami persze általánosságban véve a reklámfilm-készítők keresztje).
Páhi-Fekete Noémi (akkor még a „Páhi”-val szegényebben), Páhi Péter és Perness Norbert közösen először 2004. június 1-én tűntek fel a peronon egy minden alkut visszautasító formációban – kompromisszum-képtelenségüket negyedikként Samu Bence erősítette. (Mellesleg a performanszuk után a forgalomirányító csak annyit mondott a szakma képviselőinek, hogy „oh, azok a boldog ’70-es évek…” )
Ugyanakkor mindössze két év kellet ahhoz, hogy a mókuskerék – pontosabban a mókusváltó – bekapja a társaságot: 2006-ban már nem csupán a revelatív átszállásokhoz, hanem a polgári mozaik-összepakoláshoz is propagandafilmet készítettek. Ezen áldásos tevékenységüket – mivel a bőkezű állomásfőnők éppen elveszettet játszott – 2007-ben ugyan szüneteltették, ám a 2008-as esztendőben újra aktivizálták magukat, ahogy a két évvel korábban életre keltett (ellen)forradalmár reklámfilm-hőst, Igort is...

Éjszakai átszálló / Averziós terápia (reklámfilm, 2008)
írta-rendezte: Páhi Péter
fotó-vágás: Perness Norbert / animátor: Páhi-Fekete Noémi

Éjszakai átszálló / 4, 5 vagy 6 (reklámfilm, 2006)
írta-rendezte: Páhi Péter
fotó-vágás: Perness Norbert / animátor: Páhi-Fekete Noémi

Mozaik Összművészeti Fesztivál (reklámfilm, 2006)
írta-rendezte: Páhi Péter
fotó-vágás: Perness Norbert / animátor: Páhi-Fekete Noémi

Laszt Minit República de Cuba

2008-10-12T19:49:00.012+02:00

Az akkor 22 esztendős Fidel Alejandro Castro Ruz (művésznevén egyszerűen csak Fidel Castro) 1948-ban éppen ezen a napon vette nőül Mirta Francisca de la Caridad Díaz-Balart y Gutiérrezt (időhiányban szenvedőknek röviden Mirta Díaz-Balart). Ez az évforduló számtalan, az Éjszakai átszálló üzemigazgatóságát foglalkoztató probléma körüljárására teremthetne alkalmat, úgymint „az államvasutak helyzete a Karib-térségben” vagy „a forradalmárok szexuális életstílusa”. Mivel a frigyet 1954-ben felbontották, érdekes megállapításokhoz vezetne egy „Az averziós terápia szocialista megközelítése” című értekezés is.
Ám e témák kutatása és részletes kifejtése túl hosszú időt venne igénybe, amit most, a világban tapasztalható pénzügyi válság közepette nem engedhetünk meg magunknak. Rövidesen itt a november, vagyis Közép-Amerikában kezdődik a turisztikai főszezon – érdemes hát lefoglalni a repülőjegyeket a Prága–Havanna–Prága útvonalra, lehetőség szerint mellőzve az instabil gazdasági hátterű utazási irodák közreműködését és bízva abban, hogy a légitársaságok később mennek csődbe, mint ahogy beköszönt az esős évszak.
Akinek erre nincs módja, az legalább vegyen egy finom kubai szivart és a csendes őszi esték valamelyikén a füstfátyolon keresztül nézze meg (újra) Szemző Tibi bácsi 1993-as zenés útifilmjét – és énekelje együtt a helybéli nénivel, hogy „ha meghalok, vegyél fel egy piros szalagot egy felirattal, ami így szól: a francba, [a Comandante] meghalt.”